Délmagyarország, 1999. március (89. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-01 / 50. szám

HÉTFŐ, 1999. MÁRC. 1. HAZAI TÜKÖR 13 Az olvasás antik M ár nem is emlékszik az ember azokra az időkre ­most rendszertől függetlenül amikor például 25 ezer példányban jött ki egy könyv. Elképesztő szám, és el­fogyott. Antikvárban találtam egy ilyen példányt: Inter­júk nagy írók műhelyében. Csingiz Ajtmatovtól kezdve Elias Canettiig, meg vissza Jevtusenkóig. Mondanom sem kell, most látszik csak igazán, hogyan rostál az idő. Pedig ahogy olvassa az ember, mind jelen idő, óriási ve­hemenciák, elképzelések, ötletek és magyarázatok, és jó, ha mind e mögött a müvek töredéke megmaradt. Min­denki hozta a saját zsenijét, most meg mintha nagyon­nagyon lyukas zsákban cipeltük volna idáig őket. (Egy részükre rá is fért.) Persze, néhol hazug, néhol oktondi kiállások, egymással párhuzamosan forradalmi népi kul­túra és igazán finom klasszikusra vált modern. Például, olvasom, Oroszországban milliós példányszámban fogy­tak egyes szerzők, mára meg semmi, az úgynevezett értel­miség is legföntebb krimit olvas, vagy eszét vesztve ro­mantikázik egy csók légkörében. Szinte elképzelhetetlen volt még 15 évvel ezelőtt is, hogy a könyv így kimenjen a divatból, amit saját bőrömön is érzek, baromi rossz, nem tudom, művészetileg van-e olyan, hogy átképezze magát az ember, mint mondjuk egy orosztanár. Pedig hát az ol­vasás nem csupán infó- és élményhalmaz, annál inkább mentális ügy. M ert az a közel meditációs állapot, ahogy olvasás közben világot ad az irodalomnak az olvasó, nem érhető el tévézéssel Persze ők, önök, maguk tudják, vagy éppen nem tudják, mi történik velünk, magunkkal, ha a civilizáció alapvető eszköze, a nyelv, megszűnik esztétikai „képződmény" lenni Podmaniczky Szilárd • A vásárhelyi Véró az első duplázó Kia-szalon nyílt Szegeden Autómustra GZ u| bemutatóterem elótt. (Fotó: Miskolezi Róbert) • Frau Schneider - a Kabaréból: Müller Júlia „Ha szeretnek, mindegy, hol játszom" Müller Júlia: Optimista vagyok, az új igazgató biztosított, hogy a következő évadunk jobb lesz, mint a mostani. (A szerző felvétele) • Munkatársunktól A hódmezővásárhelyi Vé­ró György az első olyan Kia­márkakereskedő Magyaror­szágon akinek két szalonja is van. A szegedit pénteken nyi­tották meg a Makkoserdő so­ron, Nóvák István városi fő­építész és Csontos Tamás, a Kia Motors kereskedelmi igazgatójának jelenlétében. Az új, szépen kivitelezett, vi­lágos bemutatóterem 125 négyzetméter, s a hozzá kap­csolódó irodákkal együtt áll az autóvásárlók rendelkezésé­re. Éppen a nyitás idejére esik az az országos akció, mely­nek keretében a Kia legújabb modellje, a Shuma 88 lóerős motorral szerelt alapváltozata már 2,4 millió forintéit meg­vásárolható, a mai nyílt na­pon pedig kipróbálható. A márka kistehergépkocsiban is erős, a Besta és a Pregio ép­pen kedvező ár/értékarányá­val hódít nagyon sok vevőt. Épp tíz esztendővel ezelőtt szerződött a Sze­gedi Nemzeti Színház prázai tagozatóhoz Mül­ler Júlia. A budapesti Nemzeti Színházban stú­diósként eltöltött három évad és a színművészeti főiskolán elvégzett két év után először kisebb feladatokat kapott. Ma már - túl több sikeres főszerepen - az együttes vezető művészei közé sorolják. Ebben az évad­ban a Lili bárónőben, a Hamupipőkében, a Régi idők focijában, a Három nővérben és a legutóbbi produkcióban, a Kaba­réban láthatja a közön­ség. 9 Hogyan került a szege­di színházhoz? - Stúdiósként Ruszt Jó­zseffel dolgozhattam a Nem­zetiben, nagyon szerettem, ezért boldog voltam, amikor szerződést kaptam a csapatá­ban Szegeden. Az már a sors furcsa fintora volt, hogy né­hány hónappal később el­ment a városból. Én marad­tam. Ma már azt mondom, szerencsére. Nagyon jó sze­repeket kaptam, fokozatosan terheltek, szinte minden fel­adat az előnyömre vált. Itt lett belőlem színész. 