Délmagyarország, 1999. április (89. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-20 / 91. szám

6 HELYI TÜKÖR KEDD, 1999. ÁPR. 20. • Szellemi centrum szeretne lenni a művelődési központ Újjászületöben a Bartók tök Béla Művelődési Központ pfal+t .... Dr. Simoncsics János: A kaszinó helyén igazi értelmiségi klubot alakítanánk ki. (Fotó: Schmidt Andrea) Algyő • Munkatársunktól Április 20-ától 25-éig rendezik meg az algyői falunapokat. Ma, kedden 18 órakor a faluházban dr. Piri József polgármester képzőművészeti kiállítást nyit meg, majd 20 órától táncházba, a M. E. Z. együttes koncertjére várják az érdeklődőket. Szerdán 14 órától kerül sor az általános iskola szervezte „A Föld napja" című rendezvénysorozat záró programjára. Pénteken a faluház ötéves évfordulója alkalmából fotókiállítás nyílik 18 órakor, majd hajnalig diszkó. Szombat délelőtt a gyerekek műsorát láthatják a nézők, délután pedig a családvetélkedőtől kezdve a sportbemutatókig szinte minden lesz. Este Defekt Duó és Irigy Hónaljmirigy koncert, majd utcabál az Evergreen közreműködésével. Vasárnap 8 órakor térzenével ébresztik az algyőieket. A 10 órás szentmise után mazsorettek vonulnak fel a település utcáin. Ezenkívül halászléfőző-versennyel, gyermekműsorokkal, néptánccal és táncházzal kedveskednek a látogatóknak. A falunapokat Demjén-koncert és tűzijáték zárja. Bordány • Munkatársunktól Ma, kedden délelőtt 9 órakor lesz a műszaki átadása a felújított bordányi idősek napközis otthonának. A teljes külső-belső javítás költségének nagyjából a felét, négymillió forintot a megyei területfejlesztési tanács pályázatán nyerte a település. Amikor a kilencvenes évek elején a kaszinó beköltözése miatt kizsuppolták Vörösmarty utcai patinás épületébál, úgy túnt, a Bartók Béla Művelődési Központ halálra van ítélve. Evek múlva, amikor a szerencsejáték-biznisz kifulladni látszott, visszakerülhetett ugyan régi helyére, de újra kellett kezdenie az arculatépítést. Dr. Simoncsics Jánost - akit tavaly szeptemberben neveztek ki az idén 30 éves intézmény vezetőjévé - terveiről kérdeztük. • Milyen programmal, tervekkel vette át a Bartók Béla Művelődési Központ vezetését? - Az intézmény működését közelebbről-távolabbról alakulása óta figyelemmel kísértem. Amikor a kilencvenes évek elején a kaszinó beköltözött a házba, és a Bartók épület nélkül maradt, a több mint két évtized alatt kialakult sajátos arculata semmivé vált. A jól működő csoportjai lehetetlen helyzetbe kerültek, a bútorok, iratok Dorozsmától Szőregig raktárakban pihentek. Amikor hároméves „internálás" után visszaköltözhetett eredeti épületébe, évekig tartott mire a köztudatba is visszakerült. Jellemző, hogy a Casino feliratot egy hónapja szedhettük csak le az épületről. Már elődöm, Hajdú Géza is megpróbált - a tradícióknak megfelelően - magas művészeteket, komoly műfajokat preferáló arculatot kialakítani. Én is erre törekszem, a programomban úgy fogalmaztam: szeretném a Bartókot újra a város egyik értelmiségi, szellemi központjává tenni. Tovább kell vinnünk azokat a hagyományokat, amelyek mindig értékek voltak, amelyek az intézmény karakteres arculatát kialakították. Egyes műfajokat - például az üres, tartalmatlan diszkót - be sem engedek a házba. Akadnak azok számára alkalmasabb helyszínek is. Épületünk sem statikailag, sem pedig mérete, miliője miatt nem alkalmas