Délmagyarország, 1999. február (89. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-01 / 26. szám

HÉTFŐ, 1999. FEBR. 1. KAPCSOLATOK 11 olvasószolgálat Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 o A hét fotója Csicsékaszobrocska Adakozzunk a víztoronyra! Talán Michelangelo mondta, hogy minden márványtömbben ott rejtőzik a szobor, csak ki kell bontani belőle. A természeti formák néha önmagukban is kész műalkotások: az embernek nincs más dolga, mint hogy a maga képére és hasonlatosságára formálja azok mondanivalóját. A képen látható csicsékaszobrocska, a szerkesztőségünkbe küldött levél tanúsága szerint, Ó Antalné sándorfalvi kiskertjében termett. Arról nem ír tak, hogy mi lett a különös formájú csicsóka sorsa. Meg ették-e jő étvággyal, vagy eltették emlékbe, s egy ideig mutogatták a rokonoknak, szomszédoknak. Bár anyaga nem oly időtálló, mint a márvány, azért e fényképfölvétel mégis megőrzi az utókor számára. Annak eldöntését pedig, hogy a „kisplasztika" mit ábrázol különös tekintettel a középen csüngő farkinca szerepére -, olvasóinkra bízzuk. (DM-fotó. Szöveg: Nyilas Péter) Számlák, szolgáltatók Szeretettel fordulok hazánk fiaihoz: segítsen, aki tud! Olvastam a Délmagyarországban, hogy százmillió forint kellene a szegedi Szent István téri víztorony fölújításához. Ez nagy összeg, de ha az országban, csecsemőtől az idősekig mindenki fejenként csak tíz forintot adna, senki sem lenne szegényebb, és István királyunkra emlékezve, megújíthatnánk a róla elnevezett szegedi tér szép építészeti alkotását. Tegyenek ki perselyeket, és Tisztelt Igazgató Úr! Kedves János! Úgy hét esztendővel ezelőtt, amikor politikusként az önkormányzat Kulturális Bizottságát vezetted, többször próbáltam ráirányítani a figyelmedet az önkormányzati fenntartású kulturális intézmények finanszírozása körüli problémákra. Arra, hogy az önkormányzati támogatás nem áll arányban az ellátott feladatokkal. Már akkor példaként hoztam (mint a méretük miatt leginkább összehasonlítható) Bartók Műv. Központ és az Ifjúsági Ház támogatása közötti aránytalanságot, mely mindig számunkra volt hátrányos. Őszintén sajnáltam, hogy sem bizottsági, sem önkormányzati szinten nem történt meg egy teljesítmény-orientált, feladatellátáson alapuló önkormányzati finanszírozási rendszer kidolgozása. Korábbi megnyilatkozásaimban a három évvel ezelőtt közhasznú társasággá alakult Szegedi Ifjúsági Ház önkormányzati támogatásával kapcsolatos problémákat szerettem volna nyilvánosságra hozni, remélve, hogy ezzel a szegedi döntéshozóknak is ráirányítom a figyelmét (a kormány kultúrpolitikájában szintén célként meghatározott) igazságos feladatfinanszírozás mielőbbi általánossá tételére. Illetőleg arra, hogy az egyetlen, a feladatellátás alapján támogatott szegedi kulturális szolgáltató, az Ifjúsági Ház finanszírozását is illene azon a minimális szinten tartani, amely feladatai ellátásához szükséges. A Bartók Műv. Központ miként sok évvel ezelőtt - szintén összehasonlításként került a képbe, azért, hogy az érdeklődő városi polgár véleményt formálhasson: az általa fizetett adókból az önkormányzat milyen arányban támogatja két kulturaA Fekete István Általános Iskola (Szeged, Postás u. 1-3.) köszöni a Jóga a Mindennapi Életben Egyesületnek az egészséges életmód hete keretében tartott kiselőadást, a Isten segítségével összegyűlhet a szükséges összeg. Kívánok egész népünknek, nemzetünknek, szeretett atyámfiainak nagyon jó egészséget, békességet és boldogságot. Külön köszöntöm a kedves szerkesztőség összes munkatársát és az önkormányzatot, amely lelkes odafigyelésével