Délmagyarország, 1999. február (89. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-05 / 30. szám

PÉNTEK, 1999. FEBR. 5. KULTÚRA 11 • CD készül Szeged városképeiről Az elektronikus szótárpiac ólén Egy kis egyetemi vál­lalkozásból indulva a szegedi Scriptum Kiadó Rt. mára az ország elektronikus szótárki­adási piacának mintegy 90 százalékát birtokol­ja. A ma már 20 alkal­mazottat foglalkoztató cég kezdetben az Aka­démiai Kiadóval közös programokon dolgozott, ám amikor az állami ki­adót eladták egy multi­nacionális vállalatnak, megkezdődött a versen­gés. A történetről dr. Vas Zoltán, a szegedi cég elnök-vezérigazga­tója nyilatkozik. • Vas úr, az ön által lét­rehozott elektronikus szótárkiadó, a Scriptum egyike azoknak a ma­gyar alapítású új cégek­nek, amelyek fel tudták venni a versenyt a nem­zetközi tőkével. Szeret­ném, ha ez a beszélgetés arról szólna, hogyan ala­kult egy Szegedről a ki­lencvenes években felfej­lesztett cég története, mi­közben valamikori part­nerét, az Akadémiai Ki­adót privatizálták, és ez­zel legnagyobb verseny­társává tették. Hogyan kezdődött konkurenciá­juk az elektronikus szó­tárak piacán? „Multi"­játszmák - 1987-ben kezdtünk az Akadémiai Kiadóval együtt dolgozni, s a közös munka ígéretesnek indult. Ha voltak is viták, azokat mindig el tudtuk simítani, hiszen a két cég más szemléletű volt: ők a könyvkiadást, mi az elekt­ronikus kiadást tartottuk fon­tosabbnak. A Scriptum hatá­sára az Akadémiai Kiadó mégis nyitott az elektronika felé, s így születtek meg kö­zös kiadású szótáraink. 1996 elején azonban a Wolters Kluver nevű holland multi­nacionális cég, amely addig­ra már megvásárolta a Mű-" szaki, valamint a Közgazda­sági Könyvkiadót, megsze­rezte az Akadémiai Kiadót. Megjegyzem számomra má­ig elképesztő, hogy a Ma­gyar Tudományos Akadémia miért adta el egyetlen tudo­mányos könyvkiadóját. • Mit gondol, mi lett vol­na a helyes? Hiszen az Az 1849-i szabadság­harc 150. évfordulójá­hoz méltó, gyönyörű ki­állítású, terjedelmes do­kumentumkötetet adott ki a szegedi Reprostu­diá Kft. Szerzője, Vass László ügyvéd, több mint egy évtizede szen­vedélyes szorgalommal gyűjtötte azoknak a na­poknak írott és tárgyi emlékeit, amelyekben a Zsótér-házban működött a Szemere-kormány, a városházán ülésezett az országgyűlés, a Kárász­házban tartotta reziden­ciáját Kossuth Lajos, a Honvédelmi Bizottmány elnöke. Három hét a szabadság­harc történetéből - ez a könyv szerény címe, de le­hetne az is, amit én írtam föl címül. Alcíme pedig: 1849. július 11. — augusztus 5. Ko­rabeli dokumentumok alap­ján összeállította, magyará­nyilvánvaló volt, hogy fejlesztésre és üzleti szemléletre van szükség... - Ez igaz, éppen ezért nem eladni, hanem mene­dzselni kellett volna. A do­log egyébként napirenden is volt egy ideig: egy magyar pénzügyi befektető cég aján­latot tett a menedzselésre. De megfordult a szél, s vé­gül a kiadó közel 75 százalé­kát adták el a hollandoknak, akik tulajdonképpen kicse­megézték a céget. Az Aka­démiai Kiadó Kft.-t átalakí­tották és Pro Cultura Kft.-vé nevezték, majd szűzen elad­ták a nevet a Wolters Klu­vemek, és létrehoztak üresen egy Akadémiai Kiadó Rt-t. Innentől a Wolters Kluver csak azzal foglalkozott az Akadémiai Kiadó addigi ter­vei és kötelezettségei közül, ami őt érdekelte. Ezért nem került át a Magyar Nagylexi­kon sem. Ha a holland cég a magyar jogutódja lett volna, akkor annak minden munká­ját vállalnia kellett volna. • Vajon ön a cége sike­rét nem éppen annak kö­szönheti, hogy önállóság­ra kényszerttették? - Önállóak voltunk addig is: kezdetben az Akadémiai Kiadó hozta ugyan a kiadói jogokat, de különben a szó­társzerkesztés számítógépes részét teljes egészében mi végezzük. Később a Scrip­tumnak egyre nagyobb sze­repe lett, a közös kiadású so­rozatban már mi is szerez­tünk jogokat. • Miért futott zátonyra az együttműködésük? - Zöld Ferencre, aki az Akadémiai Kiadó elnök-ve­zérigazgatója volt, mély tisztelettel gondolok, de őt a végén már csak bábnak te­kintették. Nem is csoda, hogy kilépett. Az őt követő fiatal „menedzserréteggel" volt szerencsém tárgyalni, csillogó, tehetséges közgaz­dászokkal, akik a szakterü­leten járatlanok voltak. Más kérdés, hogy azóta e tehetsé­ges fiatalok is egytől egyig otthagyták a céget. Nem szi­dom én a multinacionális tő­két. Megismertem a játék­szabályaikat, és mit tehet­tem, elfogadtam őket. Jel­lemző eset volt, hogy 1996 decemberére a kiadó új ve­zetésével elkészítettünk egy együttműködési szerződést, amit az általuk megbízott tárgyalópartnerek korrekt­nek tartottak. Ezt benyújtot­zó szövegekkel ellátta, és sajtó alá rendezte Vass László. Elsőként Vass László hív­ta föl figyelmünket Reizner és nyomában sok kutató té­ves adatára, hogy Kossuth 1849. július 12-én érkezett volna Szegedre, és mondta el a Kárász-ház erkélyéről történelmi jelentőségű be­szédét. Azóta már mindenki a helyes 11-ét tartja számon. Most a szerző azt is helyes­bíti, hogy ez lett volna ­mint szintén közkeletű nézet - a kormányzóelnöknek utolsó nyilvános beszéde e hazában. Ám Kossuth július 17-én este fáklyák fényénél Aradon is szólt a néphez. Ez volt tehát utolsó nyilvános beszéde az országban. A Scriptum kiadót egy JATE-hez közeli vállalko­zásból alakította dr. Vas Zoltán matematikus 1990­ben. Fő tevékenységi terüle­te a nyelvi szoftverek, fő­ként szótárak, helyesírás-el­lenőrző és elválasztó prog­ramok fejlesztése. A kiadó nevéhez fűződik többek kö­zött az angol-magyar nagy­szótár, az angol-magyar in­formatikai szótár, az an­gol-magyar gazdasági szó­tár, a német-magyar nagy­szótár, a német-magyar hangosszótár, a francia -magyar szótár, az orosz­magyar nagyszótár, vala­mint a Hadtudományi lexi­kon, az Új Akadémiai Kisle­tuk a Wolters Kluverhez. A hollandoktól érkező válasz egy módosítási lista volt, ami feketén-fehéren azt mu­tatta, hogy egyáltalán nem akarnak velem együttmű­ködni, hanem úgy gondol­ják, hogy kicsavarnak és el­dobnak. Pénz és kultúra 9 Nem akarták megvásá­rolni a Scriptumot? - Korábban volt rá kísér­let, de nem mentem bele. Két jelentős nap esik e történelmi 26 nap közé. Júli­us 14-én Kossuth és Balces­cu aláírta a magyar-román Kibékülési tervet. Vass László az újabb kutatásokkal összhangban úgy véli, nem a Zsótér-házban, hanem a kor­mányzó szállásán, a Kárász­házban. (Oda kell tehát áthe­lyezni az emléktáblát.) Kár, hogy a könyvben végig hi­básan (á helyett a-val) szere­pel a román forradalmár író neve. Pedig ez kiejtését (böl­cseszku) lényesen módosítja. A másik nevezetes történel­mi nap: július 28-as. Ekkor robbant föl az újszegedi Zsótér-raktárban a fölhalmo­zott lőszer, amely nemcsak hatalmas emberáldozatot, anyagi kárt okozott, de a Cégnévjegy xikon és magyar nyelvi szó­tárak elektronikus kiadása. A cég kezdetben az Akadé­miai Kiadóval közösen, ké­sőbb önállóan jelentette meg igényesnek és szaba­tosnak megismert munkáit. A Scriptum kft. (majd részvénytársaság) üzleti eredményeinek növekedése (1994-ben 24 millió, 1995­ben 45 millió, 1996-ban 72 millió, 1997-ben 76 millió, 1998-ban több mint 100 millió forint) a cég térnye­rését jelzi, annak ellenére, hogy időközben az Akadé­miai Kiadót egy holland Többen javasolták, hogy ad­jam el, gyűjtsem be a nagy pénzt, aztán csináljam to­vább, amit addig. De én má­niákus vagyok. Visszautasí­tottam. Erre megkerestek új­ra, és akkor aláírhatunk egy keret-megállapodást, amely közös kiadványainkról is szólt. Gyakorlatilag aláírták, amit akartam. Optimista vol­tam. Folytatódott is az együttműködésünk, amíg új vezérigazgató nem jött az Akadémiai Kiadó élére. 