Délmagyarország, 1999. március (89. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-12 / 60. szám

PÉNTEK, 1999. MÁRC. 12. KITEKINTŐ 7 Kedves Kömyékbéliek! TTa hallották, ha nem: ma hajnalban hosszan Lí harangoztak Szegeden! Éppen úgy, mint százhúsz esztendeje, mikor a Tisza rátört az alvó városra. A szomorú nap emlékére szólt a harang. A vízért harangoztak. Meg egy kicsit - bár most más időket hiszünk - a folyó kegyéért. Az ár, amely romba döntötte a kárpátaljai embertársaink reményeit az őszön, mintha közelítene felénk. A tévé, a rádió, az újságok lapjai áramoltatják ránk a szabolcsi, borsodi, békési táj hömpölygő, vad vizét. Félelmetes! Ha tényleg jön, legény kell a gátra! Sokak munkálkodnak a töltéseken, okádják a vizet becsülettel a vastorkú szivattyúk, mégis olyan érzése támad az embernek: a víz nem fogy! Csupán cirkulál. (Ebbéli észrevételemért a minap megrótt az egyik vízügyi szakember. Védve a vizes mundér becsületét, azt mondta, hogy a vízügyesek teszik a dolgukat, s az általam példaként említett Holt-Maros vize is oda jut, ahová való.) Munkál bennem a kisördög, a legcsekélyebb veszély idején se szeretném azt a falra festeni, de mi lenne, ha tényleg hirtelenjében igazából harangozni kéne. Mert a Tisza „Zúgva, bőgve törte át a gátol"!? Jaj! Ilyesmi még álmunkban se jöjjön elő! Belegondoltak már, hogy mi lenne itt, a fejetlenségéről, összevisszaságáról ismert mai világunkban, amikor legtöbbször csak hanggal állunk elébe az árnak?! TTa elolvassák a többi írást, kiderül: én állni sze ii ret ném a sarat, vagyis ott tartani a vizet, ahol kell. Köszönti Önöket, hasznos időtöltést kívánva: fttAj*,t» tü/erT Örömfoci • Munkatársunktól Történhet bármi magyar labdarúgás háza táján, ikszelhetünk a bosnyákokkal, rághatjuk a hatalmi csontot, de a falusi foci öröm és játék marad. íme: Balástyán A falu sportcsarnokában mérte össze tudását a szegedi képviselők csapata a kistelekiekével. A nemes versengésen ismételten kiderült, hogy a döntetlen sem lehet mindig igazságtalan. (A kisteleki csapat remekül játszott, a szegedi pedig lőtte a gólokat). Az első nem hivatalos városok közötti önkormányzati örökrangadón Kocsis Zoltán, Gyimesi Zoltán, Darabos Gábor, Tóth János, Czirok Zoltán, Nagy Sándor, dr. Pálinkás Pál, Csányi József a kisteleki, míg Móricz András, Csaba István, Hingl László, Pusztai Lajos, Kálmán László, Farkas Zoltán, Dr: Balázspiri Csaba a szegedi színeket képviselte. (Pár perc erejéig pályára lépett, s némi zavart okozott a szegedi csapatban Mocselini Rudolf, Jarolics Béla, Nagy Gábor és Varga Iván.) A kisvárosi gárda góljaiból Nagy Sándor polgármester hármat vállalt, a nagyvárosiak viszont dr. Balázspiri Csabát tisztelhették találatmesterként, hiszen mind a négy góljukat ő szerezte, s így a 4—4-es végeredmény reménykeltő lehet a későbbiekre. Zákányszéken Kihelyezett polgármesterköszöntő futball zajlott Zákányszéken. A falu adott otthont a tisztes múltat magáénak tudható tanári játék soros összecsapásának. A mostani kihelyezett kispályás labdarúgó mérkőzésen a Pirosak két góllal legyőzték a Sárgákat. A nemrégiben polgármesterré választott csapattárs (Kovács József) tiszteletére rendezett játékon a Sárgák a legjobb összeállítással vehették föl a küzdelmet (Bárok, Kánitz, Protity, Lajkó, Nikolényi G., Csigér, Boros, Tímár, Szüts, Tary). Ezen a délutánon mégsem bírtak az idősb s ifjabb Galambos vezérelte ellenféllel, akik nélkülözni voltak kénytelenek a Karikó-Szederkényi csatárpárost s más neves játékmestereket - Imre T., Szovics, Masa -, mert kijött a lépés a többieknek is (Hegyes, Kozsuch, Szabó, Kovács, Diczházi, Perényi, Varga, Majoros.) Eszerint a 10-8-as végeredmény mindkét csapatnak becsületére válhat... Kisteleken Még el se múlhatott igazából a kisteleki öregfiúk majsai ünnepének öröme, amikor a Vigadó csapata (Vigh Sándor, Vígh Zoltán, Dékány Gábor, Nemes Nagy Tibor, Bárkányi István, Horváth István, Bitó Tibor, Mucsi Ferenc, Zsótér Ferenc) kupát nyert, de már ismét parkettre kell lépniük az amatőr foci kedvelőinek. Március végén indul a kisteleki kispályás labdarúgó-bajnokság, ahová épp a kupagyőztes csapat kapitányánál, Vígh Zoltánnál lehet nevezni, igazolt játékos nélküli csapattal. Mindazért, persze, hogy a hazai pálya se legyen idegen... • Semlyékszéli elmélkedések: vízvezetéshez Meddig gödör a válykosgödör? • Üllésen, Rúzsán és Bakson Szomszédolások • Munkatársunktól Ezen a hét végén három helyszínen is folytatódik a Délmagyarország Kft. kulturális vetélkedösorozata, a Szomszédoló. Ma, pénteken az öttömösiek látogatnak Üllésre, szombaton a szatymaziak vendégszerepelnek Rúzsán, vasárnap pedig a baksi közönség a röszkeiek műsorának tapsolhat. Ma este hat órától az öttömösiek lépnek fel az üllési művelődési házban. Elsőként a gyerekek a Barbie girl zenéjére táncolnak, majd a legkisebbek, az óvodások verses műsora következik. Az öttömösi általános iskola énekkarának bemutatkozása utána Füleki Lívia szólót énekel. Ismét a kicsinyeké a színpad, akik egy vidám jelenettel csalnak mosolyt az üllési arcokra. A korábbi Szomszédolón már nagy sikert aratott Kató nénivel és a Túlterhelés nevű rockbandával az üllésiek is megismerkedhetnek. Ezenkívül a legváltozatosabb produkciókkal készülnek az öttömösiek, lesz néptánc, trombitaszóló, humoros előadás, Pa-Dö-Dö-paródia és vers is. Másnap, szombaton délután négy órától a szatymaziak felkészültségének a ruzsaiak lehetnek a tanúi. A szatymazi asszonykórus lakodalmas népdalcsokrot hozott a Szomszédolóra. Vidács Nóra zongoraszólója után a jazz-balettesek következnek, majd egy verset hallhat a közönség. Az általános iskola színjátszói egy mesejátékkal, a nyolcadikosok pedig modern tánccal készültek a rendezvényre. A gyermekkar színes repertoáijában szinte minden megtalálható, a skót népdaltól kezdve egészen a musical részletekig. Az előadás végén diszkótánccal, fagott muzsikával, népdalokkal és mesejátékkal kedveskednek a szatymaziaknak. Vasárnap délután négy órától a röszkeiek lépnek fel a baksi művelődési házban. A fiatalok bécsi keringős nyitótánca után Vastagh Judit mai költők megzenésített verseit adja elő gitárklsérettel. Az asszonykórus tiszai népdalokat hozott a tarsolyában, az iskolások pedig egy székely népmesét mutatnak be. A negyedikesek a Spice Girls zenéjére táncolnak, majd verseket hallhatnak a baksiak. A Székvirág citerazenekar szomorkás dalai után ismert könnyűzenei számok hangzanak el. Ezenkívül a röszkeiek bemutatkozásából nem hiányozhat a hagyományőrzés, a színházi előadás, a furulyaszó és a vidám jelenet sem. Öreg fúvósok! • Munkatársunktól Akik hallották játszani a kisteleki rezesbandát, jól tudják, hogy az mindig úgy szólt, ahogy kellett. Trombitások, szájkürtösök, klarinétosok sora nőtt fel e csapatban. Rudi bácsi karmesteri pálcájára is sokan emlékezhetnek, hiszen mintha tegnap lett volna, amikor vezényelte a nebulók csapatát. És lám, azt kell mondanunk, mégse tegnap volt. A kisteleki művészeti iskola id. Vándor Rudolf fúvószenekara április 24-én nagyszabású találkozót szervez. A találkozóra azokat a volt zenekari tagokat várják, akik az 1930as évektől együtt muzsikáltak a Vándor Rudolf karnagy vezette fúvószenekarban. A rendezvényről bővebb felvilágosítás a 62/259-966-os telefonszámon kérhető. helyet muszáj alakítania. Idézzük pontosan a szakember szavait. Mégpedig: - A létesítési vízjogi engedélyhez először keres egy vízügyi tervező káeftét, ott ad megbízást egy tervezőnek. A tervező egy hónap alatt elkészíti a tervet, ezt benyújtja a vízügyi igazgatósághoz, létesítési vízjogi engedélyre. Az igazgatóság harminc napon belül megadja a létesítési engedélyt, evvel az engedéllyel és a tervdokumentációval és egy pályázati kiírással az FVM megyei hivatalához be kell nyújtani a kérelmet támogatásra, ha támogatást kíván igénybe venni, hiszen erre 40 százalékos állami támogatást kaphat. Ott kiállítják a részére a támogatási okiratot. Magyarán, hogy a minisztérium keretéből kaphat negyven százalékot. Aztán mindezt be kell nyújtani a megyei adóhivatalhoz, ott kiállítják az engedély-okiratot, mely szerint befogadja a támogatási költségeket, ha igazolja azokat a kivitelező. Utána meg lehet kezdeni a kivitelezést, de csak utána, mert megkezdett beruházásra nem adható támogatás. Ha egy hónap alatt elkészül a munka, műszaki átadással és költségelszámolással az FVM kifizeti, illetve egy hónapon belül a vízügyi igazgatóság - a dokumentumok alapján - kiadja az üzemelési és vízjogi engedélyt. Félév átfutása alatt mindent meg lehet valósítani - zárja le a gödörásás hivatalos ceremóniáját a megkérdezett Csatlós Péter. Nem semmi mondhatnánk. És, bár erős rá a kormányzati szándék, nem holnap leszünk az „ezer új halastó országa". Mert eddig csak a hivatalos gödörásásról beszéltünk, arról, amibe a talaj vizét szeretnénk fölfogni, ilyenkor, esősebb tavaszok idején. Ha horgászni vagy netán halászni is szeretnénk a jogilag rendezett valamikori válykosgödrünkben, ahhoz halászati vízterületté kell nyilváníttatnunk. S ez már teljesen más mise... Télvíz idején ilyesmiről szó se essék! M. T. Többször, többen fölszólították a földek tulajdonosait: egyengessék a víz útját! Húzzanak árkokat, ássanak levezetőket. Tereljék a talaj nem kívánatos vizét a semlyékekhez, a gyepekre, a később használatos legelökre. A tavaszi víz támadtávcH meghangosodtak a hivatalos kikiáltók, s aki csak teheti, ásóra, kapára, lapátra buzdítja a bajba jutottakat. Szőr mentén ajánlva, hogy vezesse le mindenki (a maga indulatával) a földje vizét. Kérdés: tehetik-e mindezt a maguk szakállára? A minapi vízügyes sajtótájékoztatón beszélgettünk erről Csatlós Péterrel, a Délalföldi Régió Vízgazdálkodási Társulatainak koordinátorával - aki szakemberként a szentesi vízgazdálkodási társulatnál dolgozik -, hogy meddig gödör a válykosgödör. Mivelhogy a vízelvezetésnek írott szabályai vannak, a legfontosabb, hogy mindenki csak addig gazdája a vizének, ameddig a földjén áll. A csatornában már a közösködő vízgazdálkodási társulatoké, a folyókban meg a vízügyi igazgatóságé, vagyis az államé. Ugyanígy osztályozandó a folyami meder, a mezei tartó és tárolóedény, a törvény által előírt, hivatali szabályok betartásával épített, megfelelő engedélyekkel körbebástyázott öntözógödör is. Amely, általában vályogvetéskor, kőtörés kubikjaként vagy alkalmi állatitató kútként keletkezett. Ezekbe, ha a tulajdonosa megengedi, bármikor beleemelhető, beereszthető a hereföld nem kívánatos vize. Mint kiderült, a föld végi kiskanálisok most még gazdátlanok, mert se a kárpótlással visszaadott földekként, se részarányba ezek nem voltak kioszthatók, mivel a téeszek meliorációs millióiból ásták azokat. Aki ezek medrét, átjáróit megváltoztatja, vét a tulajdon szentsége ellen. Ugyanígy hibáz, aki a mezőn átvezetett csatorna partját, töltését átvágja. A társulat csatornáinak medrét - nagyon helyesen - magángazda nem változtathatja meg. Erre való tekintettel, be se töltheti. A folyóparthoz, gáthoz, aztán végképp nem nyúlhat. Oda csak szakember irányításával tehet bármit is. Alapillem, hogy földjéről a vizet a szomszéd földjére nem eresztheti át. Mindezekre tekintettel a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Vízgazdálkodási Főosztálya nemrégiben tartott egy értekezletet, amelyen öt kisebb vízgazdálkodási teriiletet egyesített egy naggyá. Ott mondták ki, hogy a gazdák kötelessége elvezetni földjükről a vizet, de ha nem muszáj, ne terheljék a belvízelvezető csatornákat. Tartsák a sorrendet, először a vetésekről, aztán a gyümölcsösökről, a szántókról, s legvégén a mezőkről, legelőkről vezessék le a vizet. De mindent az előírásokra figyelemmel! Kérdésként adódott, hogy mi a teendő, akkor, ha valaki nem elvezetni szeretné a gyepéről a vizet, hanem ott tartani? Ilyenkor a vízvisszatartást kell engedélyeztetni. Kőkányolt deszkaajtót, kertkaput a zsilipkamrába helyezni tilos, oda csak a társulat által ácsolt vízfogó helyezhető. Ugyanígy engedély kell a régi válykosgödör megnagyobbításához. Ha mélyebbre szeretnénk, mint az eddigi, akkor a szolnoki bányakapitánysághoz muszáj fordulnunk, ha hoszszabbra, szélesebbre akarjuk, és netán halastóvá óhajtanánk alakítani, akkor kötelesek vagyunk „jogilag rendezni a gödör sorsát". Ez, mint kiderült, hosszadalmasnak épp nem mondható, de több helyszínes, több napos utánajárást mindenképp megkíván magának. Mi több: nem is biztos, hogy a föld emberének találták ki. Aki szeretné megfogni magának az Isten áldásaként érkező vizet, annak víztároló Halastó mélyül a sándorfalvi pusztán. (Fotó: Gyenes Kálmán)