örömöt szerez a város lakosainak. Szívem mélyéből jött e kívánságom. Gyula bácsi (név és cím a szerkesztőségben) lis szolgáltatóját. Gazdasági tényeket említettem, adatokat idéztem - a két összehasonlított kulturális szolgáltató tevékenységének minőségi megítélésétől tartózkodtam. Meghagyván ezt a lehetőséget és szabadságot közönségünknek, a hozzánk látogatóknak, hiszen rendezvényeinkkel is őt szeretnénk megszólítani. Ennyit morális indíttatásomról. Gondolom, nem csupán én örültem volna, ha válaszodban ezúttal Te is a tényekre szorítkozol, érveket és adatokat felsorakoztatva. Leveled általános (és személyemet érintő) minősítő kitételeivel itt nem kívánok foglalkozni. Mindenképpen vissza kell hogy utasítsam viszont a személyemet sértő azon kijelentéseket, miszerint korábbi megnyilatkozásaimban „arisztokratikus gőg"-gel tevékenységeteket „lesajnál"-tam volna, hogy „csúsztatásokat" követtem el, „hamis megállapításokat" tettem, illetőleg, hogy a Ti „zsebetekben kotorászok", hiszen az általam közölt, a Bartók Műv. Központra vonatkozó számadatokat Szeged' Megyei Jogú Város Közgyűlésének Közlönyéből idéztem. Remélni szeretném ugyanakkor, hogy a szegedi kulturális szolgáltatők a jövőben, a feladatellátás Európában már régóta alkalmazott gyakorlata alapján, valamennyien valós teljesítményüknek megfelelő támogatásban részesülnek a fenntartó és tulajdonos önkormányzat részéről. Azért, hogy a városi polgárok és cégek adójából kultúrára fordított pénzösszeg a leginkább hatékony módon, a közönség javára gyümölcsözzék. Ehhez kívánok további jó munkát a Bartók Műv. Központ összes dolgozójának és Neked is, üdvözlettel: dr. Szerdahelyi Zoltán ügyvezető tanácsadást, és a korszerű táplálkozásról szóló, kóstolóval egybekötött bemutatót. Dr. Szil Elemérné, a Fekete István Altalános Iskola igazgatója Tudomásul kell vennünk: január jó néhány éve az áremelések hava. Lapjukban olvasom „A szolgáltatónak kiszolgáltatottan" című írást (DM, 1999. január 22.): minden sorával és megállapításával egyetértek. A szolgáltató megmagyarázza, mi mennyi, és miért annyi az annyi... Minket, fogyasztókat azonban nem a szakmai okfejtés érdekel, hanem az, hogy a pénzünkért azt kapjuk, amit jogosan elvárnánk. Huszonöt éve vagyok gázfogyasztó, de nem emlékszem arra, hogy abban az időben ilyen sokan panaszkodtak volna a szolgáltatásra, mint manapság. Akkor nem különféle bonyolult számítások szerint, több mértékegységet és értéket használva álMeglehetósen csalafinta kérdés, ugye? Kimondva még pikánsabb, mivel úgymond' egyben mondjuk ki: „őzike"? Most aztán becsavarodik az ész, hiszen dehogyis őzikéről van sző, hanem arról, hogy megkérdezte tőlem egyszer, talán Sárospatakon a szépemlékü Lőrincié Lajos nyelvész professzor úr: „C >zik-e?" Huncutkás mosolya mögött megéreztem szelíd humorát, és válaszoltam rá: „Nem." Mire ő, most már derűsen: „Hogyhogy, hát te nem vagy szegedi?" Kijavítottam, mondván: „Nem, nem, de még csak szögedi sem, hanem csak a rövidebbik ö-vel vagyok szögedi." Nagyot nevetett, és miután megropogtattuk egymást öleléseinkkel, ő is megpróbált ózni, de nagyon döcögtette. Ugyanő viszont csodálatos gyönyörűséggel beszélte a palóc nyelvjárást, a sajátját. Évtizedek óta istápolgatom Szabó József egyetemi tanár úr nyelvjárásgyűjtő deákjait Tápén, máskor meg a kiterjedt szögedi tanyavilágban. Azok a jelöltek, akik nem ezen a tájon születtek, ámulattal hallgatják időseinket. Akik viszont errefelé való ősök gyermekei, lapították meg a gázdíjat. A gázórán mért köbmétert szorozták meg az éppen esedékes díjszabással, és kész. A fűtőértéket sem