Délmagyarország, 1999. február (89. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-06 / 31. szám

SZOMBAT, 1999. FEBR. 6. KULTÚRA 9 film Kiaknázatlan idea J7» gyszerűen nem tudom megkerülni Tímár Péter M2j azon állítását, amely szerint ő nem szeret különbséget tenni művészfilm és közönségfilm között. Az, hogy ő nem szereti (bár kétlem!) megkülönböztetni, attól még létezik a két nagy kategória, ugyanakkor azt is tudjuk, hogy igazán azok a filmek vannak jelen szellemi életünkben, amelyek mindkét kategóriát egyszerre kimerítik. Egy film forgatása során - egy-egy probléma megoldásakor - számtalan választás elé áll a filmkészítő, s minden egyes apró döntésben kifejezésre jut, hogy saját művészi elképzelései szerint választott, vagy pedig a közönség igényeit szem előtt tartva. Amikor a film elkészült, aszerint állíthatjuk művészi vagy közönségi kategóriába, hogy a filmben melyik típusú döntések kerültek túlsúlyba. A legszerencsésebb eset, amikor a választások többségében egyszerre mindkét kategória igénye megjelenik. Mindezt pusztán azért tartottam fontosnak tisztázni, mert a magyar filmgyártás jelenlegi tendenciái a közönségfilm felé mutatnak, ami logikus, ha számba vesszük a magyar filmek közelmúltbeli nézettségét. Tímár Péter 6:3, avagy játszd újra, Tutti című filmje is közönségfilm, amelynek már alaptémája is egy közismert, bennünk élő idea, az angolok elleni fergeteges győzelem. És innen már csak a feldolgozás számít. A film mindaddig érdekes, eseménydús, ötletes és változatos, mígnem egy mesebeli idő(vissza)ugrással el nem érünk a mérkőzés idejébe, azaz a főszereplő, Tutti születésének napjára - a néző tele várakozással, tudja ugyan a végeredményt, de kíváncsi, mégis, hogyan? Egy rövid ideig még utána is marad érdekesség, Tímár próbálja kiaknázni, hogy a főszereplő egyszerre két időt képvisel, jelen idejű gondolkodását helyezi a múltba. De aztán, amikor az eszköztár kimerül, minden csak ismétlődik, és semmi nem fokozódik. Tuttit mindenhonnan elzavarják, aztán mindig új helyet keres a rádióhallgatásra (ahol Szepesi élőben közvetít), eközben egy sereg ember gyűlik a „mindentudó jós" nyomába. Ezen a ponton valójában csak arra emlékszem, hogy ide-oda mennek, ezt-azt tesznek, de nincs haladás, nincs tét, tehát nincs izgalom. A dalbetétekre is ugyanez igaz, valahogy nem tartoznak szervesen a filmhez, csak úgy, ott vannak benne. Egyedül Eperjes Károly folyamatosan feszült színészi jelenléte teszi valamelyest nézhetővé ezeket a képsorokat. A

film végére teljesen megfáradtam, magáról a „hatháromról" semmi új érzés-infó nem született, Tímár felvette a fonalat, majd ugyanúgy, változatlanul visszahelyezte; nem hiszem, hogy valaha is együtt fogják emlegetni a hathármas ideával, a dicsőséges focimúlttal. Ugyanakkor a közönségsiker nyilván nem marad el, mindenki kíváncsi a 6:3-ra, de talán éppen ilyen esetben, amikor az alaptéma benne van a közszellemben, választásaiban talán ilyenkor hajolhatna egy kicsit a rendező önálló művészi tendenciái felé, ha vannak. Podmaniczky Szilárd • Tutti szerepében: Eperjes Károly Fantasztikus történet az aranycsapaté ## ## • Beszélgetés a 6:3 rendezőjével „Passz, ezt föladom!" Tímár Péter: Fradi-szurkoló vagyok! (Fotó: Miskolczi Róbert) Névjegy Tímár Péter 1950. december 19-én született Budapesten. 