Délmagyarország, 1999. február (89. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-20 / 43. szám

SZOMBAT, 1999. FEBR. 20. KITEKINTŐ 9 • Dánia ege alatt A szövetkezet ott egészen más Nekünk ennyi jutott. Hazafelé a közösből. (Fotó: Gyenes Kálmán) Kedves Környékbéliek! TTQ látták volna azt a fúvást, amivel az euluftt gömn hülyítették! Fújta hivatali ember, fújta sok diák. Módját adva az eurointegrációs vágynak. Csaknem ezer iskolás mérte össze, hogy ki tud többet - nem a Szovjetunióró, hanem - az eurouniós csatlakozás magyar mivoltáról. A Demokrácia 2000 Alapítvány játékán lufifinálét is tartottak. Annak lett uniós kitűzője, akinél leghamarább kipukkadt a sokcsillagos léggömb. Mint már korábban olvashatták, a Dénes Gábor iskolában, a ságvárisok érettségiző csapata (Czékus Bálint, Csapó Nóra, Pauk János, Petrovity Gorán, Szilárd Balázs) lett az első a negyvenhét indulóból. E siker fényében a Kedves Környékbéliek figyelmét mégis a textilesek (Tisza Lajos Könnyűipari Szakközépiskola) csapatára hívnám fel, annak ékes bizonyságául, hogy, mifelénk bármi megtörténhet. Dicső Gábor, Lázár István, Márki Gábor, Nagy Attila, Lipka Tamás azt se tudta mire nevezték őket a suliban, de időben • asztalhoz ültek a vasútforgalmisok ebédlőjében. A 45ösnek készttett versenyzői asztalnál emelgették a kérdésekre helyes választ jelölő betűtáblákat, kirakták a borítékba kívánt szavakat, lerajzoltak a kitalált plakátot, eurototóztak, vetítős kérdésekre feleltek s így „megcselekedték, amit megkövetelt a haza". (Lázár diák a különversenyen is remekelt, 6 fújta leggyorsabban durranásig az eurólufit.) Amíg a népes zsűri értékelt, a textiles fiúk minizsűri formájában, pontadásokkal díjazták a Rátkay Márton Zenés Műhely „szűkített csapatának" hamarjában kelt művészi produkcióját. Az éneklő-táncoló színészek lazán diákosak voltak s ahogy mondani szokás: a pogácsázó és a frissítővizes asztalokat körbelengte a vidámság szellője. Eredményhirdetéskor már annak nagyon megörültek a textiles fiúk, hogy nem lettek utolsók. Mivel visszafelé haladt a műsorvezető a helyezések fölsorolásával - és a második körben sem hallották az asztalszámukat, jeléül, hogy ennél előbb végeztek -, kicsit rátartian néztek egymásra: nocsak, mégis európait alkottunk! Örömükben összecsapták ujjbegyüket mind, mikor már csak a legjobb tizet hagyták későbbre a helyezettek fölolvasói. (Merthogy, aki addig nem hallotta számát, egyre jobban ujjongott, erősödött reménye az elsőségre.) - Ez nem lehet igaz! - ugrottak föl a fiúk, mikor már csak az első hármat titkolták a műsorvezetők, merthogy... - Többek vagyunk, mint oklevelesek! - szólt a diákos fölismerés, hiszen ha eddig már mindenkit szólítottak, csak minket nem, naná, hogy miénk a pálma! Üvöltés, csatazaj a győztesnek. S a textiles fiúk az asztalon... Ö

sszeomolva! Mégsem ők nyertek. Már borítanának asztalt, dobálnának zsűrit, mikor egyikük ocsúdik: „Csak nem azért hagytak ki bennünket, mert a műsorvezető - súgott!?" Ha a vének bölcseletével kéne vigasztalni „a textiles fiúk vert seregét", csupán azt mondhatnánk: ha így volt, ha nem, ezt már fújhatjuk! Ez a lufi - dirrel-durral harangozott eulufi - magyar módon kipukkadt. Mint sokunknak - éves, évtizedes küzdés után - a jobb élet reménye. Mégis ajánlom Önöknek, olvassák el oldalunkat, a dániai szövetkezés újabb tapasztalatait, hiszen máshol, mások, sok mindent csinálnak - másként. trr Deszk: szomszédoló • Munkatársunktól A mai, szombati Szomszédoló keretében a sándorfalviak lépnek fel