Délmagyarország, 1999. február (89. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-26 / 48. szám

6 KITEKINTŐ PÉNTEK, 1999. FEBR. 26. Ünnepi program • Munkatársunktól Immár tíz esztendeje annak, hogy Kistelek megkapta a városi rangot. A jelentós évforduló méltó megünneplésére színes programmal készül a város. Az ünnepségsorozat - a volt áruház földszintjén március elsején 16 órakor. Nagy Sándor polgármester megnyitójával veszi kezdetét, amelyet a Kisteleki Művészeti Iskola tanárainak hangversenye követ. Az esemény színvonalát emeli az igazán látványosnak ígérkező és nagy érdeklődésre számot tartó fotó-, képzőművészeti, valamint helytörténeti kiállítás. Szerdán,_ március 3-án lakossági fórumra várják a helybelieket. Ezen a találkozón nem csak a település jelenéről, hanem az elkövetkezendő időszak feladatairól, a további fejlődés lehetőségeiről is szó lesz. Csütörtökön délután fél háromkor az általános iskolások futóversenyen mérik össze ügyességüket. A versenyzők a polgármesteri hivatal előtt rajtolnak és - a kijelölt táv megtétele után ugyanoda érkeznek vissza. Természetesen a gyerekeknek szurkolók sem maradnak le a kulturális programról, mivel a Kisteleki Citerazenekar 15 órától szórakoztatja majd az érdeklődőket. Ezt követően a Né vő Trajo hagyományőrző cigányegyüttes műsora biztosit a résztvevőknek kellemes időtöltést. Pénteken - szintén 15 órai kezdettel - a II. Rákóczi Ferenc Altalános Iskola Kicsinyek Kórusának záróhangversenyével ér véget az ünnepi rendezvénysorozat. Az évfordulóhoz kötődően szombaton ugyan lesz még teremfoci-kupa mérkőzés is. A háromfős csapatok reggel 8 órától nevezhetnek be a versenybe a Petőfi Sándor Altalános Iskolában. Amiről a krónika se hallgathat.. Tiz éve véros Kistelek Csendes nap az idősek otthona előtt. (Fotó: Gyenes Kálmán) Gyimesi Zoltán sorra veszi az elmúlt évek történéseit. Segít ebben a kisvárosi újság, ahol könyvbe kötött jelét találjuk az elmúlt évek történéseinek. A Kisteleki Hírmondó 1991-ben jelentette meg első oldalait. Azóta már kéthetenként, csaknem háromezer példányban tudatja a városlakókkal, hogy mi is történt valójában Kisteleken és a környékén. Novemberi keltezésű hír, hogy a templomkertbe hősi emlékművet állítottak. Für Lajos volt az ünnep szónoka, emlékeztetve mindnyájunkat az első és a második világháború hőseire. Később megszűnt az Új Elet Termelőszövetkezet, s megtudjuk, hogy Rostás atyát Argentínába szólítja a missziós szolgálat. Vaskos könyv formájában jelenik meg Kistelek története. A Magyar Szovjet Barátság Termelőszövetkezet átalakul, Jógazda néven. Híreli magát az új nőegylet. Az 1993-as esztendőben indulnak a földárverések, ekkor jelent csődöt a jó hírű értékesítő és fogyasztási szövetkezet, az Egység Áfész. Elköszön városától a másik szeretett istenszolga, Dávid Lajos Szaniszló, mindenki Dávid atyája. Érkeztek a dánok, látogatásukat később a kistelekiek is viszonozzák. Ekkoriban indul a tartós csetepaté a Rákóczi iskolában, és diszkót nyitnak a mozi épületében. Bezár a könyvesbolt, a Skála áruház. Megnyílik viszont a Kék Láng ABC, lebontják az Öregiskolát, kft. lesz a Vízmű. Belefognak a tornacsarnok építésébe, ami annyiban is marad. Szabó Iván a pénzügyek, Balsai István az igazság minisztereként jár Kisteleken és ekkor ismerhetik meg a kampányoló fideszes Farkas Sándort, aki most a parlament mezőgazdasági bizottságának elnöke. Az 1995-ös esztendőben már ritkul a följegyzésre érdemes történés, de nyit a főutcái C-Univerzál ABC. Átadják rendeltetésének a „sárga házat", az Idősek Otthonát. A tűzoltóegylet centenáriumát, a Postaforgalmi Szakközépiskola húsz évét, a nyugdíjasklub a tizedik esztendejét ünnepli, miközben a magyar paraszt az útra vonul a szebb jövő érdekében. Megtartják az első régi búcsút, csépelnek, cifra fogatokon vonul a nép. Ekkor, 1997. augusztusában tarják a kisteleki iskolai oktatás indulásának 125. évfordulóját. . Novemberben emlékfát ültet a dán Kund Kundren, arslevi polgármester. Szinte tegnapi történt: hozzáfogtak a kisteleki rendőrkapitányság (a volt áruház és iroda helyén) és a megyei munkaügyi központ építéséhez. Tavaly karácsonyra külső díszkivilágítást kap a templom. Majoros Tibor Ami volt, úgy már nem lesz..." Kistelek eisó polgármesterének Ott József tanácselnököt választotta. Másodiknak szintén. A valamikori tanárember lett volna a harmadik időszámítás városvezetője is, ha a nép meg nem elégeli.' Ahogy mondani szokás, az új vezetőnek jól föl kell kötni azt a bizonyos alsónadrág szárát, ha az elődje adósságát rendezni szeretné. A minapi beszélgetésen kiderült, hogy ennek pillanatnyilag több az akadálya, mint a mozdítója. Elsősorban azért, mert a hozzáértők kiszámították, hogy a jelenlegi állapotok szerint a „a bér megeszi a tőkét", vagyis a városi költségvetés jó része az intézmények dolgozóinak fizetését szolgálja. Nincs elfogadható és többek véleményével megerősített terv, amely apránként a jövő épülését szolgálná. Lényegében semmi sincs. A magánosítás pénzei nem segítették a város megerősödését. Elhangzott az új polgármester. Nagy Sándor szájából, hogy Kisteleknek, az ünnepi megemlékezések sorozata után szembe kell néznie az esetleges szigorításokkal. A rossz emlékű Bokros csomag helyi változatával. Erősen fontolgatja a képviselőtestület, hogy sok a kicsi konyha, fölösleges a két általános iskola és a kifizetett szociális juttatások alkalmakként tárgyakkal, használati eszközökkel pótolhatók lennének. Mindenki a saját portáján tegyen rendet, akkor az idő meghozhatja a kívánt változást. Épp az évtizedes városavató megemlékezés kapcsán kerültek terítékre ezek a nem éppen hízelgő dolgok. A polgármester szomorúan említette, hogy a „kultúrban" még üzemel a „potyogtatós vécé" és a város asztalaként a két vasbakra fektetett, deszkából összetákolt lap szolgál. Ennél, azért Kistelek városa mindenképp többre kell, hogy képes legyen! Ha igaz, a volt falubeliek is hasonlóan gondolják, de ez már a következő tíz esztendő. M. T. Nagy Sándor polgármester: - A bér megeszi a tökét! (Fotó: Gyenes Kálmán) Hogyan értékeli az elmúlt évtized változásait? A tanár A postás A boltos A képmester Az iparos Az orvos A kocsmáros pád Fejedelem Gimnázium, Postaforgalmi Szakközépiskola és Kollégium igazgatója: - A rendszerváltással sok mindent megváltoztatott az országban, így Kisteleken is. A város ragaszkodott középiskolájához, ahol évente 220-230 diák tanul. Az országos középmezőnyhöz tartozunk a továbbtanulást és a nyelvvizsgákat illetően. Az elmúlt kilenc évben a három óvoda, a két általános iskola, a gimnázium és a művészeti iskola kialakíthatta saját nevelési, oktatási módszereit. Ez a szakmai önállóság a szülők megelégedésére történt, de adódtak azért problémák is. Hallom, hogy azoknak, akik átutaznak Kisteleken, vagy éppen a kollégiumot lakják: szép, hangulatos ez a város! Majoros István, a Kisteleki Postahivatal vezetője: -A posta sokat változott. Épülete megújult, számítógépek segítik a hivatali munkát. A telefon és a hírlapárusítás elvált a hagyományos postai szolgáltatásoktól. A biztonságra és a belső felújításokra komoly összegeket áldozott a szegedi igazgatóság. Mi is igyekezetünk, hogy a posta dolgozói jó szolgálatot tegyenek. (Például - még érkezése napján a címzetthez jussanak a küldemények!) Huszonnyolc évi tanácstagi és önkormányzati közszerepléssel a hátam mögött, nekem nem jelent komoly változást a városi clm, bár sok mindennel gazdagodtunk, de a villany, a gáz, a víz - és ezzel a napi élet - nem lett olcsóbb... Gilicze László, a C-Univerzál áruház üzletvezetője: - Ahogy megszűnt az áfész, a kisvárosi kereskedelem magánkézbe került. Megindult a harc a vevőért, hiszen a környezetünkben megjelentek a multik, a nagy üzlethálózatok is. Velük árban nem tudjuk fölvenni a versenyt, ezért a minőségre, a személyes - mondhatnám, hogy az emberi kapcsolatokra - helyezzük a hangsúlyt. Gondolván arra, ha a multi összekapja a pénzét és elköszön - mi maradunk. A városról az a véleményem, hogy amióta megszűnt a kultúr, bezárt a mozi, nincsen színvonalas vendéglátóhely és emiatt máshová kell utazni ezekért. Most, mintha valami mozgás lenne érezhető a változásért. Nacsa Jánosné, a főutcái fotóüzlet fényképésze: - Sok üzem bezárt. A borgazdaság, a két téesz és hamarosan erre a kenyérgyár is. Emlékszem, a Skála áruházba Szegedről kijártunk... Látványos építkezés már csak az új osztások, utcák portáin érhető tetten. Mivel a fényképész a szépet szereti, a csúnyát elrakja, ezért én azt mondom, hogy pár évig volt a fejlődés, ahogy visszaemlékszem az első öt esztendőben. Jó lenne, ha most is így lenne: hat kilométer Ópusztaszer, annál is közelebb az autópálya leágazója. És sehol egy étterem, vagy más turisztikai csalogató. A város a templomtoronyból indulva „le lett fotózva", 260 kép látható is ezekből az ünnepi kiállításon. A többi meg - albumokban... Darabos Gábor pék, önkormányzati képviselő, az ifjúsági és sportbizottság vezetője: - Volt egy pár diszkó, becsődölt. Becsukta kapuit a művelődés háza. Tíz évvel ezelőtt még nem volt bunyó, most idegen helyeken is kisteleki ver kistelekit. Az öregek városa lettünk, tízezerről hétezerre fogyott a lélekszám. A strand állapota kétségbeejtő, némely utcáé úgyszintén. Hiányoznak a parkok, a játszóterek elhanyagoltak. Kistelek városnak kicsi, falunak nagy. Közelünkben Majsa, Mórahalom meg tudta lépni, ami kellett, a miénk az elszalasztott lehetőségek városa maradt. Pedig a PRO-ART táncosai kijutottak a „világot jelentő deszkára", és ott - Magyarországot képviselték a táncosok világversenyén! Dr. Mihályfi György körzeti orvos: - Lényegében kívülállóként, de született kisteleki megengedhetem magamnak, sarkosan fogalmazzak: romlótt az egészségügy, rosszul lett szervezve a finanszírozási rendszer és nem tett jót a privatizáció sem. A város lakossága nem azt kapta a rendszer váltásától, mint amit várt. Itt mindenki a saját pecsenyéjét sütögette. Sok orvos vett részt a közéletben és ez a gyógyító munkára nem vetett jó fényt. A politikai életben erős változás állott be. Amióta város Kistelek, jobban politizálnak az emberek és ez magával hozta, hogy egymásnak ugrottak családok, teret nyert a rosszindulat, az áskálódás. Sajnos, én nem látok változást a falu és a város között. Vígh Zoltán, a KITE labdarúgó szakosztályának vezetőségi tagja: - '87-ben jöttem haza Szarvasról, az ottani NB Il-es csapatból, akkor már a KITE a megyei első osztályban szerepelt és azóta is tartja a ezt a szintet. Azzal, hogy város lett a faluból, lényegében nem változott semmi. A pályát már előtte fölújították. Évről -évre nehezebb lett, a legtöbben ma is szeretetből játszanak. Most új vezetőséget választottunk, és a városhoz méltó csapat kialakítása a cél. Amikor kezdtem a kocsmárosságot jobban volt az embereknek pénze. Ma már foglalkoznia kell mással is, mint az ital kimérése. Boltot tartani, estet rendezni, közszereplést vállalni, hogy megmaradjanak a mindennapi jó vendégek. M. T.