Délmagyarország, 1999. március (89. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-26 / 71. szám

PÉNTEK, 1999. MÁRC. 26. KITEKINTŐ 7 Kedves Környékbéliek! n izonyára tudják, hogy igencsak közelít felénk az au­Lf tópálya! A szóbeszéd szerint már Csengelénél tarta­nak a munkálatai Az is tudott, hogy vegyes érzelmekkel fogadjuk. Van aki örül, van aki aggódik miatta. Sorako­zik léte mellet sok érv, szól ellene majdnem ugyanannyi Az autópálya öröm is, bánat is egyben. Hamar szaladha­tunk rajta Bécsbe, Brüsszelbe, a vágyott Európába, de azt se tagadhatjuk: idővel fölőrli környezetét Megfoszt ben­nünket tavaink, semlyékeink visszacsalogatott madarai­tól, gyepszéleink ritka bogaraitól A sáv, ahol majd a be­toncsíkot hengerelnek erős gépek, ahová majd örökre be­zárják a mezei történelem maradványait, tanyát választ el földjétől, kerülőre kényszerít szomszédot. Kerítése vadat terel vad irányba. Mégis azt kell mondanunk: jöjjön! A világ fejlődésének, gyarapodásának nem állhatunk ellent. A krónikásnak szegődött ember meg aztán vég­képp nem. Újságunk, annak is az Önöknek készülő Kite­kintő oldala, megpróbálja nyomán követni az autópálya ügyét. át. Mint Önök is jól tudják, a csengelei megyeha­tárt a Dongér-csatornánál lépi át s majd valahol Röszke táján hagyja el azt. A mérnökök már jó ideje kijelölték, merre, hány méter lesz majd. De tették-e ugyanezt a tör­vényalkotók, vagy a fóldosztók? Hallani olyasmit - ter­mészetesen nem a mi környékünkről -, hogy „a nagyapa földje" épp úgy kanyarodott, épp olyan csíkban volt, mint az autóknak mért út. yyinni hisszük, érteni is értjük ezt, de azért illene arról AM. is hallanunk, hogy miért történhetett, ami történt. Maradva a mindennapok békéjénél, készülve a Nagyhét­re köszönti Önöket: • Nyomon vagyunk... Csend a csengelei homokbányánál • Szatymaziak két napja Barackvirág ünnep kezdődött Az őszibarack-termesz­tés lehetőségeiről kezdő­dött kétnapos szakmai ta­nácskozás és bemutató tegnap, Szatymazon, a Művelődési Házban. A borkóstolóval és gazda­bállal egybekötött ren­dezvény a térség vala­mennyi őszibarackkal foglalkozó termelőjét megmozgatja. Az őszibarackról szóló szatymazi kétnapos, március 25-én és 27-én sorra kerülő ünnep és programsorozat teg­nap, csütörtökön délelőtt kez­dődött a Művelődési Házban. A megnyitó beszédet Antal Jó­zsef, az FVM Csongrád me­gyei hivatalának vezetője tar­totta. Majd az olaszországi őszibarack termesztés helyze­téről dr. Angelo Mingurri tu­dományos tanácsadó és Mau­ritio Baldassari magántermelő beszélt. Az őszibarack-feldol­gozás aktuális kérdéseiről dr. Horváth Dénesné (KÉE, Bu­dapest), a fagykárok csökken­téséről dr. Szabó Zoltán tudo­mányos munkatárs (DATE, Szarvas), a virágzást késleltető öntözésről pedig dr. Ozer Krammer tudományos taná­csadó (Mashav Iroda, DATE, Szarvas) tartott előadást. Dr. Mándoki András, a Summit-Agro növényvédelmi szaktanácsadója a cég újdonsá­gairól, Szeleczki Attila, a nö­vényvédelemmel foglalkozó Novartis területi képviselője a készítményeikről, Komp János, a Bayer Hungária Kft. területi képviselője a Bayer növény védőszerekről, Égető István, a Rhone-Poulenc területi képvi­selője a kártevőkkel való véde­kezésről tartott beszámolót. Délután metszési bemutatók voltak. Szombaton bor-, virág­kötő- és barackos sütemények versenyét rendezik meg, este 7­kor a gazdabál kezdődik. Szatymaz környékén - Mó­rahalommal, Ülléssel, Zá­kányszékkel, Bordánnyal, Forráskúttal