a tömegkultúra befogadására. O Milyen rendezvényekre várják a közönséget? - Szegedi szalon címmel nemrégiben indult sorozatunkban a város szellemi életének legjelentősebb személyiségeit szólaltatjuk meg. Az Operabarátok Egyesülete is nálunk tartja rendezvényeit. Folklorista múltamból adódik, hogy népzenei koncerteket, pódium-előadásokat is rendezünk, mi szervezzük meg június végén a Martin Györgynéptáncfesztivált. Alkalmas az épület reprezentatív rendezvények - fogadások, esküvők, 120-150 személyes művészeti és tudományos konferenciák - befogadására. A kamara-kiállításokra alkalmas B-Galériánk mellett a nyári uborkaszezonban a nagyteremben is rendezünk majd nagyobb képzőművészeti tárlatokat. A Milyen tervei vannak a kaszinó kiköltözése után üresen álló helyiségekkel? - Amint lejárt a kaszinó szerződése, a tulajdonjogot birtokló önkormányzattól megigényeltem a pince egy részét. Egyelőre nincs döntés erről, úgy tudom, többen is szeretnék megkapni. Mi szolid büfével egy klasszikus értelemben vett klubot szeretnénk ott berendezni. Nagy szüksége lenne Szegednek egy ilyen értelmiségi találkozóhelyre, ahol lehet beszélgetni, újságot olvasni, internetezni. A Szegedi szalon estjei is stílusosabb közegbe kerülnének ott. • Mi a helyzet a Bartók intézményhálózatával? - Most négy hálózati intézmény - a kecskési, a petőfitelepi, a szőregi és tápai művelődési ház - tartozik hozzánk. Az ottani közösségek - tisztelet a kivételnek leginkább csak használják, de nem érzik igazán magukénak ezeket az intézményeket. Az ott lakók még nem adnak meg mindent, amit megadhatnának, mert úgy gondolják, a pénz úgyis a nagy kalapba folyik, és a Bartókhoz kerül. Ebben van némi igazság, mert ha az egyik művelődési házban hiány van, a másiktól kell elvonnom. Ezért nincs hajtóerő, hogy bevételi tervüket teljesítsék. Korábban a hálózatunkhoz tartozott az újszegedi Bálint Sándor, a dorozsmai és a mihályteleki művelődési ház is. Ezek néhány évvel ezelőtt függetlenné váltak - csupán a pénzkezelés történik nálunk -, s azóta önálló vezetéssel, jobb anyagi kondíciókkal remekül működnek. Ezt a modellt sokkal szerencsésebbnek tartom, ugyanezt a státust kellene megadni a maradék négy intézményünknek is. • Az önkormányzat hogyan fogadja ezt az elképzelést? - Készült egy ilyen tartalmú rendelettervezet, ami várhatóan egy hónapon belül a közgyűlés elé kerül. Csak attól tartok, amiatt, hogy az induláskor egyszeri nagyobb beruházásra lenne szükség, nem kapja meg a támogatást. Körülbelül 10 millió forintra lenne szükség az alapvető infrastrukturális eszközök fénymásoló, számítógép - beszerzéséhez és minimális induló tőke biztosításához. Pályázattal alkalmas vezetőket lehetne keresni, s minden szempontból tiszta helyzet teremtődne. Petőfitelepen az egyesületi kézbe adás is felmerült reális alternatívaként. Hollósi Zsolt .,.,.•..„. ...... # • „Tani-tani", avagy vélemények a közoktatásról Tanítsunk tanulni! A Délmagyarország 1999. április l-jén „Tanítani" mottóval a közoktatásban az új kormány által előkészített változtatásokkal kapcsolatban vitát és tényfeltáró sorozatot indított. A sorozatban, amely minden konstruktív véleménynyilvánításra nyitott, Révész Mihály, a Deák Ferenc Gimnázium igazgatója írását közöljük. Tanári pályám kezdetén, a hetvenes évek elején arra kellett rádöbbennem, hogy a gimnáziumba bejutó diákok