Délmagyarország, 1999. január (89. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-23 / 19. szám

Reális illúziók r

aláti úgy másfél'évvel ezelőtt lehetett, amikor Dávid Kopperfield egyik közvetlen segítője a mestere ellen fordult, számos titkát kiadta, könyvet is irt róla, csalónak nevezte Kopperfieldet, ráadásul bármerre járt, mindenütt megpróbálta leleplezni még a bűvészet kellékeit árusító boltokat is. A nagyközönség akkor, úgy látszott, egyetértett a segítővel, ellenben a szakma bezárult előtte. Akkoriban hihető érvelés volt ez a segítőtől, azon egyszerű oknál fogva, hogy minden józan erkölcsi mérce szerint pénzt kérni azért, hogy nem valódi dolgokat valódinak tűntessen föl az előadásában, nem éppen elsőrangú tett. Csak hát akkoriban nem jutott el hozzánk a másik fél álláspontja, ami pedig újságírói szempontból kifogásolható. Most viszont egy viszonylag hosszú beszélgetést láthattunk a tévében Kopperfielddel, ami kissé billentett a mérleg nyelvén. Ugyanis abból kell kiindulnunk megítélésénél, ahogyan ő is mondta, ő illuzionista, ami annyit tesz, hogy nézőinek lehetetlennek tűnő, a fizika törvényeinek ellentmondó dolgokat mutat be. Azaz egy szóval sem állítja, hogy amit művel, valóságos, és nem csupán korlátolt képességű érzékeink felhasználása. Kopperfield olyan illúziókban részesíti közönségét, amilyenben nem mindennap lehet része, és ezt nem valami félisteni képességnek mutatja be, inkább abszolút világossá teszi, hogy a bűvészkedés, az illuzionistaság is egyféle elhivatottság, ha úgy tetszik, szakma, netán szolgáltatás, amit mindenki saját ízlése szerint vesz igénybe. Úgyhogy, mint kiderült, kár lenne idekeverni bármilyen féle „sarlatánságot". Aki pedig nem szereti az illúziókat, az nem is realista. Podmaniczky Szilárd Februárban: médiabál Az idén második alkalommal rendeznek Szegeden médiabált. A rendezvény két főszervezője, Horváth András, a Magyar Rádió Szegedi Körzeti Stúdiójának munkatársa és Kelemen István, a szegedi öreg rockerek jeles képviselője bízik abban, hogy a Hungária Szállóban február 6-án este tartandó bálnak legalább akkora sikere lesz, mint a tavalyinak. • Mi a bál célja? K. I.: - Szeretnénk elérni, hogy a szegedi elektronikus és nyomtatott sajtó munkatársai jobban megismerjék egymást. A lényeg az, hogy az operatőr együtt szórakozzon az újságíróval, a „kardok pedig maradjanak a ruhatárban". A bál nyilvános, bárki részt vehet rajta. így lehetőség nyílik arra is, hogy a szegedi közönség közelebbről megismerkedhessen a helyi média képviselőivel. • Milyen volt a tavalyi, az első bál fogadtatása? H. A.: - A rendezvény előtt egy héttel már elfogyott az összes jegy. A mintegy ötszáz vendég kiválóan érezte magát. Arra törekedtünk, hogy egy hagyományos elemekre épülő báli sorozatot indítsunk el. Nem az volt a célunk, hogy minél több szponzortól minél több pénzt „csaljunk ki". Épp ellenkezőleg. A Magyar Rádió Szegedi Körzeti Stúdiója és a Délmagyarország Kft. hirdetésekkel, újságcikkekkel segítette a rendezvényünket. 9 Mit kínálnak a vendégeknek február 6-án? K. I.: - Elsőként az est műsorvezetője és Dj-je, Horváth András köszönti a vendégeket. A nyitótánc és a vacsora után az oldott hangulatról a házigazda, a PRT zenekar gondoskodik. A bálon egymást váltogatja a DJ és a zenekar. Éjfélkor, sorsoljuk ki a tombolákat, majd hajnali négyig tartó buli következik. • Miért a sajátos koktél: élő zene és DJ? H. A.: - Azért döntöttünk így, mert a bálon minden korosztály képviseltetni fogja magát. Vannak olyan modem számok, amit a zenekar nem tud eljátszani - gondolok itt a legújabb diszkóslágerekre - de a fiatalok szeretik. Elhatároztuk, hogy megpróbálunk minden zenei igényt kielégíteni. A február 6-án, szombaton este hét órakor a szegedi Hungária Szállóban megrendezendő Média Bál ¥99-re a jegyeket az Old Rocker Kiadónál, a 62/472-833-as telefonszámon lehet megrendelni. K. T. Irodalom a felhők felett A bál két főszervezője: Horváth András és Kelemen István. (Fotó: Nagy László) Czigány Ildikó és Czigány György. Együtt is repültek. (Fotó: Karnok Csaba) A zongoraművész-költő apa és zenetörténészíró-pilóta