Deszken. A faluházban délután négy órakor a közönség elsőként a Sándorfalvi Alapfokú Művészetoktatási Iskola műsorát láthatja. Az intézmény növendékei többek között nép• Munkatársunktól Idén ünnepli Sándorfalva a község fennállásának 120. évfordulóját. Ebből az alkalomból holnap, vasárnap délután öt órakor tavaszváró koncertre várják az érdeklődőket a művelődési házba. Darázs Sándor polgármester • Munkatársunktól Bár fél évszázadánál is több, hogy benne van az emberiség az atomkorban, a közember előtt még mindig legrejtélyesebb és legfélelmetesebb maga az atom. és társastáncot, színjátékot mutatnak be. A gyerekek után az Őszirózsa Nyugdíjasklub következik. A deszkiek ezen kívül találkozhatnak még a Szépasszonyok Néptánccsoporttal, a művészeti iskola citerásaival, illetve a Budai Sándor Citerazenekarral is. köszöntője után fellép Szécsi Edit és Andrejcsik István operaénekesek. A közönség rajtuk kívül találkozhat még a Szegedi Zenekonzervatórium ének tanszakának növendékeivel is, zongorán kísér Deák Tibor. Hétfőn este a zsombói Wesselényi népfőiskolán dr. Ringler András az atomerőművek működéséről, és az egyik legnagyobb erőművi katasztrófáról, a csernobiliről tart előadást. Elérhetne a vád, hogy könnyű nekem Dánia mellett letennem a voksomat, hiszen ott jártam. Láttam ezt is, azt is, mind jó volt. Régen is így történt: elment állampénzen a népes delegáció Amerikába, mutattak neki hatalmas betonerödítményeket. Hazajött, és elkezdte támogatni a monstrumistállók építését. Másik delegáció is ment, annak meg olyat mutattak, hogy négy nyárfát vettek körül drótkötéllel, és pótkocsiról hányták be a marháknak a takarmányt. Ö meg a szabadtartásos állattenyésztést szorgalmazta. Azért hívom segítségül most is Erik Thrane-t gazdasági tanácsadói minőségében, és kétes bátorságot önt belém az a tudat, hogy rajtam úgy se múlik semmi. Egyre több helyen ismerik föl újra, hogy a magát agyonnyomorgató kisgazdaságnak nincsen jövője. Itt is, ott is alakulnak új típusú szövetkezetek. Mondhatnám, érik a gyümölcs, ha nem ez lenne John Steinbeck híres könyvének a címe, amely éppen az amerikai kisgazdaságok tragikus tönkremenését írja le megrázó erővel. Lehet, hogy mindegyik társaság máshonnan veszi a mintát, de többször hallani a dánokra való hivatkozást. Ahogy kiolvasom a tudósításokból, és ahogy a személyes beszélgetésekből kiértem, van egy hatalmas baj: mintha keresztezni akarnák a bár elmagyarosított, de gyökereiben mégis sztálini kolhozokat a nyugati példákkal. Hallom azt is, könnyű volt Dániának. Akkor ala-1 kultak ott az első szövetkezetek, valóban alulról jövő kezdeményezéssel, minden állami támogatás nélkül, amikor a piacok szerveződtek. Könnyen egymásra találtak. Ha nálunk most akarná megszervezni valaki például az őszibarack-termesztők értékesítő szövetkezetét, rájönne, zsákutcába fut legjobb igyekezete is. Aki termeli, nem tud elszakadni a sokszorosan kizsákmányoló, az árakat akár háromszorosára is fölszorzó magánkereskedelemtől, mert az azonnal fizet. Ha keveset is. Magam is írogattam, akkor még, amikor legjobban sütött a téma, hogy jobb lenne, ha a harmadik átkos nem az önmaguk gravitációjába beleszédült téeszeket akarná életre támogatni, inkább a valóban új kezdeményezésekre költhetné pénzét. Nehéz a járt útról letérni, mostanáig semmit nem értem el vele. Marad a régi átok, ha kevés őszibarack terem, az egeket veri az ára, ha viszont sok, abba fullad bele a termelő. Dániában ugyan nem él meg az őszibarack - ezért is lenne érdemes oda