között sokan gyenge helyesfrásúak. A mélyebb vizsgálat pedig azt mutatta ki, hogy az általános iskola első négy évében megtanulandó szavak helyesírását vétették el legtöbbször ezek a diákok. Ez a helyzet azóta sem változott jelentősen. A matematika érettségi dolgozatok javításakor sok szaktanár kénytelen egyszerű számítási hibák, egyenlet-megoldási pontatlanságok miatt levonni pontokat. Ugyanakkor külföldön járt pedagógusok szinte egyöntetűen azt vallják, hogy a magyar közoktatás színvonala bárhol megállja a helyét, kétségkívül eléri a világszínvonalat. Ezzel szemben növekszik a funkcionális analfabéták száma, vele párhuzamosan csökken a könyvet olvasóké. Akkor most jó, vagy rossz a magyar iskolarendszer? Az igazi kérdés nem az, hogy kell-e változtatni, hanem az, hogy mit és milyen sorrendben. Az elmúlt 10-15 év tapasztalatai azt mutatják (de a korábbi tanügyi reformok is,), hogy egy olyan bonyolult rendszer megváltoztatása, mint az oktatásé igen ellentmondásos feladat. Kiindulhat a váltpzás az oktatás szellemiségéből, alapelveiből: legyen az iskola liberális vagy konzervatív, porosz típusú vagy angolszász mintára épülő, ideológiailag vezérelt, vagy világnézetileg semleges. Ha itt kezdenénk reformálni, akkor először a tanszabadság elvét kell megszüntetni, hiszen bármilyen iskolafilozófiai változtatáshoz központi vezérlés szükséges. Ennek a megvalósítása még a Rákosirendszerben is kérdéses volt. Milyen alapon dönthető el a jövendő iskolájának kialakítása? Ha történetileg vizsgálódunk, akkor ez a szembetűnő, hogy sem a 19., és a 20. században nem hoztak létre egységes rendszert. Pedig Eötvös, Trefort vagy Klebelsberg neve és iskolafilozófiája mindenki számára vállalható ma is. De ha csak az utóbbi névvel fémjelezhető rendszert nézzük meg, a hihetetlen változatosság tűnik szembe, ami nehezen vagy egyáltalán nem átjárható rendszert jelent. Ehhez képest a nyolc általános iskolai osztály kötelezővé tétele előrelépést jelentett, de már a hatvanas években felmerült a tankötelezettség 18 éves korig való kiterjesztésének gondolata. Azt hiszem, csak az lehet az oktatási rendszer alapja, hogy a tankötelezettséget meghatározzuk (18 év), és ezen belül csak az átjárhatóság lehetőségeit biztosítjuk, a részletek kötelezettsége nélkül. A másik lehetőség a szakmai érvek figyelembe vétele. Itt elsődleges kérdés a nevelés és az oktatás arányának, szerepének meghatározása. Ez elengedhetetlen, hiszen az elmúlt ötven évben teljesen megváltozott a családmodell. Itt nem elsősorban a csonka családok nagy számára gondolok, hanem a három nemzedék együttélésének megszűnésére. Évszázadokig ez volt az értékközvetítés természetes útja: a nagyszülők a hagyományos értékeket adták át, a szülők az újakat, az éppen kialakulókat. Ennek a szövevénynek a szerepét is át kell vennie részben az iskolának. De a szűkebben vett oktatást tekintve sem volt sikeres az eddigi reform: a Kádár-éra idején is inkább csak növekedett a tanulók terhelése, s nem véletlen, hogy noha egyetértés volt a NAT létrehozásában még a politikai erők között is, annak tartalmi meghatározása máig problematikus. Példaként csak a természettudományos tárgyak arányát, a nyelvoktatás dilemmáit, az informatika relatív súlytalanságát említeném. Azaz a mostani átalakítás sem képes megoldani az oktatás tartalmi ellentmondásait, de az is belátható, hogy