Délmagyarország, 1999. február (89. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-25 / 47. szám

CSÜTÖRTÖK, 1999. FEBR. 25. EURÓPA-KAPU III. EU-lexikon A NATO a világ legerősebb nemzetközi szervezete, három atomnagyhatalom és további tizenhárom, fejlett hadseregü ország a tagja lényegében teljes fegyverarzenáljával. Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete idén ünnepli ötvenedik születésnapját és egyúttal újjászületését. Washingtonban 1949. április 4-én írták alá a NATO-t alapító Észak-atlanti Szerződést, amelyben tizenkét állam - Belgium, Dánia, • az Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, Izland, Kanada, Luxemburg, Nagy-Britannia, Norvégia, Olaszország és Portugália szövetkezett közös politikai és katonai cselekvésre. A NATO 1952-ben meghívta tagjai közé Görögországot és Törökországot, 1955-ben a Német Szövetségi Köztársaságot, 1982-ben Spanyolországot, 1997-ben pedig Csehországot, Lengyelországot és Magyarországot. A washingtoni szerződés egyszerre nyújt keretet egy lazább szövetségesi együttműködéshez és egy integrált, hierarchikus, soknemzetiségű katonai szervezet működéséhez. Ezzel is magyarázható, hogy a NATO tagállamainak fennállása óta biztosította a békét és biztonságot, s jelentós része volt abban, hogy immár tíz éve megkezdődött és ígéretes jövővel kecsegtet Európa demokratikus átalakulása. A szövetség hitelét és befolyását erősíti a tény, hogy nem férhet kétség az intézmény demokratikus működéséhez: a döntéseket a tagországok egyhangúlag hozzák, előkészítésükkor maximálisan védelmezve nemzeti érdekeiket. A NATO-t eredetileg egyebek mellett azzal a céllal hozták létre, hogy a Nyugat a rendszeridegen Szovjetunióval szemben megvívja a - vértelen, politikai és gazdasági eszközöket alkalmazó, de így is kegyetlen - hidegháborút. Ma már világos, hogy ha nem is maga a szövetség, de tagállamai mindenképpen győztesen kerültek ki ebből a vetélkedésből. Másik gyökere az észak-atlanti szervezkedésnek az volt, hogy a Nyugat az orosz vétólehetőség miatt csalódott az ENSZ-ben, amelynek Biztonsági Tanácsa elvileg felelt a békét és biztonságot érő fenyegetések elhárításáért. Moszkva ma is borsot törhet a NATO orra alá azzal, hogy a BT-ben például a koszovói válság küszöbönálló katonai rendezését is akadályozza. A NATO katonai, politikai és euroatlanti intézmény. Kizárólag katonai eszközökkel dolgozik, de nemes politikai célok - a biztonság és demokrácia megőrzése, a béke fenntartása, a válságok megelőzése - érdekében. Belső demokráciáját igazolja azzal is, hogy élén polgári személy, a főtitkár áll. A NATO katonai főparancsnoki tiszteit amerikai tábornokok töltik be, a szövetség védőernyője jól átgondolt szerkezetben fedi le mind az amerikai, mint az európai térséget. A NATO euroatlanti is, mert az öreg kontinens országai mellett az Egyesült Államok és Kanada is részt vesz munkájában: történelmi jelentőségű a tény, hogy Washington először és utoljára ebben a szervezetben kötelezte el magát európai katonai szerepvállalásra előtte az alkotmány tiltotta, hogy az Egyesült Államok békeidőben katonai szövetségben vegyen részt. A NATO alapító szerződése azt írja elő, hogy a szövetség bármelyik tagállama elleni támadást az összes elleni támadásnak vesz, és a többiek a szükséges mértékben segítik a megtámadott országot. A NATO-ban folytatott együttműködés a kollektív védelem elvén nyugszik, és bár a szövetség független országokból áll, a közös védekezési képesség érdekében a tagoknak össze kell hangolniuk haderejük fejlesztését. Ugyanez vonatkozik a politikai színtérre is: a NATO csak akkor lehet igazán egységes, hatékony nemzetközi szervezet, ha tagjai egyöntetűen lépnek fel a riasztónak ítélt válságjelenségek ellen. Az új