és Zsombóval együtt - jelenleg 2000 hektá­ron termesztenek őszibarac­kot. Az ültetvények általában 1-5 hektárosak. Az utóbbi években valamennyi meg­újult, a gazdák sok gondot fordítottak a barackfák telepí­tésére. A termés csaknem ki­zárólag belföldi piacra megy, az exportot az akadályozza, hogy egy fajtából nem terem meg egy kamionnyi mennyi­ség. A tavalyi esztendő a fagykárok ellenére nem szá­mított rossz évnek, mivel az őszibarack kilójáért 150 forin­tot is el lehetett kérni. F. K. NEM KELL SZEGEDRE UTAZNIA, HIRDETÉSÉT FELADHATJA A TAKARÉKSZÖVETKEZETI IRODÁKBAN IS: KISTELEK ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Kistelek, Kossuth u. 9. Te!.: 62/259-011. KIRENDELTSÉGEI: Baks, tő út 88. Tel.: 62/269-397. Balástya, Felszabadulás u. 10. Tel.: 62/278-330. Csengele, Felszabadulás út 12. Tel.: 62/286-031. Ópusztaszer, Komócsin Z. u. 24. Tel.: 62/275-188. Pusztaszer, Köztársaság tér l/A. Tel.: 62/276-542. ÜLLÉS ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Üllés, Fogarasi u. 1. Tel.: 62/282-181. KIRENDELTSÉGEI: Bordány, Felszabadulás u. 15/A. Tel.: 62/288-231. Forráskút, Új u. 1. Tel.: 62/287-156. Öttömös, Rúzsai u. 1. Tel.: 62/298-623. Pusztamérges, Tolbuhln u. 10/A. Tel.: 62/286-785. Rúzsa, Fő u. 2. Tel.: 62/285-154. SZATYMAZ ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Szatymaz, Dózsa Gy. u. Z5-Z7. Tel.: 62/283 153. KIRENDELTSÉGEI: Sándorfalva, Alkotmány körút 21 /A. Tel.: 62/251-254. Zsombó, Felszabadulás u. 104. Tel.: 62/255-504. Napi teendők a tegnapi birtokon: elsó, hogy rend legyen - mutatja Papdi Pál. (Fotó: Gyenes Kálmán) Zajos homokjárat érke­zett Papdiék tanyájához. Kupacokat tolt egybe, lej­töt egyengetett hernyótal­pas traktor. A földprizma lanyatetöig emelkedett. Út fölött járó út talpazalát sej­tetve. A csengeleiek tud­ták, hogy az autópálya nem ívelhet át a vasúton, de az idegen joggal hihet­te: érkeztek az útépítők. Ottjártunkkor kiderült: még nem ők jöttek, de már miattuk a homokhalom. Az akácsuttyók Papdi Pál gyepén tisztességgel kezeltek. Az alsó hajtásaik lecsippentve, távolságuk egymástól méretes­re hagyva. Már most mutatják formáját a későbbi kiserdőnek. Mintha száz felkiáltójel figyel­meztetné az érkezőt: óvatosan játj! Új élet sarjad! A homokba süppedt romokon, Papdi gazda trágyát villáz. Köröttünk a zöld még uralja a terepet. Fölöttünk repülők morajlanak, de a vidék csendje a tavaszi fűre ültet, s így mezei kényelemben ecse­teljük jövetelünk célját. Pontos magyarázatát is kapjuk a ho­mokhegy keletkezésének: - Az ásatástól hordták ide ­mondja Papdi Pál. - Visszavi­szik és beépítik a följáróba. - Akkor mi, ha az autópálya útját keressük, rossz nyomon járunk?! - Itt csak a homokbánya lesz. A sztráda odébb, a kelői istállónál mellett megy el. A falu előtti kanyarban az állo­más útját átemelik rajta. A pes­ti vasutat sehol se keresztezi. Ennyi kezdetnek elég is... Az új ötös, vagyis a Londont Isztambullal összekötő autóút, még csak hírében érkezett Csongrád megyébe. A Bácstól választó Dongér csatornát, ez­zel a csengelei határt még nem lépte át. Papdi Pálék nem is na­gyon siettetik, se zaját, se kárát nem kívánják. Aki ismeri a kör­nyéket, meg is érti. A valami­kori szegedi tűzoltó-parancsno­ki birtok, tönkretett, elhagyatott helye szépülni látszik. - A Démásznál dolgoztam, laktunk is bent Kisteleken, szolgálati lakásban, de mivel ide való