a nevelés hiányosságait sem küszöbölheti ki az etika, az erkölcstan tantárgyként való megjelentetése, vagy a hittan beiktatása az órarendbe. Némi túlzással azt is mondhatnánk, hogy a mondabeli Sziszifusztól abban különbözik az ezredforduló iskolája, hogy amíg az előbbi legalább tudta, merre kellene görgetnie a követ, az iskola számára még ez is kétséges. S valóban az a legfőbb gond, hogy a diákot igazán nem tanítja meg senki tanulni. A tényleges helyzet tehát nagyon nehéz. Ilyenkor tíz ember közül kilenc a rendszer reformjának kezd neki a valóságos változtatások helyett. Joggal merül fel a kérdés: van-e megoldás egyáltalán. Kelle, szükséges-e az iskolarendszer újabb és újabb reformja? Nem , okoz-e túlzott bizonytalanságot a pedagógustársadalomban az, hogy ismét neki kell fognia pedagógiai programok átalakításának? Az is nehézségeket fog szülni, ha csak az első évtől folyik a NAT bevezetése, hiszen a nyolc-tizenkét évnyi kifutás olyan távoli eredményt ad, aminek a személyes motivációja nagyon gyenge lesz. Azt gondolom, hogy csak az lehet a megoldás, ha a valóságos problémát oldjuk meg: a rendszer reformja helyett a reform rendszerét vezetjük be. Az iskolát feladatai határozzák meg, újabb kifejezéssel a kimeneti szabályozás érvényesül. Éppen ezért kézenfekvő, hogy ma sem tehetünk mást, mint ami az iskola kialakulásának, történetének során megvalósult. Az egész oktatás mai rendszere a középkorban kezdett kialakulni az egyetemek létrejöttével, s csak a múlt század végére formálódott ki az alapfokú, a középfokú és a felsőfokú teljes rendszer. Tehát a felsőoktatási tartalmi rendszert kell a társadalmi elvárásokkal szembesíteni, annak alapján átalakítani, ennek kell egyre inkább megfeleltetni a középfokú oktatást, az érettségi rangját ehhez igazítani. Ez az elv már az 1993-as törvényalkotásba is beépült, hiszen egyszerre készült el a közoktatási és a felsőoktatási törvény. Ha ezt az összefüggést ma nem vesszük figyelembe, félő, hogy továbbra is csak az üres rendszervázat toldozzuk-foldpzzuk, az iskola viszont nem lesz képes feladatát betölteni. Révásx Mihály MKB /ILÜB • a formatervezett folyószámla cy sdz. MKB/ul!B eqy új lahossátfi. (ohfő&zámlacsomay, amely változatos., kémjelme& pénzüyyi. szolyáltaiásokat hínál /Önnek.. Átutalás Fölyiezmriümzelil melleit rülUlpek ptüzftrgülmmeeük leijei kirí ii gyön Irbonyolítótól, köztiimi izetmliieeük neeehzieít. Limitfigyelés Stblgílutiktüt Imiire hszkniksi meg. smtlj /•lm áeeetaUeáe eem ulpeUgik. ,Se köriéin erről hitéltjük is. MKB Telebank 24 órában E szolgáltatái révén bármikor tájékozódhat a kamatokról és az árfolyamokról, valamint folyamatosan ellenőrizheti a számláin történi pénzmozgást és számláinak egyen/egét. Betétlekötés A magasabb hozam érdekében számláján tetszSlegts nagyságú összeget köthet le változatos formákban, 1 héttói kezdődően egészen 12 hómaptg. Bankkártya és társkártya VISA és EC/MC bankkártyájával kényelmesen és elegánsan fizethet. Bankkártyája mellé társkártyát is igényelhet, így hozzátartozói is részesülhetnek a bankkártya használat előnyeiben. Extrák: devizaszámla, lombardhitel, széf, értékpapírok is mindaz, ami Önt szolgálja. MAGYAR KÜLKERESKEDELMI BANK RT. 1056 Budapest V., Váci utca 38. Telefon: 269-0922 • Fax: 269-0959 • Telex: 22-69-41 ei 6720 Szeged, Kölcsey u. 8. Telefon: (62) 420-000 • Fax: (62) 421-892