Délmagyarország, 1999. március (89. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-22 / 67. szám

HÉTFŐ, 1999. MÁRC. 22. A HELYZET 11 Fe/ fölötti küszöb x jem új keletű, de megint 1V arra biztatnak a tévé­ben, hogy most a legkedve­zőbb áron vásároljak vide­okazettákat, amelyek segít­ségével bőven átélhetem különböző háborúk borzal­mait, megtapasztalhatom a Föld legnagyobb kataszt­rófáit, aztán ott vannak még az állatok, azok is rendesen cincálják egy­mást, abba is éljem bele magam. Talán nekem már na­gyon magas küszöböm van, nem tudok rajta átmászni, de még csak átcsalogatni se tudnak, itt maradok mind­örökre a küszöbnek ezen a felén. Nem tudnak már olyan borzalmat felhozni, ami érdekelne. De talán nem is erről van szó, hogy olyan magas a küszöb, hogy az ember beveri bele a fejét. Nem, biztos, hogy nem. Miért akarjon ilyet látni az ember, miért akar­jak? Hogy elrettenve tanul­jak belőle? Nem fogom én már szétkapni az afrikai va­dont éles fogsorommal, nem kell ahhoz 10 mg-nál több ész, hogy a háborús poklot ezer tenyérrel tolja el magától az ember, és nem kell természeti kataszt­rófákban gyönyörködni ah­hoz, hogy felfogjam, a ter­mészet úgy pusztít el, ahogy akar, s ehhez mindjárt itt van csak a legfinomabb ak­ciója, az öregedés. Úgyhogy nem igazán ér­tem én ezeket a videókat, azt a harsány vadságot, amivel harangozzák befelé mindet, s kedves kortársai­mat is igen maflán nézem, ha azt mondják, azért van ezekben valami. Nincsen, mondom rá unottan, mert azt hiszik, nem ériem, amit ők olyan jól nagyon érte­nek. Azt hiszik, a vég, a végzetesség a legérdeke­sebb dolog, amit az élet produkálhat. Lusta disznó­ság ez, mint amikor ráfog­ják az emberre, hogy csak zabálni meg üzekedni meg pusztítani tud. Efféle giccs lett az emberi evolúció. Podmaniczky Szilárd „Fekete pont" rovatunkban nemrég tettük szóvá, hogy az Olajbányász tér 1. számú toronyház elótt összetöredezett a járda. A megsüllyedt kőlapok gödrei különösen este leselkedtek vészjóslóan a járókelőkre, mert a legközelebbi utcai lámpa is majd' húsz méterre áll, tetejében nem is világít. Észrevételünk megjelenésének másnapján örömmel láttuk, hogy gépek és munkások jelentek meg a téren, fölszedték a törött járólapokat, alapoztak, betonoztak szorgosan. A homokkal behintett munkaterületet még védik az „SZMMI RT." föliratú műanyag szalagok, de környékbeliek máris elégedettek: a Szegedi Mély- és Magasépítő Ipari Rt. jóvoltából a tér szebb lett, mint volt. (Fotó: Somogyi Károlyné) Tapéta- és PVC-akció! Papír 490 Ft/tek. Hab 790 Ft/tek. Öntapadós 198 Ft/fm Amíg a készlet tart! SZEG ED EH. A KÁLVIIb ÉS AZ ETELKA SORI 2 m sz. 890 Ft/fm 3 msz. 1990 Ft/fm 4 m sz. 2990 Ft/fm Illem tévedés: folyóméter! TÉRI ÜZLETHÁZBAN GARÁZSÜZLETBEN! p* n z m* l zi -j* olcsóbb árakkal Fix-Pont Diszkont a LEGnsgyebb válaszlékkai várja vásáriáit! Filcszönyegek jutás és habalátétes változatban 360 Ft/nm-töl AKCIÓ A SZEZONBAN! Műfű 130, 150, 200, 250, 400 cm szélességben 975 Ft/nm-es reklámáron! 60x100 1 700 Ft helyett 1 200 Ft 170x230 10 400 Ft helyett 7 300 Ft 240x330 21 200 Ft helyett 14 900 Ft 280x380 28 500 Ft helyett 19 900 Ft PVC-padlők 130, 200, 300,400 cm szélességben 525 Ft/nm-től. Lábtörlők nagy választékban 220 Ft-tól PVC lágyszegély 50 Ft/fm, szőnyegszegőléc 2,5 m-es 360 Ft/db. Szeged, Dorozsmai út 14., lel.: 462-527. Nyitva: H-P.: 9-17. Szo.: 9-12. • Mit főz a szakácsf ha olimpiai bajnok? Lebbenccsel a világ végére Benke László olimpiai bajnok mesterszakácsot milliók ismerik már eb­ben az országban, hi­szen fózöiskoláját gya­korta nézhetik a televí­zióban. A magyar kony­hának messze földön is sok dicsőséget szerzett konyhaművész elmúlt péntekünkön Szegeden mutatta be tudományát. Miközben vacsoraestjére készült, arról faggattuk, mi is a finom étkek tit­ka, s minek köszönhető, hogy a magyar szaká­csokat szívesen látják vendégül a világ leghí­resebb éttermeiben is? Kémiai díjak középiskolásoknak • Munkatársunktál A József Attila Tudo­mányegyetem kémi­ai tanszékcsoportja „VegyÉsztorna" címmel országos kémiai fel­adatmegoldó versenyt szervezett középiskolai tanulók részére. Az elmúlt félév során rendezett öt fordulóban ha­vonta nyolc-tíz számítási feladatot kellett a résztve­vőknek megoldani, és az eredményeket postán bekül­deni. A verseny sikerét mu­tatja, hogy abban az összesí­tett eredmény alapján negy­venhat középiskolának száz­harminchárőm tanulója vett részt, közülük az első tíz he­lyezettet jutalmazták. Az el­ső helyet az orosházi Tán­csics Mihály Gimnázium ta­nulója, Benkő Zoltán szerez­te meg kilencvenhét százalé­kos teljesítménnyel, és ezért húszezer forint pénzjutalom járt. A tanulók felkészültségét mutatja, hogy még a huszo­nötödik helyzett is hetven­egy százalékos eredményt ért el. A díjakat az első öt helyezett és kémia tanáraik, valamint a verseny szerve­zőinek és a kémiai tanszék­csoport vezetőinek részvéte­lével a múlt héten adták át a JATE Természettudományi Karának tanácstermében. A verseny anyagi fedezetét a kémiai tanszékcsoport Szé­chenyi Professzori Ösztön­díjas professzorainak fela­jánlásából biztosították. A verseny az őszi félév­ben folytatódik, és a szerve­zők remélik, sikerül ezt ha­gyománnyá tenni, így is erő­sítve a kapcsolatot az egye­tem és a középiskolák kö­zött. Gyerekek - két keréken • Munkatársunktól A Csongrád Megyei Bal­esetmegelőzési Bizottság ke­rékpáros iskola kupát szer­vezett Szegeden. A városi döntőt a hét elején rendezték meg a Weöres Sándor Alta­lános Iskolában, melyen a következő eredmények szü­lettek. A lányok versenyé­ben az első helyet Gombos Erzsébet (Építő Utcai Altalá­nos Iskola, Szeged) szerezte meg. Második helyen Bálint Ágota, a harmadikon pedig Papp Mebnda végzett, mind­ketten a zsombói Általános Alapfokú Művészeti Iskola növendékei. A fiúknál a do­bogó legfelső fokára az ugyancsak zsombói Mészá­ros Ákos állhatott. Ezüstérmes a szegedi Épí­tő Utcai Általános Iskola di­ákja, Csókási Richárd lett, míg a harmadik helyet Kot­hencz Attila, a rúzsai Általá­nos Alapfokú Művészeti Is­kola tanulója szerezte meg. A csapatok versenyében a zsombőiak bizonyultak a legjobbnak, másodikak let­tek a ruzsaiak, a bronzérmet pedig a szegedi Béke Utcai Általános Iskola csapata vi­hette haza. A verseny megyei döntő­jét március 27-én rendezik meg, ahol városonként az el­ső két fiú és két lány tovább­jutó méri össze erejét és tu­dását. A térsimfitök Olimpiai bajnok Vendége volt pár napja Szegednek. Méghozzá olyan, akinek négyszer is a nyakába akasz­tották már a legjobbaknak járó aranyérmet. De ha vala­ki valamelyik sportpályán­kon, netán a városi sport­csarnokban szeretett volna parolázni a négyszeres világ­elsővel, bizony alaposan hoppon maradt, mivel az úr, nevezetesen Benke László, jószerével ki sem mozdult a konyhából. Még pedig a Ro­yal étterem főzőüstjei mel­lől. Ugyanis eme bizonyos olimpikon Magyarország egyik legnevesebb szakács­és cukrászmestere, a gaszt­ronómia messze földön híres kiválósága. Érmeit nem gyorsasága, netán ereje miatt kapta, hanem azért, mert a világ legjobb konyhaművé­szeinek vetélkedésében olyan finomat tudott alkotni, aminek elfogyasztása után a szigorú zsűri megnyalhatta mind a tíz ujját. Lovaggá ütötték Amikor e riport készült, még nem volt szerencsém megkóstolni Benke mester remekműveit. Azt viszont megnézhettem, milyen bo­szorkányos ügyességgel fürt és faragott különböző zöld­ségekből olyan csokrot, ami­ért bármelyik virágkötészeti versenyen megkoronázzák. - Zöldség ikebana a pon­tos neve - kaptam a magya­rázatot Benke mestertől, aki­re vacsoraestjére készülve még rengeteg feladat várt, de mégis szívesen vállalta, hogy tart számunkra egy rö­vidke tanfolyamot gasztro­nómiából. Ám mielőtt még rátérhettünk volna arra, mekkora is a rangja a ma­gyar konyhának a világ konyhaművészetében, Ben­ke László elárulta a titkot, mi is szükségeltetik ahhoz, hogy valakiből olimpiai baj­nok mesterszakács váljék. - Például egy olyan csa­lád, amelyben az anya hen­tes és mészáros szakmában dolgozik, az apa pedig ven­déglőt vezet, mint az nálunk történt. így aztán már kis­gyermek koromban az edé­nyek világában forgolódtam, s valósággal beleszerelme­sedtem a konyhaművészet­be. Aztán már a vendéglátós iskolák következtek, s olyan műhelyek, mint például a pesti Gundel étterem - so­rolta az olimpia bajnoki cím­hez vezető állomásokat Ben­ke mester, akit 1998-ban lo­vaggá is ütöttek - a Chaine des Rotiseours, a világ leg­nagyobb gasztronómiai lo­vagrendje ismerte el e kitün­tetéssel tudását. De ne feled­kezzünk meg Benke úr vi­lágjáró turnéjáról sem - a konyhaművészet lovagja 30 év alatt 14 országban mutat­ta már be tudományát, s töb­bek között ő volt a sevillai világkiállítás magyar pavi­lonjának egyik séfje is. Miért a férfiak? • Mester, hogy érhet el valaki ennyi sikert, ami­kor egy olyan országból indult hódító körútjára, amelyik korántsem ama bizonyos korszerű táplál­kozásáról ismert? - A magyar konyha való­ban nehéz, zsíros ételeiről nevezetes, de hát mit várha­tunk egy országban, ahol az embereknek hosszú évszáza­dok során mindig a szegény­séggel kellett megküzdeni­ük. így aztán nem a minő­séggel törődtek a magyar szakácsok, hanem azzal, hogy jó tápláló étkekkel üs­sék el az éhséget. De tudja a magyar szakács, ha beszaba­dul egy olyan konyhába, ahol a legkiválóbb alapanya­gokból válogathat, máris előkapja legjobb tudását, és alkotni kezd. Alighanem en­nek köszönhető, hogy a sza­kácsmesterség legjobb hazai képviselői többnyire az él­mezőnyben végeznek a nagy világversenyeken. # De miért mindig a fér­fiak nyakába akasztják azokat a csillogó érme­ket? Hiszen a sütés-főzés mégiscsak női tudo­mány? - Ennek roppant egyszerű a magyarázata. A nők sem­mivel sem tehetségteleneb­bek a konyhaművészetben, mint a férfiak, csak rájuk annyi teher hárul a gyerek­neveléstől az otthon tisztán­tartásáig, hogy nem tudnak igazán elmélyedni a szakma rejtelmeiben. Meg aztán a szakácsmunka nagyon nehéz fizikai tevékenyég ám, hi­szen egy séfnek órákig kell a forró üstök világában talpon maradnia, s ezt a férfiak mégiscsak jobban bírják. De hadd áruljam el, hogy példá­ul a tésztafélék vagy a főze­lékek készítésében a hölgyek finomabbat tudnak alkotni, mint mi, férfiak. - Egy rövid gasztronómi­ai lecke során aligha nevel­het minden szegediből mes­terszakácsot. De arra, ugye, megkérhetem, hogy búcsú­zóul adjon néhány jó taná­csot azoknak, akik e cikk ol­vasása után éppen a konyhá­ba sietnek. - Egy ismerősöm egyszer azt mondta: arról lehet tudni, hogy Budapesten ünnep van, hogy az egész várost belengi a húsleves illata, a házak meg csak úgy rengenek a húsklopfolóktól. Bizony az a legnagyobb bajunk, hogy házi szakácsaink nem törek­szenek a változatos étrendre. Pedig nem kell ahhoz nagy ördöngösség. A szegedieket például arra bíztatnám, le ne mondjanak hagyományos ételeikről - a finom szegedi gulyásról, a halászléről, meg a pörköltekről -, csak főzés közben mindig jusson eszük­be, hogy kevesebb zsír is elég a főzéshez. Ha pedig a köretet rakják a tálra, nem baj ám, ha a galuska, meg a krumpli mellett marad hely a finomra párolt, de még vé­letlenül sem szétfőzött zöld­ségeknek. De ha mégis a rántott hús mellett dönt a há­ziasszony, ugyan próbálja ki, milyen is az étek, ha a panír­ba sajtot reszelt, netán tört diót rakott. Asszonykéz • Elmondta ezt már a feleségének is? - Jaj, az én asszonyom re­mek szakács, nem kell őt ta­nítgatni. Kezei alól mindig remek ételek kerülnek ki. Ha pedig otthon egy igazán jó­ízűt szeretnék enni, s rám marad a főzés feladata, a menü a következőkből áll: tejfölös burgonyaleves, ra­kott krumplival. De egy jó kis slumbucért (a kemény lebbencset szólítják így mi­felénk, mert hogy én lajos­mizsei vagyok ám...) a világ végére is el tudok gyalogolni - mondta Benke László olimpia bajnok mestersza­kács. S mosolygott olyan vidá­man, hogy nem volt nehéz elhinnem: az ő lebbencse ezerszer finomabb az ötcsil­lagos éttermekben felszol­gált, egzotikus étekcsodák­nál... Bátyi Zoltán Benke László már tizennégy ország konyháiban mondhatta el segédeinek: még egy csipetnyi sót, uraim... (Fotó: Sehmidt Andrea)

Next

/
Thumbnails
Contents