Délmagyarország, 1999. január (89. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-07 / 5. szám

2 Külföld CSÜTÖRTÖK, 1999. JAN. 7. labdarúgás A Délmagyarország sportrovata Baltás Gáborral, a Bounthy Pub ügyvezető igazgatójával egyeztetve, egyhangúlag úgy döntött, hogy Kenesei Zoltán, a Szeged LC NB l-es labdarúgócsapatának kapitánya kapja a december havi és az egész évi kimagasló teljesítményéért a szép, míves serleget, amelyet Süli József rovatvezető nyújtott át a kiváló labdarúgónak. Az ünnepséget közös ebéd követte, amelyen a Bounthy Pub konyhájában elkészített sajttal töltött sertésszelet, fokhagymás-szójás csirkemellcsíkok zöldséggel, valamint sült burgonya volt a menü. Kenesei Zoltán már két esztendeje Szegeden kergeti a labdát, s szerez örömet hétről hétre az egyre növekvő szurkolótábor tagjainak. Vannak, akik csak érte járnak újra focimeccsekre, hiszen egy-egy szabadrúgása, átadása, kapura lövése élményszámba megy. Az őszi szezon befejeztével elteijedt az a hír, hogy a népszerű Kenő hátat fordít a Tiszaparti városnak, más csapat mezét húzza fel az új idényben. Ma már biztos, hogy ez nem így lesz, hiszen egyes sportvezetőknek köszönhetően itt maradt Szegeden, továbbra is erősíti a feljutásra nagy eséllyel pályázó Tisza-parti gárdát. A serleg átnyújtása kitűnő alkalom volt arra, hogy elbeszélgessünk a szegedi gólzsákkal. 9 Mondjon néhány szót arról, hol kezdett focizni, melyek voltak pályafutásának főbb állomásai? Kenő otthon érzi magát Szegeden Süli József rovatvezető (balról) és Baltás Gábor (jobbról) átadja a serleget Kenesei Zoltánnak, december legjobb sportolójának. (Fotó: Miskolczi Róbert) " - Újpesten laktunk, így a Megyeri úton húztam először focicsukát a lábamra. Tizenhat éves voltam, amikor a Volánnal, ahova kölcsönadtak, az NB II-ben az első csapatban játszottam. Azóta megfordultam egy pár egyesületben: a Haladásnál, az MTK-nál, a Sopronnál, a Kispestnél, aztán Izraelben, majd a Csepelnél, s végül az akkori Szeged-Dorozsmánál kötöttem ki. 9 Miért éppen Szegedre jött, hiszen hívták más csapatok is? - Ez volt a legszimpatikusabb, ebben láttam a legtöbb fantáziát. 9 Nem bánta meg akkori választását? - Ha megbántam volna, akkor most nem ülnénk itt. Nagyon jól érzem magam a városban, rengeteg barátot, ismerőst szereztem, úgy vagyok itt, mintha otthon lennék. Szeretnek, megbecsülnek a szurkolók, s én is hasonlóan érzek irántuk. Főleg ez döntött most is, amikor újabb másfél évre elköteleztem magam Szegedre. 9 Nagyon jól ment a játék az ősszel. Amikor az év elején megkezdték a felkészülést, az akkori edző már lemondott Kenesei Zoltánról... - Nem mindenben értettem egyet „módszereivel", talán ennek volt köszönhető, hogy nem voltunk „puszipajtások"... Később aztán ő is belátta tévedését, de el is került tőlünk. Hogy miért ment jól a játék az ősszel? Voltak partnereim, nem kellett mindent magamra vállalnom. Nem csak rám, hanem társaimra is ügyeltek az ellenfelek, s ezzel könnyebb lett az én dolgom is. 9 A csapat a bajnoki rajt előtt egy héttel állt össze, nem félt, hogy a végén kudarc lesz? - Egy pillanatra sem. Akkor is azt nyilatkoztam, most is azt mondom: az a gárda, amelyben olyan jó labdarúgók kergetik a labdát, mint nálunk, nincs sikertelenségre ítélve. A gyakorlat be is bizonyította ezt. Ahogy teltek a fordulók, úgy lendültünk játékba, aztán az őszi szezon végén a második helyen végeztünk. 9 Az NB I-ben talán egyetlen játékost sem , faragnak" annyit, mint önt. Mégis csak nagy ritkán veszti el a türelmét... - Amikor felvágnak, nagyon dühös tudok lenni, de aztán gyorsan elszáll a mérgem, s igyekszem csak a játékra koncentrálni. A játékvezetők sem szeretik az önbíráskodást. 9 Mintha javult volna a sípmesterekkel a viszonya. - Nincs és nem is volt nekem semmi bajom a bírókkal, annak ellenére, hogy egyesek már a meccs elején „kiszúrnak", s ha kinyitom a számat, már villan is kezükben a sárga lap. 9 A magyar pályákon még egy Kenesei kergeti a labdát, igaz, ő magasabb kategóriában, a profibajnokságban, az MTK csapatában. Milyen a viszonya az öccsével? - Nagyon jó. Annyira, hogy most, amikor a Kék Mókus-kupára hívtam a Fergetegbe, nem csak ő jött azonnal, hanem magával hozta MTK-s csapattársát, Szamosit is. 9 Meg is nyerték simán a ma már nagy népszerűségnek örvendő kupát. - A döntőben csak a második félidőben játszottunk jól, de az is elegendő volt a kitűnő erőkből álló Rondella legyőzéséhez. Élvezet volt játszani a Sportcsarnokban, hiszen akárcsak egy Pickmeccsen, zsúfolásig megteltek a lelátók. Innen is látszik, hogy a szegedi szurkolók igénylik a labdarúgást, nagyon szeretik a jó focit. 9 Kedden nekiláttak a tavaszi bajnokságra való felkészülnek. De nem mindenki jelentkezett „munkára". - Ezek a napok eldöntik, hogy kik mennek és kik maradnak. Szerintem a csapat kilencven százaléka továbbra is marad, s egy-két erősítéssel mégis célba érünk majd. 9 Nagy csalódás lenne, ha nem sikerülne a felkerülés? - Erre még gondolni sem akarok. De nem is kell, hiszen csapatunkban olyan játékosok vannak, akiknek szájából nehéz kiénekelni a sajtot. Ha az itthoni meccseket nyeljük, s idegenben „ikszelgetünk", akkor már nem lehet baj. Remélem, az őszszel mi is ott leszünk a legjobbak között... P. Sándor József Amíg a készlet tart! Szafymazi utca 2. Tel.: (06-62) 470-981, (06-62) 470-614