9 Mi a leglényegesebb szabadságharc esélyeit is csökkentette, és lélektani ha­tásával is kedvezőtlenül be­folyásolta a lakosságot. Ke­véssel utána ült össze az utolsó országgyűlés a város­házán, és fogadta el a zsidók egyenjogúsításáról és a nem­zetiségek jogairól szóló tör­vényeket. Mint Horváth Mi­hály írta: ezeknek csak egy hibájuk volt későn jöttek lét­re. A könyv ezek szövegét is közli. Számos további kisebb­nagyobb helyesbítést is talá­lunk a kötetben, amely na­gyobb részben ugyan másutt (zömmel Kossuth munkái­ban, okmánytárakban, mo­nográfiákban, emlékezések­ben, levelezésekben stb.) megjelent szemelvényeket multinacionális vállalat vá­sárolta meg, és a szegedi vállalkozás korábbi partne­réből versenytárs lett. A szegedi kiadó sikere arra támaszkodik, hogy a cég a kilencvenes évek elején egy saját fejlesztésű program­mal jelentős újítást hajtott végre az elektronikus szótá­rak szerkesztésében: az ad­dig szószedetszerű szótárak helyett interaktív könyvhöz hasonlítható szótárakat kezdett kiadni (GIB rend­szer). A kiadó idén őszre mul­timédiás CD-t készül meg­jelentetni Szeged várostör­téneti képeiről és képeslap­jairól különbség a két cég szem­lélete között? - A hollandok azt állít­ják, hogy hoztak egy könyv­kiadási kultúrát, amivel ma­gasabb szintre emelik a ma­gyar tudományos könyvki­adást. Szerintem ez nem így van. Pénzt és üzleti szemlé­letet hoztak, az igaz, de ne­kik a kiadó nem jelent töb­bet egy menedzserközpont­nál. Tartalmi munkával nem kívánnak foglalkozni. Úgy gondolják, elég csak mene­dzselni a szerzőket. A szó­gyűjt egybe, de bőven kiegé­szíti főként szegedi hírlapi közleményekkel, a helybeli és az országos, sőt a kecske­méti levéltárból származó iratokkal. Óriási anyag együtt, Vass László összekö­tő és magyarázó, gyakran kritikai széljegyzeteivel, a hiányolunk is néhány kora­beli iratot, emlékezésrészle­tet, ez nem több, mint ami minden válogatásról elmond­ható (pl. Tömörkény István Öreg sarki ház című elbeszé­lése, Wysocki tábornok em­lékiratai, Korányi Frigyes emlékezése, Zmrskovszky György önéletírása stb.) Saj­nálom pl. Jókainak a szőregi csatában elesett honvédlány­ról szóló passzusát vagy az augusztus 3-i szőregi Estvéli tárkészítés azonban Ma­gyarországon hagyományo­san kollektív munka, amely komoly kiadói szerkesztősé­get igényel. E szempontból az Akadémiai Kiadónak jó színvonalú szótárszerkesz­tősége volt. A hollandok az­zal kezdték, hogy kirúgták a szótárszerkesztőség legjobb embereit. Ok kirúgták, én meg felvettem őket. Jelen­leg tehát közös kiadványa­inkat mindketten forgalmaz­zuk - és figyeljük egymást. Innentől nincs más választá­som: építenem kell a ma­gam cégét. Előre kell mene­külnöm. Lokálpatrióta CD • Hadd kérdezzem más­ról is: a Scriptum Kiadó Rt. nemrég elnyerte a mi­niszterelnöki hivatal ten­derét, amelyet térinfor­matikai adatszolgáltatási rendszerre írtak ki. Mit jelent ez a munka? - A térinformatikai rend­szerek az információk térbeli elhelyezését rögzítik, példá­ul egy térképen elhelyezke­dő villany- vagy vízhálózat pontjait, de akár azt is, hogy egy lapnak hol laknak az előfizetői. E területen az adatszolgáltatás azt jelenti, jelentést. Közölni lehetett volna a szegedi 6 krajcáros szükségpénz képét is. Egyik kifogásunk éppen az, hogy e magyarázatok nem a dokumentumok közt helyezkednek el, hanem a lapszélen, így sok üres hely marad a könyvben. A drága műnyomó papirosú, képek­ben, hasonmásokban gazdag kötet takarékosabb s így ol­csóbb lehetne; hiszen a tör­ténelemtanárok, egyetemi és főiskolai hallgatók, érdeklő­dő középiskolások, akiknek szánták, a mai árát alig tud­ják előteremteni. Másik hiányérzetünk, hogy a kötet végi névjegy­zék nem tartalmaz lapszá­mokat, így alig van létjogo­sultsága. (Jó néhány név hogy egy térinformatikai könyvtár katalóguscédulái­nak rendszerét kell elkészíte­nünk. A cél az, hogy a rend­szer egy központi elérési módot nyújtson, amellyel a legnagyobb adatgazdák (szakintézmények és önkor­mányzatok) térinformációit ki lehet keresni. A rendszer­hez fogalomtárat is készí­tünk, mivel a „katalóguscé­dulákon" fogalmak vannak, amelyeket alkalmasint értel­mezni kell. • Úgy hallom, a Scrip­tum nemsokára lokálpat­rióta arcával is bemutat­kozik: egy multimédiás CD-t jelentet meg, amely Szeged városképeit gyűjti össze. - Nagyszüleimtől sokat hallottam a régi szegedi élet­ről. Szegfű nagyapám épí­tész volt, a harmincas évek­ben térképet is csinált Sze­gedről. Magam is szegedi vagyok, s ahányszor régi ké­pet láttam a városról, ők ju­tottak eszembe. Nos, az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bizottság IKTA irodája két évvel ezelőtt pályázatot írt ki, amelynek célja a köz­gyűjteményekben tárolt anyagok archiválása és elektronikus megjelenítése volt. Arra gondoltam, jó len­ne ezt Szeged városképeinek feldolgozására megpályázni. A Somogyi-könyvtárral, a Móra múzeummal és a me­gyei levéltárral közösen be­adtuk a pályázatot, és siker­rel jártunk, országosan má­sodiknak sorolták. 9 A Scriptum részéről ez befektetés? - Úgy is mondhatnám: üzleti célú őrültség. De a magam lelkéért és Szegedért jónak találtam. A költségek­nek csak a felét teszi ki a pá­lyázati pénz, a másik felét a Scriptumnak kellett hozzá­adnia. A CD nemcsak a tel­jes szegedi képeslapanyagot és régi fotóanyagot, hanem térképeket és épülethomlok­zati rajzokat is tartalmaz majd. A képek befényképe­zése mellett leírjuk azt is, ami az illető képről tudható, és a képeslapok esetében a hátlapot is beszkeneljük. Néhány térkép segítségével az anyagot megpróbáljuk majd térben és időben elhe­lyezni, úgyhogy a CD olva­sása közben sokrétű sétákat lehet majd tenni a város ut­cáin. Panek Sándor után a születési és halálozási évet sem lett volna nehéz ki­deríteni.) Ilyen munkában helynévmutatóra is szükség volna. Van néhány hivatko­zás, amelyet az irodalom­jegyzékben hiába keresünk. (Cserzy, Jósika stb.). Zavar, hogy a könyvben összemo­sódik Lenkey Károly és Lenkey János alakja. E szereplők ellenére di­cséretes munka fekszik előt­tünk. Szeged részéről az első jelentős megemlékezés az évfordulóról. Értékét növeli, hogy nem céhbeli történész­nek, hanem lelkes lokálpatri­ótának köszönhetjük. Aki egyszersmind az 1848^49-i Szabadságharc Szegedi 3. Honvédzászlóalj Hagyo­mányőrző Egyesületnek is alapítója és vezetője. (A könyvet a szerző ma délután fél ötkor mutatja be a Tömörkény István Műve­lődési Házban, a Magyar u. 14.-ben.) Péter László • Vass László albuma Szeged, a szabadságharc fővárosa

Next

/
Thumbnails
Contents