Délmagyarország, 1999. január (89. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-08 / 6. szám

4 KRÓNIKA . HÉTFŐ, 1999. JAN. 11. MA AZ IFJÚSÁGI IRODÁ­BAN (Dózsa Gy. u. 5.) 13­tól 18 óráig polgári szolgá­lattal kapcsolatos tanács­adás; 15 és 18 óra között tár­sasjáték-klub. GYERMEKJÓLÉTI ta­nácsadás és civil informáci­ós szolgáltatások 16 órától a Gyermeksors Alapítvány irodájában (Dózsa Gy. u. 5.). A CSILLAGVIZSGÁLÓ (Kertész utca) 18 és 21 óra között látogatható. A PRT ZENEKAR zenés­táncos bulit tart a „Kócsag" söröző pinceklubjában, 21 órai kezdettel. A SZOTE-KLUBBAN 22 órától Buddy Holly házibuli Gajdács Zoltánnal. A REGŐS BENDEGÚZ­BAN 22 órától Moonlight party Dj. Mangele-vel. DR. ZLEHOVSZKY Ilo­na 13-15 óráig ingyenes jogi tanácsadást tart a Munkás Művelődési Otthonban (Fő fasor 9.). HOLNAP JÁTSZÓHÁZ a Százszor­szép Gyermekházban 9-től 12 óráig. FÓNIÁSZ telefonkártya­t klub 9-től délig a Tisza L. * krt. 14. alatt. MÚZEUMI MATINÉ: délelőtt 10 órakor természet­tudományi foglalkozás a Tengerek mélyén című kiál­lításban Kincskereső búvár­kodás címmel a Móra Fe­renc Múzeumban. Foglalko­zásvezető: dr. Csizmazia György. Vendég: Kovács Pál búvárfotós. MACSKÁSSY IZOLDA grafikusművész hagyomá­nyos születésnapi kiállítása nyílik a MTESZ székházban (Kígyó u. 4.) 17 órakor, a „G" Galéria rendezésében. A tárlat január 15-ig tekint­hető meg. LELKEM MOSOLYA címmel ingyenes meditációs előadás lesz 16-tól 18 óráig a Bálint Sándor Művelődési Házban. A VÁROSI ROCK­KLUBBAN (Juhász Gyula Művelődési Központ) 19 órai kezdettel fellép a „válo­gatott rügyek" etno folk ze­nekar. • AZ ALKOTÓHÁZ (Ár­boc u. 1-3) programja: ma, 15.30-tól fazekas szakkör, 16-tól alkotó csemeték klub­ja; holnap, 14 órától szövő szakkör. A Kaáli Intézet működése zavartalan • DM-információ Tegnapi lapunkban adtuk hfrül, hogy a szegedi Kaáli Intézetben személyi változás történt, s hogy egyelőre a budapesti intézet munkatár­sai veszik át - Gáti István akadémikus vezetésével - a szegedi páciensek ellátását. A hozzánk érkezett telefo­nokból kiderült, félreérthető­en fogalmaztunk, aminek okán többen úgy értelmezték a leírtakat, hogy a szegedi Kaáli Intézetben nem, ha­nem a fővárosiban fogadják a pácienseket. Ezzel szem­ben: a szegedi lombikbébi­centrum folyamatosan, ugyanúgy mint eddig, műkö­dik tovább, a betegellátást itt helyben végzik a speciálisan e területre kiképzett szakor­vosok. • Negyedszázada az operaszínpadon Figaro se borbély Vághelyi Gábor: „Kovalik Balázs vevő volt a poénjaimra." (Fotó: Gyenes Kálmán) miről írt a DM? • 75 éve Értekezlet a főiskolák ügyében A parlamentben fontos értekezlet volt Klebelsberg Kunó gróf vallás és közok­tatási miniszter elnökleté­vel. Az értekezleten részt vett Teleki Pál gróf, volt miniszterelnök és számos egyetemi dékán és egyetemi tanár, valamint a- kultuszmi­nisztérium több vezető tisztviselője. Fontos főisko­lai kérdéseket beszélt meg a miniszter a megjelentekkel, szó esett arról a memoran­dumról is, amelyet az egye­temi ifjúság a numerus clau­sus ügyében adott át a mi­niszternek. (1924) e 