Délmagyarország, 1999. március (89. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-19 / 65. szám

PÉNTEK, 1999. MÁRC. 19. KAPCSOLATOK 13 olvasószolgálat Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481460 Kopasz házak Gyermekkoromban nem volt olyan tápai ház március tizenötödikén, amelynek ormán, az „ászlókidugó lukon" ne hírelte volna nemzetiszín zászló az 1848-ra való emlékezést. Aztán jöttek a tilalmas évtizedek. Még akkor se merte lobogózni házát a család, ha ünnepek előtt március 15-én, augusztus 20-án - az újságok, a tévé, a rádió szorgalmazta a népet: „lobogózzuk fel a házakat". Ezidén is végigsétáltam a falum utcáin, hadd lássam, miként és hányadán is állunk ma a lobogózással? Mindenek előtt - eszmélésemtől fogva napjainkig való jó szokásból - kitűztem a magam zászlaját. Mert hogy ha mégis megszólít valaki, hogy merre ténfergek, mondhassam, hogy felzászlózott házat (házakat, hajaj?!) keresek, és nehogy rám kérdezzenek: No, és nálad leng-e? Nem hagytam ki egyetlen középületet, de egyetlen utcát sem. Hihetetlen tán, hogy összesen két házon láttam zászlót. Az egyiket már fölfedtem, a másikat meg, mivel fölhatalmazásom róla nincsen, nem írhatom ide nevét. Lám, milyen is a magyar nemzet? Nemzet-e egyáltalán? Amíg nem lobogózhatott, akkor akart zászlózni. Most meg senki nem tiltja, mégsem tűzi ki senki. Azt mondják, hogy nincsen, meg azt, hogy nincs hova kitenni. Olyan is van, aki azt mondotta: „Ósdi divat." És rám sandított, mint aki - legalábbis hülyének néz... Napokkal vagyunk már a márciusi nemzeti ünnepünk után, és én most is azon jártatom csöppnyi eszemet - vannak, akik az ebbéli töprengésem miatt annyit sem sejtenek a fejemben -, mi lehet az oka ennek a nagy-nagy fásultságnak? Semmi kedvem közhelyeket sorolni, hiszen azokat mindenki tudja, és érzi. Egyet-kettőt mégis megeresztek: 1. Kihalóban a magyarság tudatunk. 2. Tökéletesen elfelejtettünk lelkünk mélyén emlékezni, ünnepelni. 3. Nagyvonalúsodunk, és nem hisszük el, hogy önmagunk ellen cselekszünk, amikor a hagyományaink ápolásakor egymásra mutogatunk, és nevetünk, ha - történetesen - zászlózásról, emlékezésről beszélünk. 4. Emlékezéseink és ünnepeink szinte kivesznek belőlünk, de annyira, hogy kigúnyoljuk azokat, akik ez miatt bánatoskodnak. És sorolhatnám gyöngéinket, amelyekkel bizony hivalkodunk. Oldjuk föl görcseinket, "tegyük tisztes szabadokká nemzeti érzéseinket és értékeinket. Vegyünk zászlót, amelyet nemzeti ünnepeink alkalmán magyar lélekkel és szívvel helyezünk házunkra, fölmutatkozva ezzel is önmagunk, és más népek, nemzetek előtt. Adjunk példát másoknak a nemes és tisztes magyar megnyilatkozásunkkal, hitvallásunkkal: családjainkért, nemzetünkért, és a hazánkért, amelyen élünk, s amelyben egykor megnyugodni óhajtunk. Rajtunk hát a sor: legyen minden családnak nemzetiszín zászlója, lelkében magyar öntudat - önmagunkért. Legyen és lengjen, hogy ünnepeink alkalmán már nem kelljen kopasz házakba húzódva pirulnunk, ha unokáink netán majd számon kérik rajtunk nemzeti jelképünket: a magyar zászlót. L.J. • A hét fotója Délmagyarország az unióban - Na, végre megtudom, milyen korrupciós ügyekbe keveredett Jacques Santer és az Európai Bizottság. (Fotó: Nagy László) Michael Laké, az Európai Bizottság Delegációjának vezetője gondosan aktatáskájába csúsztatja a Délmagyarországot. Mint magukat megnevezni nem kívánó forrásokból megtudtuk, Mr. Laké azzal a megbízatással érkezett Szegedre, hogy az Európai Unió valamennyi tagállama számára előfizesse lapunkat. Az EU vezetésére óriási lakossági nyomás nehezedett az utóbbi időben: az egyes nemzetek lakói sutba dobták addig olvasott újságjaikat (a Le Figaro, a The Times és társaik hamarosan lehúzhatják a rolót), és kizárólag a Délmagyarország feketén lefordított, szamizdat példányait olvasták rongyosra. Michael Laké küldetésének sikerétől az uniós feszültségek csökkenését remélik. (Ny. P. A József Attila sugárút egyik oldalán a fél járdát elfoglaló, jól látható felfestett kerékpár út van. elég széles ahhoz, hogy két jármű egymás mellett elféijen. Más utakon is található ilyen. Nyilván nem az egy irányban haladó itt versenyezni akarók számára tervezték így. El kellene gondolkozni azon, hogy ezekben az utcákban a másik oldalon megtiltanák a kerékpáros közlekedést, teret engedve a „gyalogjárdán" a gyalogosoknak, gyermekeknek, öregeknek. Tábla jelezhetné az ilyetén utasítást. Az autóközlekedésben is vannak egyirányú utcák! Más gondolatom is volna. Ne adjanak engedélyt az úgynevezett belső garázsboltnak, mert megközelítésük csak a füvesített területeken lehetséges. Amikor az ablakomon kinézek, elszorul a szívem, hogy alattam a fűben két mély keréknyom éktelenkedik, mintha mélyszántást végeztek volna. Többen próbáltuk már az illetékePanelül élni sek figyelmét felhívni, nem sok eredménnyel. Fontos volna, hogy a taxidrosztok nagyságát is megállapítanák. A Retek utcában a jól átszellőző hely körülbelül három járműnek elegendő. Itt sokszor a tizet is meghaladó számú taxi áll. Másként ezt nem teheti, mint, hogy befordul a Bihari utcába, ahol közel kerül a házak ablakihoz, melyen át az emberi hangos beszéd, rádiók hangja zavarja az alvókat, de főként a fejfájást okozó itt megrekedő kipufogógáz az itt lakók legnagyobb panasza. Kértem az ANTSZ közreműködését a beméréshez. Kemény 40 ezer forintért telepítettek volna a lakásomba egy napra ilyen műszert. Szerintem olcsóbb volna, ha az illetékes kitenne egy megállni tilos táblát erre a szakaszra. Még a pénzt is összeadnánk ehhez a házból. Volna még egy ajánlatom. Indítsanak egy sorozatot: Tanuljunk meg PANELÜL élni címszó alatt. A nagy házakban lakók, többnyire már tulajdonosok csak a lakás bejárati ajtajáig tekintik magukénak a házat. Kilépve azon már nem törődnek a tisztasággal, zajjal. Szétdobálnak csikket, rágógumit, használt zsebkendőt, stb. Egy-egy cigarettával közlekedő még nem okoz problémát, de amikor a szülők a felnőttes gyermekeiket ezért kitiltják a lakásból és a folyosót, főleg a fogadó szintet kinevezik társalgónak, hideg időben késő délutántól éjszakába nyúlóan barátaikkal egyik cigarettát szívják a másik után, élvezhetjük a passzív dohányzás hátrányait. Olyan a lépcsőház, mint egy kocsma zárás előtt. Persze ezek az emberek, de még az öregebbek is a hangjukat sem kímélik. Nem törődnek a bent levőkkel. Rohanó lépteik nóta bene kerekes korcsolyájuk dübörögnek, no, meg a hangos beszédjük. A külső bejárati vasajtó dörrenéssel történő berántása még a halottakat is feltámasztaná. Ha szép szóval egy-egy időre el is csendesednek vagy behúzódnak egy-egy lomkamrába, amikor a társaság feloszlik, ez legtöbbször akkor van, amikor a lakók nagy része már nyugovóra tért, a feljáróban folytatják a hangos beszélgetést, néha órákig is. a fölszinten alvók ettől felriadva ár nem igen tudnak nyugodtan aludni tovább. Ilyen és ehhez hasonló problémákat kellene csokorba szedni és felhívni a lakosság figyelmét, hogy mindenki gondoljon másra is, ne csak a saját pillanatnyi érdekére vagy