Délmagyarország, 1999. április (89. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-10 / 83. szám

14 KAPCSOLATOK SZOMBAT, 1999. ÁPR. 10 Kell egy csapat! Meglepődve olvastam a híreket, miszerint megszűnhet Szeged egyetlen (és utolsó) népszerű futballcsapata, a Szegedi Labdarúgó Club. Ezzel eldobnánk magunktól azt a lehetőséget, hogy rövid időn belül profi labdarúgó-csapata lenne a városnak. A SZEAC-ot már ettől megfosztottuk. Az nem igaz, hogy ennyi tehetséges fiatalt nem tudnánk megfizetni, mert övék a jövő, ők be tudnák bizonyítani, hogy igenis tudnak, sőt szeretnének Szegeden jó focit teremteni. Hiszen emlékezzünk csak, 2025 évvel ezelőtt milyen jó focicsapatunk volt a Dózsa! Telt házas meccsek, színvonalas foci, jó játékosok. És most? Arra sincs lehetőség, hogy rendes körülmények között tudjanak edzeni és játszani a focisták. Es miért? Nincs pénz. Ez szomorú... Mert kellő föltételek mellett lehetne futballcsapata a városnak és a megyének. Hiszen közel lennének a PNB-hez, amelybe följutva színvonalas, telt házas meccseket láthatnának a szegediek. Tenni kellene ezért valamit! Mert nem igaz, hogy Szegeden nincsenek olyan vállalkozók és cégek, amelyek megteremthetnék a szükséges anyagi hátteret! Ez csupán egy szerény vélemény, de szerintem nem csak én vagyok így ezzel. „Egy nagy focirajongó" (név és cím a szerkesztőségben) A fodrászok sikerei A LISAP olasz fodrászanyagokat gyártó cég a közelmúltban ismét Kiskunfélegyházán rendezte meg országos versenyét, amelyen a 624. Ipari Szakmunkásképző Iskola tanulói tartoltak, hiszen majd minden számot ők nyertek. így Antal Henriett egy első, egy második helyet szerzett, és az összetett versenyt is ő nyerte meg. Csányi György egy második, egy harmadik és összetett második helyezést ért el. A darmstadti versenyre készülő másik három szegedi fodrászlány csak egy számban indult el, ám ott háziversenyt rendeztek, hiszen Vass Andrea lett az első, Kiss Zsófia a második, Szabó Mónika pedig a harmadik. Nagyon jó ujjgyakorlatnak bizonyult e verseny, mert Darmstadtban, a nemzetközi ifjúsági versenyen szintén igen jól szerepeltek a szegedi tanulók. A csapat a belgák mögött a második helyen végzett. Vass Andrea az egyéniben egy második és két harmadik helyet szerzett. Szabő Mónika egy harmadik és egy negyedik helyezést ért el. Kiss Zsófia pedig egy ötödiket és egy hatodikat. A kozmetikus Zsiga Krisztina az egyik számot megnyerte, a másikban második lett, így az összetett versenyben ő végzett az első helyen. A tanulók felkészítői Tombáczné Szemerédi Zsuzsanna, Szakálné Zsiga Renáta és Samu Ilona voltak. A sikeres csapat utazását a Wella és a Gold-gumicenter Kft. támogatta. A 624. Ipari Szakmunkásképző Iskola vezetői • A hét fotója Fegyverkezik a bizottság Kátai József dandártábornok mutatja a helyes mozdulatot Lányi Zsoltnak, miként kell a Kossuth-kardot kihúzni a hüvelyből. Az Országgyűlés honvédelmi bizottságának „parancsnoka" elmélyülten figyel, nehogy vétsen, ha kardot kell esetleg rántania, nem szólva: a honvédség anyagi helyzetét ismerve jól jöhet még ez a harci eszköz. Lányi úr katonásan megköszönte az ajándékot, ám a sajtó munkatársainak legnagyobb bánatára nem kötötte az oldalára. A kép hátterében Nógrádi Zoltán mórahalmi polgármester, aki békeszerető ember lévén igyekszik kimaradni a játékból. (Szöveg: V. Fekete Sándor, totó: Miskolczi Róbert) „Föld-fordulás" Szegeden Azok a szegediek, akik tavaly áprilisban kint voltak az immár hagyományos Földnapi rendezvényen, az állatsimogatás, táncház és hasonló programok