50 éve Szeged exportja A tervgazdálkodás elő­nyei Szeged város exportjá­ban is jelentős mértékben mutatkoznak. Legnagyobb exportforgalmunk a Szov­jetunió felé irányul. A ha­talmas méretű paprikaex­port után most a polgármes­teri jelentésből kitűnőleg az Első Kecskeméti Konzerv­gyár szegedi telepe 225 ezer liter borpárlatot és tíz vagon gyümölcsízt szállít a Szov­jetunióba. Ugyanakkor Ausztriába két vagon gyü­mölcsízt, míg Bizóniába ti­zenhét vagon szárított bur­gonyát exportálunk. A vá­ros külkereskedelmét jelen­tős mértékben emeli a Pick szalámigyár exportja is. (1949) e 25 éve A legsikeresebb totézók A szakállas totórekordok sorába tartozott az 1965. má­jusában kifizetett 1 millió 548 ezer 98 forint, amelyet Újpesten vettek fel. Néhány hete azonban ez a csúcs meg­dőlt 1 millió 659 ezer 647 fo­rint nyereménnyel, amit egy hatgyermekes családanya, egy fehérvári ktsz bedolgo­zója nyert. A harmadik he­lyezett egy ócsai fiatalember, aki 1973-ban nyert, a negye­dik pedig egy dunaújvárosi fiatalasszony, aki ötletszerű­en kitöltött szelvénnyel nyert 1972-ben. A nagynyerők lis­táján még csak mutatóban sem szerepel olyan, aki hiva­tásszerűen foglalkozik a lab­darúgással, s szakértelmével, s az esetleges kulisszatitkok ismeretével netán szerencse­többlethez juthatna. (1974) e Átlagosan 11,4 százalék Emelkednek a postai díjak is A szegedi operatársu­lat ma este újra műsorra tűzi Kovalik Balázs ta­valy bemutatott Sevilla, se borbély című előadá­sát. Rossini népszerű operájának szokványos­nak nem nevezhető szin­reviteléröl az egyik ve­zető fővárosi kritikus azt írta: belesápad az irigy­ségbe, ha arra gondol, hogy a szegediek több­ször is megnézhetik ezt az előadást. A darab egyik főszerepét, Figa­rót, a borbélyt Vághelyi Gábor alakítja remek humorral és természetes eleganciával. A Szege­den élő baritonista a Magyar Állami Opera­ház tagja, ugyanakkor a Szegedi Nemzeti Szín­házhoz is éves szerző­dés fűzi. Legutóbb Ma­settót játszotta a Don Gi­ovanniban. O Hogyan lett operaéne­kes? - Nagyon szerettem a ze­nét, gyerekkoromban hege­dülni tanultam, és minden­képp zenei pályát akartam választani. Sajnos azonban a hegedüléshez borzasztóan sokat kellett gyakorolni, amit viszont nagyon utáltam. Operabérletünk volt, szüleim hat-hétéves koromtól rend­szeresen magukkal vittek az előadásokra, így hamar meg­szerettem a műfajt. A hege­dülést sokáig folytattam, de annyira zseniális nem vol­tam, mint Paganini, így ki­tartó gyakorlás nélkül nem számíthattam sok sikerre. A fürdőszobában viszont rend­szeresen énekeltem, s ami­kor megjelent egy hirdetés­ben, hogy tehetségkutatást rendeznek a zeneakadémián, apám biztatására elmentem, és elénekeltem Sarastro áriá­ját. Forrai Miklós tanár úr biztatására felvételiztem a zeneakadémiára. Nem vettek fel, ezért prózaibb foglalko­zást választottam. Az OTP­nél dolgoztam, közben pedig estin diplomát szereztem a számviteli főiskolán. Nem sokáig bírtam éneklés nél­kül, ezért jelentkeztem a Honvéd Művészegyüttes kó­rusába. Három év múlva, 1974-ben Vaszy Viktor fel­vett a szegedi