vagyok, visszakíván­koztam. A feleségemmel hoz­tuk rendbe a házat, az udvart. - Gondolom, az unoka ked­ve is belejátszhat a dologba? - De még mennyire! Sze­gedről jön, itt hempereghet, ugrálhat. Itt nagy az udvar. A tanya erre kiváló terep. Két múltbéli silótornya a leg­jobban védhető várak egyike lehet majd a „mezei harcá­szati ismeretek" elsajátításá­nak idején. Homokbánya, kiserdő, ráadásul rabtanya a szomszédban, amerikai szí­nész a láthatáron! Mi kell még ennél több egy belevaló városi gyereknek?! Megtudtuk Papdi papától, hogy a valamikori szegedi tű­zoltóparancsnok birtoka mel­lett volt a rabok tanyája, s azt a háború előtt a szegedi Csil- ' lag-börtön használta. Még a bálba is jártak onnét a megté­vedt emberek. Szintén közeli a Galántai-birtok, ahonnét Mariann színésznőnek, Tibor pedig orvosnak ment - Ame­rikába. Errefelé szántogatott öreg korában Horvát csendőr, akit, „Holvagyistennek" ke­reszteltek az arra valók. (A fehér kesztyűs úriember, az ötvenes évek vadságának idején, ha megállt a szántás nehéz munkájában, gyakran rákérdezett: „Kellett nekem kuláklány? Hol vagy, Is­ten?") - Galántainénak húsz hold szőlője, Papp Ferencnek fais­kolája volt - mutat körbe Pap­di Pál a mostani parlagon. - A szegedi városi tűzoltóparancs­nok villája, ember, az gyönyö­rűen be volt kerítve. A gyü­mölcsös helyén állt, mint egy gomba, a hatszögletű nyári ebédlő. Körben istállók, két­szintes trágyaelvezetővel. sem­mi se maradt. Hagyták tönkre menni mind. Jó ideje szerettem volna megvenni a téesztől a helyet, de csak most, a fölbom­lásakor lehetett. - Azt mondják, ha homok­bánya, akkor kincsesbánya... A gazda hőköl, mint akihez tű közelít: - Az nem a miénk! -Hát, kié? - Tudtommal a földkiadó bizottság elnöke vette ki magá­nak! De ez minket nem érde­kel. Nekünk elég ez a kis ud­var, amit magunknak tartunk. Ennyi elég is mára, hogy később is haladhassunk az au­tópálya nyomán, de még a nyoma előtt... Majoros Tibor Várja-e az autópályát? Újvári István, bordányi gazdálkodó: - A Béke dűlőt nem érinti. A halasi utat, amelyen nagy a forgalom, tőlünk tíz kilométerre, Do­rozsma és a Vágóhíd között keresztezi. A fiam dolgozott a vonalán, a régészekkel ás­tak. Biztosra nem, csak hal­lomból tudom, hogy benzin­kút építésébe kezdtek a sztráda miatt, ami aztán ab­bamaradt, ott a dorozsmai vágóhídnál. Hogy Zsombót mennyire kerüli? Nem tu­dom... Ha megy is, a másik oldalán megy majd a falu­nak, olyan két-három kilo­méterre a mi tanyánktól. Vass Imre, üllési gazda­boltos: - Ide, hozzánk, biz­tos, hogy nem jön, mert, ha jól tudom: Szentmihály felé viszik. Lényegesen közelebb lesz, mint az eddigi, mert az üllésieknek Kecskemétig kellett menni, ha sztrádázni akartak. Én már régen jártam arra. A rádióból hallom, és néha tévében látom, hogy már tovább jöttek, Félegyhá­zánál tartanak. Most, mintha erről a témáról hallgatnának. Ha bejön a megyébe, jöjjön, bajt biztos nem csinál. A szüleimnek másfelé volt földje, azt sem érinti. Úgy­hogy, tőlünk jöhet... Csányi Imre, volt balás­tyai raktáros: - Már régen mondják, hogy derékba viszi a raktárt, és el is vitte. A Lippai-saroknál balástyai, kisteleki és csengelei földe­ket vág át, mert itt csomó­pont, fölüljáró is lesz. Sok­szor ki lett centizve a helye, de állandóan nyomják, moz­gatják. Most Kiss Laci bá­csiék szőlejének sarka, Ma­gyar Jóskának a főépülete esik útjába, két éve a szegedi városellátó raktárához tarto­zó földet én szerettem volna megvenni négyszázezer fo­rintért, és most kettő millió­ért tovább adni... Horváth János, gumija­vító, kisteleki önkormányzati képviselő: - A testület még a tanács idején, a kiskertek osztásakor foglalkozott a té­mával. Mint forgalmas út menti mesterembert, engem nem érint, mert a görögök meg a törökök is ma már jó kocsikkal jámak. Ha elvinné az átmenő forgalmat, azzal jól járnánk, de a balástyai, csengelei piacolók, nem biz­tos, hogy majd a drága sztrá­dát választják, ha maradhat­nak a régi ötösön. A környék megismerését viszont segít­heti, mert leágazása lesz Majsára, Ópusztaszerre. Örömfoci • Munkatársunktól Szombatonként nemes ver­sengés zajlik a szegedi és a környékbéli tanáremberek, önkormányzati képviselők, al­kalmi társulások kispályás labdarúgói között. E helyeken leginkább is a mozgás, a rész­vétel a fontos. A minap hajósi vendégcsapatok tették tiszte­letüket a Deák Gimnázium minitornáján, s mérték össze erejüket a szegediek csapatai­val. (Sárgák, Pirosak.) A tor­nán igazából három első he­lyezettet és egy negyediket il­lett vplna hirdetni, merthogy csak árnyalatnyi különbség mutatkozott az eredmények között. (Szaknyelven: körbe­verés volt!) A krónika mégis a Haris Boldizsár, András Atti­la, Gulyás György, Bohner Ig­nác, Hirth József, Hargitai Ferenc, Sziegl Ferenc, id. Ba­logh Gyárfás, ifj. Balogh Gyárfás, Boros Péter, Simon István, Molnár Károly, Kiss László, Szerlauth Tibor, Ma­rosvári Gábor és a Miskei Zsolt alkotta két hajósi csapa­tot jegyzi igazi győztesnek. Merthogy - elverték a Pirosak évtizedes ősi ellenfelét, a Sár­gákat. Szomszédoló • DM-információ A hét végén három hely­színen is folytatódik a Délma­gyarország Kft. kulturális ve­télkedősorozata, a Szomszé­doló. Ma este a zsombóiak lá­togatnak Zákányszékre. Vas István-verssel kezdődik a mű­sor, ezt a zsombói művelődési ház ritmikus sportgimnasztika csoportjának produkciója kö­veti. Gergely Rozi népdal­csokrot ad elő, az óvoda dol­gozói pedig szambáznak. A Garaboly Néptánccsoport so­mogyi kanásztáncot mutat be. Ezenkívül lesz még mese, fu­rulyaszóló, részlet a Mágnás Miskából, rábaközi verbunk és ír whisky tánc. Másnap, szombaton délután öt órakor a pusztamérgesiek lépnek fel az algyői faluházban. A műsor­ban szinte minden korosztály képviselteti magát, az általá­nos iskolásoktól kezdve egé­szen a nyugdíjasokig. A nép­táncok, versek, mesék mellé igazi régi mérgesi bordalok is tartogatnak tarsolyukban a fellépők. A kisteleki művelő­dési házban, vasárnap délután öt órától, a mórahalmiak pro­dukcióját tekinthetik meg az érdeklődők. A művészeti is­kola rézfúvósai után a Holle anyó című mesejáték követ­kezik. A művészeti iskola több műsorszámmal is készült a Szomszédolóra, így lesz mazsorett-bemutató, néptánc és fúvószenekar is. Ezenkívül a kistelekiek hallhatják még a parasztkórust, láthatják a gye­rekek ugróköteles bemutató­ját, a B. E. S. T. tánccsopor­tot, valamint a Robinson egy­üttest és az Arlechino Tánc­egyletet. Músoros est • Munkatársunktól Holnap, szombaton 18 órá­ra az üllési művelődési ház­ban hagyományos műsoros estre várják az érdeklődőket. A rendezvényen fellépnek a Fontos Sándor Általános, Alapfokú és Művészeti Iskola növendékei. A gyerekek töb­bek között különféle néptán­cokkal szórakoztatják a kö­zönséget. A táncok mellett a tanáraik által betanított szín­darabokkal is kedveskednek a nézőknek.

Next

/
Thumbnails
Contents