lánya összesen tizenegy kötetet jegyeznek. A közeli napokban Szegeden, a Bartók Béla Művelődési Központban együtt mutatták be Czigány György Ima című új verseskötetét, és Czigány Ildikó már két kiadást megélt Kék világ című novellagyűjteményét. Zenetörténész diplomával kezdett repülni. Országos lapoknak írhatott zenekritikákat, mégis stewardessnak állt, csak hogy a tűz közelében maradhasson, és még az autóját is eladta, hogy a pénzből az Egyesült Államokban tehessen pilótavizsgát. Éppen egy évtizedig dolgozott szürkén, a színfalak mögött. Ha elbukik, ma senki sem ismeri. De sikerült neki, és Czigány Ildikó nem Czigány György lányaként lett híres. Pedig csak pilóta akart lenni. • Bár élete egészen más miatt került reflektorfénybe, mégis eltagadhatatlan, hogy lassanként kétkötetes szerző lesz. - Az irodalom valóban a jelen része, és nemcsak nosztalgia számomra, mint ahogyan a zene. Az időmbe már nem fér bele, hogy a muzsikával foglalkozzam. Bár azt meg kell vallanom, amikor a zenetörténészi pályát választottam, döntésemben igen nagy súllyal esett a latba az irodalom. Irodalmi vonzódásom irányított erre, ezért is végeztem el olyan elméleti szakot, mint a zenetudományi. A gyakorlati muzsikálásRepülő nagyapó Czigány Ildikó, ereiben nemcsak zongoraművész-költő édesapja vére csörgedez. Nagyapja ugyanis a második világháború idején maga is pilóta volt. Nyolcvanadik születésnapjára pedig olyan ajándékot kapott a sorstól - és unokájától - melyet legmerészebb álmaiban sem remélhetett még akkor, amikor Ildikó beiratkozott a zenetudományi szakra. A veterán és unokája ugyanis a nevezetes napon együtt rugaszkodott el a földtől, hogy a kék égen körözzenek. És néhány percre a nagyapó is átvehette a botkormányt. hoz nekem édeskevés közöm volt. Gyakran számon is kérik rajtam, és bíztatnak, hogy zongorázzak, de én semmilyen hangszeren nem tudok játszani. Igaz, zongorázni muszáj volt, de bevallom derekasan: nem nagyon szerettem. 9 Pályája később hihetetlen fordulatot vett, úgyhogy adódik a kérdés: zongoraművészként, költőként is ismert édesapja befolyásolta első pályaválasztását? - Természetesen a családi indíttatás sokat számított, de korántsem olyan formában, hogy valaki előírta volna, milyen pályára kell lépnem. Egyszerűen ez volt a levegőben, ebben éltem, s a választás kézenfekvőnek látszott. • Alighogy kezébe kapta zenetörténészi diplomáját, szinte mindjárt hátat is fordított elsőként választott hivatásának. Éppen akkor, amikor a friss diplomások gyakorta hamis illúziókkal, de legtöbbször nagy lelkesedéssel vetik bele magukat a munkába. - Még a szakdolgozatomat írni mentem ki Párizsba, és már akkor, utam során is olyan erós vágy volt bennem a repülés iránt, hogy minden lehetőséget megragadva bejutottam a pilótafülkébe. Ez a vágyakozás persze nem volt újdonság, hiszen már gyerekként is mindig repülni akartam, de az, hogy valaha pilóta lehetek, csak később fordult meg komolyan a fejemben. De Párizsból hazatérvén már úgy szálltam le a repülőről Ferihegyen, hogy a zsebemben volt a Malév Repülőklub címe és a telefonszáma. így kerültem a budakeszi repülőtérre. Valóban érdekes, hogy diplomával a zsebemben egyetlen naphoz kapcsolódóan így megváltozott az életem, a munkám, a karrierem. Mert ettől a naptól kezdve a következő tíz évemet a repülésnek szenteltem, aminek most már megvan az eredménye is. 0 Nem érezte hűtlennek magát a zenetörténészi pályához? - Amikor zenetörténetet tanultam, igazából akkor sem zenetörténésznek készültem. Egyszerűen arról volt szó, hogy érdekelt, amit ott tanulhattam. Foglalkoztattak Kroó, Dobszay, Vikár tanár urak előadásai. De akkor sem olyan szándékkal ültem végig ezeket az előadásokat, hogy egyszer majd magam is hasonló mélységben foglalkozom ezekkel a dolgokkal. • Családja hogyan fogadta az új pályaválasztásról szóló döntését? - Édesapám szintén imádja a repülést, jórészt róla ragadt át rám a repülés iránti vágyakozás, lelkesedés. Ő nem esett kétségbe, talán büszkébb is, mint amennyire félt. 9 Azt a bizonyos sorsfordító napot megelőzően gyermekkorától kezdve humán pályára készült. Általában