operatársulat­ba szólistának. O Milyen szerepben mu­tatkozott be először? - Augusztus végén kez­dődött a színházi szezon, de előtte már a Pomádé király új ruhája című Ránki-opera tájelőadásain a Kapitány szerepét énekeltem. A Sze­gedi Nemzeti Színházban a Don Pasquale Malatesta doktorával debütáltam. Vaszy egy év múlva nyug­díjba vonult, de utána is sok­szor hívott koncertjeire éne­kelni. Feljártam hozzá tanul­ni, nagyon tiszteltem, óriási tudású művész volt. A sze­gedi operatársulat kicsit még mindig abból él, amit ő te­remtett meg. Kialakította a repertoárt, és neki volt kö­szönhető, hogy értő közön­ség nőtt fel. O Sokfélét énekelt az el­múlt 25 évben, melyik szerepkör áll önhöz a legközelebb? - Szerepköröm, hangfa­jom legpontosabban a német ,Jcavallier bariton" kifejezés­sel határozható meg. Ez nem az a hangfaj, amire Magyar­országon azt szokták monda­ni: ha fent meglenne, ami lent hiányzik, akkor középen nagyon jól szólna. Ez a kife­jezés Németországban való­jában egy átmeneti hangfajt jelöl, amely nagyon széles szerepkörre alkalmas. Ilyen az én hangom is. Nem állí­tom, hogy Leonard Warren vagy Melis György szintjén tudok megoldani minden ba­ritonszólamot, de megbízha­tó színvonalon. O Hogyan látja a szegedi operatagozat jelenlegi le­hetőségeit? - A szegedi operaegyüt­tesnek ma is van sansza. Te­hetséges fiatal énekesei épp­úgy akadnak, mint nagy re­pertoárral rendelkező, ta­pasztaltabb középkorúak. Azt persze nem lehet össze­hasonlítani, hogy amikor idekerültem, 120 opera-elő­adást játszottunk évadon­ként, ma pedig hatvanat sem. O Milyen szerepeket éne­kel ebben az évadban? - Decemberben mutattuk be Pécsett a Don Carlost, amelyben Posát játszom. Szegeden a Nabucco és Az ezred lánya premierjére ké­szülünk, s ezekben is kaptam szerepet, valamint a felújí­tandó Pillangókisasszonyban Sharpless leszek. Az Opera­házban az évad végén a Bor­isz Godunovban az egyik je­zsuitát játszom. O Melyik volt pályája so­rán a legkedvesebb alakí­tása? - Egyet nem tudnék kivá­lasztani. Fél éve voltam a szegedi együttes tagja, ami­kor Vaszy harmadik szerep­osztásban rám osztotta Jago szerepét. A premierre azon­ban mindkét tapasztaltabb kollégám kidőlt a sorból, így én énekeltem a bemutatón. Ennek a szerepnek köszön­hettem, hogy elfogadott a társulat és a közönség. Úgy Ítélték meg, lehet rám számí­tani. Később a Figaro házas­sága Figarójával sikerült a karrieremet elindítanom. Szerződtetett Operaház, fog­lalkoztatni kezdett a Filhar­mónia, és Ferencsik Jánossal is együtt dolgozhattam, le­mezfelvételek közreműkö­dője lehettem. O A „Sevilla, se borbély" Figarója ebben a rende­zésben különösen hálás feladat... - Pécsett és Szegeden is énekeltem már ezt a szere­pet, ám Kovalik Balázs ren­dezése nagyon újszerű, sem­miben sem hasonlít a koráb­biakhoz. Olyan poénok is szerepeltek benne, amelye­ket egy hagyományos rende­zésben sohasem csinálhat­tam volna meg, Balázs vi­szont vevő volt rájuk. Ne­gyedszázad alatt rengeteg rendezővel dolgoztam, de nagyon kevés olyannal talál­koztam, aki már az első pró­bán abszolút