mellett egy kis kiállítást láthattak gyermekrajzokból, miközben a pódiumon általános iskolások adtak elő kis színdarabokat többnyire állatmeséket. A színdarabok előadását eredményhirdetés követte, némi elszontyolodással és hatalmas ujjongásokkal kísérve. Az ujjongok táborozni mehettek a nyáron. A Vackor Környezet- és Természetvédelmi Egyesület (VacKörTE) a főiskolások, egyetemisták és egy általános iskolai tanár néni segítségével és az idei tanévben is megszervezte a „Föld-fordulás" természetvédelmi vetélkedősorozatot. A tavalyi 280 résztvevő után idén már 440 szegedi iskolás fáradozik (negyedikesek, hatodikosok és tizedikesek csapatai) a vetélkedő írásbeli feladatainak megoldásával, illetve korosztálytól függően, a madáretető-készítéstől Szeged környezetvédelmi célú felméréséig mindenfélével, aminek a környezet- és természetvédelemhez köze van. Kérdezze csak meg, Tisztelt Olvasó, fiát, lányát, unokáját, hátha épp ő is valami ilyesmivel van elfoglalva mostanában. Ha pedig a csapatok mindezen feladatokat teljesítették, készülhetnek, hogy sikerrel jussanak túl a tavaszi előreláthatólag ásotthalmi akadályverseny „akadályain". Ezután már csak az idei Föld napja van hátra, ahol a csapatok által készített plakátokat, képeket állítjuk ki, a legjobban sikerül színdarabocskákat csodálhatja meg a nagyérdemű. A kérdés pedig: ki táborozhat az idén? „Ezért biztos jó pénzt kaptok!" -jelentette ki egyik, a tavalyi akadályversenyen résztvevő kisdiák. Nos ez nem így van: „Ez a verseny nem jöhetett volna létre, ha nincs" az a néhány elszánt egyetemista és főiskolás, aki a jó cél érdekében szabadidejét nem kímélve ingyen dolgozik. Köszönjük tehát tavalyi és idei segítőink munkáját, valamint köszönjük a REC Magyar Helyi Iroda és a CSEMETE támogatását. A VacKörTE-tagok Az 1998/1999-es tanévben először rendeztük meg a deszki Maros menti fesztivált, amelynek célja, hogy bemutatkozási, fellépési lehetőséget adjunk a környékbeli települések tehetséges általános iskolásainak. Különféle művészeti ágakban mérték össze tudásukat a gyerekek, volt vers- és prózamondás, néptánc és egyéb tánc, színjátszás és zene, Fesztivál Deszken ének-kategória. A versenyzők produkcióit szakmai zsűri bírálta el. A fesztivál sikerét bizonyltja a több száz résztvevő. Rendezvényünk nem jöhetett volna létre támogatóink segítsége nélkül. Ezúton szeretnénk megköszönni a Nemzeti Kulturális Alapnak, a Csongrád Megye Önkormányzataiért Alapítványnak, Deszk Község Önkormányzatának, a Chio Magyarország Kft.-nek, a Gabócza Pékségnek, az Anna Ásványvíz Kft.-nek, a Csermák Hangszerüzletnek, a Hatos Rétesnek és öt deszki támogatónknak: Kaliczka Istvánnénak, Rutainé Csanádi Ágnesnek, Gyorgyev Milivojnak, Fehér Andrásnak és Magyar Bélának, hogy rendezvényünkhöz felajánlásaikkal hozzájárultak. Köszönjük azok munkáját is, akik a lebonyolításban segédkeztek, megkönnyítve ezzel munkánkat. Kószó Aranka, a deszki Faluház vezetője Nem panaszkodhatunk: olyan szép időben locsolkodtak a férfiemberek - karonülőtől a vénemberig amilyennel csak ritkán áldja az Úr a húsvétot. Nos, ki-ki a maga locsolóvizével ki is használta a szép időt, amiért ezidén már mintha nem fogyott volna annyi sör, bor és egyéb ital, mint évekkel ezelőtt. És mintha a mai lányok közül már egyre kevesebben csúsztattak volna nagy értékű bankókat a srácok kezébe, mert valami változik itt is. Jól emlékszem, hogy gyermekkoromban - az 1940-es évek dereka táján ha lyukas húsz fillérest kaptunk (mert hogy volt ilyen!), akkor megjegyeztük a helyet, ahova már évente