9 Melyik volt az a sze­rep, ami után úgy érezte, hogy a vezető színészek közé kezdik számítani? - Az első nagy feladatot Korcsmáros Györgytől kap­tam a Kun Zsuzsa rendezé­sében bemutatott Acélmag­nóliákban. Az első olyan szerep, amelyiknél úgy érez­tem, hogy bármit csinálha­tok, lehet rossz napom vagy jó, a figura teljesen én va­gyok, Dorine volt a Szőke István rendezte Tartuffe-ban. Kormos Tibornak köszönhe­tően az az évad egyébként is nagyon sikeres volt szá­momra, hiszen a Revizor 18 éves fruskájától Zalán-darab hatvanéves asszonyáig min­denféle szerepet osztottak rám. 9 Fontos, hogy teljesen azonosulni tudjon a ját­szott figurával? - Többnyire alaposan megdolgozom értük. Ezért egészen különleges érzés, amikor fejest lehet ugrani egy szerepbe, és lubickolni lehet benne. Nagyon kedves és sikeres szerepem például a Lila ákác Hédije, ami az egyik legnehezebb volt, ami­vel eddig találkoztam. Na­gyon megkínlódtam érte, szerettem is, én is voltam, de mégsem volt olyan, mint Dorine, ami minden estémet ünneppé varázsolta. • Csehov-drámákban éppúgy láthatta a közön­ség, mint vérbő vígjáté­kokban, fanyar zenés da­rabokban vagy ironikus tragikomédiákban. Me­lyik szerepkört kedveli a legjobban? — Azt hiszem, azok a sze­repek valók nekem, amikor libikókázni kell dráma és komédia között, amikor könnyezve lehet mosolyog­ni, és az egyik pillanatban nevettetnem kell, a másik­ban már a tragédiát megmu­tatni. A Kabaré Schneider kisasszonya most ilyen sze­rep, könnyedén indul, de va­lójában egy szerencsétlen vénlányt játszom, bemutatva az élete keserűségét is. Vé­letlenül úgy alakult ez az évad, hogy inkább idősebb karakterszerepeket alakítot­tam, de remélem, nem zár­nak be ebbe a skatulyába. • Mennyire kötődik Sze­gedhez? - A családom, a szüleim Budapesten élnek, ott van la­kásom, de a hivatásom kizá­rólag Szegedhez köt. Szege­di színésznőnek tartom ma­gam, az elmúlt tíz évben csak egyetlen alkalommal vállaltam pesti színháznál szerepet. • Február elején Telihay Péter Csehov-rendezésé­vel, a Három nővérrel a Thália Színházban a fő­városi közönség előtt is sikerrel mutatkozott be a társulat. - Különleges előadás volt, mert nagyon sok olyan bará­tom, ismerősöm, távolabbi rokonom eljött, akinek az el­múlt években nem volt alkal­ma szegedi színpadon meg­nézni. Egyébként semmilyen különbséget nem jelentett számomra, hogy a budapesti közönség előtt léptem szín­padra. Ha figyelnek rám, szeretnek a nézők, teljesen mindegy, hogy hol játszom. Ha Szegeden is meg tudok élni, akkor a pesti munkale­hetőségek sem vonzanak. In­kább a jó feladatok izgatnak. Azt hiszem, az itteni szere­peim nagy részét Budapesten nem rám osztották volna. Például Frau Schneidert Pes­ten és Miskolcon is Psota Irén alakította. • Édesapja, Müller Péter felkapott író, bátyja, Mül­ler Péter Sziámi is sokféle dologgal foglalkozó sike­res színházi ember. Jut egymásra is idejük? - Szeretettel figyelünk egymásra. A Kabaré bemuta­tója idején szüleim épp kül­földön voltak, de eljött a bá­tyám és a barátom. Most ne­kem van elmaradásom, még nem tudtam megnézni a miskolci amfiteátrumban a bátyám Hamlet-rendezését. A bemutatók után mindig őszintén értékeljük egymás munkáját, olykor nagyokat vitatkozunk. 