pontosan tudta, hogy mit akar csinálni. Hollósi Zsolt • Munkatársunktól Átlagosan 11,4 százalékkal kell többet fizetnünk a postai szolgáltatásokért az idén, mint tavaly. A helybe szóló, har­minc grammnál kisebb súlyú szabványlevelekre 27, a távol­sági levelekre pedig 32 forin­tos bélyeget kell ragasztani. Egy helyi levelezőlap 24 fo­rintba, vidékre pedig 27 fo­rintba kerül. A szomszédos országokba ugyanannyiért küldhetünk szabványméretű, 20 gramm­nál kisebb súlyú levelet, mint­ha itthonra szólna, vagyis a ta­rifája 32 forint. Az ajánlott le­velekért a tavalyi 65 heiyett 79 forintot kell fizetni, viszont nem változott a tértivevény és az expressz kézbesítés külön­díja, az előbb továbbra is 25, míg az utóbbi 160 forint ma­radt. A két kilogrammnál ki­sebb súlyú, belföldre szóló kiscsomag díja egységesen 200 forint. Értéket tartalmazó küldeményt célszerű értékle­vélként postára adni, ennek a díja - az alapdíjon felül - a megjelölt érték minden ezer forintja után 18, de legalább 126 forint. Dlusztus Imre Futballizmus (18.) Ausztriában az amatőr­klubokat most arra kötele­zik, hogy a kezdő csapatban minimum öt, saját nevelésű vagy a klubnál legalább két éve játszó futballistát szere­peltessenek. A tartományon­ként változó előírások egy állandó elemet tartalmaznak: egy ötéves program kereté­ben évről évre egyre növek­vő számú saját nevelésű já­tékost igényel a szövetség. És mindez egy olyan ország­ban, ahol háromszor annyi játékos futballozik, mint ná­lunk. Képzeljük el, milyen föl­háborodást váltana ki ha­zánkban egy hasonló rende­let. No nem a játékosok kö­rében - mivel ők ebben is megtalálnák a saját számítá­sukat -, hanem az intézők, szakosztályvezetők, techni­kai vezetők köreiben, mivel elmaradna a gyakorta általuk inspirált átigazolásokból származó visszapénz. A művelt futballvilágban azok csábítják be a másikat e működő rendszerbe, akik már valahol, valamiben bi­zonyítottak, s megfelelnek a sportág magas erkölcsi kö­vetelményeinek. Nálunk, s mindenütt keleten azok lép­hetnek be a körbe, akik ma­guk is hasonlatosak a bent lévőkhöz. Itt az számít, aki professzionális szinten csal. A jó edző megmagyarázza a semmit, az ügyes szakosz­tályvezető magának csippent a költségkeretből, a korszerű ügyvezető elnök visszapénzt kap az asztal alatt átnyújtott aláírási pénzből, a magyar futballista pedig nagy rutin­nal uralkodik e szemétdomb fölött. Mindez azért, mert ebben az országban negyven éve magára hagyták a nemzeti kultúra egyik fontos elemét, a labdarúgást. Magára hagy­ták anyagilag, szellemileg, szervezetileg és morálisan is. Ebben a világban hosszú éveken át csak a máshová nem kellő, harmad-negyed­osztályú párt- és tanácsi ve­zetők kaptak beosztást, akik mindenféle átélés, érintett­ség nélkül nézegették-mére­gették, hogyan küzdenek az elemekkel a megmaradt na­gyok: Baróti, Lakat, 11­lovszky és Mezey. És ezek a sehová se kel­lő, sehová sem vezető vezé­rek időről időre leváltották a szövetségi kapitányt, ami­kor a csaló bírót, a bundázó játékost és a semmit sem gondoló, edzőpályát csak vonatablakból látó szövetsé­gi apparátcsikot kellett vol­na elcsapni, ráadásul nem csupán sugallták, de egye­nesen maguk gerjesztették a tévhitet, hogy a mi futbal­lunk elsősorban szövkap kérdés. így aztán elcsám­csogott a nép a végtelenül komoly kapitánygondokon, míg iszákos, dohányos, izomtónus nélküli, sprintel­ni és szabályosan szerelni képtelen, a tiszta csűddel való pontos lövést nem is­merő, egyetlen pontrúgás variációt önmagától ki nem találó sértődékeny millio­mosok foglalták el azokat a pályákat, ahol valaha Bo­zsik futballozott. Nyugodtan kijelenthető, hogy Magyarországon az aranycsapat szétszállingózá­sa után nem született egyet­len olyan átfogó döntés, ami a labdarúgás fejlődését szol­gálta volna: sem törvény, sem rendelet, sem bajnoki átszervezés, sem egyéb MLSZ-intézkedés. A tenni­vágyók olykor-olykor szere­pet kaptak, születtek részsi­kerek is, azután jött a tör­vényszerű kudarc, így labda­rúgásunk történetének fő jel­lemzője a megszakítottság. Elfogytak a pályák, elfogy­tak a csapatok és eltűntek a gyerekek. Aki lépni akart, elgáncsolták, aki dolgozni akart, föltartóztatták, akinek gondolata volt, kigúnyolták. Két emberöltőnyi a lema­radásunk. A futballban ma itthon dolgozók reflexei egészen mások, mint a nyugatiaké. Itthon bedől az öltöző, a klubszobában koszt fagyaszt a hűtőgép, lóg a bele a ser­dülők mindhárom labdájá­nak, de kétszázer jut zsebbe a harmincnyolcéves, szom­széd faluból átcsábított sztárnak az aláírásért, odaát viszont világítással fölsze­relt, kitűnő minőségű füves pályákon zajlik a községi sportélet, otthonos és csinos az öltöző, szépek a padok, ízlésesek a reklámtáblák és a legmodernebb segédeszkö­zökkel oktatják a gyerekek­nek a játék fogásait. A rendszerváltással bekö­vetkezett helyzetben húzták rá a földet a foci koporsójá­ra. Az a fajta gátlástalan ügyeskedés, amely szeren­csés esetben tízmilliókat hozhatott a kárpótlásban vagy a felszámolási eljárás­ban gyorsan eligazodó ha­zánkfiának, jól fizetett a fut­ballba belépő pénzmosóknak is. A labdarúgás: kapcsolat­rendszer. Az a tehetséges, és kellő­képpen gátlástalan manőve­rező, aki belépett a közegbe, hamar újabb megrendelőre, szállítóra, csendes társra lelt a stadionok körül. Fura kapcsolatok jöttek létre. A pártapparátusból a labdarúgás élpozícióiba szé­dült vezetők, miután elveszí­tették támaszaikat - a főelv­társat, a nagyvállalati fejest és a tanácsi főmuftit, egy szóval a rendszert -, gyorsan fölkutatták vagy örömmel befogadták a szocializáció alsó szintjén lévő újgazdago­kat: csempészeket, olajoso­kat, szeszhamisttókat, lány­futtatókat és autótolvajokat, akik aztán lelkesen elfoglal­ták a helyi pártelit székeit a páholyokban. A futball pusztulása befe­jeződött. Soha ennyi bunda, erőszak, fenyegetés, trágár­ság és mucsai kivagyiság nem lepte el a hazai labdarú­gást, mint a kilencvenes években. Laczkóék és Ben­kőék már nem tehettek sem­mit. Volt, ki tűrt, más el­gyöngülve azonosult, megint más sunyin várta a fejlemé­nyeket. S jött a Kovács-éra. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents