Délmagyarország, 1999. április (89. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-09 / 82. szám

8 A HELYZET PÉNTEK, 1999. ÁPR. 9. Ásotthalom • Munkatársunktól Utolsó fordulójához érkezett a Délmagyarország Kft. kulturális vetélkedősorozata, a Szomszédoló. Ma, pénteken 17 órától a tiszaszigetiek lépnek fel az ásotthalmi művelődési házban. A közönség elsőként az óvodások zenés-táncos jelenetének tapsolhatnak, majd az iskolások irodalmi előadását nézhetik meg. A nyugdíjasok egy vidám műsorral készültek, melynek a címe „Cigányjelenet". A tiszaszigeti Szabó család aprajanagyja zeneértő ember, most hegedűn játszanak el néhány ismert dallamot. A fellépés végén ismét a nyugdíjasok következnek, előbb egy verset hallhatunk tőlük, majd a múltból néhány pillanatot elevenítenek fel. Csengele • Munkatársunktól Megjelent a Csengelei Krónika áprilisi száma. „Gyászol Csengele" - olvasható a lap címoldalán. A március végén brutálisan meggyilkolt fiatal benzinkutasról emlékeznek meg a Krónikában és egy rendőrségi felhívást tesznek közé a gyilkos mihamarabbi elfogásának érdekében. A szomorú esemény mellett azért mindennapos témák is helyet kapnak az újságban. A falugazdász rovatból a helyiek megtudhatják, vajon hol vásárolhatnak különféle tenyészállatokat. Március 14-én az MTV 1-en jelentkező Gazdatévé című magazin Csengelével is foglalkozott. A műsorban megszólaltattak a falugazdászt és két helyi termelőt, a velük készített interjú írásos változatát olvashatják a Krónikában. Kiskundorozsma • Munkatársunktól Már forgatható az Új Dorozsmai Napló legfrissebb száma. Április 11. a költészet napja, ebből az alkalomból verssel köszöntik az olvasót. A kiskundorozsmai Ollainé Puskás Éva második díjat nyert a „Serra Novellák"-pályázaton. Az Olaszországból kiinduló versenyről bővebbet a Naplóból tudhatnak meg az érdeklődők. A lapban tudósítást is találhatunk a március 15-ei ünnepségről, melyen többek között egy erdélyi kopjafát is felavattak a településen. A húsvétnak ugyan már vége, de azért érdemes elolvasni azt a cikket is, amely a katolikusok egyik legjelentősebb ünnepének keletkezéséről szól. Második alkalommal vehettek részt a dorozsmai könyvbarátok íróolvasó találkozón. Ezúttal Horváth Dezső újságíró és dr. Németh András urológus professzor volt a vendége a dorozsmai könyvtárnak. Üllés • Munkatársunktól Mától, péntektől közel egy héten keresztül az üllési „Fonó" Alapítvány vendége lesz a magyarpalatkai Kodoba zenekar Erdélyből. Az üllésiek több helyszínen is megismerkedhetnek a mezőségi népzene; valamint tánc szépségeivel. Ma este nyolc órától a Joker Sörözőben lépnek fel az erdélyiek, ahol Szombaton 19 órától pedig a művelődési házban várják az érdeklődőket, ahol a „Fonó" Néptáncegyüttessel közösen egy hagyományos mezőségi bált elevenítenek fel. • Szegedi művész villámlátogatása Toledában Mit üzentek Amerikából? Koczka Ferenc: Jövőre programdömping várható. (Fotó: Miskolczi Róbert) A napokban tért haza Toledóból, Szeged amerikai testvérvárosából, Koczka Ferenc, a Szeged-Toledo és Lucas megyei baráti egyesület elnöke. Az ismert Tiszaparti zongoraművészkarmester nyolc napot töltött az Ohio állambeli város vendégeként az USA-ban, koncerteken lépett fel, megbeszélést folytatott a testvérvárosi illetékes iroda képviselőivel és a Szeged-Toledo Baráti Egyesület vezetőivel is. # Ez volt az idei első szegedi látogatás az amerikai nagyvárosban. Milyen alkalomból került erre sor? - kérdeztem a baráti egyesület elnökét. - A Toledo Sisters City International testvérvárosi iroda szervezett egy jótékonysági hangversenyt, amelyet minden évben megrendeznek, ugyanis ezzel teremtik elő a működésükhöz szükséges bevételt. Erre