Délmagyarország, 1999. január (89. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-27 / 22. szám

SZERDA, 1999. JAN. 27. HANGSÚLY 7 • Eltérő önkormányzati és befektetői érdekek A csatorna túlsó oldala Kútba esnek-e a vizes tervek? Képünkön Rupp Tamás, a Szegedi Vízmű Kft. vezérigazgatója és dr. Óvári Judit, a cég jogtanácsosa. (Fotó: Nagy László) Immáron több hete tart az a vita amelynek egyik résztvevője a szegedi önkormányzat, a másik oldalon pedig a város víz- és csatornaközművének üzemeltetését végző, francia érdekeltségű cégek állnak. Szeged város vezetése módosítani kívánja az 1994-ben megkötőn keretszerződést, ellenkező esetben a megállapodás felmondását is lehetségesnek tartják. A francia partner pedig bízik a békés megegyezésben. Az önkormányzat és a francia CGE közötti vitáról megkérdeztük a Szegedi Vizmű Kft. vezérigazgatóját, Rupp Tamást is, s elmondta véleményét a Magyar Vízügyi Kivitelező Kft. ügyvezető igazgatója. Kis Pál is. A két vezetőnek azokat a kifogásokat soroltuk el, amelyeket az önkormányzat is megfogalmazott. Szegeden annyi, mint Pesten • Az önkormányzat szerint önök relatíve magas áron biztosítják a vizet és a csatornaszolgáltatást. Mi a véleménye erről? kérdeztük először Rupp Tamást. - Szegeden és Budapesten azonos a díjtétel az ipari, a közületi és a lakosság fogyasztók esetében, Debrecenben, Miskolcon és Pécsett megkülönböztetik egymástól az ipari és a lakossági fogyasztókat, s az ipari díjtétel a magasabb. 1998-ban Budapesten áfás áron 156 forint volt a víz- és csatornadíj, Debrecenben 176 és 196 forint között mozgott ez az összeg, Győrben 189 forint, Miskolcon 181 és 338 forint között, Pécsett 163 és 354 forint között alakult az ár. Szegeden 1998-ban a díj 144 forint volt. Elkértem a víz- és csatorna szakmai szövetségtől az erre az évre várható lakossági árakat, s ezek szerint áfa nélkül Budapesten 76.90 csak a vízdíj, Székesfehérváron 159, Győrben és Miskolcon 105, Nyíregyházán 108, Pécsett 154, Szegeden 90 forint 60 fillér lesz a víz köbméterenkénti ára. A csatornadíj Budapesten 83 forint, Székesfehérváron 75, Győrben 107, Miskolcon 70, Nyíregyházán 76, Pécsett 87 és Szegeden 63 forint. Vagyis Szegeden a víz- és csatornadíj megegyezik a budapestivel, ahol a víznyerés körülményei hasonlóan kedvezőek és a szennyvíztisztítás - sajnos szintén hasonlóan - gyerekcipőben jár. Szegeden a víz és csatornadíj 34,3 százalék fejlesztési díjhányadot tartalmaz 1999-ben, ami várhatóan közel 600 millió forint bevételt jelent az önkormányzatnak. Az a kritika is ért bennünket, hogy nem kezeljük kellőképpen az ipari fogyasztókat. Az önkormányzat a díj megállapító hatóság, és ha akarnánk se kezelhetnénk másként az ipari fogyasztókat. A városok többségében az ipar egyébként magasabb díjat fizet, mint a lakosság, Szegeden viszont azonosak a díjtételek, s úgy gondolom, nem lehet azt mondani, hogy az ipart elidegenítjük magunktól. Ha az illetékes szakhatóság, az Ativizig kiadja az engedélyt magánkutak fúrására, akkor az ipar mindenképpen fúr kutat, hiszen a szegedi víz díja ma 34,3 százalék fejlesztési díjhányadot tartalmaz. Ezt nyilvánvalóan nem kell annak megfizetni, aki saját kutat furat, így köbméterenként csak a vízen a fejlesztési díjhányaddal számolva nettó 26,40 forintot lehet megtakarítani. Ezzel azonban az önkormányzat rekonstrukcióra és csatornaépítésre költhető forrásai csökkennek. 0 Felhozták önök ellen, hogy nagyon kevés csatornát építettek. - Téves az a szám, amely szerint 16 kilométernyi csatornát építettünk, ez egy 1997-es szám. 1998-ig közel harminc kilométer csatorna épült meg, ha a bekötéseket is beszámítjuk. Ami a további építéseket illeti: meg lehet tenni azt, hogy más befektető tőkét hoz az infrastruktúrába, de akkor ennek vagy a vízdíjban, vagy az önkormányzat kifizetései útján meg kell jelenni, a kamatköltségekkel együtt. • Kijelentették az önkormányzati szakértők, hogy a karbantartási szerződés közgazdaságilag megalapozatlan és a város számára hátrányos, mert jelentős díjemelést biztosit. Mi a véleménye erről? - A karbantartást az MVK többségében ugyanolyan gépekkel végzi, mint amilyennel a mélyépítést lehet végezni. Belátható, hogy azok az emberek, aki a karbantartást végzik, két javítás között mást is csinálhatnak. A jelen szerződéses konstrukció ezt teszi lehetővé, s így a munkaerőt is sokkal jobban ki lehet használni. Korábban a vízműnek sokkal nagyobb költséggel kellett fenntartania a kétféle tevékenységre a technikát és a munkaerőt, vagyis úgy gondolom, éppen jelenlegi a közgazdaságilag helyes megoldás. • Ön szerint helyes az, ha egy közös tulajdonlású cégben a kisebbségi tulajdonos nevezi ki az első számú cégvezetőt? - A WB Kft. élére az önkormányzat nevezi ki az igazgatót, az MVK Kft. esetében a francia cégnek 66 százalékos a többsége, így egyedül a Vízmű Kft-ről, azaz az én posztomról lehet szó. A Vízműnél a befektető 49 százalékos kisebbséggel rendelkezik, de ha nem ő lenne jogosult a vezérigazgató kinevezésére, akkor semmi értelme nem lenne a szerződésnek. Ebben az esetben nem gyakorolhatná a befektető azokat az operatív döntési jogokat, amelyek ahhoz kellettek, hogy az utóbbi években a 25 százalékos árbevétel-arányos hatékonyság-megtakarítást éljünk el. Rövid távon eltérnek egy önkormányzatnak és egy befektetőnek az érdekei. Ha a hosszú távon gondolkodó befektetőnek nincs meg a megfelelő jogosítványa, akkor felesleges volt szerződni az egyik legjelentősebb víziközmű üzemeltető szakcéggel. Azoknál a cégeknél, ahol önkormányzati tulajdonos maradt meg, ott dezorganizálódtak ezek a cégek, pontosan azért, mert az önkormányzatnak nem a vállalattal kapcsolatos tulajdonosi érdekeltsége az erősebb, hanem politikai meghatározottságból dönt az ármeghatározás és a piachoz jutás terén. Egy önkormányzatnak véleményem szerint nem az üzemeltetés, hanem az ellenőrzés a feladata. Meg kell jegyezni, hogy a Szegedi Vízmű valamennyi szerződését jóváhagyta az önkormányzat, az üzletpolitikát minden évben a taggyűlés elé teijesztettük, s azt elfogadták a tagok. Nyolcmilliárdos javaslat • Ugyanakkor úgy tudjuk, hogy megtagadták az együttműködést a csatornabizottsággal. - Ez nem igaz. Három dolgot kértek tőlünk: egy 1998. november 30-i leltárt, egy 1998. MII. negyedévi eredmény-kimutatást, és az összes szerződést. Mi elküldtük azokat a dokumentumokat, amelyeket lehetséges volt elküldeni. I—III negyedévi eredmény-kimutatást nem készítettünk, de a fél évest elküldtük. Éppen november 30-án nem készítettünk leltárt, de elküldtük a leltározási ütemtervet. A szerződésállományt betekintésre rendelkezésre áll, csupán az utóbbi három hónap szerződéseit nem hagyta még jóvá az önkormányzat. Ami az önkormányzattal való együttműködést illeti: a Generale des Eaux javaslatot tett a közelmúltban az önkormányzat részére a víziközmű infrastruktúra finanszírozásában való jelentős befektetésre. A befektetőüzemeltető a szennyvíztisztító, a főgyűjtő csatornák és a hiányzó lakóterületi csatornák jelentős részének együttes fejlesztésére tett ajánlatot. A több, mint nyolcmilliárdos projekt mintegy 25 százalékának finanszírozását vállalná a magánbefektető, valamint elősegítené, hogy az önkormányzat az állami támogatásokon túl további 25 százalékos Phare-támogatásban részesüljön. • Ön szerint nem aggályos a genfi választottbíróság kikötése, ahol egy harmadik országbeli bírónak kellene a magyar jogot alkalmazni? - Semmi problémát nem látok abban, hogy ha két ország gazdasági társasága szerződést köt egymással, akkor egy harmadik országot jelölnek ki a bíráskodás helyszínéül. Egyfajta egyensúlyra törekedtünk ezzel, ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy abban az időben a budapesti választottblróság még nem működött, így esett a választás Genfre. • Az önkormányzat azt is nehezményezi, hogy nem eléggé konkrét a szerződésben a vásárlási záradék. - Egy privatizációs szerződésben éppen az a szokatlan, ha az eladó visszavásárlási záradékot köt ki. Azzal, hogy a jelen szerződés ezt mégis megemlíti, az önkormányzat egyfajta többletlehetőséghez jut. • Az esetleges szakításnak milyen pénzügyi következményei lehetnek? - A Szegedi Vízmű Kft. az elmúlt években közel 2 milliárd forintot fizetett be az önkormányzat kasszájába, amelyet költségként számol el. Ha kiderül, hogy az önkormányzat nem rendelkezik azokkal a vagyontárgyakkal, amelyeket bérbe adott, akkor felmerül az, hogy a bérleti díj után 18 százalék nyereségadót kell fizetni, plusz a késedelmi kamatot, plusz esetleg az APEH által kiszabott büntetést. Másrészt az önkormányzat az építési alapból munkákat finanszírozott, amelyet részben az MVK és más cégek kaptak meg. Mindez az áfa visszaigénylésével történt, ami jogtalanná válhat az egész keret-megállapodásos konstrukció megsemmisítésével, Ez meghaladja a félmilliárd forintot. Ezen túl vissza kell fizetni a cégek üzleti, könyv szerinti értékét, ez jelenleg egymilliárd körüli vagyon. Ezen túl a szerződés meghiúsulása miatt kártérítést kérhet a francia fél. Mindent összeszámolva az önkormányzat anyagi kára négymilliárd körüli lehet. Rövid szakaszokban A csatornavitában érdekelt a Magyar Vízügyi Kivitelezési Kft. is, amelynek ügyvezető igazgatója, Kiss Pál cége nevében a mellékelt levelét kiegészítendő elmondta, hogy a francia partner együttműködésre törekszik. Kiss Pál az MVK Kft. áraival kapcsolatban elmondta, hogy az önkormányzattal együtt - két év közös munkával - kidolgozott egységárrendszer alapján dolgoznak. Éppen ezért álláspontjuk szerint nem állja meg a helyét az, hogy az MVK diktálja az árakat. Hozzátette, hogy a cég fajlagos költségei viszonylag magasak, mert a megépített csatornák hossza átlagosan nem érik el a 200 métert, míg az országos projektek több kilométeres munkákkal számolhatnak. Kiss Pál szerint semmiképpen nem fedi a valóságot az, hogy a piacon megszokottnál többszörös áron dolgoznak. A kizárólagossággal kapcsolatban az ügyvezető leszögezte: az alapgondolat az volt, hogy a dolgozóknak biztos munkalehetőséget teremtsenek. A keretszerződés értelmében a kizárólagosság a kezdetektől nem volt teljes körű, mert a gépészeti, a magasépítési, az elektromos munkák, a kútfúrások, de a nagyátmérőjű csatornák sem tartoztak ide. „Furcsa, hogy azok nyilatkoznak ezzel ellentétesen, akiknek ismerniük kellene a szerződés tartalmát" - mondotta Kiss Pál. Arató László A Magyar Vízügyi Kivitelezési Társaság Kft. az alábbi levelet juttatta el szerkesztőségünkbe, válaszképpen a velük kapcsolatos önkormányzati véleményekre. „Az utóbbi napokbán a sajtóban megjelent néhány újságcikkel kapcsolatban megjegyezni kívánjuk, hogy ezek félretájékoztató, rágalmazó jellege kifejezetten sérelmes társaságunkra nézve. A Magyar Vízügyi Kivitelezési Kft. a Szegedi Vízművek és Fürdők Vállalat Hálózati Főüzeméből jött létre 1994-ben. Az MVK Kft. oly sokat vitatott kizárólagossága csak a kivitelezési munkák egy részére vonatkozik, és arra hivatott, hogy a társaság tevékenységének induló szakaszában biztos munkamennyiséget nyújtson, lehetővé téve ezzel az előző vállalattól átvett dolgozói létszám megtartását, tehermentesítve ezáltal a város költségvetését. Ez a rendelkezés nem fosztja meg a várost az állami támogatásoktól, hiszen számos ily módon finanszírozott munkával más vállalkozásokat bízhat és bízott is meg. Többek között két példát említenénk, a Matyéri kajak-kenu világbajnoksághoz kapcsolódó csatornázást 124 millió forint értékben, melyet egy Szege• Az MVK válaszol Az önkormányzat a felelős den kívüli vállalkozó végzett el, illetve az újszegedi főgyűjtőcsatorna kivitelezési munkáit 189 millió forint értékben. Az MVK Kft., létrehozásának alapgondolata abban állt, hogy ezáltal kiterjeszthesse tevékenységének hatáskörzetét a város határain túlra is, ily módon csökkentve a Szeged város ivóvíz és csatornahálózatain végzett munkák költségét, a lakosok javát szolgálva. Sajnos, ezen elv véghezvitele csak részben történhetett meg, mivel a társaság cégbejegyzésének elmaradása olyan jogi űrt teremtett, mely nagyszámú piaci lehetőségtől fosztotta meg a társaságot. A cégbejegyzés problémája egyedül Szeged MJV Önkormányzatának felelősségéből ered, aki 1994 évben nem tett eleget szerződésben vállalt kötelezettségeinek. Az immár négy és fél éve tartó helyzet súlyosan megsértette a francia befektető, a város lakóinak, valamint az önkormányzatnak az érdekeit is, aki 33%os résztulajdonosa az MVK Kftnek. Emlékeztetnünk kell a következőkre is: - az MVK Kft. 150, többségében szegedi dolgozót foglalkoztat; - az MVK Kft. az 1998. évben megszerezte az ISO 9002 minősítést, mely tanúsítja szolgáltatásai minőségét; - 1998 júniusában felmérés készült Szeged város lakosainak körében, melyben a megkérdezettek a víz- és csatornaszolgáltatást kezelő cégeket a hat, közszolgáltatást végző cégeken belül a harmadik helyre sorolta, a szolgáltatás minőségének alapján; - a négy és fél év alatt keletkezett nyereség új gép- és eszközberuházásokba került visszaforgatásra. Egyáltalán nem került sor nyereség utáni osztalékfelosztásra. Hogyan adhat hitelt a város egy olyan szakértőnek, aki kijelenti, hogy az MVK Kft. kizárólagossága a városnak 800 millió forint veszteséget okozott, holott a kivitelezett munkákból az MVK által megvalósított feladatok összességében 1994 óta 948 millió forintot képviseltek a Vízügyi Építési Alapon belül. Az MVK Kft. a Szegedi Vízmű Kft. egységár listája alapján végzi munkáit, mely lista kidolgozása a Városi Vízügyi Beruházási Kft.-vel, a Vízés Csatomabizottsággal, SZMJ Város Önkormányzatának Műszaki Irodájával folytatott folyamatos egyeztetések és jóváhagyások alapján jött létre. A szintén szóba hozott karbantartási szerződés aláírására először 1994-ben került sor, hosszas tárgyalásokat követően, mely szerződést önkormányzati képviselők jelenlétében 1995 áprilisában felülvizsgálták. Egy ilyen jellegű szerződés teljesítése úgy személyi, mind gépi eszközök tekintetében a hibaelhárítások esetére állandó készenlétet igényel a nap 24 órájában, és olyan jelentős anyagkészletet kíván, mely bármilyen javítás elvégzését lehetővé teszi. Amennyiben a karbantartást a kivitelező cég végzi, az a város számára költségcsökkenést jelent, mivel az a nagyobb váratlan hibaelhárítások esetén a készenléti személyiés eszközállományt bármikor ki tudja bővíteni a kivitelezéseken alkalmazott személyi- és eszközállománnyal. Ezzel szemben, egy vízműt üzemeltető cégen belül működő egyszerű karbantartási részlegnek feladatai teljes körű ellátásához a maximum feladatokhoz igazodva sokkal jelentősebb készenléti személyi és eszközállománnyal kellene rendelkeznie, mely jelentősebb költséget is eredményez. Megalakulása óta, az MVK Kft. gazdasági tevékenységét rendszeresen ellenőrizték az önkormányzat képviselői, valamint a felügyelőbizottság tagjai. Az elmúlt négy és fél év alatt a francia félnek mindig az volt a véleménye, hogy egy szerződésnek a változó körülményekhez igazodnia kell, éppen ezért nyitott a tárgyalásokra mely megnyilvánult abban is, hogy a szerződést 1998 február hónapban már módosították. Jelenleg a várossal kötött szerződés nincs felbontva és nem is kívánjuk, hogy ez bekövetkezzen. A döntéshozóknak tudnunk kell, hogy ilyen szerződésbontás rendkívül magas költséggel járna minden érintett félnek." Az MVK Kft. francia tulajdonosa