1972 és 1974 között volt hírlapárus, segédmunkás, raktáros, zenész és gondnok. 1974-től grafikusként dolgozott a filmgyárban. 1976-tól 1985-ig a Balázs Béla Stúdiónak volt a tagja. 1986-ban elkészítette első amatőrfilmjét. 1989-ben Balázs Béla-díjat kapott. Filmjei: Egészséges erotika, Mielőtt befejezi röptét a denevér, Hagyjátok Robinsont, Csapd le csacsi!, Csinibaba, Zimmer Feri, 6:3, avagy játszd újra, Tutti. Tuttit, Tímár Péter 6:3 cimű filmjének főszereplőjét Eperjes Károly alakítja, aki 1980-ban Kaposvárott kezdte a pályáját, utána a Székely-Zsámbéki-féle Nemzetiben és a Katona József Színházban játszott, majd a Művész Színház, végül a Kelemen László Színkör tagja lett. Emlékezetes film- és színpadi szerepek, valamint hatalmas és megérdemelt sikerek sorozata fűződik a nevéhez. Ha egyáltalán filmsztárnak lehet ma Magyarországon nevezni valakit, akkor ó biztosan az. • A 6:3 közvetítésére nem emlékezhet, hiszen meg sem született még akkor. Mégis mit jelentett a legenda önnek? - Már éltem a meccs idején: az édesanyám hasában hathónapos magzatként. Mivel édesapám nagy drukker, a közvetítést biztosan közösen hallgattuk. Az igazi élmény később ért, amikor a foci bolondja lettem. A mi időnkben még minden magyar fiúgyerek imádta a focit, és a tartalékokkal együtt kívülről tudta az aranycsapat összeállítását. Később, amikor a színészválogatottal sokfelé megfordultam, az a megtiszteltetés ért, hogy személyesen is jó kapcsolatba kerülhettem a még élő legendákkal. Fantasztikus történet az aranycsapaté, ami - úgy gondolom - még mindig nincs kellő mélységben feldolgozva. • Tímár Péter filmje arra törekszik, hogy felvillantsa a meccs történelmi hátterét is. Kicsoda tulajdonképpen Tutti, a főszereplő? - Egy szurkoló, aki az aranycsapat minden mozzanatát követi, s megszállottként mindent gyűjt a csapatról. Valójában egy totóbolond öreglegény, akinek a foci az élete. 0 Mit gondol, a 6:3 is olyan közönségfilm lesz, mint Tímár Péter korábbi filmjei, a Csinibaba és a Zimmer Feri? - Nem szívesen hasonlítanám össze a másik két filmmel. A 6:3 a legjobb értelemben mozi. A közönségre hat, de nem olcsó módon. Elgondolkodtat. Persze sokat lehet rajta nevetni, harsányan és finomabban is. Igazi katarzisÚgy kellett a saját magam által kihúzott kötélen végigtáncolni, hogy olyan filmet tegyek le az asztalra, aminél nincs társadalmi rétegződés a befogadás tekintetében. Olyan általánosan kellett kezelni az emóciókat, hogy azokat mindenki megértse ebben az országban nyilatkozta lapunknak Tímár Péter. A 6:3, avagy játszd újra, Tutti című új magyar filmvígjáték rendezőjével a szegedi diszbemutató előtt beszélgettünk. 0 Milyen csapatnak drukkol? - A Fradinak, de már körülbelül öt éve nem voltam meccsen. Egyébként ferencvárosi születésű vagyok, s hat-hét esztendős koromban már a Fradi kölyökcsapatába szerettem volna bejutni. • Tudom, hogy 1953ban még csak hároméves volt, ettől függetlenül megkérdezném, van-e valamilyen élménye a 6:3ról? - Nincsenek élményeim. De, talán az, hogy 1953. november 25-én nem vert meg a papám. Ez azért pozitív élmény, amit én valószínűleg nem tudtam mire vélni. Engem sokszor megfenyített az apukám. • Miért forgatott filmet a 6:3-ról? - Engem Bacsó Péter indított el a pályán, és sokszor beszélgettem