NATO hidegháborús „elődjével" ellentétben a nyitást választotta. Miközben Keletre bővül, a partnerek lehető legszélesebb körével törekszik minél szorosabb együttműködésre. A szövetség tavaly egy korábban elképzelhetetlen lépést tett: szerződéses viszonyra lépett Oroszországgal és Ukrajnával miután tagjai közé hívta Csehországot, Lengyelországot és Magyarországot, s eljutott a volt Szovjetunió határáig. A NATO iránt a nyitást követően megnyilvánult hihetetlen érdeklődés is azt bizonyítja, hogy a szövetségnek létjogosultságát nem érdemes vitatni. A ma is nehezen megfogható tartalmú békepartnerségi, illetve euroatlanti partnerségi kezdeményezés valóságos csatlakozási rohamot váltott ki Kelet-Európában, különösen miután közhitté vált, hogy a partnerségi részvétel nemcsak jutányos árú biztonsági garancia, hanem a nyugati tőkét vonzó erő is. A közép-európai bővítés azonban vastagon a NATO érdeke is: elég arra gondolni, hogy a NATO az eddiginél jobban látókörébe vonhatja a legingatagabb európai térséget, a Balkánt, miközben az etnikai bizalmatlanságok oldására ösztönzi a kelet-közép-európai nemzeteket. A NATO erejét nem az adja, hogy a Földet az utolsó fűszálig eltüntetni képes fegyverkészlet és hadi képesség áll mögötte, hanem az, hogy tagjai egy nemzetként áhítják a béke, a nemzetközi biztonság és a demokrácia megőrzését, illetve megszilárdítását, és mindehhez maguk járnak elöl jó példával. • A régió is készül a csatlakozásra Megyéket összekötő érdekszövetség Nógrádi Zoltán: A régiószemlélet azt jelenti, hogy az abba tartozó megyék nem egymás kárán akarnak előbbre jutni. (Fotó: Gyenes Kálmán) Hazánk európai uniós csatlakozását megelőző tennivalók sorában - a jelentós hagyományokkal rendelkező megyerendszer léte miatt - különös figyelmet kell fordítani a jelenleginél nagyobb területi egységek, a régiók kialakítására, illetve működőképességük biztosítására. Ennek érdekében már elkészült a dél-alföldi régió területfejlesztési koncepciójaBács-Kiskun, Békés és Csongrád megye két évvel ezelőtt életre hívta a Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Tanácsot (DARET), amelynek négy évre - tavaly decemberben — megválasztott új elnökével, Nógrádi Zoltánnal a szervezet aktuális feladatairól beszélgettünk. • A magyarországi régiók ez év őszétől már várhatóan pályázhatnak az uniós előcsatlakozási támogatások elnyerésére. Hogyan készül erre a DARFT? - Tíz szakétői régiókabinet felállítását tervezzük, amelyek közül már működik a foglalkoztatáspolitikai, a gazdaságfejlesztési, a pénzügyi és az informatikai csoport. Miután a regionális fejlesztési céloknak az EU-követelményeknek megfelelő dokumentumokon kell alapulniuk, mindenekelőtt egy stratégiai tanulmány összeállítására került sor. A régió speciális adottságait figyelembe vevő, hosszú távra szóló fejlesztési koncepció négy prioritási programcsomagot határoz meg: a régiószervezést, a régió nemzetközi közvetítő szerepének erősítését, a gazdasági versenyképesség, valamint a lakosság életminőségének javítását. Ezeket követi majd az operatív program, a cselekvési terv ütemezése, illetve a konkrét projektek elkészítése. 0 Információink szerint a régió általános és adminisztratív központi funkcióját Szeged töltené be, Kecskemét a regionális tőkebefektetéssel, míg Békéscsaba a határ menti kapcsolatok irányításával foglalkozna. BácsKiskun megye azonban az autópálya miatt eleve vonzóbb lesz a befektetőknek, ezért sokan aggódva tekintenek Csongrád megye gazdaságának fejleszthetőségére. - Az előzetes elképzelés szerinti feladatmegosztás fő irányai valóban ezek lennének. Az is tény, hogy Kecskemét közelebb van Budapesthez, mint Szeged. A régiószemlélet azonban azt jelenti, hogy egységesen igyekszünk befektetőket keresni, illetve pénzügyi forrásokat nyerni. A régión belüli érdekek érvényesítését célzó esetleges alkudozásokra kizárólag ezután kerülhet sor. A félreértés egyelőre abból származik, hogy sokan azt hiszik: ahová jut a funkció, oda áramlik a pénz. A fejlesztéseknek azonban a területi feltételek kiegyenlítését kell szolgálniuk. Ha ez nem így történik, akkor nagy a baj, hiszen az az uniós célokkal is ellentétes lenne. 