eljuttatni tájunk híres gyümölcsét -, de például a disznóhúst Japánba is elszállítják. Mindig oda, ahol legtöbbet kaphatnak érte. És a jövedelem nem a kereskedőé, hanem a termelőé. Szövetkezet szervezi a földolgozást is, az értékesítést is. Visszajut minden haszon az állattartó telepek tulajdonosaihoz. Nálunk? Hatalmas nyereséggel dolgoznak a vágóhidak - és vegetálnak a termelők. A háziasszony pedig kénytelen dekára venni a csirkefarhátat, mert picinyke nyugdíjából többre nem futja. Ismételjünk egy kicsit. Dánia területe fele annyi, mint Magyarországé. Lakossága is fele a mienknek. Tény azonban, a fele területen a fele lakosság a mi nemzeti jövedelmünk dupláját állítja elő. Ha jól számolunk, négyszeresen jobban élnek az ottaniak. Azt is mondtuk, a lakosságnak csupán négy százaléka foglalkozik mezőgazdasággal. Ez a négy százalék 21 millió disznót hizlal évente, 111 millió csirkét nevel az asztalra, 200 ezer tonna Eurosajt - máshonnét marhahúst, ötmillió kiló tejet (ezt is kilóval mérik) termel, többnyire alkalmazott nélkül, és 50 millió kiló vajat, 300 millió kiló sajtot ad piacra. Nem főbűn, ha dán példán akarnának némely gazdák elindulni. A tejföldolgozás mellékterméke az a régi mondás, hogy bűzlik valami Dániában. Kicsit se csodálkoztunk, amikor Erik Thrane szájából azt hallottuk, hogy dán gyártmányú fejőgépre keresett egyszer magyar piacot. Csodaketyere az a mi viszonyaink között, nem csupán kifeji, és tartályba juttatja a tejet, nemcsak lehűti, de azonnal vizsgálja is minden elképzelhető alkatrészre, és az eredményt számítógépen a földolgozóba továbbítja. Egyedül mi nem csodálkoztunk, hogy egyet se tudott eladni. Ki költene arra, ami a tisztességtelen manipulációkat leplezné le? Időnként pancsol a begyűjtő, és igen sokszor pancsolja a termelő is. A csodálatos tejszaporítás igen régi találmány nálunk. Azt is mondta a gazdasági tanácsadó, először nyolc hónapra szóló megbízatással érkezett hazánkba, azt hosszabbították kétszer, és végül itt maradt. Jó is, hogy maradhatott, fűzte tovább gondolatait, mert akkor tud eredményesen dolgozni, ha a magyarok mentalitását is megismeri. Mi szeretünk szemtől szembe találkozni ügyfeleinkkel, a dánoknál akár egy telexes üzenetváltás is elég. Szervezi tehát a személyes kapcsolatokat rendületlenül. Egy gondolat erejéig maradjunk még a tejnél. Öt évvel ezelőtt, ha jól emlékszem, tizenhét földolgozó vállalat működött az országban. Ma összesen kettő van. Addig egyesültek, amíg elfogyott a konkurencia. Sajnos, arra már nem emlékszem, hány húsföldolgozó volt akkor, ugyanúgy szövetkezeti tulajdonban, mint minden földolgozó üzem, de ebből is csak kettő van már. Igaz, hogy időközben nőtt az egy farmra jutó földterület is, de a lényeg mégis az, hogy a kis gazdaságok termékeit mamutcégek dolgozzák föl, de azok is szövetkezeti tulajdonban vannak. Már akkor tele lettünk ámulattal, amikor láttuk, hogy a sok kisgazdaságból érkező portéka percre pontosan, várakozás nélkül, folyamatosan érkezett a gyárkapuba. Tessék csak összevetni ezt a nálunk paradicsomérés idején szinte napokig várakozó kocsisorokkal. Elfolyik a paradicsom leve, mire átveszik. És mi újra még a kicsike földolgozókért lelkesedünk, mert legalább munkalehetőséget adnak. A múltkor olvastam, hogy áz egyik savanyítóüzemtink évente 2,5 tonna terméket dolgoz föl. Ha egyetlen ember gyalulja és tapossa benne a káposztát, a huszonöt mázsa akkor is hihetetlenül csekély. Lehet, hogy elírták csak? Horváth Dezső Sándorfalva: hangverseny Zsombó: népfőiskola