vele arról, hogy mennyire irigylem tőle a Tanút. Nagyon vagány dolognak tartottam ugyanis azt, hogy készített egy vígjátékot, bohózatot az ötvenes évekről. Bár a diktatúráról nem volt illő filmet készíteni - főleg az ötvenes évekről, amely igen szomorú időszaka volt a magyar történelemnek -, Bacsó Péter mégiscsak megcsinálta. Ez volt az egyik motívum, amiért elkezdem foglalkozni a 6:3mal. A másik pedig Szepesi Gyuri bácsinak egy mondata, aki annak idején a közvetítés elején elmondta, hogy „itt vagyunk a Wembleyben, az évszázad mérkőzésén." Nagyon megfogott, hogy valaki azt mondja az évszázad közepén egy mérkőzésről, sal fejeződik be, amitől el is pityeredhet a néző. Boldog voltam, amikor Szepesi Gyuri bácsi szemében is könnyeket láttam az első vetítés után. Nem tudta, mire számíthat, azt hiszem, őt is meglepte a film. Ha feltétlenül be kellene hogy az évszázad mérkőzése. Honnan tudta, hogy nem lesz még egy ilyen meccs? És nem lett. Olyan dolgot sejtett ezzel, ami nemcsak a sportnak volt kitüntetett pillanata. • Ön szerint ebben az évszázadban létezik-e még egy olyan pozitív nemzeti szimbólum, mítosz, mint az angol-magyar? - Nincs több ilyen mítoszunk. • Adott volt tehát a tényszerű pozitív mítosz, amire jött Tutti fiktív története. Vagy előbb a főszereplő időutazását találta ki, s azt csatolta egy konkrét eseményhez? Hogyan zajlott a dolog? - Bonyolultan, ugyanis először egy színdarabot kezdtem írni, amiből végül is csak egy szinopszis sikeredett. Az alapötlet azonban már ott is megvolt. A színdarab a meccs ideje alatt játszódik, kilencven percig tart, mint a mérkőzés, és szünet sorolnom valahová, akkor talán csacska módon - A tanú és az Eldorádó közé tenném a 6:3-at. Nem lehet annyit nevetni rajta mint A tanún, és nem annyira komoly, mint az Eldorádó, de a legendás meccsen keresztül ugyanúgy van a közepén, mint a focimeccsnek. A mérkőzés ideje alatt egy férfi végigjárja a különböző helyszíneket, ahol hallgatják a közvetítést. Ezt nagyon jól meg lehetett volna oldani egy forgószínpadon. 1993-ban tehát megírtam a szinopszist, s tavaly áprilisban - amikor azon gondolkoztam, hogy mit lehetne filmre vinni, mit kezdjek magammal a Zimmer Feri után - rám talált a régi lap. • Honnan jött a sztori? kor- és kórképet ad az ötvenes évekről. • Tutti hasonlít kicsit Eperjes Károly civil karakteréhez is? - Mindenkiben fellelhető mindenféle vonás, Tutti kamaszkorom focista énjéhez - Nem tudom. Arra emlékszem, hogy két éjszaka leírtam azt, ami végül is a film története. Nem szeretném misztifikálni ezeket a folyamatokat, de az embernek ilyenkor írógép-érzete van. Csak ír, ír, ír és ír. • A forgatás során könnyítette vagy nehezítette a munkáját a tényszerűség és a fikció összefésülése? - Könnyítette, mert mindkettő egy irányba mutatott. Hiszem azt, hogy az alkotásközelebb áll, mint a mai énemhez. Valaha ugyanilyen focibolond voltam én is. Ma is rajongok a labdarúgásért, de már nem ilyen őrülten. • Azt mondják, nagyon megváltozott néhány évvel ezelőtt... - Remélem, hogy nem csupán egy fordulat történt az életemben, hanem inkább metamorfózisnak nevezhető, amin átmentem. Igyekszem mindennap megtérő lenni. Minden izmus középpontja az egoizmus, így Isten kegyelméből a formai kereszténységből, a katolicizmusból igazán kereszténnyé minősíthettem át az életemet, de ehhez a szabad akaratom döntése is kellett. • Mit jelentett találkozása a szentatyával? - Amelyikről a média is beszámolt, nem az első alkalom volt, s nem is az utolsó, hiszen azóta is találkoztam már vele. Ahhoz egyébként nem is kell feltétlenül mindennap látnom, hogy találkozzunk. A valós találkozások élménye persze egészen különös, megmagyarázhatatlan öröm és kegyelem. nak van egy úgynevezett animált, szimbiózisos jellege. Ez abban nyilvánul meg, hogy például én olyan dolgot kezdek el körbejárni, amire az adott társadalomnak, kultúrkörnyezetnek szüksége van. A filmjeim közül a Csinibabánál éreztem ezt a leginkább. Ott egyáltalán nem volt borítékolva a siker. Készítettem egy filmet, ami után rájöttem, hogy erre szükségük volt a nézőknek. Fontosnak tartom, hogy áz ember ne öncélúan, ne mindig saját magát akarja kifejezni és kifejteni, hanem vegyen részt abban a rezonációban, ami éppen a társadalomban van. • A Csinibabábának szerves tartozéka volt a zene. A 6:3-ban is vivőanyag Cseh Tamás muzsikája? - A 6:3-ban sokkal visszafogottabban van jelen a zene, de fontos része a filmnek. Úgy kellett a saját magam által kihúzott kötélen végigtáncolni, hogy olyan filmet tegyek le az asztalra, aminél nincs társadalmi rétegződés a befogadás tekintetében. Olyan általánosan kellett kezelni az emóciókat, a hangulatokat, hogy azokat mindenki megértse ebben az országban. Nekem ebben Fellini a példaképem, aki úgy végez fantasztikus szociofeltárást a filmjeiben, hogy azok, bár mély gondolatokat hordoznak, nevetni is lehet rajtuk. Fellini briliánsán oldotta meg azt a dilemmát, hogy mi a művészfilm és a közönségfilm. Én sem hiszem, hogy van közöttük különbség. 0 Mondjuk Tímár Péter 2020-ban vagy 2025-ben ereje teljében lévő filmrendező lesz, aki még intenziven dolgozik. Milyen filmet készítene a nyolcvanas-kilencvenes évekről? Milyen eseményhez kötné? Milyen lenne a film hangulata? Mennyire nevetséges az, ahogyan ma élünk? Mit gondol, lehet majd a mai helyzeten huszonegy év múlva kacagni? - Biztosan lehet majd nevetni. Furcsa a kérdése. Nem is tudok rá válaszolni, úgyhogy passz, ezt föladom! Szabó C. Szilárd 0 Színészkollégái hogyan fogadták átalakulását? - Sokan bolondnak tartanak. De ez jó, hiszen benne van a könyvben: ilyeneket fogunk elviselni érte. Nem mindig könnyű, néha nehéz kereszt. 0 A 6:3 után mi lesz a következő filmje? - Szeretnénk végre befejezni a Gödrös Frigyes rendezésében készülő filmünket. Már három éve forgatjuk, de mindig elfogy a befejezéshez szükséges pénz. Ez a film hasonló finomsággal ábrázolja a XX. századot, mint Mrozek Szerelem a Krímben című darabja. 0 Amivel nagy sikerük volt, amikor a színházi találkozó idején a Szegedi Nemzeti Színházban játszották... - Lengyelországon kívül eddig csak mi mutattuk be. Nem tudnak vele mit kezdeni a színházak, ugyanis valójában arról szól, hogy se a fasizmus, se a bolsevizmus, se a liberalizmus, semmiféle izmus nem megoldás az életünkre. Vissza kell találnunk a tőhöz. A Teremtőhöz. Gödrös Frigyes filmje is valami ilyesmiről szólna. Nem véletlen, hogy elapadt tőle a pénz. Hollösi Zsolt Eperjes Károly: A mi időnkben még minden magyar fiúgyerek imádta a focit, és kívülről tudta az aranycsapat összeállítását. (Fotó: Miskolczi Róbert)