0 Ön szerint elképzelhető, hogy a régióérdek legyőzheti egy város vagy kisebb térség érdeked? - Igen, mivel az egy keretérdek, amelynek mindig felette kell állnia a speciális, helyi céloknak. Ugyanakkor tudni kell azt is, hogy a régió soha nem lesz képes és nem is törekedhet arra, hogy megakadályozza egy településen, illetve kistérségben például a gazdaság szereplőinek „mozgását". A koncepcióban megfogalmazott célok viszont mindegyik megyére igazak, de megvalósításuk útja különböző lehet. így Csongrád megyében könnyebbnek tűnik a mezőgazdasághoz, az élelmiszeriparhoz, az oktatáshoz és a tudományos kutatásokhoz kapcsolódó tőke megnyerése, hiszen ezekhez kötődően jelentős hagyománnyal és intézményi háttérrel rendelkezünk. Természetesen erőteljesen szorgalmaznunk kell az autópálya megépítését és az egyéb infrastrukturális feltételek javítását is. 0 A régiót alkotó megyék tagjai a határon átnyúló, eurorégiós együttműködésnek is. A pénzügyi erőforrások összpontosításával lehetne ugyan gyorsítani az említett fejlesztési folyamatokat, de az eurorégió hazai és külföldi elismertségével, támogatottságával még nem lehetünk elégedettek. - Ebben jelentős szerepet játszik a déli szomszédainknál dúló háború. A román-magyar együttműködés elől már elhárult minden fontosabb akadály. Az uniós csatlakozás után, a schengeni határ áttolódásával, persze erőteljesebb érdeklődés lesz majd a határ menti területek iránt. Az eurorégiós partnerek számára azonban az lenne a legelőnyösebb, ha KisJugoszláviában normalizálódna a helyzet, az ugyanis pozitív irányban befolyásolhatná a térség gazdasági versenyképességének fokozását, a lakosság életminőségének javítását és ezzel az európai normák biztosítását. N. Rácz Judit • Önellátó lesz-e Európa? A CAP és a reformok • Brüsszel (MTI-EAH) Az 1962-ben bevezetett közös agrárpolitika (CAP) az európai mezőgazdasági termelők számára ugrásszerű fejlődést eredményezett, hiszen háromszor kisebb területen sikerült a termelést háromszorosára Az Európa-kapu, a Délmagyarország Kft. melléklete a Külügyminisztérium támogatásával, a Kommunikációs stratégia keretében jött létre. Az Európa-kapu mellékletet szerkeszti: Újszászi Ilona Kezdetben a CAP-nak az Volt a célja, hogy a háború okozta nélkülözés sokkjától még mindig dermedt Európát önellátóvá tegye az élelmiszerellátás terén. Ennek érdekében az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó hat állam (Franciaország, Németország, Olaszország és a Benelux-államok) olyan közösségi agrárpolitikát épített ki, amely több elven garantált árak, protekcionizmus a határokon, közösségi preferencia - nyugszik. A Brüsszel által garantált, magas belső felvásárlási árak azt célozták, hogy a mezőgazdaságban dolgozók számára biztosítsák a méltó élet feltételeit, a protekcionista intézkedések pedig a külföldi konkurencia kiküszöbölésére irányulnak. Ezeknek az elveknek köszönhetően a termelés exponenciális ütemben növekedett, ami ugyanakkor hatalmas fölöslegeket hozott létre a tejtermékekből, marhahúsból, gabonából és borból. Ez a többlet, amelyet az Európai Bizottság felvásárol a gazdáktól, ólomsúllyal nehezedett a közösségi költségvetésre és reformok sorát tette szükségessé. Utóbbiak viszont minden alkalommal kiváltották a termelők haragját. Mindazonáltal a mezőgazdasági termelők jövedelme, amelynek 30 százalékát az európai szubvenciók teszik ki, erősen emelkedett. 