a hangversenyre most került sor Toledóban, március 19én. • Ön Szeged képviseletében egyedül vett részt ezen a hangversenyen? - Magyarországról is én voltam az egyedüli fellépő, a teljes műsort én kísértem zongorán, s ottani hangszeres művész kollégákkal és az énekesekkel együtt léptünk a közönség elé. • A testvérvároson kívül más városokban is járt? - A kanadai Windsorban, meg Toledo környékén, néhány helységben léptem még fel. Koczka Ferenc a testvérvárosban találkozott Jean Henry Fullen úrral, az ottani testvérvárosi iroda igazgatójával is. Vele a hosszú távú - 2002-ig szóló - együttműködési tervekről tárgyaltak. és egyeztették a lehetséges programok időpontját is. Megbeszélést folytatott Judy Baloggal, a ToledoSzeged Bizottság elnökével, továbbá Bálint Erzsébettel, a bizottság tagjával, aki a testvérvárosi irodából való távozása óta, új munkahelyén is egyik leglelkesebb támogatója a két város együttműködésének. • A megbeszélések alapján, mi a véleménye, hogyan alakulnak a két város kapcsolatai? - Az idei terveket - úgy tűnik - különféle nehézségek miatt, az ohiói testvérvárosiak sem tudják megvalósítani. Véleményem szerint, ők is inkább jövőre összpontosítanak. A cserelátogatásokat 2000-ben óhajtják lebonyolítani, s ennek egyik „apropója" az is lehet, hogy jövőre lesz 10 éves a két város között aláírt partneri szerződés. • Milyen most az ottani magyarság szerevezettsége? - Két évvel ezelőtt jártam kint, akkor mintha kevesebben lettek volna a Magyar Házban, meg a magyarságot egybe gyűjtő eseményeken. Számomra kellemes meglepetés volt, hogy egyre több magyar ajkú fiatalt láttam ezeken a rendezvényeken, akikkel beszélgetvén, igazi lelkesedést véltem felfedezni. Jó jel ez, különösen az utánpótlás megoldását illetően. • Mit üzentek a Maumee-folyó mellől a Tiszapartjára? - Azt mondták, hogy ők is rengeteg problémával küszködnek, a hiedelmekkel ellentétben, ott is akadnak anyagi természetű gondok egy-egy program megvalósítása során. De azt üzenték, hogy dolgozzunk úgy, mint eddig, és a lelkesedés ki ne haljon belőlünk! Kisimre Ferenc • Csak a védikus tudás segíthet Meditáció a békéért Több százan meditálnak ma is a jugoszláviai Pulában a békéért. A transzcendentális meditáció módszerének kővetői szentül hiszik, hogy a kollektív tudatra hatva csökkenthetik az emberek agresszivitását, s így rövid idón belül nemcsak egy kikényszerített békeszerződés következtében fejeződhet be a koszovói háború. A transzcendentális meditáció hívei két évtized alatt közel félszáz alkalommal gyűltek össze, hogy közös meditációjukkal megszüntessék a világot uraló feszültségeket. Szellemi vezetőjük, Maharishi irányításával tizenkét időzónára osztják a Földet, melyek mindegyikében ezer ember meditál egyidőben. így a TM-esek a nap minden percében sugározzák majd a nyugalmat hozó, jobbító rezgéseket. Csányi Istvánná, szegedi TM oktató szerint az eddig tudományos mérésekkel igazolt hatás a koszovói háború esetében sem maradna el. Először az Egyesült Államokban próbálták meditációval csökkenteni az erőszakos bűncselekmények számát. Akkor négyezer ember meditált, és a bűnelkövetések száma a vaskos fölmérés szerint harminc százalékkal csökkent. A módszer lényege, hogy a TM-esek nem a háború megszüntetésére gondolnak, egyszerűen csak meditálnak. Magasabb tudatállapotokban a tudat által kibocsátott rezgések száma megváltozik, lassul. A fizikában is ismert a tétel: az a gáz a rendezettebb, amelynek részecskéi lassabban rezegnek. Ez érvényes az emberi tudatra is, és ezt a hatást felhasználva harmonizálják környezetüket a TM-esek. „Háborúval a feszültségeket lokalizálni, megszüntetni nem lehet, legfeljebb elfojtani" véli Csányi Istvánná, aki szerint ha elég sok TM-et gyakorló meditál, néhány hét alatt meg lehetne szüntetni az agresszivitást Koszovóban. A TM-esek egyébként már kormányszinten is fölajánlották segítségüket a madridi csúcs idején is, akkor azonban a politikusok úgy hitték, maguk is meg tudják oldani a gondokat. A rendszer vezetője Maharishi ezért hívott össze Pulában egy világbéke-találkozót ahol április első heteiben százak meditálnak, jobbítva ezzel a világot, s esélyt adva a háború befejezésének. Csányi Istvánná szerint akkor lehetnének igazán hatékonyak, ha a világ más tájairól, köztük Magyarországról is „rásegítenének" a hatásra. Ehhez azonban a TM-esek jó szándékán kívül szélesebb összefogásra is szükség van, hiszen nagyobb terem híján csak kevesen tudnak együtt meditálni. A meditáció magasabb szintjén, a jógarepüléssel erőteljesebb hatást lehetne kifejteni, ezt azonban csak nagyobb térben, és szivacsokkal tudnák gyakorolni. Csányi Istvánná minden TM-et gyakorló, és segítő szándékú polgár jelentkezését váija a 62/330-685-ös telefonon. Kéri Barnabás Sikertelen postarablók • Budapest (MTI) A nagyoroszi illetőségű, 25 éves B. G. és társa, a 23 éves K. Z. - aki dunakeszi lakos— szerdán 13 óra 45 perckor símaszkban megjelent a IV. kerületi Lóverseny tér egyik postahivatalában. Egy fegyvernek látszó tárggyal megfenyegették az ottani alkalmazottat. Követelték tőle, hogy adja át nekik a kasszában lévő pénzt. Az 53 éves asszony bátrabbnak bizonyult, mint arra a rablók számítottak: nem engedelmeskedett a felszólításnak. A tettesek ettől annyira zavarba jöttek, hogy jobbnak látták elmenekülni a helyszínről. A BRFK rablási osztályának beosztottjai rövid idő múlva rá is találtak a két rablóra, mégpedig azok bérelt lakásában. Tunéziai kirándulásunk másnapján indultunk tulajdonképpeni úti célunk, Tabarka felé. A néhány tízezres tengerparti üdülőváros Tunisztól jó kétszáz kilométernyire található az ország északi határán. A nyáron idelátogatók nem egyszerűen csak nyaralhatnak itt, hiszen Tabarka immáron négy esztendeje ad otthont a mára nemzetközi hírűvé vált szabadtéri jazzfesztiválnak. Tabarkába érve megéreztük az a jó száz kilométert, amennyivel Tunisztól északabbra kerültünk. A nyílt tenger felől erős szél fújt, az esőfellegek is összegyűltek az égbolton, úgyhogy tavaszi illúzióinkat néhány perc alatt elveszítettük. Hullámverés Szállodánk, melynek színháztermében utazásunk célja várt bennünket, a tengerparton állt. Több, mint kétszáz újságíró gyűlt össze itt, hogy a neves tabarkai jazz fesztivál „sajtóhétvégéjén" részt vehessen. A szervezők ugyanis erre a két napra meghívták a júliusi fesztivál legnevesebb fellé• Tavaszi túra Tunéziában (HL) Tabarka, a jazz Mekkája pőit, akik a különös hangulatú tunéziai télbe csempészték a nyári fesztivál színeit. Bár a kalendárium még februárt mutatott, s az idén Tabarkában július 2-ától váija a muzsika a turistákat, s a jazz szerelmeseit, az első est hangulata mégis forróra sikeredett. Ennek egyik okozója Badreddine Rouissi, vendéglátónk volt, aki az arab világ Európában rejtve maradó gondjaiba avatott be minket a vacsorát követően. A másik az a szemüveges, joviális úriember, aki a mellettünk lévő asztalnál költötte el estebédjét. Már akkor is tudtuk, hogy ő Tunézia egyik legismertebb, s legkedveltebb muzsikusa. De Éouzi Chekili a színpadon meg is mutatta, milyen a jazz, ha európai dallamokat fűszerez meg némi afrikai hangulattal. A nagyszerű gitáros muzsikájában két földrész hagyományai ötvöződtek az arab és francia dallamokkal. A rómaiak és az olaj nyomában Tunéziáról szólva nem szabad megfeledkezni arról. hogy egészen a közelmúltig az ország gyarmati sorban volt. Először a rómaiak, később a franciák telepedtek meg ezen a vidéken. A római kor öröksége ma már jobbára csak a műemlékekben lelhető föl, a francia hatás azonban szembetűnő. Az oktatásban kötelező nyelv a francia, a tunéziai polgárok jelentős része anyanyelvi szinten beszéli is a nyelvet. Francia rádióadók sugároznak az országban, s azok az újságok, amelyek nem az arab ábécé szabályai szerint, arab betűkkel, s természetesen jobbról balra íródtak, ugyancsak franciául szólnak a tunéziaiakhoz. A sok tunéziai hagyomány közül, melyekben az afrikai és európai hatások keverednek, kiemelkedik az a nálunk már-már elfeledett gyakorlat, hogy az éppen soros állami vezető képét minden nyilvános helyen kiakasztják. Tuniszban már megszoktuk, hogy a reptéren, a szállodában, az éttermekben, és a vízipipa-füstös kiskocsmákban is az ország feje tekint ránk a falról, ám arra azért nem számítottunk, hogy az évezredekkel ezelőtt lakott római település, Bulla-Regia múzeumában is találkozunk a hatalmat egykor puccsal megszerzett, s most utolsó elnöki ciklusára készülő politikus képmásával. Bulla-Regia, ahová másnap reggel indultunk, Tabarka közelében, ám az ország belsejében fekszik, jórészt a föld alatt. Hogy miért építkeztek a rómaiak a föld alá, arra csak a buszból kiszállva találtunk magyarázatot: a magas hegyekkel körülölelt fennsíkon a szél szinte lélegzetvétel nélkül fújt hatalmas erővel. A rómaiak házai egyébként meglepően jó állapotban maradtak fönn, és megőrizték az épületek különös szépségű mozaikképeinek legnagyobb részét is. Tunéziának ez a része, a sivatagtól északra a római kövek mellett más kincseket is rejt. Márványt, és olajat. Igaz, ez az olaj nem az az olaj, amely a sors kegye folytán néhány arab országot - amelyekben a homokon kívül legföljebb néhány datolyapálma akad - gazdaggá tett. Ez az olaj fán terem, de talán még értékesebb, mint a föld gyomrából előtörő égő arany. Az olíva Tunézia talán legfontosabb bevételi forrása a turizmus mellett. Badreddine szerint az a tunéziai, akinek száz olívafája van, már nem gondol sötéten a jövőre. Első a turizmus De mégiscsak: olíva ide vagy oda, első a turizmus. És ha a fejlődés a jelenlegi ütemben halad, akkor Tunézia a hagyományosan vendégváró afrikai országokat is maga mögé utasíthatja. Tunézia egyébiránt már ma is közkedvelt úti cél. Tavaly húszezer magyar, nyolcvanezer lengyel, és több, mint nyolcszázezer (!) német turista érkezett az országba, dollármilliárdokat hátrahagyva. A jazz-fesztivál záróestje előtt a Tunéziai Nemzeti Idegenforgalmi Hivatal vezérigazgatója mellett a turisztikai minisztérium képviselői ismertették meg az újságírókat az ország előtt álló úttal. Hogy Tabarkától ne távolodjunk el, a fejlődés ütemére egy helyi példa: a kisvárosban röviddel az ezredforduló után tízezer szállodai ágy várja majd a vendégeket. Most háromezer van... A tendencia természetesen az egész országra érvényes. A tunéziaiak tudják, számukra ez az egyetlen lehetőség. Megszilárdították a közbiztonságot, nagy becsben tartják látnivalóikat: a csodálatos természeti környezetet, és a műemlékeket, egyszóval példát mutatnak, a turizmus, a vendégvárás magasiskoláját művelik. Persze a turistát szórakoztatni is kell valamivel, ha már eljött. Erre pedig semmi sem alkalmasabb, mint egy forró hangulatú jazz-fesztivál. A júliusi fellépők névsora pedig önmagáért beszél: a kilencnapos fiesztán itt lesz Manu Dibango, az afrojazz koronázatlan királya, és Big Joe Turner, BB. King egykori basszusgitárosa és zenekara is. Big Joe egyébként a sajtónapot is megtisztelte, és így hamisítatlan blues-dallamokkal búcsúztunk Tunéziától. De csak júliusig... Kéri Barnabás (Vége.)