a humán orientáltságú diákok hadilábon állnak a reál tárgyak többségével, amelyek viszont később elengedhetetlenek a repüléshez. - A helyzet még ennél is bonyolultabb lesz, ha elárulom, hogy biológia-tagozatos gimnáziumban érettségiztem, állatorvos szerettem volna lenni, amiben csak az akadályozott meg, hogy az egyetemen az egyik felvételi tárgy a matematika volt. Ez pedig teljességgel kizárta, hogy eséllyel próbálkozzam. A matekkal azóta se barátkoztam meg, de a fizikával foglalkoznom kellett a repülés kedvéért. De azt azért tudni kell, hogy mi a repülőgépet nem szereljük, nem tervezzük, csak vezetjük. Nekünk tehát a fizika egy meglehetősen népiszerű oldalára van csak szükségünk a munkánkban. Nem kell tehát műegyetemi diploma, azt egyébként valószínűleg nem is tudnám megszerezni. 0 Az irodalomban sem tud elszakadni a repüléstől, hiszen eddig két kiadást megélt, s készülő új kötetének témáját is a repülés élményéből merítette. - Első kötetem annak a néhány évnek az emlékét örökíti meg, amikor elkezdtem repülni. A könyvben dokumentumszerű hűséggel, de valamelyest a líra légkörébe emelve rögzül a valóság. 0 Hogyan egyeztethető össze a szinte feltétlen szabadságot igénylő írás a rendkívül feszes, pontos életritmust követelő repüléssel? - Valóban, a zenetudományi pályához szorosabban köthető az irodalom, mint a repüléshez. Az utasszállító repülés korlátai szigorúak, de egy írásmű is csak szabályok között születhet meg. Anélkül, hogy bármilyen tekintetben is össze akarnám hasonlítani vele magam, de volt már olyan ember - Saint-Exupery személyében - aki egyszerre volt pilóta és Író. 0 nekem egyébként is nagy példaképem. 9 Új, választott pályáján, a repülésben nem számíthat édesapja segítségére, írásaiban is önálló? - Soha nem szoktam vele megbeszélni, mit, s hogyan írjak, s ő sem szokott tanácsokat adni. Persze, elolvassa az írásaimat, de inkább már csak akkor, ha megjelennek valahol. Az ő írásai persze elkerülhetetlenül hatnak rám. Inkább a repülésben kapok segítséget a férjemtől, aki Malév kapitány. Tőle rengeteg mindent tanulhatok, kérdezhetek. Estéről-estére az oktatómmal ülök egy asztalnál, minden utat részletekbe menően meg tudunk vitatni. Ezt mi nagy szeretettel űzzük. 0 Elképzelhetőnek tartja, hogy életében még lesz egy nagy fordulat? - Ezt teljességgel elképzelhetetlennek tartom. A repüléssel nem lehet és nem is szabad mellékfoglalkozásként bánni. A repülés olyan tiszteletet érdemlő és parancsoló dolog, amelynek minden, a repüléssel foglalkozó ember szívében az első helyen kell lennie. Aki ebbe egyszer belebonyolódott, az nem hiszem, hogy bármi módon is kikeveredhetne belőle. Az én mellékfoglalkozásom az írás. Egyrészt azért, mert pilótaként keresem a kenyerem, másrészt mert nem is tartom magam az irodalmi élet részesének. Persze, fontos számomra az írás, de elsősorban mégiscsak pilóta vagyok. Kéri Barnabás • Budapest (MTI) Felmérések szerint Magyarországon 240 szervezett bűnözői csoport működik, azonban ezek jelentősen különböznek egymástól „fajsúlyukat" tekintve - fogalmazott Pintér Sándor belügyminiszter a Magyar Újságírók Országos Szövetségének székházában pénteken tartott sajtóbeszélgetésen, a fővárosban. A szervezett bűPintér Sándor 240 maffiáról tud nözői csoportokat elsősorban holdudvaruktól és anyagi forrásaiktól kell megfosztani, hogy sikert érjen el a rendőrség - utalt a belügyi tárca vezetője a lehetséges megoldásra. Kérdésre válaszolva elmondta: a fővárosban 20-25, kemény bűncselekményeket elkövető csoport tevékenykedik. Magyarországnak a csatlakozásig az európai uniós elvárásokhoz kell igazítania vízumpolitikáját, azonban figyelemmel kell lenni a határon túli magyarokra is válaszolta a témát érintő kérdésre. A miniszter szólt arról is, hogy a keleti határok technikai korszerűsítésére a Belügyminisztérium ez évben négymilliárd forintot költ, mivel ezeken a határszakaszokon üzletszerűvé vált az embercsempészet. Megemlítette továbbá: az idei év a BM számára az áldozatvédelem jegyében zajlik, amelynek első jele, hogy anyagilag is támogatják egy áldozatvédő iroda létrehozását a tárcán belül.