Délmagyarország, 1999. január (89. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-02 / 1. szám

4 ÚJ GENERÁCIÓ SZOMBAT, 1999. JAN. 2. MA A SOMOGYI-KÖNYV­TÁR zárva tart. FÓNIÁSZ telefonkár­tya-klub a Tisza L. krt. 14. szám alatt. A JATE-KLUBBAN 21 órától Mi-csoda buli. Ház­igazda: Mátrai Róbert és Molnár Lajos. A SZOTE-KLUBBAN 22 órától zenediszkont név­napi party. Házigazda: Dj Öcsi. Ördögszag és nevetés 75 éve A szegedi olvasókhoz Közelebbi és távolabbi múltak nagyon megszag­gatták reményeinket, ame­lyekkel jobb sors jövetelét várjuk, sok fájó csalódás után is új remény éled min­den küzdő-bízó emberben. Hátha mégis-mégis szebb, világosabb, vigasztalóbb lesz ez a most beköszöntött újév a szomszéd elődeinél. Hátha megenyhül a gond, az inség és sok szenvedé­sért megvigasztaló békessé­gért szelídül a lángolásban még el nem fáradt pártvil­longás és gyűlölség, ame­lyet a magyarság megrontá­sára szítanak lelkiismeret­len tőrtetők és jelszavaikkal hazát boldogító álbölcsek. (1923) VASÁRNAP AZ ALAGÚT SÖRÖ­ZŐBEN nosztalgia ötórai tea a Koktél duóval, 17 órától. HÉTFŐN • 50 éve Gazdák kitüntetése A közgyűlés előtt vette át a három és félholdas kis­kundorozsmai kisparaszt Dobi István miniszterelnök díszoklevelét és azt a két­száz forintos jutalmat, melyben azért részesült, mert bár héttagú családjáról is kell gondoskodnia, be­szolgáltatási kötelezetségé­ben az előírtnál jóval na­gyobb mértékben tett elel­get, és ezzel ragyogó példá­ját adta a közösség iránti kötelezettségérzetének. A közgyűlés a díjátadás után több fontos ügyet tárgyalt. (1948) • 25 éve Buszt vagy taxit? Immár annyi ember la­kik Tarjánban, mint egy ki­sebb fajta városban. Szóra­kozási lehetőség egyenlőre még nincs a városrészben, így azután elég sokan kény­telenek késő este hazatérni, ha a színház után még ne­tán vacsorázni volt kedvük, vagy betértek egy-egy étte­rembe, bárba. S az éjszakai gyaloglás nemcsak az időn­ként szórakozni vágyó tar­jániaknak okoz gondot, ha­nem azoknak is, akik éjsza­kánként járnak dolgozni. Az ott lakók kérik a Volánt, hogy akár kétszeres tarifá­ért félóránként közlekedtes­sen egy buszt Tarjánba haj­nali háromig. (1973) A FEHÉR GYŰRŰ Közhasznú Egyesület bűn­cselekmény sértettjeinek 10 és 12 óra között ingye­nes jogi tanácsot, felvilágo­sítást ad az Eszperantó utca 3-5. szám alatti irodaház­ban. TANÁCSADÁS: 13 és 18 óra között polgári szol­gálattal kapcsolatos ta­nácsadás, 17 órától diáksaj­tóműhely az Ifjúsági Irodá­ban (Dózsa Gy. u. 5.); 15­től 17-ig jogi- és honvédel­mi-, 17-től 19-ig pályavá­lasztási tanácsadás a Man­dala-klubban (Berzsenyi u. 3.). EGÉSZSÉGVÉDELMI és mentálhigiénés tanács­adást tart dr. Molnár Amá­lia gyermekorvos 16 órától a Gyermeksors Alapítvány irodájában (Dózsa Gy. u. 5.). „ÚJÉVI GÁLAKON­CERT BÉCSBŐL" 19.30 órától a Szegedi Nemzejti Színházban. Fellépő művé­szek: Ingrid Sonnleithner (szoprán), Adriane Queiroz (szoprán), Josef Hopfer­wieser (tenor, a bécsi Staat­soper művésze), Rudolf Katzböck (bariton, a bécsi Volksoper művésze). Ve­zényel: Kurt Schmid. • AZ ALKOTÓHÁZ (Ár­boc u. 1-3) programja: 15 órától csipkekészítő-, ló­tól fafaragó szakkör. A szegediek az idei hideg szilveszteren is kivonultak a Kárász utcára. (Fotó: Schmidt Andrea) A szegediek szokása Szerint az új év első órái­ban most is megtelt a Ká­rász utca. Az ünneplők a hideg szilveszterben a ta­valyinál kevesebben és kevesebbet időztek a sé­tálóutcán, pezsgőből azonban biztosan nem fogyott kevesebb. Ahogy elülnek a Him­nusz hangjai, perceken belül trombitás, ködkürtös menet áramlik a Kárász utcán. Csí­pős hideg van, az új év első elérzékenyedését pezsgővel kell tovább fűteni. A sarkon egy elázott legény kalota­szegire emlékeztető táncot jár az induló autók között a kereszteződés jegén. El­dönthetetlen, hogy a mámor ajándéka-e ez a néhány ihle­tett lépés a legényesből vagy korábbi mulatságokból való. A kérdést egy türel­metlen autó dudája zátja le, amire hősünk a körülmé­nyekhez mérten kihúzva magát, ígyen kiált: - Szil­veszter van, öreg harcos! Ebben jó páran igazát adnak neki. A szilveszteri utca szoká­sai tavaly óta nemigen vál­toztak. Csak annyit, hogy idén mintha kevesebb petár­da durrogna. A régi petár­dák mellett viszont megje­lentek a tűzköpő pör­gettyűk, amelyek meggyújt­va a földön szólják ficánko­ló szikráikat, majd egyszer­re zöldes-kékes lidércként a magasba emelkednek. A múzeum mellett hangos tár­saság rendezi saját tűzijáté­kát. A dolog egyre meré­szebb, egyre több töltet köt ki az úttesten, már inkább az autókat célozzák. Szeren­csére nem lesz nagyobb tűzijáték. Minden rakétasivítás újabb gomoly kénköves füs­töt ereszt. A szomszéd pin­cekocsma feljáróján két be­csípett leány tűnik elő a ter­jedelmes füstből, nevetnek és fújtatnak az ördögszag­ban. Te, visít fel egyikük, fogjál, mert elterülök. A másik eleget is tesz e felké­résnek, ám a segítségben nincs köszönet. Mint a har­monika két fele, úgy köze­lednek-távolodnak, az egyensúlyt keresve, és csi­lingel is a nevetésük, mint a harmonikaszó. A nyers trombitahangok­tól harsogó Kárász utcából kiérve egy pillanatnyi vélet­len csend támad, mintha Mózes választotta volna ket­té a hangzavart. Mind meg fogunk halni, kiáltja bele eb­be a csendbe egy szkeptikus próféta a Dugonics téri fe­nyő alól. A szilveszteri teli­holdnak azonban ez teljesen mindegy. Az embertársak pedig hálátlanok, visszatér a vidám trombitaszó, mintha éppen ezt a hangot akarná túlharsogni. A JATE klub felől szerencsére erősítés ér­kezik a szilveszteri Jeremi­áshoz. Pezsgős üveggel a kézben indul tovább, kissé bizakodóbban. Az ünneplők kezdenek visszaszivárogni otthagyott mulatságukba. A szembejö­vők üvegeiben egyre keve­sebb a pezsgő. A tudósító óvatosan gondol arra a böl­csességre, hogy amit az em­ber az év első napján csinál, azt teszi majd egész évben. Persze, ez csak reggeltől ér­vényes. Panek Sándor Algyői buszbérletek • Munkatársunktól Az algyőiek abuszbérlete­ik megvásárlásához szüksé­ges igazolólapokat a helyi faluházban vehetik át. Áz ügyfélszolgálat január 2-án és 3-án 9-től délig, 4-e és 8-a között 11 órától 17-ig, mun­kanapokon 14-től 16 óráig van nyitva. Rendőrségi fogadóóra Munkatársunktól Ma, hétfőn lakossági fogadóórát tart dr. Szőke Péter ezredes, a Szegedi Rendőrkapitányság veze­tője. Az érdeklődők 13 és 16 óra között kereshetik fel az ezredest a Párizsi körút 16-22. szám alatti irodájában. Gólyával ütközött egy rendőrautó • Szeged (MTI) Különleges baleset történt szerdán délután Szegeden: gólyával ütközött egy rend­őrautó. A baleseti járórkocsi tom­pított fénnyel, mintegy 30 ki­lométeres sebességgel haladt a 45-ös számú főútra kiveze­tő Kálvária sugárúton, ami­kor egy alacsonyan szálló gólya a kocsi visszapillantó tükrének ütközött. A kis se­bességnek köszönhetően csak minimális kár keletke­zett a rendőrautóban. A meg­sérült gólyát a közeli vadas­parkba szállították. Mint Gősi Gábor, a va­daspark igazgatója az MTI tudósítójának kérdésére el­mondta, a gólyának nem tört el semmije, csupán a csőre sérült meg. így remény van a felépülésére, egyelőre azon­ban karanténban őrzik fel­gyógyulásáig. Utána a Kis­kunsági Nemzeti Parkkal egyeztetve gondoskodnak a madár jövőjéről. Az igazgató hozzátette: az elmúlt hetek­ben Szeged több részéről is érkezett bejelentés hozzájuk, hogy gólyát látnak, sőt több helyen enni is adtak neki, de mire a vadaspark szakembe­rei kiérkeztek a helyszínre, már nyoma veszett. Dlusztus Imre Futballizmus (13.) A Bajnokok Ligájában a Ferencváros-Newcastle mér­kőzésen szembesülhettünk el­őször azzal a ténnyel közvet­lenül, hogy egy földön járó, hús-vér ember, jelesül Alan Shearer egyedül csaknem annyit ér, mint az egész Üllői úti stadion. A Blackburnből átkerült futballistáért - ma­gyar pénzre átszámítva - több mint három és fél milliárd fo­rintot fizettek, s ahogy elmé­regettük, hogy a mi Nyilas Elekünk nem tűnik annyival gyengébb játékosnak, mint amennyivel kevesebb az utá­na fizetendő transzfer, azt is megérthettük, hogy a vérfor­ralóan magas menedzserfize­tések világa már réges régen elérte azt a futballközeget, amelyben önmagát becsüli meg és értékeli föl a játékosát látványosan és nyilvánosan túlfizető klubvezető. Mindazonáltal a legjobban fizetett játékosok örökranglis­táján Shearer a maga 25 mil­lió francia frankjával (újabb szorzás: 875 millió forint!) csak a negyedik, megelőzi őt Ronaldo (60 millió frank évente), Rivaldo (33 millió) és - súlyos sérüléséig - Sam­mer (26 millió), de talán még ennél is meglepőbb, hogy a 36 éves Matthaus a világ­ranglista 14. helyén lehet még mindig, méghozzá ugyanakkora jövedelemmel (évi 15 millió frankkal), mint Dávid Beckham, s hogy tőlük csak egymillióval marad el, s így még a legjobb húszba ke­rülhet egy kapus, az FC Bar­celonában tavaly alig védő Vítor Baia. A húszas elitnek három FC Milan-játékos a tagja. Ro­naldo mellett Desailly és Maidini (15-15 millió frank, maradván a világbajnok pénzneménél) is jó helyet ka­pott, így talán nem meglepő az adat: a lombard klub költ­ségvetésének 69 százalékét teszi ki a bér. A világfutball kirakatában néhány óriási üzleti forgalmat lebonyolító nemzeti társaság csillog a legfényesebben. Az angol, a német, az olasz, a spanyol és a francia első ligá­nak mérlegfőösszege vetek­szik a világ legnagyobb tu­risztikai cégeinek üzleti for­galmával. Az angol élvonalban a harmincezres átlagos néz­őszám mellett 4,3 milliárd francia frank az éves forga­lom. A legutóbbi hat évben négyszer bajnokságot nyerő Manchester United a zászlós hajó. A tőzsdére is föllépő klub 1997-ben 880 millió frankos forgalommal 276 milliós eredményt produkált. Az 1991 júniusában piacra dobott részvények hét év alatt 700 százalékos árfo­lyam-növekedést értek el. Az első ligában a klubok egytől egyig tulajdonosai a folya­matosan fejlesztett, egyre ké­nyelmesebb stadionjaiknak, így a szurkolók könnyebben elviselték a három esztendő alatt bekövetkezett 45 száza­lékos jegyáremelést. S hogy egy másik hároméves sza­kasszal a szurkolók költeke­ző kedvét még jobban bemu­tassuk: a Newcastle ennyi idő alatt ötről kilencvenmillió francia frankra növelte az ajándéktárgyakból származó bevételeit. A német Bundesliga sem hasonlít a szegényházhoz: 31 ezres átlagos nézőszám mel­lett 2,9 milliárd francia fran­kot hozott a legutóbbi bajno­ki év. Itt a jegyárak három év alatt csupán 25 százalékkal emelkedtek, "ám 1988-ról 1998-ra 40-ről 255 millió márkára (856 millió frankra) halmozódott a klubok televí­ziós bevétele. A Bundesliga 18 csapata átlagosan 45 mil­lió francia frank szponzor­pénzzel gazdálkodik. Az át­lag fölé két, tőzsdére készülő klub emelkedik nagyságrend­del, a 442 millió frank össz­forgalmú Borussia Dortmund (ebből 174 millió a klubemb­lémás ajándéktárgyakból) és az 561 milliót forgató Bayern München. Utóbbinak ezer szurkolói klub segít értékesí­teni a 150 millió francia frank értékű ajándéktárgya­kat, s hogy biztos legyen az üzlet, a sportsikereket két konkurens sör birtoklásával egészítik ki. Olaszországban, a világ legdrágább játékosait foglal­koztató első ligában 30 ezer a mérkőzésenkénti átlagnéz­őszám, s 3,3 milliárd francia frank az üzleti forgalom. 1997-ben a Milán és az Inter 350 millió frankot költött el játékosok vásárlására. (Tájé­koztatásul: a világbajnok or­szágában az egész első osz­tály mindössze százmilliót költött transzferre. Igaz, a francia nézők csak álmodoz­hatnak olyan sztárok közvet­len élményéről, mint a brazil Ronaldo és Leonardo, a hol­land Kluivert és Winter, vagy az afrikai Weah és Kanu.) Errefelé sajátságos, hogy a jegyárbevétel növekedésének ütemét nem veszi föl a tévé­társaságok által folyósított jogdíj, mivel az olaszok in­kább a lelátón élik át a cso­dát: a RAI és a Telepiu épp 400 millió francia frankkal kevesebbet hozott a klubok­nak, mint a hasonlóan nézett és erős angol bajnokság. A nagyon drága játékosok és a Calcio kétmilliárd frankos hi­ánya között óriási ellentét fe­szül. Ha az olaszok a tőzsdé­re akarnak kerülni - márpe­dig ez a jövő útja - át kell hogy gondolják, milyen gaz­dasági lépéseket tesznek a jö­vőben. A drága tánc finanszí­rozására vagy a klubok költ­ségeinek csökkentésére sza­vaznak? Ezt talán Silvio Ber­lusconi (Fininvest és Milán AC), Giovanni Agnelli (Fiat és Juventus) vagy Vittorio Gecchi Gori (Télé Monté Carlo és Fiorentina) sze­mélyes példája szabja njeg. Mindenesetre intő jel, hogy néhány olasz sztár más orszá­gok bajnokságaiban - Angliá­ban Vialli és Zola, Spanyo­lországban Panucci, Francia­országban Simoné és Rava­nelli - keresi szerencséjét... A spanyol első liga a Ca­pital számításai szerint 3,2 milliárd francia frankos mér­leget mutat. A nagy stadio­nok (FC Barcelona, Real Madrid, Atlético Madrid) és a magas bérletes szám ellen­ére - mivel 22 csapat, s kö­zöttük néhány kicsi alkotja a bajnokságot - csupán 29 ezer az átlagos meccsenkénti nézőszám. A Barca minden­ben csúcstartó: 110 ezer bér­letes, félmilliárd frankos for­galom, 40 milliós eredmény, jelentős ingatlanvagyon és teljes körű katalán szimpátia. A Reál Madrid még maga­sabb, 760 millió frankos for­galmában azért nincs tarta­lék, mert a klub kénytelen nagyon drága ingatlanokat bérelni a Santiago Bernabeu stadion körül. Az Atléticóról nehéz egzakt számokkal szolgálni, mivel a klub tulaj­donos-elnöke, a civilben Marbella tengeri kikötőváros polgármestereként egy másik területen is uralkodó Jesus Gil y Gil öntörvényűén köny­veli szerteágazó tevékenysé­geinek konszolidált mérlegét. Sajátos helyzete a hispán foci­nak, hogy a klubok itt közvet­lenül értékesítik a televíziós jogokat. Lehet, hogy ezért is volt itt 1997-ben Európában a legmagasabb (1,1 milliárd frank) az éves tévés bevétel, így legalább világcsúcsra is jut: a brazil Denilson áthoza­tala a Sao Paulóbol tavaly 200 millió fráncia frankba került a Betis Sevillának. Ez egy Boeing 737-es ára. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents