Délmagyarország, 1999. március (89. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-12 / 60. szám

PÉNTEK, 1999. MÁRC. 12. AZ ÉV EMBEREI 9 A Szegedért Alapítvány díjazottjai Az idei alkalom különleges: tíz évvel ezelőtt hívták életre a Szegedért Alapítványt, azzal a céllal, hogy a városért legtöbbet tett tudósok, művészek, közéleti emberek munkáját díjazzák. A lokálpatrióta ötletgazda Debreczeni Pál volt. Az Alapítvány az évtized alatt valóságos intézménnyé vált: az állampolgárok javaslatai alapján a kuratóriumok 40 szegedi kiválóságnak Ítélték oda a díjakat és mintegy 400 alkalommal támogatták tudományos, művészeti és közéleti értékek létrehozását. A díjkiosztó ünnepségeket hagyományosan a Szegedi Nemzeti Színházban tartja az Alapítvány, a művészeti műsorokat és a díjátadásokat közvetíti a Magyar Televízió. Az idei, jubileumi díjkiosztó gálán, amely ma este 7-kor kezdó'dik, ismét négyen vehetik át a kitüntetést: a fődíjat, Lapis András szobrászművész alkotását dr. Füzesi Kristóf gyermeksebész, a SzentGyörgyi Albert Orvostudományi Egyetem tanára veheti át; a művészeti kuratórium díjazottja Juronics Tamás táncos-koreográfus, a Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetője; a tudományos kuratórium díját dr. Németh András urológus, nyugalmazott egyetemi tanár kapta, a társadalmiállampolgári kuratórium kitüntetettje dr. Csizmazia György ornitológus, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola docense. Összeállításunkkal a Szegedért Alapítvány jubileumi évében díjazott személyiségeket köszöntjük. • Dr. Füzesi Kristóf, „a" gyermeksebész Kalap a fejtetőre? Csizmazia György: a legtudósabb természetbarát Elosztja közöttünk élményeit... (Fotó: Schmidt Andrea) • Munkatársunktól Ha valaki annyi mindenhez ért, következésképpen annyi mindent szeret, mint Csizmazia György, ráadásul végre hivatalosan is elismerést kap érte - nagy zavarba tudja hozni a méltatóját. Most miről írjak? Hogy ő a legkedvesebb és legtudósabb természetbarát? Hivatalosan ornitológus, a tanárképző főiskola biológiai tanszékének docense, a Fehér-tó élővilágáról, a szögedi élő múzeumról szóló könyvek és a Szögedi madárkalendárium szerzője. Csakhogy nem egyszerűen a madarakról szóló tudomány precíz művelője! Számára sem a madarak, sem a természet más elevenjei nem pusztán a tudós megfigyelés alanyai, hanem - a barátai. A rokonai. A szerelmesei. Szinte látom, amint a lápról hazaérve, terepruhát le sem téve máris veri a gépet, hozza a kéziratot: mindenkinek meg kell tudni, hogy kinyílt immár a tarka sáfrány 2 itt a tavasz! Újságműfajt teremtett. Azt mondanám rá: ismeretterjesztő tárca. Mert természetismeretet és -szeretetet terjeszt, magávalragadóan személyes hangnemben. Elosztja közöttünk az élményeit és az örömeit. írásban és élőszóban. A múzeumi matinékra már az első matinés generáció gyerekei járnak, s bámulva hallgatják, mint a szüleik egykor, a Tanár Úr lebilincselő meséjét - az életről. Mert ne tessék azt hinni, hogy számára a Természet „csak" az a fantasztikus gazdagságú és szépségű elevenség, ami rajtunk kívül van. Számára Természet és Ember - organikus egység. Benne van az is, amit mesterségesen hozunk létre, az épített környezettől a művészeti produktumokig. Ezért elevenedik meg a történelem, szólal meg a vers, a zene, az élő irodalom, a képzőművészet a világ legderűsebb délelőtti „természetrajz-óráin", a múzeumban. Ezért van, hogy a természet szögedi szerelmesének sose jutna eszébe mondjuk megbüntetni valakit azért, mert rombolja a természetet; inkább megtanítja mindenkinek, miért szép, miért szeretni való. S bántjuk-e azt, amit szeretünk? Dr. Németh András: rendkívüli utat járt be • Munkatársunktól Juronics Tamás: városképi jelentőségű figurája Szegednek Idén lesz 75 éves dr. Németh András urológus professzor, de 38 éves korában végezte el, amiért a Szegedért Alapítvány Tudományos Kuratóriumának díját kapta. A nagy dolgok nem úgy pattannak ki létrehozójuk fejébői, mint Paliasz Athéné Zeuszéból, az előzmények ennél is korábbra vezetnek vissza. Sajnos, azt most se merjük kimondani, hogy minden jó elnyeri a maga jutalmát, jólesik mégis látnunk végre a hivatalosan elismertek között. Aktív életében ugyanis mindössze a Kiváló Újító kitüntetésben részesülhetett. Rendkívüli utat járt be Németh professzor. A háború végének szorításában katonai kórház parancsnokságát bízta rá a menekülő hadvezetés, amikor még mindössze másodéves hallgatója volt az orvosegyetemnek. Az a mérhetetlen szenvedés, aminek naponként szemtanúja volt, eleve a sebészi pályára irányította. Klinikai kezdő éveiben látnia kellett azokat a rendkívüli eseteket, amelyeknél egyszerűen leállt bizonyos beavatkozásuk után a beteg veseműködése. Elvégezhette az első veseátültetést. (Fotó: Enyedi Zoltán) Ez vezette el oda, hogy munkatársaival, és egy aranykezű vásárhelyi kisiparos igyekezetével megszerkesztette a magyarországi első művesét 1954-ben. Tudomásunk szerint ezért kapta a Kiváló Újító címet. Abban az évben már megtörtént a világ első veseátültetése. Politikailag megbízhatatlan lett, külön kegynek számított, hogy fél évre Angliába utazhatott, ahol Dempster professzor első asszisztenseként vehetett részt egy ugyancsak sikeres átültetésen. Mivel akkoriban minden adottsággal rendelkezett Szeged ahhoz, hogy vesecentrum legyen, 1962. december 21-én elvégezhette az első magyarországi veseátültetést. A politika hosszú keze adhat rá magyarázatot, hogy utána is a teljes mellőzöttség maradt osztályrésze, miközben egy „második" első, sőt egy „harmadik" első is „megszületett". Ma végre megint úgy tekint rá az orvostudomány, mint a vesetranszplantáció első hazai megvalósítójára. Több bravúros sebészi újdonság is nevéhez kapcsolódik. Szeretettel gratulálunk kitüntetéséhez. Egyetlen cerberus sincs a közelében. Ha úgy adódik, akárhányszor beszólnak érte a műtőbe is: ez és ez keresi. Ö pedig műtét közben megmondja, mikor lesz szabad - addig türelmet kér. Kimegy a vizitről a telefonhoz, mert arra gondol, ki tudja mióta ül már a készülék mellett az illető... Mindenki rendelkezik az idejével. „Ez a dolgom" - mondja egyszerűen, mi sem áll távolabb töle, mint hivatásának valamiféle misztikus ködbe burkolása. Az évek múlásával mégis Füzesi Kristóf lett „a" gyermeksebész - nemcsak a szegediek szemében. • Azt mondják, a Szegedért Alapítvány fődíjának odaítélésében sosem volt még ilyen egyöntetűség. - Ha ez így van, örülök neki és azt remélem, mások is úgy gondolkodnak mint én. Hogy tudniillik sok éves munkám elismerése ez, és bármennyire különleges műtét - és médiaesemény - volt a sziámi ikerpár szétválasztása, a kitüntetéssel az „előzményeit" is díjazzák. Végtére 37 esztendős sebészi tevékenységem után következett el ez az alkalom, amely valóban nem mindennapos, nem minden sebész életében adódik, de... Mit mondjak? Kalap a fejtetőre. • A világtörténelemben eddig összesen 150 ilyen műtét volt és általában az egyik gyerek nem élte túl... - Ez is tény. Az én ízlésemnek viszont az a magatartás felel meg, amelyet első főnökömtől és mesteremtől, Petri Gábortól tanultam: bátran belevágni a dologba, a tálalását viszont szerényen, visszafogottan... Szakmai berkekben igyekeztem is tartózkodóan tálalni a műtétet, amennyire lehetett. De azt nem nagyon tudtam befolyásolni, hogy ne legyen ekkora médiashow belőle. Még Clinton szerelmi életét is kiszorítottuk a címlapokról! • Azt hallottam, hogy Széchenyi-díjra akarták ,Még Clinton szerelmi életét is kiszorítottuk a címlapokról..." (Fotó: Miskolczi Róbert) jelölni, ám Ön megkérte az akadémikus urakat, ne tegyék. Miért? - Nem vagyok álszerény, jólesett, hogy szakmai körökben is méltányolták a sikert. De a Széchenyi-díj tudományos munka elismerése, nem szerettem volna, ha erre a műtétre hivatkozva adják. # És a mostani, a szegedi díj? - Az más. Amit én csináltam az életem folyamán, azt Szegeden csináltam. Ahogy a Rozsos mondta, a pesti vagány csak Pesten vagány. Fűzi csak Szegeden Füzi. A sziámi ikrek szétválasztása, pontosabban az, hogy egyáltalán ide jöttek a műtétre, az a szegedi orvoslás, az egyetem, a klinika elismerése, az én pályámon pedig... • Tudom, a kalap... Mégis, árulja el, mi az, amiért - úgy legbelül - nem tagadta meg az elismerést magától? - A bátorságot elismerem. Hogy mertem vállalni ekkora nyilvánosság előtt. A szovjet űrhajókat szokták akkor bejelenteni. miután sikeresen földet érnek... Itt a folyosón 35 újságíró volt, 28-an voltunk a műtőben és mit tagadjam, amikor rárápillantottam a képernyőre, bizonyos elégtétellel nyugtáztam, hogy egyetlen izzadságcsepp sincs a homlokomon... Eltökéltség kellett ahhoz, hogy függetleníteni tudjam magamat a körülményektől és ne vegyem figyelembe azokat, akik nem voltak részesei a szakmai eseménynek. Szerencsés alkat vagyok, képes arra, hogy elszigeteljem magamat a külvilágtól, ha ez szükséges. • Hogyan készül azokra a műtétekre, amelyekhez nem elég a rutin? - Fölkészülök. Toporgok, mint a magasugró a léc előtt. Kellő izgalmi állapotba hozom magam. Ha nagyon izgul az ember, könnyen előfordulhat, hogy leblokkol; ha túl lezser, ha nem elég a spannung, a váratlan szituációkban nem tud elég gyorsan reagálni. • Mikor és hogyan piheni ki magát? Reggeltől estig itt van a klinikán... - Amikor mégsem vagyok itt, akkor pihenek. Úgy, mint mások. Szerdán és szombaton teniszezem - muszáj. Néha nézem a Spektrum természetfilmjeit. Régebben sokat utaztam, mert élőben is szívesen megnézem a természet csodáit. Szeretek főzni. • És szereti, ha dicsérik? - Ki nem? Aki csak eszi a főztömet, annak szoktam mondani: kitörne a nyelved, ha mondanál róla egy jó szót? • Professzor úr, nekem úgy tűnik, Ön elégedett ember. - Ha belegondolok... Igaza van. Elégedett vagyok, mert azt csinálhatom, amit szeretek csinálni. Nevessen ki, én 37 év után is örömmel és várakozással jövök be az osztályra. A helyemre. Egyszer elment innen egy kollégám. Aitoijay professzor, az elődöm és mesterem, akivel harmóniában, összeszokottan dolgoztunk együtt évekig, több pontban sorolta föl számára, hogy mi mindent tartson szem előtt új munkahelyén. Az egyik pont így szólt: „És vigyél magaddal egy Füzit!" Jól esik erre gondolnom... Sulyok Erzsébet • Munkatársunktól A helyzet - szürrealista est. Ezt a címet adta Juronics Tamás művészeti vezető a Szegedi Kortárs Balett új produkciójának, melynek premierje egy nappal előzte meg a Szegedért Alapítvány díjkiosztó gáláját. Nos, a helyzet, nem szürreálisán, hanem teljesen reálisan nézve az, hogy a nemzetközi művészeti világ nagy becsben tart néhány alkotót, akikről Szeged nevét is megjegyzik. Az egyetemes művészetben számontartott szegedi zenészek mellé a kortárs táncművészet kiemelkedő szegedi alkotója Juronics Tamás is felsorakozott. Ha meggondoljuk, hogy még csak most lett 30 esztendős... A nyílegyenes karriert Imre Zoltán, a balettegyüttes alapító-koreográfusa indította, akinek volt szeme a tehetség fölismeréséhez, tudott adni emberi-művészi példát és inspiráló közeget. Volt szeme a tehetség felismeréséhez. (Fotó: Miskolczi Róbert) „Csak" ennyi kellett. A fiatal táncos pillanatok alatt önállósította magát, mert volt saját akarata, gondolata, invenciója. Egyénisége. Tálentuma. És szerencséje. Művészi öntörvényűsége korántsem pusztán a karakteres, egészségesen exhibicionista külsőségekben nyilvánul, bár Juronics hamar lett városképi jelentőségű figurája Szegednek, magas termetével, tar fejével, extravagáns kosztümjeivel, kutyáival, autóival, motorjaival... Hanem a mozdulatai! A kortárs világtánc gyorsan elsajátított technikáit, mozdulatrendszereit olyan természetes eleganciával juronicsosítta, alakította saját fizikumához, érzelem- és gondolatvilágához, hogy ez a bátor eredetiség kezdetben megkülönböztetett figyelmet, később elragadtatott tetszést váltott ki szakértőkben és laikusokban. A legszembetűnőbb a Juronicsmozgásban - és a komponálásban - az organikusság. A szervesen egymásból következő részletek kerekded, ám teljesen egyéni rendszere. A legjellemzőbb attitűd pedig a kívülállás tehetsége, amelynek folyománya a groteszkhez, a szürreálishoz, a humorhoz való vonzódás. Juronics dzsesSzes alkat, lehengerlő improvizátor. Csak ritkán gondolunk rá, hogy milyen kemeriy munka, tanulás, akarát, kitartás és önfegyelem kejl: annyira a miénk legyén egy tudás, hogy elemeibpl szuverén új értékekkel gazdagíthassuk a világot, i