Délmagyarország, 1999. január (89. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-09 / 7. szám

Az év emberei \jagy előszeretettel IV gyártjuk ilyentájt a különféle rangsorokat: megválasztjuk a tavalyi év emberét (asszonyát...), a legjobb sportolót, a legíz­lésesebben öltözködő szí­nésznőt, a legrokonszenve­sebb politikust, a legtöb­bet bakizó honatyát és té­vébemondót, a legpeche­sebb bankárt. Szép kis ri­portot kanyarítunk azok­ról, akik az elmúlt eszten­dőben a legnagyobb ká­posztát és tököt termesz­tették, aztán beszámolunk a spagetti- és fánknyelők legjobbjairól is. Mindez rendjén van, ter­mészetes, megszokott. Az év elején már várjuk a „lege­ket". Jómagam is szívesen olvasgatom ezeket az ada­tokat, kiváltképpen a spor­tolók teljesítményéről szóló ranglistákat. Nekem azon­ban van egy másmilyen „leg-leg"-listám. Olyanok­ból állítom össze, akik saj­nos nem szerepelnek e di­vatos rangsorolásban, sem­milyen társadalmi érték­mérce szerint sem jegyzik őket. Mert ugyebár hogyan is kerülhetne az ilyen előkelő rangsorba az a hatvan kö­rüli szakácsnő, aki életében soha nem késett el a mun­kahelyéről és (nyaranta) 50 fokos hőségben szótlanul végzi munkáját. Vagy az a nyugdíjas cipészmester, aki viszontagságos élete során küzdött az igazságtalanság ellen és a megalázó helyze­tekben igyekezett megőrizni magyarságát. De itt van a rangsoromban az az osztá­lyos nővér is, aki az idősek otthonában évtizedek óta teszi a dolgát: reggel 5-től, ha kell, késő estig helytáll. Ugyanígy az a mosolygós szemű masszőrnő, aki sok megpróbáltatás árán, egye­dül nevelte fel fiát, s vi­gasztalja a betegeket, pedig ő is rászorulna erre. Említ­hetném a 98 éves tápai re­formátus presbiteri, aki 8 gyermeket nevelt fel, s ma szilárd kapocsként tartja össze a kiterjedt családot. A finnországi Turkuban is kiállító iparművész nagy­mamára büszke unokák bi­zonyára az első helyre rangsorolnák a nagyit, az egykori vidéki poros falu­ból virágoskertet varázsoló polgármestert a helység la­kói a képzeletbeli dobogó legfelső fokára állítanák. S akkor még nem is szóltam a fiatal trolivezetőnőről, aki szabadidejében fest és raj­zol, azokról a szegedi tűzol­tókról, akik a zalai gázkitö­rés eloltásában kivívták az ország elismerését és meg­becsülését, meg arról az autós oktatóról, aki több, mint egymillió kilométert ült már a legveszélyesebb­nek tartott ülőhelyen, az anyósülésen. Mindenképpen a pie­desztálra állítanám azt a mozgássérült sportolót, aki sorstársai érdekvédelmét vállalva olyan hatalmas munkát produkált, hogy im­már az új sportminisztéri­um helyettes államtitkára, meg azt az egyre népsze­rűbb borászt, aki termékei­vel a távoli Hongkongba is eljutott és öregbítette ha­zánk hírnevét, nemkülön­ben azt az idős polgártár­sunkat, aki állhatatosan küzd azért, hogy a városi autóbuszok hátsó ablakára is függesszék ki a járatszá­mot, meg azt a már elfelej­tett „szakmát" űző embert, aki pedellusként szerez örö­met egyik iskola diákjainak és tanárainak. Azokról még nem is tettem említést, akik a szivárgó gátakon ci­pelték a homokzsákokat és rostokoltak éjjel nappal, hogy figyeljék a megbokro­sodott Tisza minden rezdü­lését. Természetesen névte­lenül, egy köszönömöt sem vár\'a el azért, amit tettek. M indennapjaink köz­szereplői ők. Ha nem lennének, akkor azokat a látványos, szép rangsoro­kat sem készíthetnénk el ilyentájt, amelyeket olyan sokan várnak. Őszintén szeretném, ha jövőre is sok ilyen névtelen rangsorba való emberrel ismerkedhet­nék meg, s ezáltal a Kedves Olvasó is. Kisimre Ferenc • Beszélgetés a JGYTF főigazgatójával „A tanárnak nem elég tudni, hirdetni is kell az igét" Galambos Gábor: „Kevés, a pedagógus szakma iránt igazán elhivatott hallgatót látok magam körül." (Fotó: Gyenes Kálmán) A felsőoktatási intéz­ményekbe történő jelent­kezési rendszer megvál­toztatása a főiskolák el­len hatott - nyilatkozta lapunknak Galambos Gábor. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola fő­igazgatójával a pedagó­gus pálya anyagi és mo­rális válságáról is beszél­gettünk. gája, hogy mára csődbe került a magyar pedagó­gia. Ön egyetért ezzel az állítással? - A pedagóguspálya presztízse rendkívül ala­csony. Ma egy általános is­kolai tanár erkölcsi és anyagi elismerése szinte igen cse­kély. Hiába van egy tanár­képző főiskolán magas szintű képzés, ha a fent említett okok mind ez ellen hatnak. A probléma csak az, hogy az okok mind olyanok, amelye­ket önmagukban nem lehet megváltoztatni. Sajnos, ne­kem sincs olyan eszköz a ke­zemben, amellyel ezeket megváltoztathatnám. • Ha az oktatási tárca megfelelő módon rendez­né a pedagógusok bérét, minden megváltozna. Új­ra becsülete lenne a szak­mának. - Nézze, ma egy pedagó­gus nem tud megélni a fizeté­séből, éppen ezért túlvállalja magát különböző maszek munkákkal, amely előbb vagy utóbb az iskolai munka rovására megy.. Az oktatás színvonalának csökkenése meglátszik a gyermekeken. Ezt a problémát csak és kizá­rólag kormányzati szinten le­het megoldani. • Ön a főigazgatói teen­dők mellett továbbra is ta­nít a főiskolán. Mi a ta­pasztalata, ebben a hely­zetben mennyien szeret­nének oktatni azok közül, akik elvégzik a tanárkép­zőt? - Vannak a főiskolán olyan szakok — mint például a számítástechnika és az ide­gen nyelvek -, amelyek kon­vertálhatók, s akadnak olya­nok - főleg a humán szakok -, amelyek kevésbé. Beval­lom, kevés, a pedagógus szakma iránt igazán elhiva­tott hallgatót látok magam körül. Azt veszem észre, hogy sokan bizony alkalmat­lanok erre a pályára, mert ne feledjük: a tanárembernek nem elég tudni, hirdetni is kell az igét. • A szegedi tanárképző mennyire viszi diákközei­be a főiskolásokat? - A hallgatóink harmad­és negyedévben általános is­kolákban hospitálnak. Itt a legnagyobb problémát az je­lenti, hogy megfelelő számú szakvezetőt biztosítsunk a számukra, ugyanis két-három szakvezetővel rendkívül ne­héz megoldani a hallgatók megfelelő szintű gyakorlati képzését, felkészítését. Ez egyébként városi probléma, amit az önkormányzattal együtt kell megoldanunk. A gyakorlati képzés megerősí­tése érdeke mind a városnak, mind a főiskolának. Szabó C. Szilárd • Milyennek ítéli meg a tanárképzés jelenlegi színvonalát? - Tapasztalatom szerint ahogy telnek az évek, a hoz­zánk érkező diákok felké­szültsége egyre hiányosabb. Ez különböző okokra vezet­hető vissza. A felsőoktatási intézményekbe történő je­lentkezési rendszer megvál­toztatása például - amely szerint egy diák akár tíz vagy tizenhárom helyre is beadhat­ja jelentkezési lapját - teljes­séggel a főiskolák ellen hat. Ezt nemcsak a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára, még csak nem is a tanárképzőkre, hanem minden főiskolára ér­tem. Mert mi volt tíz eszten­dővel ezelőtt? Ha egy közép­iskolás diák nem volt biztos abban, hogy felveszik az egyetemre, akkor valamilyen főiskolára jelentkezett. Ha el­hivatott volt mondjuk a peda­góguspálya iránt, akkor csak tanítóképző intézetbe vagy tanárképzőbe jelentkezett. Mi van most? Ha például valaki matematikával akar foglal­kozni, s nem biztos magában, első helyen elméleti matema­tikus, második helyen prog­ramtervező matematikus, harmadik helyen programo­zó, negyedik helyen pedig matematika-fizika szakos kö­zépiskolai tanári szakra je­lentkezik az egyetemre. Ha egyik helyre sem veszik fel, akkor jön hozzánk matemati­ka-számítástechnika szakra. • Ami annyit jelent, hogy az igazán jó képességű diákokat elszipkázza az egyetem. - így van. Ehhez jön még az, hogy jelenleg demográfiai hullámvölgyben vagyunk. Néhány évvel ezelőtt még 160 ezer volt a továbbtanulni szándékozók száma. Ma 120 ezren szeretnének bejutni a felsőoktatási intézményekbe. A hallgatókért versenyt fut­nak az egyetemek és főisko­lák, és ennek érdekében bi­zony sok helyen lejjebb vi­szik a ponthatárokat, csak azért, hogy fel tudják tölteni a helyeket. Köztudott dolog, hogy a reálszakokon nincs nagy tolongás. Az egyetemek természettudományi karain például elég, ha valaki 75-80 pontot ér el, már felveszik. Mi marad így a főiskolának? • Azt írta az egyik kollé­• Ítélet az arab-roma ügyben Megfenyegették a szegedi bírót? Kommandósok fogad­ták tegnap Szegeden a bíróság épületének ajta­jában az érdeklődőket. Akit nem hívtak - egy földszinti teremben zajlott a másfél évvel ezelőtt arab-roma háború néven elhíresült ügy zárt ajtók mögötti tárgyalása, ám nem csupán erről esett szó azt megkérték, hogy más elfoglaltságot keressen magának. Pedig a 10 vádlottas per iránt nagy volt a kíváncsiság a hozzátartozók részéről is. Lapunk információi sze­rint az ügyet tárgyaló bí­rót, Németh Norbertet ­nem közvetlenül, csupán üzentek neki - megfenye­gették, ezért volt a látvá­nyos ellenőrzés, óvatos­ság. A szerteágazó bűnügy el­sőrendű vádlottja Musa Shar­qiya izraeli állampolgár, aki 1986 óta tartózkodik Magyar­országon, mellesleg jogot ta­nult egyetemistaként. A 31 éves férfi lakást bérelt a Pál utcában. Megtudta, hogy a tu­lajdonosnak több ingatlana is van, amelyeket szeretett volna magának megszerezni. Elma­radt a bérleti díj fizetésével, az ügy tisztázása helyett jól elverte és „megautóztatta" a főbérlőt és azt is megtiltotta neki, hogy élettársával talál­kozzon. Az élettársat pedig ­aki idegileg teljesen kikészült - arra kényszeritette M. S., hogy a jordán El Jaber Raid Hassan Hussein (IV. rendű vádlott) és Nyitrai Gábor (V. rendű) asszisztálása, „fel­ügyelete" mellett csépelje a barátját, dr. H. Zs. Lászlót. A megrémisztett nő ezt meg is tette egy porszívócsővel. Ezek után H. Zs. ügyvéd előtt aláírta azokat a papírokat, amelyek arról tanúskodtak, hogy két lakást M. S. felesé­gének adott el 4 millióért, míg egy balatonleilei ingatlant kétmillió forintért a Mózes Bt.-nek adott el. A vádlott egy fillért sem fizetett egykori fő­bérlőjének, sőt 400 ezer forin­tért értékesítette a tőle ello­pott ékszereket. Sem a vádlottak padján, sem a hallgatóság soraiban nem volt szabad szék. (Fotó: Miskolczi Róbert) Egy másik „téma" a tegna­pi tárgyalásról. Másfél évvel ezelőtt a Bounty Pub ejőtt B. Mustafa úgy gondolta, meg­tréfálja K. Jánost, akit az uk­rán maffia képviseletében hív­ta fel rádiótelefonon, ő azon­ban felismerte az arab férfi hangját. Válaszképpen kisebb csapattal érkeztek a szórako­zóhelyre. A csoport egyik tag­ja, K. Sándor (VI. rendű vád­lott) kérdőre vonta a telefon­betyárkodás miatt B. Musta­fát, aki válaszul megütötte. Erre K. Sándor elővett egy pisztolyt, amellyel támadója lába között a földre lőtt, a fel­pattanó szilánkok 8 napon be­lül gyógyuló sérülést okoztak. A csetepaté után a két tár­saság azon az augusztusi éj­szakán egyezkedni kezdett, hogy tisztázzák a történteket. Ez nem sikerült, másnap dél­után nagyszámú, romákból ál­ló csoport verődött össze a Kálvária téren az Aranyhal Étterem előtt, amely dr. Tam­mer Hussein (III. rendű) tulaj­dona volt. Az arab tábor is kezdett a helyszínen felsora­kozni. A feszültséget észlelve, a tömegverekedést megelő­zendő: a rendőrség is kivo­nult. Felszólították a feleket, hogy távozzanak a térről. A kocsikat kezdték átvizsgálni, mivel a dr. T. H. által vezetett járműbe beszálló Nabehan led (II. rendű) kezében fegyvert láttak. Az autóból kisebb arze­nál került elő: 1 Umarex gáz­pisztoly, 1 Skorpió géppisz­toly, 1 Parabellum géppisz­toly, 1 hangtompító, 16 darab 7,65-ös, 13 darab 9, 2 darab 8 milliméteres lőszer. A másik járműből, amelyet M. S.-é le­zárva a helyszínen hagyott, 1 Skorpiót, 1 hangtompítót, lő­szereket, 1 baltanyelet, 1 ba­seballütőt leltek, a férfi ruhá­jából pedig 1 Flober pisztoly és 5 lőszer bukkant elő. Mint már említettük, Musa Sharqiya jogi tanulmányokat folytatott. A JATE nappali ta­gozatos hallgatójaként szociá­lis támogatást kért és kapott az egyetemtől. Az 1995/96-os tanévben 17500, a következő­ben 26 000 forintot kapott, és tandíjcsökkentésben is része­sült: szintén szociális alapon. Az igénylőlapokon valótlan adatokat tüntetett fel. És még egy bűncselek­mény, amely ugyancsak '97 nyarára nyúlik vissza és kap­csolódik S. M.-hez. Pulya An­tal (VII. rendű) társaival Szentesen éjszaka betört a Tutti Trade Kft. sportüzleté­be. A boltból márkás - Adi­das és Puma - cikkeket vittek el 1 millió 125 ezer forint ér­tékben. Pulya József (VIII. r.) feladata a figyelés volt, hogy ellenőrizze, tiszta-e a levegő, miközben a csapat dolgozik. A „szajré" elszállításában An­tóni Antal (IX. rendű) segéd­kezett gépkocsijával. A hol­mit az elsőrendű vádlott köz­vetítésével értékesítették Kár­páti Bélának (X. r.). Ennyi volt, amit a rendőr­ség a nyomozás során felderí­tett, illetve amivel a szegedi ügyészség megvádolta az em­lített személyeket. Musa Sharqiya számláján egyebek mellett sanyargatással elköve­tett személyi szabadság meg­sértése, zsarolás, lőfegyverrel visszaélés, csalás, stb. A szegedi bíróságon teg­nap délután hirdetett ítéltet dr. Németh Norbert tanácsa. Az első rendű vádlottat 6 év fegyházra, kétmillió forint pénzbüntetésre ítélte és kiuta­sította az országból, miként Hussein Tammert is, akinek egy év börtönt és 500 ezer fo­rint pénzbüntetést szabott ki. Nabehan lead 1 év börtön­büntetésének végrehajtását 2 év, míg El Jaber Raid Hassan Hussein 2 év szabadságvesz­tését 4 év próbaidőre felfüg­gesztette. Nyitrai Gábor 3 esztendő, Kovács Sándor 2, Fulya Antal másfél, Antóni Antal 1 év börtönt kapott. Pu­lya Józsefi, Kárpáti Béla fél­esztendős szabadságvesztésé­nek végrehajtását próbaidőre felfüggesztette a bíróság. A vádlottak és védőik fel­lebbeztek az ítélet ellen, amely így nem jogerős. P. P.

Next

/
Thumbnails
Contents