kedvtelésére. Húsz évvel ezelőtt Canberrát egy év alatt „megtisztították" a szeméttől. Kérdeztem, hogyan? Felhívásra összefogtak az emberek. (Név és cím a szerkesztőségben) Lakónyilvántartás Azzal a kérdéssel fordulok T. címhez, hogy az illetékesektől meg lehetne-e tudni, hogy a lakónyilvántartási kimutatási könyvet ki-, kik és miért szüntették meg. így nem lehet megállapítani, hogy hol mennyi az albérlő és ki fizet utána adót. Nem lehet a közös képviselőket megbízni, hogy ellenőrizzék az adó bevallást. Jó lenne, ha az illetékesek visszaállítanák a lakónyilvántartást és legalább tudni lehetne, egyáltalán ki-, kik laknak a lakásokban. Név és cím a szerkesztőségben A Hóbiárt óvodában idén is megrendeztük a „Kópé"-farsangot, amelynek ezúttal is nagy sikere volt. Már hagyománnyá vált, hogy óvodánkban együtt farsangolnak kicsik és nagyok, együtt ropják a táncot a szülőkkel, nagyszülőkkel, barátokkal és ismerősökkel. A „kópék" köszönik A nagyszerű élményért köszönet jár támogatóinknak, a szülőknek, akik sok-sok tombolatárgy fölajánlásával tették teljesebbé örömünket. Köszönjük a Gábor Dénes Gimnázium gazdasági vezetőjének, hogy helyet adtak nekünk, és mindenben segítettek. Köszönjük a Tesco áruháznak, a Tempó Taxinak, a Coca-Colának, a Hatos Rétesnek, a TE-DI Trade Kft.-nek, a Török kulcsszerviznek, az Adri cukrászdának, a Chio Wolf Hungária Kft.-nek, a Radnóti Miklós könyvesboltnak, a Pharmavit Rt.-nek és minden kedves szülőnek, hogy önzetlenül, nagy lelkesedéssel támogatták, segítették rendezvényünket. Vass Lászlóné, a „Kópé" Alapítvány titkára Tanfolyam tolmácsoknak A JATE Bölcsészettudományi Kara kétéves szakfordító- és tolmácsképző tanfolyamot indít az 1999/2000-es tanévben angol, francia és orosz nyelvből. A képzés keretén belül lehetőség nyílik a nemzetközi politikai, jogi, kereskedelmi, pénzügyi területekhez tartozó háttérismeretek és szakterminológia elsajátítására, valamint magas szintű fordítási és tolmácsolási készségek megszerzésére a választott nyelven. A tanulmányok sikeres befejezése eredményeként a tanfolyam résztvevői szakfordító és tolmács bizonyítványt kapnak. A tanfolyamra diplomások, és az 1999/2000-es tanévben negyed- vagy ötödéves felsőoktatási hallgatók egyaránt jelentkezhetnek, amennyiben a választott nyelvet felsőfokon ismerik. Tekintettel arra, hogy a tanfolyamokra kötött munkaidőben dolgozók jelentkezését is várják, a kötelező 13-14 gyakorlati órát a tervek szerint a hét második felében tartják. Jelentkezni május 14-éig lehet a JATE BTK dékáni hivatalában (Egyetem u. 2.) beszerezhető adatlap kitöltésével. JATE Bölcsészettudományi Kar Szülök bálja Az Ópusztaszeri Általános Iskola szülői munkaközössége jótékonysági szülők báját rendezett február 13-án. A bál műsorában felléptek: az iskola majorett csoportja, a Bokréta gyermeknéptánccsoport, iskolánk két már végzett diákja és a tantestület tagjai. A jó hangulatot biztosította Krizsán István és zenésztársa. Éjfélkor minden kedves vendég a Valentinnap alkalmából egy szál szegfőt és egy kis ajándékot kapott a rendezőktől. A szülők bájára a szülők mellett szponzorok nyújtottak segítséget, valamint felajánlottak adományokat. Köszönetemet fejezem ki valamennyi szülőnek és támogatónak akik hozzájárultak a rendezvényhez, illetve az est sikeréhez. A szülői munkaközösség, a diákönkormányzat, az iskolavezetés nevében: Széplaki Dóra Ildikó igazgató. AKI KERES, AZ TALAL AKIT MEGTALÁLNAK, AZ KERES > *> V flUBWY m • • A SZAKMAI TELEFONKÖNYV 4 MILLIÓ HÁZTARTÁSBAN