visszamentünk. Festett tojást nem szerettünk kapni, mert befogta a kezünket, s ha a ruhánkhoz értünk, kezünk nyoma ottmaradt. Virág is került, akár több csokornyi, de itallal sehol sem kínáltak, Ünnepek után igaz, nékünk se kellett volna. A hatvanas évek végén már magammal vittem iskolakezdő fiamat, aki verselt és velem együtt locsolt. Még járta ugyan főtt-festett tojás, de a lassan emlékben sem élő lyukas húszfilléres helyett pár forintot és virágot, esetleg pár szem színes tojáscukrot kapott. Ám, mire gimnazista korba ért, nem volt ritka hely, ahol ötszázas volt a locsolás „díja". Otthon aztán kóstatálgattuk a keresetet, ami mellé abban az időben egyre több csokinyuszi, tojás is került. A csokit megettük, a főtt piros tojást - mert az is akadt - úgyszint', ám a kereset a perselybe ment, amivel fiam (kínos takarékos osztássalszorzással) gazdálkodott. És íme az újabb korosztály már főtt tojást nem kap, hacsak olyat nem, amiből mint az én lányka unokáim az „életöt" kifújták, külsejét pedig, ki hogyan tudja: karcolással, viasztrással, temperás festéssel, filctollal, tussal, vagy hagyományosan, vöröshagymalével színezi, díszíti. Minthogy szappanos szagos víz sem készül már, hanem ezernyi illatú kölnivel „lűnnek" a srácok a kis flakonokból. Hogy mit kap ma a locsolkodó gyerek? Családja válogatja. Hallottam olyanról, aki apjával járta a rokonságot - harmincezret könyvelt el. (Csak az adóhivatal tudomást nem szerezzen róla!) És ez csak a „tiszta" pénz, ami mellé egy nejlonszatyor csoki mütyür is tartozott. Jó esetben ez is megért pár ezret. így már világos, miért is hiaradt meg a húsvéti locsolkodás szokása az elmúlt fél évszázad tiltásos időszakában. Aki ezt nem hiszi, magyarázza meg, miért sorvasztódott el a betlehemezés, és a lányok pünkösdölője, illetve az aprószenteki lány- és asszonypálcázás, az ódoricsolás? Mert nem hozott pénzt a „másként gondolkodó" családok gyermekeinek, és nem koccinthatott - olykor már az asztal alatt - a párttitkár apuka más borával, miközben ilyesmit mondott: „Lenin vére Jézus vére, Szép asszonynak egészsége". Ezen aztán ki-ki azt értett, amit akart, de mintha mégiscsak kikandikált volna egy valami: a húsvéti hagyomány tudatos ápolása, ami voltaképpen mindég legyőzte a duhaj, tiltó gondolatokat. És ilyenkor mintha a legbaloldalibbak is átértékelődtek volna, legalább egy napra, amíg „egykomám"-oztak. Megint elmúlt egy húsvét. Minden visszakerült rendes kerékvágásába: dolgozik a felnőtt, a gyermek, az ifjú tanul, a parasztemberek pedig buzgalommal termelnek és termesztenek, hogy senkinek se maradjon üres az asztala; a hagyományban meg kezdetét veszi a zöld-, vagy bárányfarsang. Ifj. Lele József Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Nyugdíjbajok Én is úgy gondolom, hogy mindenkinek joga van a nyugdíjhoz, nemkülönben a megfelelő munkabérhez és annak emeléséhez. De a hiba pontosan itt kezdődik. Sok polgártársunk élete folyamán különböző maszek utakon, „uram bocsa": törvénytelen módon dolgozgatott, nem fizetve a járulékokat, majd a nyugdíjkorhatár elérése előtt egy pár évet dolgozott, hogy nyugdíjat kaphasson és most tartja a markát, és nagyobb emelést követel és kap a jelenlegi kormánytól. A másik félreértés: a régi rendszerben (sajnos az újban is) nagyon ki volt szolgáltatva a kétkezi munkás (nyugdíjasaink igen nagy része) mert nem a munkájának megfelelően bérezték, ellentétben az akkori vezetőkkel, akik a nyugdíjazás előtt, irreálisan magas fizetést és egyéb juttatást biztosítottak maguknak, hogy minél nagyobb nyugdíjban részesüljenek. „Áldásos" vezetésük alatt jutott ide az ország, most látjuk, milyen nehézségeket hagytak a mai fiatalokra. A sokat hangoztatott „felelős beosztás" az én tapasztalatom szerint sajnos azt jelentette, hogy korlátlan urai vd' tak bizonyos területekéi kényük, kedvük szerint lé nálták ki a Kisembereket" hordták szét a közvagy011'] (Tisztelet a kivételnek akadtak tisztességes fele' beosztásúak is.) Az én nézetem szerin1 demokratikus megoldás volna, bógy minden ma?) állampolgárnak, állampoll jogon járna a nyugdíj, (a denkori létminimum). jönne a munkában eltölt idő, (nem pedig a beoszta szerint járó bér; meri nta nagyon sok olyan beosz van üzemekben, köztisztv' lői és közalkalmazotti iate]| ményekben, amely beos: sok nem nagyon hatékon sőt károsak, (nem gyára nak, ellenkezőleg pusztít' és rombolnak, lásd P"sl!| bank, ahol több százmii kárt okoztak). Mindezt töt milliós fizetésekért - és osztásukra hivatkozva el"' utóbb több milliós nyugi is követelni fognak mag1 nak. Mellesleg, én magam 36 munkaviszonnyal a hat mögött váltam rokkantnyfÉ jassá, mint fizikai munkásKis Isi Hitel és vállalkozó Szegedi magánvállalkozó vagyok. Hét éve működő, önerőből létrehozott vállalkozásom után 1998 nyarán egy má: sik profilú üzletet is beindítottam. Az ehhez szükséges tőkét egyrészt saját erőből teremtettem elő, másrészt egy csendestárs segítségével. Ő a beinduláskor jelezte, hogy a hivatali bürokrácia időhúzása miatt kiszáll, s kérte vissza a részét. Mivel az üzlet megnyitásához az összes anyagi tartalékot felhasználtuk, kénytelenek voltunk egy szegedi székhelyű, pénzügyekkel foglalkozó céghez fordulni. Ez szeptember végén történt. Az ottani „úr" gyors ügyintézést ígért, de nem intézett semmit, csak a kezelési költséget vette fel. November végén elfogyott a türelmünk, a fizetendő összeg csak nőtt, s kényszerből a házra jelzáloghitelt vettünk föl, amely rövid lejáratú, 3 + 1 havi, mivel a bankok az év végi zárásra hivatkozva hosszú távú kedvező hitelt nem tudtak folyósítani. Az év elején i telten megkerestünk több b ki kirendeltséget, hogy h távú megoldást keressünkmét óriásit csalódtunk. ^ Szegeden hiába van egy f nyi bank, csak az image „ nyesítésével" foglalkoznak-j amikor egy kisvállalkozási kellene hitelt folyósítani, ^ kifogást tudnak nyújtani: gánszemélyként túl sokat,' lalkozóként túl keveset 'I nyelnék. Nem tudom, mel üzlettel és fedezettel kell' rendelkeznem ahhoz, hogy zalmukat elnyerjem, s any1 támogatásban részesítse: így tehát „ölbe tett kézzel * hatom, hogy az eddigi n1' kám eredménye odavessze! a családom, a gyermekein1 fölül egy hónap múlva e'^ rezzék a házat. További sikeres munká' vánok a bankoknak és a b*7 szakembereknek. Egy szegedi magánvá zó (Név és a szerkesztősét Tisza-parii versen szönjük a Baumax, pékség, Chio-Wolf Magt ország Kft., Dánon Kft-! po Plusz Kft., Démász f Dél-alföldi Népművész Egyesület, Gabonatení"-] tési Kutató Kht., KAVA r Kft., Mercator TejdiszK*' Metró Holding Hung' Kft., Mol Rt., MÁV-ig^ tóság. Röfi ker. Kft., M<J 2001 Kft., Szegedi Tej'f Vállalat, Szuper Élsz*' Kft. támogatását. ,« Tisza-parti Általános Iskola tisztelettel köszöni mindazok segítségét, akik az iskola háromnapos tanulmányi versenysorozatának sikeres lebonyolítását támogatták. Közel kétszáz, magyar nyelvből és fizikából kiváló tanuló versengett nálunk. A legkitűnőbb felkészültségű tanulók a Csongrád megyei szaktárgyi versenyekre jutottak tovább. A gyermekekkel, versenyszervező és felkészítő tanártársaimmal együtt köA Tisza-parti Által* Iskola nevelőtes«i>F