9 Mit vár a színház új di­rekciójától? - Egyelőre fehér folt szá­momra a jövő évad, szép ígé­reteket kaptam, de egyelő­re semmi konkrétumot. Na­gyon jól érzem magam eb­ben a színházban, ha megbe­csülnek, semmi okom rá, hogy elmenjek. Optimista vagyok, az új igazgató bizto­sított: a következő évadunk jobb lesz, mint a mostani. Hallósi Zsalt Katasztrófaterv az influenza megelőzésére • Budapest (MTI) Az influenza világjár­ványok magyarországi megelőzésére katasztró­fatervvel rendelkezik az Egészségügyi Minisztéri­um, amelynek lényege a szokásos mennyiségű oltóanyag többszörösé­nek hazai előállítása ­közölte Horváth István, a szaktárca illetékes fő­osztályvezetője. A főosztályvezető nem hiszi, hogy fenyegetne az új­ságokban mostanában több­ször emlegetett „gyilkos inf­luenzavírus", de hozzátette: a történelemben bizonyos periodicitással valóban fel­bukkantak az egész világra is kiterjedő influenzajárvá­nyok. Hangsúlyozta: egy jár­vánnyal szemben ma már nem vagyunk olyan védtele­nek, mint például az I. világ­háborút követő spanyol nát­hának nevezett tömeges fer­tőzés idején, hiszen már léte­zik influenza elleni védőol­tás. „Az influenza kórokozója igen változékony, ezért szin­te minden évben más össze­tételű ellenanyagot kell ké­szíteni a védőoltásokhoz. Ezek azonban ha nem is tö­kéletes, de elég komoly mér­tékű védettséget nyújtanak" - magyarázta Horváth Ist­ván. A főosztályvezető becslé­se szerint az idei influenza­szezonban megközelítően egymillióan oltatták be ma­guk Magyarországon. Egy súlyos járvány esetén azon­ban ez a normálisnak mond­ható mennyiség nem lett volna elég. Mint elmondta: az Egész­ségügyi Világszervezet jár­vány-előrejelzésére a ma­gyar egészségügyi hatósá­gok - a katasztrófatervnek megfelelően - bármikor megteremthetik a megszo­kottnál lényegesen nagyobb mennyiségű oltóanyag előál­lításának lehetőségét. Horváth István a kataszt­rófaterv lényeges elemének tartja a hazai oltóanyaggyár­tó kapacitás szükség szerinti növelhetőségét. Világjár­vány esetén ugyanis a kül­földi gyártókra nem számít­hatnánk, mivel bizonyosan saját országukban adnának el minden általuk készített ellenanyagot. • Lejárt határidő - hosszabbítás renitenseknek Háziorvosok, túl az akadályon Tavaly december 31-ig kellett letenni a családor­vosoknak a háziorvostani szakvizsgát. A SZOTE Családorvosi Intézetében 392-en tettek eleget e kö­telezettségnek, s mindmá­ig van néhány háziorvos Csongrád megyében, aki szándékát sem mutatja annak, hogy a rendelet­ben előírtaknak megfelel­jen. A népjóléti miniszter '93­ban született rendelete házior­vostan szakvizsgához köti a családorvosi gyakorlatot, s a vizsga megszerzési határidejé­nek 1998. december 31-ét jelöli meg. Az új követelményrend­szer teljesítéséhez kötött szak­vizsga ismeretanyagának ok­tatásával, a dél-magyarországi régióban a SZOTE - 1996-ban önállóvá vált - Családorvosi Intézetét bízták meg. Az intézet vezetőjét, dr. Hajnal Ferenc professzort a '93 őszén indult háziorvosi továbbképzésről kérdeztük, mindenekelőtt arról, mi lesz a sorsa azoknak a házi­orvosoknak, akik nem tudták. vagy sokkal inkább nem akar­ták megszerezni a háziorvostan szakvizsgát. • Professzor úr! Hány családorvos van a régió­ban, aki nem tett eleget a miniszteri rendeletnek ta­valy december 31-éig? - A dél-magyarországi ré­gióban harmincan-negyvenen, az országban százan lehetnek azok, akik nem voltak hajlan­dóak szakvizsgát tenni. Szá­mukra némi haladékot ad egy tavaly született miniszteri rendelet, amely rögzíti, ha ez év január 31-éig bejelentették, hogy ebben az évben leteszik a vizsgát, ideiglenes működési engedélyt kapnak az ANTSZ­től. Viszont azok a háziorvo­sok, akik nem tettek ilyen szándéknyilatkozatot, csak március 31-éig praktizálhat­nak családorvosként. • Létezik olyan háziorvos, aki kockáztatja állását? - A megyében 3-4 orvos nem jelezte mind a mai napig vizsgaszándékát. Miben bíz­nak, nem tudom, de tény, hogy nem veszik komolyan a miniszteri előírást, aminek csaknem valamennyi kollégá­juk már eleget tett. 9 