Délmagyarország, 1999. április (89. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-10 / 83. szám

SZOMBAT, 1999. ÁPR. 10. RIPORT 9 és a stílusom a vád ellenem... lentéseket, panaszokat, úgy értesültünk a télen, hogy Rapcsáknak több kétes ügylete van. A városházára beérkező jelzések arra utaltak, hogy Rapcsák András családi vállalkozásai bonyolódtak olyan ingatlanügyekbe, ami esetleg kárt okozhatott "árosunknak, s emellett ott volt ugyebár az a bizonyos, legyedmillió forintos számla, ami, a panaszok szerint, a tavalyi András-napi vigadalom után terhelte meg a városháza kasszáját. Amikor mindez tudomásomra jutott, a botránykeltés leghalványabb szándéka nélkül, csupán a valós tényekre kíváncsian kerestem fel Rapcsák Andrást, arra kérve, mondja el véleményét a vádakról. Polgármesterünk ekkor azzal fogadott, hogy szó sincs semmilyen visszaélésekről, kifizetetlen számláról, ő tiszta, s áll mindenféle vizsgálat elé. Hát mit tttondjak, engem bizony "em tudott megnyugtatni, tóért még öt alkalommal tófgyaltam Rapcsákkal, de kérdésemre nyílt, egyenes választ soha nem kaptam. Az tény, hogy többszöri felszólítás után február 24-én, s nem korábban, Rapcsák befizetett 250 ezer forintot, fgy kiegyenlítve az Andrásnapi mulatság költségeit, de e"ől még számtalan kérdés megválaszolatlan maradt. Nem Volt más megoldás, tnint eljárást kezdeményezte Am ettől még nem dőlt volna össze a világ, hiszen ''yen vizsgálatokra volt már Pe'da, nemcsak a magyarországi közéletben. Igen ám, de Rapcsák András nem tudta elviselni, hogy egyáltalán megkérdőjelezheti bárki is a csalhatatlanságát, s ahelyett, hogy segítette volna egy tényekre szorítkozó eljárás lefolytatását ami persze végződhetne a Polgármester fölmentésével 's -, azonnal lázadást emle8etett. S még meg sem hozta döntését az önkormányzati testület a vizsgálóbizottságok felállításról, Rapcsák már az MTI-nek politikai puccsról nyilatkozott. Aztán következtek a televíZtós szereplései, s Rapcsák bgyesen elkezdte saját maPát meghurcolni a nagynyilvánosság előtt. Ettől kezdve Pedig a botrány, aminek 'gazi szenvedője maga a várás lett, már elkerülhetetlen volt - mondta Túri alpolgármester. Akitől persze vá'aszt vártam egy sokak által nagyon talányos titokra: mitek kellett ahhoz történnie, h°gy Rapcsák egyik legbizalmasabb munkatársa, kampányfőnöke, Túri JóZsef szembeforduljon főnökével? >t Kicsinyes bosszú vezérli" Dubecz György jegyző beszél, Rapcsák polgármester pedig két alpolgármestere, Nóvák András és Túri Jázsef között ülve, békésen szemléli a világot. Ilyen képet egyhamar aligha fotózhatunk újra... - Be kellett kerülnöm a Jráfosházára, s azt látnom, hc)gyan is születnek a döntéSek, milyen módszerekkel 'rányitja Rapcsák András a j^osháza munkáját. Korában is hallottam már sok Van megjegyzést, amelyik jrápcsák munkastílusát, emeri gyengéit bírálta, de r.egvallom őszintén, egy^ tót nem hittem ezeknek a angoknak, meg aztán kamPteyfőnökként is kötelesséteninek éreztem megvédeni j asárhely polgármesterét. 8®n ám, de a városházán n'gozva már közvetlen köly tapasztalhattam, min kicsinyes bosszú vezérli Rapcsákot minden olyan emberrel szemben, aki akár csak egyszer is ellent mer mondani neki. De hadd említsek egy példát is. Vásárhely városának és a református egyháznak vitája támadt egy telek kapcsán. Rapcsák semmi áron nem volt hajlandó belegyezni abba, hogy ez a földterület a reformátusok tulajdonába jusson. Ez a küzdelme akár még szimpatikus is lehet, hiszen úgy tűnik, a város érdekeit védi. No, de hogyan? Amikor nem sikerült egyezségre jutni a telekvitában, azonnal azt kutatta, miként állhat bosszút a református egyházon. Nagy leleménnyel pár napon belül kiszámlázott nekik egy büntetést. Az indok: nem vágták ki a parlagfüvet a temetőben. Túri alpolgármester úr beszélgetésünk során tovább ostorozta Rapcsák emberi gyengéit. Amikor pedig arról kérdeztem, mi az igazság annak az egymillió forintnak ügyében, amit állítólag Rapcsák András feleségétől kért kölcsönt, majd amikor a visszafizetésre felszólították, törlesztés helyett vizsgálóbizottság felállításával válaszolt, Túri úr a következőkkel reagált: - Ebből az egymilliós kölcsönből semmi nem igaz. Az tény, hogy családi eseményeket rendező vállalkozásom az elmúlt évek során használta az önkormányzat tulajdonában lévő ravatalozót. Készült olyan szerződés, aminek értelmében ezért nekem fizetnem kellett volna, de készült olyan papír is, ami meg úgy rendelkezett, hogy mivel az én cégem gondoskodik a ravatalozó folyamatos fenntartásáról, állagának megóvásáról, a város eltekint • bérleti díj fizetésétől. Amikor aztán kirobbant a Rapcsák által hergelt országos botrány, a polgármester máris kiszámláztatta a bérleti díjat - mondta Túri József. Majd beszélgetésünk végén a következő mondatok hangoztak el: - Történjen bármi, végződjenek akármilyen eredménnyel is a Rapcsák ellen lefolytatott vizsgálatok, az már biztos, hogy én az ügy befejezését követően tisztségemről lemondok. A Rapcsák Andráshoz fűződő kapcsolatomról, egykori kampányfőnöki múltamról pedig csak annyit mondanék: életem legnagyobb téMii vizsgálnak a bizottságok? Rapcsák András ügyeit jelenleg két önkormányzati bizottság vizsgálja. A fegyelmi bizottság arra kíváncsi, ki finanszírozta Rapcsák tavalyi Andrásnapi ünnepségét, ami 250 ezer forintba került. Egyáltalán névnapi rendezvény volt-e ez, vagy polgármesteri fogadás? Ha az előbbi, miért az önkormányzatnak számlázták ki a költségeket, ha az utóbbi, miért fizette be később Rapcsák András a negyedmillió forintot a város kasszájába? Az ingatlanügyekben már sokkal több kérdésre is választ vár a másik, az úgynevezett Billa-bizottság. így például azt szeretnék megtudni, miért éppen a Nitor Rt. (Rapcsák családjának cége...) ingatlanját vásárolta meg a Billa áruházlánc, 84 millió forintot adva a pár éve 2,4 millió forintért vett telekért, amikor az önkormányzat saját földterületét is fölajánlhatta volna, szép summához juttatva fgy a várost. Az ipartelepi Nitor Rt.-vagyon ügyében pedig azt igyekeznek kideríteni a vizsgálódók, miért a Nitor Rt. tulajdonát bérli (s ezzel Rapcsák családját gazdagítja...) a városi csatornahálózatot alvállalkozóként építő Keviép, amikor Hódmezővásárhely önkormányzata is rendelkezik olyan ingatlannal, amit bérbe adhatna. A vizsgálat kiterjed két, korábban mérleggyári tulajdonú ingatlanra is, amit egy káefté négymillió forintért vásárolt meg egy olyan árverésen, amin az önkormányzat nem licitált. De másfél hónap múlva ezeket az ingatlanokat 17 millió forintért megvásárolta Vásárhely városa a káeftétól, de azóta sem hasznosította. Noszvaj neve is fölmerült az ingatlanügyek tisztázása során. E településen olyan üdülő található, amelyre Vásárhely önkormányzatának jelzálog joga volt, ám ezzel nem élt, s a Rapcsákot támadók szerint az ingatlanok a polgármesterhez közel álló káefték tulajdonába kerültek. vedése volt. Lemondásomig viszont keményen dolgozom, mint ahogy végzi munkáját a városháza teljes apparátusa. S mint látja: hiába fenyegetőzött Rapcsák azzal, hogy nélküle megbénul a város, még mindig nincs kint a tábla Vásárhely határában: „Önkormányzati vizsgálatok miatt Hódmezővásárhely megszűnt!" Vagyis a város éli normális hétköznapjait, a hivatal pedig éppen most fizeti ki azokat a felhalmozott számlákat (momentán 155 millió forint értékben...), amiket már régebben ki kellett volna egyenlíteni. Ki ropta a táncot? Marzsinai Zoltán lakásán aztán már egy szó sem esett milliókról. Annál inkább egy régen volt önkormányzati ülésről, amikor Marzsinai úr Rapcsák Andrást ajánlotta polgármesternek. - Jó szívvel tettem, mert láttam, hogy a képviselők már egymás torkának esnek, mégsem tudnak megegyezni abban, ki is vezesse Vásárhely városát. Én pedig jól ismertem Rapcsák Bandit, tudtam, hogy rendkívül okos, művelt, és harcos ember. De mi más is kell ahhoz, hogy valaki jó gazdája legyen egy városnak? És az idő, állítom, hogy engem igazolt, hiszen Vásárhely szépen fejlődött. Ami meg Rapcsák stílusát illeti, valóban nem egy könnyű egyéniség, gyorsan tud magának haragosokat szerezni, keményen odamondogatós ember, de ettől függetlenül én akkor is rá szavaznék, ha hússzor kellene polgármestert választani - foglalta össze Rapcsákról alkotott véleményét Marzsinai szenátor. Ami pedig a Rapcsákügyekben megindított vizsgálatokat illeti: - Na, ez egy szép dolog, mondhatom. Azon az András-napi bulit ott ropta a táncot az egész képviselő testület, mindenki annyit evett, meg ivott, amennyi csak beléfért. Most meg azt firtatják, hogy ki fizette a számlát? Azt mondom én erre, hogy ha Rapcsák Bandi a reprezentációs alapjából finanszírozza a névnapját, akkor se szólhatna senki, mert egy polgármesternek ilyen pénz jár. De én úgy tudom, hogy Rapcsák kifizette a 250 ezer forintot az utolsó fillérig, akkor meg miért molesztálják? De ugyanezt kérdem én a telekügyekben is. Rapcsák vett egy darab földet, aztán jó pénzért eladta a Billának? Hogy sokat keresett rajta? Hát nem mindenki ezt szeretné? Nem erről szól a piacgazdaság? Szóval kár ezt a Rapcsákot bántani, mert nála jobb polgármestere úgysem lesz soha Vásárhelynek. Pedig van olyan ember legalábbis Rapcsák András szerint - aki már nagyon vágyik arra, hogy helyére, a város első emberének járó székbe ülhessen. „Gazda nélkül maradt a város" - De hát ez is a természetes - tette hozzá Rapcsák úr, aki szerint a márciusban kirobbant puccs egyrészt néhány feltörekvő úr hatalmi ambícióival magyarázható, másrészt az is közrejátszott a lázadásban, hogy ő egy hónapig kórházban volt, és így gazda nélkül maradt a város. - Tudja, sokaknak nem tetszik ám, hogy én megint egy olyan városfejlesztési programmal álltam elő, ami nagyon kemény munkát és szigorú, takarékos gazdálkodást követel meg. S azt se tudják elviselni egyesek, hogy változatlanul olyan erős polgármesterként kívánok dolgozni, aki kemény kézzel levezényli a megvalósítást a testületi döntések megszületése után. De ha már a puccs okait boncolgatjuk, meg ne feledkezzünk a sértődött pártvezérekről sem. Én mindig is úgy véltem, hogy a városházán semmi helye a pártpolitikának, s ezt ellenfeleim már évek óta nagyon de nagyon sérelmezik. Most pedig úgy gondolták, hogy eljött az ideje: lehet egy nagyot ütni a Rapcsákon. De kérdem én, mivel akarnak ezek a szerencsétlelenk megbuktatni? Koholt vádakkal, mert hogy mást nem tudtak kreálni. Itt van például a Billa-telek ügye. Teljesen szabályos versenytárgyaláson vásárolta meg családi vállalkozásunk ezt a lepusztult területet, amire a kutya se akart pályázni. Röhögtek is rajtam az ellenfeleim, hogy nézd már, ez a hülye Rapcsák jól bevásárolt, és még ő tartja magát ügyes üzletembernek. Aztán teltekmúltak az évek, a telek fölértékelődött, s most szép haszonnal sikerült értékesíteni. Nem csodálom, hogy az ellenem áskálódó urakat most megüti a guta az irigységtől. De ettől még az adásvételi ügyletek teljesen jogszerűen zajlottak, mint ahogy az ipartelepi bérbeadási szerződéseiben sincs semmi kivetnivaló. Hol van az előírva, hogy egy polgármester családja nem vállalkozhat? S miért ne bérelhetné bárki is a feleségem vezette cégtől egy területet, ha annál olcsóbbat és jobbat nem talál a vállalkozása számára? De kérdem én, mi köze mindehhez bárkinek is, hiszen magántulajdon értékesítésről van szó, s ezek a telkek soha nem is voltak a városé - jegyeztem föl Rapcsák András szavait. Amikor pedig a csatornázás és az üdülők ügyét említettem, Rapcsák András így kommentált: - Ugyan már, fogalmuk sincs, miről beszélnek. Nyolcszáz millió forint után kutakodnak, amikor azt kellene tudniuk, hogy két, merőben különböző szerződést vetnek össze. Meg üdülőkről harsognak, amikor annyit kéne csak megérteniük, hogy egy önkormányzatot nem arra találtak ki, hogy ilyen ingatlanokkal nyerészkedjen. De hát, uram, ezekről a vádakról egyszer már kiderült, hogy alaptalanok. Rendőrséggel, ügyészséggel vizsgáltatták ellenségeim, mégsem találtak semmit. És ezt nagyon is jól tudja a nép, ezért van aztán, hogy a népszerűségem még most is hetven százalékos. Bár megmondom, kicsit meg is lepődtem ezen a számon, mert én 80 százalékhoz vagyok szokva. És az András-nap? - terelődött a beszélgetés ama bizonyos 250 ezer forintos névnapi ünnepségre. De Rapcsák András ezt fölidézve sem jött zavarba. - Tőlem kérdi? Miért nem inkább a Túri alpolgármestertől, aki az egészet szervezte, most pedig ezt a mondva csinált ügyet szeretné fölhasználni arra, hogy választások nélkül beülhessen a polgármesteri székbe. Kifizettem én azt az Andrásnapot az utolsó fillérig, fgy aztán ez az akciójuk is halára van ítélve. De hát ezt nem tudhatták azok a szerencsétlenek, akik korábban mind mellettem álltak, de most bedőltek Túriék szövegének, hogy emberek, eljött a fordulat ideje, most aztán Rapcsákot egy golyóálló támadással lehet leteríteni. Ám azt üzenhetem nekik - bizony, még nem jött el az az idő, amikor eltávolíthatnak, mert egyrészt az ellenem fölhozott vádak nem egyebek, mint ócska rágalmak, másrészt pedig Vásárhely népe mellettem áll. Ők ugyanis tudják, mit ért el ez a város az elmúlt évtizedben. Most említsem azt, hogy szinte minden beruházásunk díjazott lett? Vagy beszéljek az Európa-díjról, a Hildéremről, arról, hogy Vásárhelyen nem kellett egyetlen iskolát sem bezárnunk, hogy ebben a városban biztonságban van minden pedagógus állás? Mert uram, ezek a tények, s minden más csak kitaláció. De ki fog ez derülni a vizsgálatok során úgyis, így aztán nem marad más vád ellenem, mint a gazdagságom, meg a stílusom. Ami a vagyonomat illeti - itt van ez a 400 négyzetméteres ház, amit még a nyolcvanas évek végén építettem. Hol voltam én akkor a polgármesterségtől? A találmányaimért kapott milliókból alapoztam meg családom jólétét, és én most sem szorulok rá a város pénzére. „Kérdezzük meg a népetl" Hogy a modorom meg elviselhetetlen lenne? Kemény vagyok, és határozott, ez tény. Kérdezzük meg a népet arról, ki kell neki: ez a keménykezű Rapcsák, vagy az önkormányzati testületben ülők. Mondtam is az ellenem támadó uraknak: lemondok én, miért ne tenném, de akkor oszlassák föl a testületet is, és íijunk ki új választásokat. No, persze ez már nem tetszett nekik, mert pontosan tudják: őket még egyszer a kutya se választaná meg, de Rapcsák András megint megkapná a vásárhelyiek többségének voksait. Hát erről szól, uram, a mostani történet. Egyébként pedig a Túri úr jobb lenne, ha azzal foglalkozna, mikor adja meg azt az egy millió forintot, amivel feleségemnek tartozik - jegyezte meg beszélgetésünk vége felé Rapcsák András, s egy kézzel írt szerződést mutatott, ami szerint Túri József még tavaly október 8-án kapta ezt az összeget Rapcsáknétól. Majd úgy tíz perccel később egy fővárosi napilapot tolt az orrom elé egy olyan vásárhelyi hölgy, akit aztán még véletlenül sem vádolhatnánk azzal, hogy túl nagy szimpátia él szívében Rapcsák iránt. Az újságban pedig grafikonok sorakoztak, amik többek között azt bizonygatták, hogy a megkérdezett vásárhelyi polgárok 68 százaléka jelenlegi polgármesterére szavazna, ha újra az urnák elé kellene járulnia. - Egészen hihetetlen, suttogta a hölgy, fejét csóválva. - Maga meg tudja ezt magyarázni? - kérdezte. Mit gondolnak, mégis mit válaszoltam..? Bátyi Zoltán