vitatta senki: ha föltettem a tejet forralni, nem lehetett ott hagyni, mert két-három perc alatt kifutott. Ma tejforralás közben félig kiolvashatom az újságot... Ami az új számlázási rendet illeti: remélem, lesz még jobb is. Olyan magas havi számlát kaptam, hogy a ráírt gázmennyiséget negyedév alatt sem igen fogyasztjuk el. Az ügyfélszolgálati irodában viszont nagyon udvariasan és készségesen rendbe tették az ügyemet, köszönet érte az ott dolgozó kedves hölgyeknek. Az iroda nyitvatartási rendjét nemegyszer azért siklanak el a szép ő-zések mellett, mert általában ők is ö-vel beszélnek mindaddig, amíg valaki ismeretlen nem kerül a közelükbe. Akkor aztán jobban keverik az e-t az ö-vel, mint parasztember a malacnak szánt kevertet Némelyekre rá is szólnak: „Mért nem beszél tovább ó betűvel?" És iám, egy újabb fintora a szögedi beszédnek: nem betűvel, hanem hanggal beszélünk! Mások azonnal fölidézik a rettenetes emlékű Rózsa Sándor filmsorozatot, amely műben baki hágott bakit. Minket szögedieket és Szöged tájiakat „kiakasztott", mások meg rajtunk nevettek, minket ugrattak: „Mi újság a szegődi Rőzse Söndérrel?" Nos, nézzünk hát szét nyelvünk és beszédünk háza táján, netán olvassunk bele Bálint Sándor szegedi tudósunknak A szögedi nemzet című művében (ID. kötet) írott magyarázataiba, okfejtéseibe - lévén, eme utóbbi, és a Szegedi szótár nélkül szögedi nyelvjárást kutatni, értelmezni és megérteni nem lehet azonban valószínűleg nem sokan díjazzák: a mostanihoz képest egy-két órával később kellene nyitni, és ugyanannyival tovább nyitva tartani - esetleg szombaton délelőtt is fogadhatnák az ügyfeleket. A másik téma: a Szegedi Kábeltelevízió Rt. Sokat javult a vétel, de a programcsomagok díjai is szépen emelkedtek: két év alatt épp a duplájára (nem a kedvezményes csomagra gondolok). Olvasom a DM-ben, hogy négy új, nyugati, meglehetősen drága programot illesztenek a csomagba. Kérdem én: miért? Csupán azért, hogy magasabb dijat szedhessenek és még magasabb nyereséget Mindenekelőtt tudunk kell, hogy a szögedi - illetve más tájak - nyelvi sajátságai (a nyelvjárások) nem ittlétünktől alakultak ki, hanem őseink hozták magukkal az őshazá(k)ból a Kárpát medencébe. Ezt igen sok forrás (Népünk és nyelvünk. Magyar Nyelvőr, illetve a hangos, majd pedig a képmédia vonatkozó sorozatai) igazolja. (A képmédia egyenlő tévé, amit természetesen nem én találtam ki!) A napokban sietnöm köllött valahuvá, de kértem barátimat: „Váljatok mán addig, amöddig mög nem őszöm a röggelimet." Micsoda zene, micsoda nyelvi muzsika. Még azt hihetné bárki, hogy az ö-zés halmozása direkt és tudatos. Valamikor a tápai pávások énekölték: fekete lüsztbűl sütik a jó kinyeret", „...nem anyátúl lőttem, rúzsafán termöttem..." „mögüsmeri a kanászt..." „elgyüttünk mán aggyon Isten jóestét, möghoztuk a pirosbarna mönyecskét.." Nyughatatlan gyerökök lügdősőnnek, ehajíjják égymás könyveljenek el maguknak. Miért nem tartottak piackutatást, szórólapos fölmérést, hogy igényli-e az előfizető ezeket a csatornákat? Véleményem szerint messze nem éri meg az árát. Ráadásul - áttekintve a műsorkínálatot - ez a drága csomag kiszorított olyan programokat, mint a SAT-1, Euró News, TV International, amelyeket állítólag ,Jűper sávon" lehet fogni, de hogy milyen „hiper készülékkel", azt elfelejtették közölni. Egyik szomszédomnak egy féléves, 130 ezer forintos Sony tévéje van, de ő sem találja a megfelelő sávot. Úgy vélem, a négy új programot kellene „hiper sávra" tenni, mert a háztartások többségében működő készülékek csak UHF és VHF sávval rendelkeznek. M.J. (név és cím a szerkesztőségben) sipkáját, lélükik égymást a járdaküvezetrűl. Töhetós embör gyeröke mögütötte a szögényét. Ez a néhány jelzés is érzékölteti, milyen szép is a szögedi beszéd. „Né üssön a szülő a szépen, szögediesen beszélő gyeröke szájára. Né mondja rá, hogy csúnya parasztosan beszél, hanem inkább lögyünk rájuk büszkék" - mondotta nemegyszer a nyelvünket, és más hagyományainkat őrző és féltő Bálint Sándor. Ennek ellenére hallani, akár családokban, és sajnos az iskolában, hogy „Ne ökögj, ne parasztkodj, hanem beszélj rendesen!" Olykor durván csúfolják őket: „Ögyél könyeret möggyel, ha nem köll tödd el, majd mögöszöd röggel." És a szépen beszélőből egyszeriben kétnyelvű lesz, ami még nevetségesebbé, tanítóját durvábbá teszi. Nos, ezek után már nem is lehet csodálkozni azon, hogy kihaló, csodaszépen beszélő időseinkkel lassan elenyész a szögedi nyelv. Az a sajátunk, amelyet az édesanyák tejével Sár, víz, tócsa így van ez már évtized óta, sártengeren juthatunk Baktóba! A 4-es villamos végállomásánál - borús időben - ott járunk a tócsánál. Vagy kikerüljük, vagy úszni tanulunk, de ezen a helyzeten változtatni nem tudunk. Vagy sárban totyogunk, vagy jégen csúszunk: eddig még a komolyabb sérülést megúsztuk. Ügyan Európa felé haladunk, de járdát csinálni csak így tudunk. A városháza körül, ha ilyen lenne, az illetékes gyorsan járdát építtetne! Azért, hogy mi periférián lakunk, szeretnénk sár nélkül elérni otthonunk. Mi nem okoztunk a városnak gazdasági lázat, saját erőből építettünk magunknak házat. Gera József, Szeged, Kiskert u. 15. Gyászbeszéd, hangosítva Ma, amikor a technikai fejlődés ott tart, hogy embereket küldünk a világűrbe, a Holdra, egy „vidéki" temetésen nem lehet a gyászbeszédet hallani, mert hiányzik a kihangosítás. A tápéi temetőben nemrég úgy kétszázötven-háromszáz ember jelent meg egy mesterember temetésén, de legföljebb ha ötvenen hallották, mit beszélnek, énekelnek a ravatalnál. Ebben az egyébként eléggé szépen gondozott temetőben képtelenek (vagyunk) mikrofont, erősítőt és hangszórókat beépíteni? Aki meghalt, az már nem hallja a szertartást, de a gyászolók megérdemelnék, hogy legalább ennyivel megtiszteljék őket. Ha az illetékesek esetleg arra hivatkoznának, hogy erre nincs pénz, akkor a szükséges összeget összeadjuk, csak annyit kérünk, szervezzék meg a gyűjtést. Várom a felelős választ. Miklós Sándor Rév u. 13. szívtunk magunkba, és amelynek hallatán föltétlen fölismerték bennünk a más tájról valók a szögedi embört. Ugyanakkor bizony egyre kevesebb ,jó kibeszélésű" időshöz tudom irányítani, elkísérni az érdeklődő nyelvtanár-jelölteket, hiszen valamennyiünket megfertőzte már a városi „uradzós beszéd". Lehetséges, hogy valakik számára meghökkentő a kérés, amellyel előrukkolok, mégis megteszem: szükséges és fontos lenne az alsó-, illetve fölsőtagozatos iskolákban (netán már az óvodákban is), legalább heti egy óra, amelyen saját tájnyelvünket tanítanák. Ehhez értelemszerűen szükségeltetik (sürgősen!), hogy a tanító- és a tanárképző is hivatalosan foglalkozzon (sőt az egyetem vonatkozó kara, tanszéke is) a tájnyelv mentésével, oktatásával. Ezek hiányában ugyanis hiába mennek a tanárjelöltek nyelvjárást gyűjteni, hiszen a dolgozat megírását követően mind elfelejtik, mire és miért vállalták éppen a magyar nyelvszakot. Őzik-e? Azaz, hogy ö-zik? Nem mindegy! Mint ahogyan az sem, hogy egy-egy generáció mennyit tesz, tehet a szögedi népnyelv, a szögedi ö-ző beszéd megmentéséért. Ifj. Lele József Barátságos válasz dr. Simoncsics Jánosnak Az egészséges életméd hete • A szögedi nyelv védelmében „Öxik-e?"