1990 és 1998 között ez a növekedés 12 százalékot ért el. A CAP eddigi reformjairól tudni érdemes, hogy 1972-ben intézkedéseket tettek, hogy korszerűsítsék a mezőgazdaságot, az agrártermelők szakmai képzését, illetve segítséget nyújtottak a gépek, felszerelések korszerűsítéséhez. 1975-ben meghirdették a hegyvidéki területeket segítő első programot. 1979-ben a termelőket első ízben kötelezték adófizetésre abban az esetben, ha jelentős fölösleget produkálnak a tejtermelő szektorban. 1984-ben a tejtermelő szektorban kvótákat állítottak fel. 1988-ban meghatározták a CAP költségvetésének maximális szintjeit szabályozó irányvonalakat. 1992-ben csökkentették a garantált árakat, hogy azok közelítsenek a világpiaci szinthez. Kárpótlásul a termelők közvetlen támogatást kaptak. A termelés csökkentése érdekében parlagosítják a földeket, támogatják a kevésbé intenzív mezőgazdaságot. 1999-ben az Agenda 2000 mezőgazdasági fejezete a garantált árak csökkentését három szektorban - gabona, tej és marhahús - tervezi, amit nem teljesen fognak kompenzálni a közvetlen támogatások növelésével. Közös pénz • London (MTI) A közös európai valuta január eleji bevezetése óta enyhült a brit közvélemény ellenállása az euróhoz való majdani brit csatlakozással szemben. A The Guardian brit napilap megbízásából készített legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint a többség, a megkérdezettek 52 százaléka még mindig úgy véli, Nagy-Britanniának nem szabad csatlakoznia a valutaunióhoz, meg kell őriznie nemzeti valutáját. Másik 36 százalék viszont támogatja a közös valutát, és ez 7 százalékpontos növekedés január elejéhez képest, és majdnem 15 százalékpontos többlet novemberhez képest. A közvélemény-kutatási adatok érdekessége, hogy a nők ellenségesebbek az euróval szemben. A férfiak körében 44 százalékos a közös valutához való csatlakozás támogatása, a nőknek azonban csupán 28 százaléka helyeselné az euróra való átállást. Macedónia társul? • Brüsszel (MTI) Macedónia társulási szerződést kíván kötni az Európai Unióval. Jacques Santer, az Európai Bizottság elnöke annyit mondott, hogy a kapcsolatok szorosabbra fűzéséről folytatódnak a tárgyalások az EU és a balkáni köztársaság között - legközelebb március 5-én lesz alkalmuk erre a két fél között intézményesen működő, úgynevezett együttműködési tanács keretében. Az EUnak jelenleg tizenkét országgal van társulási szerződése, valamennyien EU-tagjelöltek is. Szintén szoros együttműködési szerződéseket köt az EU a mediterrán országokkal és más partnereivel. Ilyen partneri megállapodás már működik Macedóniával is, ezt kívánják most szorosabbá tenni. Santer külön üdvözölte Macedónia belső szilárdságát, illetve azt a stabilizáló szerepet, amelyet az ország tölt be az egyébként igen törékeny régióban. Az EU elégedett azzal, hogy Macedónia a demokrácia és a biztonság pólusának bizonyult a térségben. Málta csatlakozna • Brüsszel (MTI) Az Európai Unió várhatóan az év végén megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat Máltával. Az EU brüsszeli végrehajtó szerve azt javasolta, hogy haladéktalanul kezdjék meg az EU és Málta joganyagának összehasonlítását, év végén pedig a csatlakozási tárgyalásokat. Az EU jelenleg tizenegy országgal tart rendszeres találkozókat, amelyeken öszszehasonlítják az unió és a bevont államok joganyagát. A tizenegy ország közül hattal - Ciprussal, Csehországgal, Észtországgal, Lengyelországgal, Szlovéniával és Magyarországgal - az EU a belépéshez közvetlenül vezető érdemi csatlakozási tárgyalásokat is folytat, öttel - Bulgáriával, Lettországgal, Litvániával, Romániával és Szlovákiával — csupán a joganyagot hasonlítják össze.