Voltak, akik hivatalos felmentést kaptak a vizsga alól - A 10 éves gyakorlattal és belgyógyászat szakvizsgá­val rendelkező háziorvosok, a 25 éve háziorvosként dolgozó doktorok, valamint a védett korban levők, akiknek keve­sebb mint 5 év van hátra a nyugdíjig, mentesültek a házi­orvostan szakvizsga alól. • A szegedi Családorvosi Intézetben hányan vizs­gáztak, s hogyan történt a végső megmérettetést meg­előzőképzésük? - A képzés megindulása­kor felkértük a régió vezető orvosoktatóit, hogy dolgozzák ki saját szakterületük elméleti tananyagát, amit a háziorvo­sok tanfolyamon sajátítottak el. Lévén orvosegyetemet végzett hallgatókról szó, az oktatói gárda arra törekedett, hogy a legfrissebb ismerteket adja át. A belgyógyászat terü­letéről hozva a példát: a ma­gas vérnyomás, vagy a szív­érrendszeri betegségek diag­nosztikájának és gyógyításá­nak legújabb módszereivel, terápiás lehetőségeivel ismer­tették meg a családorvos kol­légákat. S ugyanez jellemző az orvoslás más területeire. Nyilván kimaradtak olyan ré­szek, amelyek meghaladják a háziorvos kompetenciáját, így nem foglalkoztunk például az idegsebészettel, a radiológiá­val, az érsebészettel, de nagy hangsúlyt kapott az oxiológia, a reumatológia, a szívproblé­mák kezelése, az öregkor jel­lemző betegségeinek, vagy az emésztőszervi rendellenessé­gek orvoslása. A tanfolyamok előadásait hétvégeken tartot­tuk. A közel 400 továbbképző programon 50 ezer megjele­nést regisztráltunk, az oktatók összlétszáma ezer felett volt. A képzésre, az induláskor, 1993 őszén, 960 háziorvos je­lentkezett, ez a létszám a dél­magyarországi régióban dol­gozó háziorvosok háromne­gyede. Rajtuk kívül nem ke­vesen - főleg a SZOTE-n vég­zettek - az ország más régiói­ból is hozzánk jöttek a kép­zésre. A megadott határidőig, '98 december végéig 392-en tettek sikeres vizsgát. • Meglehetősen nagy a különbség az induló lét­szám és a vizsgát tettek száma között. - Az eltérés abból adódik, hogy 1997-ben megjelent egy rendelet, amely a már említett „csoportoknak" felmentést adott a vizsga alól. Rajtuk kí­vül nem kellett vizsgázni, csak 300 órás képzésben részt venni az általános szakorvosi vizsgával rendelkező házior­vosoknak sem. 9 Elméleti vagy gyakorlati központú volt a számonké­rés? -Valamennyi háziorvostól kértünk egy, a saját praxisából hozott esettanulmányt, amely alkalmat és lehetőséget adott a vizsgáztatónak számos, az adott pácienst, illetve betegsé­gét érintő orvos-szakmai kér­désre, így az újonnan meg­szerzett ismeretanyag elsajátí­tásának „mérésére". A szá­monkérés másik részében pe­dig számot adtak belgyógyá­szati, magatartástudományi, kommunikációs, illetve a há­ziorvoslást érintő szakértői is­meretekből, mint például: ho­gyan történik szakszerűen a látlelet felvétel, a halottszem­le, a baleseti helyszínelés, stb. 9 Hogyan értékeli a kollé­gái - akik jelen esetben diá­kok voltak -felkészültségét? - Változónak mondható. Az érdemjegyek inkább a jó­hoz, mint a közepeshez álltak közelebb. Senkit nem kellett megbuktatni, ismétlésre köte­lezni. Az viszont egyértelmű­en látszott, hogy a belgyógyá­szati, vagy más, úgynevezett nagyklinikumi szakképzett­séggel rendelkező háziorvo­sok felkészültsége valamivel jobb. Nem lehetett viszont kü­lönbséget tenni a falusi, a kis­vagy nagyvárosi családorvo­sok között, a felkészültség te­kintetében. Összességében el­mondható, hogy a háziorvo­sok nemcsak naprakész szak­mai ismeretekre tettek szert, s gazdagodtak tudásban, ha­nem ezáltal nőtt az önbizal­muk is. Mostantól a kérdés az, hogyan valósítható meg a jö­vőben folyamatos továbbkép­zésük. A szakmai viták pilla­"natnyilag erről folynak. Kalocsai Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents