Délmagyarország, 1999. február (89. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-04 / 29. szám

CSÜTÖRTÖK, 1999. FEBR. 4. Báloznak a szolgáltatók 6 HAZAI TÜKÖR • A Konferanszié szerepében: Jakab Tamás MM A színészetnél maradok MM Jakab Tamás: „A Konferanszié egy okos pali, akinek pontos véleménye van mindenről, ami körülötte történik." (Fotó: Nagy László) Jakab Tamás 1985­ben friss diplomás szí­nészként a Szegedi Nem­zeti Színházban kezdte pályáját. Játszott prózai és musicalföszerepeket, hamar megszerette a kö­zönség. Néhány év alatt „városképi jelentőségű" figurává vált, akinek sok barátja van, akit minden­ki ismer. Az utóbbi időben ritkábban és ki­sebb szerepekben láthat­tuk, de a Kabaréban most újra méltó feladatot kapott: a Konferanszié szerepében léphet szín­padra. • Úgy tűnik, mintha szí­nészi feltámadást jelente önnek ez a szerep... - Minden ember életében vannak jobb és kevésbé jó pe­riódusok. Nálam is volt egy három éven át tartó folyamat, amikor több dolog „össze­jött", s az életem finoman szólva háttérbe szorította a színházat. Ezen alaposan el kellett gondolkoznom, s végül úgy döntöttem, továbbra is a színészi szakmánál maradok, de ezentúl teljes erőbedobás­sal csinálom. Ennek az átala­kulási folyamatnak első nagy eredménye volt a Konferan­szié. • Régóta vágyott erre a nagy lehetőségeket rejtő szerepre? - A főiskolán már játszot­tam a Kabaréban, csak akkor Ernst Ludwig szerepét. A Konferansziét már akkor is nagyon jó szerepnek tartot­tam, de valahogy sohasem fordult meg a fejemben, hogy jó lenne eljátszani. • Most mi volt a legnehe­zebb benne? - Attól féltem a legjobban, hogyan sikerül majd felven­nem a kontaktust a közönség­gel. A próbák alatt nem ültek A tehetséggondozásról rendeztek konferenciát nemrég Makón. A tanács­kozás első elöadásnapját január elején tartották meg, a napokban pedig Czeizel Endre előadásával folytatódott a rendez­vény. A genetikus, aki a Magyar Tehetségkutató Társaság elnöke, többek között arról szólt, hogy az elmúlt évszázadokban a magyar társadalom rosszul bánt a legna­gyobb természeti kin­csünkkel, az emberi te­hetséggel; a magyar gé­niuszok kilencven száza­léka elveszett. A tudós szerint itt az idő, hogy ez a helyzet megváltozzon. 0 Ön egy természettudo­mány művelője. Hogyan segíthetik a tehetséggon­dozó munkát a genetiká­ban elért eredmények? ­kérdeztük makói előadása előtt Czeizel Endrét. - A tudományban nagyon sokáig két nézet vitázott: az egyik szerint amikor megszü­letünk, kész programmal ér­kezünk, és életünk során ezt csupán végrehajtjuk. A másik tábor szerint pedig semmit sem hozunk magunkkal, min­den tanult, tehát üres lappal születünk, és ezt a társadalmi, családi és iskolai hatásoknak köszönhetően írjuk tele. Az elmúlt tizenöt-húsz évben lét­rejött a konszenzus a két nézet között. Kiderült, hogy az em­beri jellegek, tulajdonságok kicsiny részét csak a gének határozzák meg, másik kis ré­a nézőtéren, így erre nem le­hetett felkészülni. Több variá­ciót is kidolgoztam magam­ban arra az esetre, ha másként reagálnának a nézők, mint a szöveg alapján várnám. Sze­rencsére a főpróba után meg­nyugodtam, mert láttam, hogy veszik a lapot. 0 Kicsoda valójában a Konferanszié? - Egy olyan pasas, aki a színpadon profin elbohóckod­ja a dolgát, majd bemegy az öltözőjébe, belenéz a tükörbe, s miközben vattával törli le magáról a festéket, gondolko­dik. Mert egy okos pali, aki­nek pontos véleménye van mindenről, ami körülötte tör­ténik. Egy igazi, gyötrődő művészember, aki mindig megpróbálja nagyon finoman szét csak a külső körülmé­nyek. E két kis csoportnál lé­nyegesen nagyobb a je­lentősége annak a genetikai tervrajznak, mely a legtöbb tulajdonságunkért felel, és meghatározza, hogy mik a le­hetőségeink. Az, hogy ebből mi fog megvalósulni, döntően a környezet hatásaitól függ: a képesség a vele született adottságoknak és az eduká­ciónak az interakciója. Ha te­hát ismerjük a génjeinket, sokkal jobban ki tudjuk hozni az emberekben rejlő tehetsé­geket. És ezen a ponton tud segíteni a genetika a pedagó­giának. Amikor Michelangelo elkészítette Firenzében a Dá­vidot, megkérdezték tőle: mester, hogyan tudott ilyen gyönyörű szobrot alkotni. Mi­re ő azt mondta, hogy a már­ványtömbben benne volt a Dávid, az ó feladata csak az volt, hogy lehántsa a fölösle­ges részeket. Azt gondolom, hogy amikor a pedagógus az általános iskola első osztályá­ban kap egy gyermeket a szülőktől, hogy nevelje, tanít­sa, akkor egy ilyen márvány­tömböt kap. Ebben a tömbben benne van a michelangelo-i Dávid lehetősége; de benne van egy elfuserált torzó le­hetősége is. Várhatóan 2002­re fejeződik be a humán ge­noprogram; 2002-ben az em­bernek mind a százezer génjét ismerni fogjuk. Amerikában a média folyamatosan foglalko­zik ezzel a témával, újra és új­a saját véleményét is bele­csempészni a kabarészámok­ba. 0 A saját életéből is em­lékszik ilyen, tükör előtti pillanatokra? - Soha nem fogom elfelej­teni, amikor főiskolásként az egyik számunkkal meghívott bennünket Kerényi tanár úr a szilveszteri tévéműsor válo­gatójára. Pusztaszeri Kornél­lal és Lippai Lacival három kínait játszottunk, kifestettük magunkat, bementünk a szín­padra, s az üres nézőtéren ott ült a hatfős válogató bizott­ság. Közönség előtt egészen más volt játszani, hiszen a nézők reakciója inspirált ben­nünket. A válogató bizottság viszont fapofával ülte végig a számot, amitől egyre görcsö­ra felteszik a kérdést: vajon föl van-e készülve az emberi­ség arra, hogy a tudománynak köszönhetően a születéskor vett egy csepp vérből meg­mondják, ki lesz a következő Einstein. 0 Sokan ma már inkább félnek a tudomány ered­ményeitől. Itt van például a klónozás... - Alapvető szabály, hogy a tudomány fejlődését nem le­het megállítani. Lehet sírni, vagy nem sírni a klónozáson; bizony fogják kiónozni az embert. Az más kérdés, hogy sebbek lettünk. Amikor visz­szamentünk az öltözőbe, érez­tük, hogy hatalmasat buktunk. Kínkeservesen jókedvűnek tettetett fütyörészéssel szed­tük le a sminket, s pontosan tudtuk, hogy jól elszúrtuk. 0 A főiskola után itt kezd­te a pályát, tudatosan vá­lasztotta Szegedet vagy vé­letlenül alakult így? - A főiskola végén kaptam egy abszolút főszerepet Hor­vai tanár úrtól, aki Veszprém­ben rendezte O'Neill: Oh, if­júság című darabját. Nagy szakmai sikerem volt, és utá­na több színházhoz is le­szerződhettem volna. Talál­koztam azonban a Szegedi Nemzeti Színház dramaturg­jával, Görgey Gáborral, aki vizsgaelőadásunkat, a Kabarét milyen célból; baromság, hogy bárki is sok Hitlert akar­nak előállítani. Azt már in­kább el tudom képzelni, hogy a veseátültetést ezzel a mód­szerrel oldják meg. A társada­lomnak erre a fejlődésre, ezekre a lehetőségekre fel kell készülnie. A tehetséggondo­zásra visszatérve: a kreatoló­gia immár széles körben ál­kalmazott tudomány. Sajnos, az átkos negyven év alatt félreértették a szabadság és egyenlőség elvéből az egyenlőséget; a balfácán kommunisták azt hitték, hogy nézte a főiskolán. Az előadás után odajött hozzám, és Sze­gedre hívott. Annyira meg­győző és lehengerlő volt, hogy azonnal igent mondtam. Itt pedig remek produkciókat csináltunk, az első évadban a Hairben Claude Bukowskit játszottam egy nagyszerű gár­dával. Debrecenben szület­tem, sohasem voltam igazi nagyvárosi ember, főiskolás­ként nem is éreztem jól ma­gam Budapesten, Szegeden viszont hamar megszerettem, sok jó barátom lett. Többször hívtak más színházakba is, de sohasem fordult meg a fejem­ben, hogy elmenjek. Tizen­négy év alatt itt annyi főren­dezővel, rendezővel találkoz­tam, mintha tucatnyi más színházban játszottam volna. 0 Most hogyan tovább? - El kell döntenem, mit akarok csinálni. Az elmúlt években, a bohém korsza­komban nagyon rossz passz­ban voltam, a Kabarét egy új út első állomásának érzem. Hívtak két tévésorozatba is, sűrűn lehetnék a képernyőn, megismernének, népszerű le­hetnék. Mindez nem érdekel már, inkább egy nagyon jó színházban a legjobb színé­szek között szeretnék lenni. Tetszettek Szikora János ter­vei, de drukkolok az új igaz­gatónak, Korognai Karcsinak is - akivel a főiskoláról is­merjük egymást -, hogy sike­rüljön megvalósítani az elkép­zeléseit. 0 A Kabaré után milyen új feladatra készül? - Telihay Péter rendezésé­ben Csehov Platonovját pró­báljuk a Kamaraszínházban, amiben egy nagyon jó szere­pet, Trileckijt játszom. Péter­rel nagyon szeretek dolgozni, fél szavakból, tekintetekből is megértjük egymást. Hallási Zsall az egyenlőség az emberi ké­pességekre is vonatkozik; pe­dig egy társadalom nem töre­kedhet arra, hogy a butákat följebb hozza, az okosoknak meg levágja a fejét. Ezt azért érzem fontosnak elmondani, mert a legnagyobb érték még­is az emberi tehetség; Ma­gyarországon, ahol nincs arany, nincs uránium, jobban kellene bánnunk ezzel a ter­mészeti kinccsel. Az, hogy ez az ország az utóbbi évtizedek­ben, évszázadokban sajnos in­kább lefelé megy, nagyban köszönhető annak, hogy itt 0 Munkatársunktól Idén, március 6-án, első ízben rendezik meg a sze­gedi szolgáltatók (Dégáz, Démász, Déltáv, Szegedi Vízművek, Kábeltévé, Ti­sza-Volán és a Környezet­gazdálkodási Kht.) bálját a Tisza Szálló koncerttermé­ben. Az első ilyen rendez­vényt nagy gonddal szer­vezik a felelősök, annál is inkább, mert hagyomány­teremtő eseményként sze­retnék a jövőben is jegyez­ni. Ebből adódóan azután gazdag programot állítot­tak össze, amelyben - dr. Szeri Istvánnak, a Csong­rád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökének megnyitója után - fellép a Pavane tánccsoport, a Dol­0 Munkatársunktól Három nagy értékű autó­ból álló konvojra lett figyel­mes hétfőn délután Öttömös és Rúzsa között két rend­őijárőr. A Jeep Cherokee, a Mercedes és az Audi nagy sebességgel haladt Rúzsa felé, amikor a rendőrök megkísérelték megállítani az autókat. A rendőri jelzés Véradás a 0 DM-információ Az elmúlt hónapban 1748-an 726 liter vért adtak Szegeden és környékén. A MÁV szegedi állomásán 28-an, Tiszaszigeten 18-an, Röszkén 62-en, a Sze­gedi Sütödék Kft.-nél 17­en, Újszentivánon 16-án, ÁNTSZ-nél 26-an, a MOL Rt.-nél 28-an, Domaszéken 58-an, a szegedi kórházban nem volt jó tehetséges ember­nek születni. Az én előadá­som fő üzenete ebben az eset­ben az lesz, hogy az elmúlt kétszázötven évben Magyar­országon a kivételes képes­ségű géniuszok kilencven szá­zaléka elveszett, elpusztult. Önmaguk is ártottak önma­guknak, de a legtöbbet mégis a társadalmi körülmények ár­tottak nekik. Ha azonban azt akarjuk, hogy a magyarság fennmaradjon, hogy a ma­gyarságból legyen valami, ak­kor jobban kell bánnunk ezzel a természeti kinccsel. 0 Hogyan lehetne ezen az állapoton javítani? - Először is, a tehetséggon­dozás intézményi hátterének megteremtésével. Az értelmi fogyatékos gyerekeknek van egy külön országos intéz­ményhálózatuk, külön peda­gógusképzésük, hál' Istennek a költségvetésből is jelentős összegeket tesznek félre erre a célra. A másik véglet, a tehet­séges, kiemelkedő képességű gyerekek képzésére azonban nincs külön iskolarendszer, az ő nevelésükre nem képzik kü­lön a tanárokat, és pénz is alig jut erre a célra. Jó hír viszont, hogy már rendeznek ilyen konferenciákat, mint ez a ma­kői, és a Kossuth Lajos Tudo­mányegyetemen elindult egy posztgraduális képzés, mely a pedagógusoknak segít a kivé­teles képességű gyerekek kép­zésében. A pedagógusok egy részének számára ugyanis ez lár boys zenekar a hatvanas és a hetvenes évek zenéjét idézi, s a közönséget szóra­koztatja majd Fekete Gizi és Rácz Tibor, a Szegedi Nemzeti Színház művészei is. A 2500 forintos belé­pődíj ellenében bőséges vacsorát fogyaszthat a ven­dég. Nyilván elegendő, ha megemlítjük, hogy lesz pulykamell, őszibarackos sajtos rolád, párolt gyü­mölcsös burgonyapürével, sertésbordák, gazdag ragu­val, szivárvány kehely, diplomata desszert... Je­lentkezni már csak február 15-ig lehet az említett cé­geknél, illetve Kálmán Jó­zsefnél a Mars téri Gulyás­csárdában a 311-117-es te­lefonon. ellenére az autók tovább száguldottak Rúzsa felé, a rendőrök pedig követték őket. Hamarosan megtalál­ták az Audit, amelyet az út szélén hagyott a vezetője. A kocsiról megállapították, hogy december 17-én Kecs­kemétről lopták el. A másik két autónak és a vezetőknek nyomuk veszett. megyében 55-en, Kisteleken 128-an, az ÁB Aegon Biztosító Rt.­nél 4-en, Ásotthalmon 9-en, Kiskundorozsmán 29-en, a Szilánk Kft.-nél 50-en, Deszken 36-an, a Konzerv­gyárban 26-an, a véradó ál­lomáson 1159-en adtak vért. Az elmúlt hónapban 20 szív-, 18 érműtétet és 2 veseátültetést végeztek a SZOTE klinikáin. a feladat mindig is óriási kihí­vás volt; nem véletlenül, hi­szen az egyik Nobel-díjas ma­gyar tudós Stockholmban, a díj átvételekor azt mondta, hogy ő ezt az elismerést Rácz tanár úrnak köszönheti, aki annak idején a fasori gimnázi­umban felismerte, hogy ő nem egy rossz gyerek, hanem egy kivételes képességű em­ber, és segíteni kezdte őt. 0 Hol foglalkoznak ma magas szinten a tehetség­gondozással? - Amerikát említhetném; ez az ország azért nagyszerű, hibái ellenére, mert a lakói korán felismerték, hogy a tár­sadalom érdeke, ha a szellemi képességek terén is a szabad verseny érvényesül. Engem azonban még jobban érdekel a zsidó kultúra titka. A husza­dik század legnagyobb tudó­sai ugyanis Szilárd Leótól Teller Edéig, Neumanntól kezdve Gábor Aurélig zsidó származásúak voltak; a No­bel-díjasok harminckét száza­léka zsidó származású. Össze­sen hatmilliárdan vagyunk. Ez tehát azt jelenti, hogy ha ma egy ember zsidónak születik, százszor nagyobb az esélye, hogy Nobel-díjat fog kapni. Ez biztosan nem azt jelenti, hogy a zsidóság genetikailag kiválasztott nép, hanem azt, hogy a zsidó kultúra valaho­gyan jobban ki tudja hozni a meglévő adottságokból azt az értéket, amire szükség van. Ezt a titkot kellene valaho­gyan felfednünk és megtanul­nunk. Bakos András Czeizel Endre és a tehetségek Czeizel Endre szerint az elmúlt évszázadokban a magyar géniuszok kilencven százaléka elveszett, elkallódott. (Fotó: Karnok Csaba) Lopott autók konvoja

Next

/
Thumbnails
Contents