Délmagyarország, 1999. január (89. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-18 / 14. szám

HÉTFŐ, 1999. JAN. 18. RIPORT 11 • Kábítószervadászok a Balkán kapujában Nagylakon bukik a drogfutár A felújított nagylaki határátkelőn speciális műszerek segítik a tapasztalt vámliszteket a kábítószercsempészek elleni harcban. (Fotó: Karnok Csaba) Heroin, hasis, marihuána, extasy... Ki ne tudná már a mi vidékünkön is, hogy a felsorolt „finomságok" kivétel nélkül a kábítószerek nagy családjában tartoznak. A drog egyre erösebben megfertőzi Magyarországot is, de szerencsére miközben a bódítva gyilkoló szerek futárai nagy előszeretettel látogatják meg hazánkat, vámosaink is mind nagyobb erőkkel vetik magukat a drogellenes harcba. A nagylaki határállomás mára Európa egyik legeredményebb kábítószerfelderítö állomása lett. Mai riportunkban a román határszélen dolgozó drogvadászok sikereinek titkát kutatjuk. Szaladt velünk a terepjáró a makói úton, esóverte, sáros puszta közepén járva merenghettünk volna a tél rosszkedvet gerjesztő csúfságain, vagy éppen a nem régen elmúlt ünnepek békés hangulatán. Ám abban a halkan duruzsoló dzsipben mi mégis inkább kábítószerekről beszélgettünk, testet, lelket nyomorító drogokról, csempészekről, akik hatalmas haszon reményében vágtatnak át száz határon, hogy elvigyék a gyilkos port szűk sikátorokban, diszkók villódzó fényénél üzletelő nepperekhez. Nem véletlenül került ám szóba korunk e veszedelmes iparága, hiszen beszélgetőpartnerem nem volt más, mind a Dél-Alföld első számú főfinánca, Rovó István ezredes, a Vám- és Pénzügyőrség Csongrád-Békés megyei parancsnoka. Autónk pedig Nagylakra gurult, arra a határállomásra, amely a kábítószer felderítésben nemcsak hazai rangelső, de egész Európa egyik legeredményesebben dolgozó vámhivatala. Csak filmekben lattak... - A nyolcvanas évek végén, a 90-es évek elején a hazai bűnüldözők - így a pénzügyőrök is - a kábítószerről beszélve még csak hazánk tranzitszerepét hangsúlyozták a droghelyzetről szóló elemzésekben. Hiszen akkoriban a klasszikus drogok fogyasztása nálunk csupán egy szűk réteg privilégiumának számított emlékezett az egy évtizeddel ezelőtti állapotokra Rovó ezredes, miközben autónk már Makót is elhagyva közelített a határhoz. - A tranzitcsempészet tényét is csupán vélelmezni lehetett, hiszen számottevő felderítési eredményeket nem tudtunk felmutatni. Mindezt jól szemlélteti két adat: 1989-ben határátkelőinken mindössze 318 gramm, 1990-ben pedig „csak" 5 kiló kábítószert foglalt le a magyar vámigazgatás, így aztán érthető, hogy a határokon szolgálatot teljesítő pénzügyőrök felkészítése e drogelleni küzdelemre nem kis feladatot jelentett, mivel igazi kábítószert munkatársaink legfeljebb csak bűnügyi filmekben láthattak. Mára viszont alaposan megváltozott a helyzet. Vámhivatalaink kábítószerekből önellátóak lettek, a drogok felismerését a határon élesben oktatjuk. És persze gyökeres változás állt be a hazánkat érintő kábítószer-forgalom megítélésben is, hiszen ma már nem beszélhetünk a tranzitszállítások kizárólagosságáról. Az persze igaz, hogy a legtöbb csempészett drog inkább csak átutazik országunkon, de a honi kábítószerpiac sem küszködik ellátási zavarokkal. Mostanság egy magára valamit is adó ifjúsági szórakozóhelyen a kábítószerek teljes termékskálája megtalálható - kaptam immár az 1999-es évre is jellemző helyzetképet Rovó ezredes úrtól. Aki szerint különösen azért tragikus a helyzet, mert a forgalmazók, ama bizonyos dealerek legnagyobb lelkesedéssel a 20 évnél fiatalabbakat etetik be, s egyre több a halálos áldozat is, miközben sok család élete megy tönkre. - Ezért összepontosít a vámőrség mind nagyobb erőket a drogmaffiák elleni harcra, ezért vetjük be a legkorszerűbb technikákat, s szervezzük tanfolyamainkat, képezzük ki munkatársainkat a lehető legtöbb információt felhasználva - kanyarodott a terepjáróval a nagylaki határállomás parkolójába a megyei vámparancsnok kocsijával, s büszkén mutatott ki az autó ablakán. - De minderről itt, az ország egyik legszebb határátkelőjén majd hall még számtalan fontos adatot, s érdekességet - ígérte. Amikor kiszálltunk a terepjáróból, még nem sok fogalmam volt arról, mi is számít igazi érdekességnek drogügyben Nagylakon, de azt első szempillantásra fölmérhettem, hogy Rovó ezredesnek Nagylak külcsínét minősítve bizony igaza van. A pár éve még ütöttkopott határállomást szép épületek, korszerű úthálózat, parkolók egész rendszere váltotta föl. S ahol egykor legfeljebb gazt termelő puszta terpeszkedett, most kamionterminál fogadja az országutak nagyautós vándorait. Talán a szomorkás téli időnek is betudható, de utas bizony nem sok zavarta meg látogatásunkkor a határ nyugalmát. Ezen persze nem sokáig bánkódik a zsurnaliszta, hiszen így legalább volt egy nyugodt félóránk, amikor már Wentzel Ágoston alezredes, nagylaki vámparancsnok irodájában folytathattuk a csevegést a kábítószer-vadászat veszedelmes viszonyairól. Ám mielőtt még arról faggattam volna a két fófináncot, milyen ravasz hadműveleteket vetnek be a drogfutárok elleni harcban, újra a számok, a kábítószer-felderítés adatai kerültek szóba. így tudtam meg, hogy Nagylakon, Magyarország legügyesebb kábítószer-elfogó állomásán 1994-ben 115,1 kilogramm heroint találtak a beutazó autókban. Egy évvel később hat felderítés során összesen 168,3 kiló heroinra bukkantak, míg 1996-ban már a 7 lebuktatás 294,3 kilós zsákmányt eredményezett. Két évvel ezelőtt ugyan „csak" 53,8 kiló heroin került elő a rejtekhelyéről, de tavaly 341,8 kiló herointól búcsúzhattak el a drogfutárok. És meg ne feledkezzünk egy egészen kivételes fogásról sem - 1996-ban egy kamion gyomrából 815,2 kiló hasis szedtek ki a nagylaki fináncok. Mivel a heroin kilója 30 ezer márkát is megér, nem nehéz kiszámolni hány százmilliós vagyontól szabadultak meg eddig Nagylakon a kábítószermaffiák... Az Aranyháromszögtől Nyugat-Európáig - No, de hogy kerül ide, a magyar puszta sarkába ez a sok kábítószer? - kérdezhetik a laikusok. Amikor a televízió híradásain kiművelődve már a rövidnadrágos kisiskolás is tudja: a drogok nagy termelő vidékei sok ezer kilométerre fekszenek hazánktól. - Az igaz, hogy Ázsia távoli földjein, az úgynevezett Aranyháromszögben, vagyis Burmában, Laoszban és Nepálban terem az Európának szánt kábítószer alapanyaga. Az is tény, hogy a legnagyobb drogszállítmányokat napjainkban is hajókon juttatják el a célállomásokra. De el kell utaztatni azt a hatalmas menynyi séget is valahogy, amelyet már a törökországi feldolgozókból küldenek a leggazdagabb nyugat-európai országokba, oda, ahol nagy tömegek tudják megvásárolni a bódító szereket Kontinensünkön három fő irányban vándorol a drog. A dél-európai kábszerút a Balkánt és Jugoszláviát érintve vezet Ausztrián át Németországig, s még távolabb. A középeurópai drogútvonalat használó futárok Törökországból Bulgária, Románia és Magyarország érintésével jutnak el NyugatEurópába, míg az északi kábítószer folyosó a Szovjetunió szétesése után fejlődött föl. Ez utóbbi ugyan levesz terheket rólunk, hiszen a gyengébb ellenőrzés miatt egyre több drogszállítmányt vezényelnek át a volt Szovjetunió utódállamain. Viszont a déli szállítási út a délszláv háború miatt szinte teljesen bezárult a 90-es évek elején. S ma is sokkal veszélyesebb a kábítószer-fuvarosok számára, mint korábban volt, hiszen egy ország helyett (Jugoszlávia) most már három ország határán, vagyis Jugoszlávián, Horvátországon és Szlovénián is át kell csempészni az árut. Vagyis mostanság a Magyarországon áthaladó drogútvonal nagyon közkedvelt a maffiák világában, s nekünk ezt figyelembe véve kellett felkészítenünk kábítószer-felderítő munkatársainkat - avatott be a drogföldrajz rejtelmeibe Wentzel parancsnok úr. Arra sem volt időm, hogy rákérdezzek: ugyan mitől is lesz felkészített az a drogvadász ebben a nagy kábszer háborúban, amikor beszélgető partnereim elmondták: a 80-as évek elején tartották első előadásaikat hazánkban a profi amerikai kábftószer-felderítők, s azóta egymást óik a tapasztalatok átadását szolgáló tanfolyamok. Továbbképzések tucatjain vesznek részt a vámosok, korszerű hírlánc köti össze Európa minden jelentősebb határállomását, s természetesen önálló diogfelderítő egységek dolgoznak azokon a határátlépőkön, ahol nagy az esély arra, hogy bódító szer rejtőzködhet az autókban. Nagylakon például 12 drog vadász szakember teljesít szolgálatot, akiknek munkáját két, speciálisan kiképzett kutya is segíti. - De mit sem ér a sok tanulás meg technika, ha a vámos nem rendelkezik az átlagosnál sokkal jobb megfigyelő képességgel - tette hozzá Rovó ezredes. Mit figyel a finánc? 9 Igen ám, de mit figyel a finánc, ha begördül mondjuk egy szép kövér kamion ? - Ha a részletekre kíváncsi, ezek azok a titkok, amiket nem árulhatunk el. Annyit azonban elmondhatunk: mindig a megszokottól eltérő jelzéseket kell észrevenni, legyen az egy tárgy, okmány, vagy éppenséggel egy mozdulat - mondta Wentzel Ágoston. Majd megajándékozott egy, a fináncszakmában híressé vált történettel. - Az eset a lugosi maffia címszó alatt került be a kábítószer-felderítés históriájába. Pár évvel ezelőtt történt, hogy egy nagyon elegáns, csinos hölgy jelentkezett vámkezelésre Nagylakon. Egyedül utazott, a romániai Lúgosról Németországba igyekezvén, viselkedésben nem volt semmi feltűnő, osztrák rendszámú autójának csomagtartója sem tartalmazott olyan árut, ami miatt ideges lesz egy vámos. Egy dolgot kivéve. Kicsinyke piros üzemanyagkannát vett észre munkatársunk, s úgy vélte, hogy ez az eszköz valahogy nem illik bele képbe. Hiszen minek vinne magával bárki is ilyen edényt, mikor a magyar határtól Németországig számtalan kútnál tankolhat? Aztán a tüzetesebb vizsgálódás során megkaptuk a kérdésre a választ is. Az autó üzemanyagtartályát e szép hölgy véletlenül sem csak a benzin számára tartotta fönn, hanem a speciálisan átalakított tankban utaztatta a kábítószert, mégpedig 20 kiló heroint. Természetesen erről az esetről azonnal értesítettük a többi határátkelőn dolgozó kollégáinkat, s lássunk csodát, nem sokkal később Hegyeshalmon is megjelent egy Lúgosról indult osztrák rendszámú autó. S ha már ott volt, gyorsan meg is találtak benne a fináncok egy újabb 20 kilós heroin szállítmányt. Majd amikor Gyulán akart átjutni a következő lugosi vándor, megint csak osztrák felségjelűjárműben, már indult is a nagy kutakodás. Eredménye megint csak 20 kiló kábítószer volt. Az ügy kapcsán 4 ország Magyarország, Románia, Ausztria és Németország kábítószer-felderftői fogtak össze, és ez volt az első olyan eset, amikor a teljes kábítószert terítő hálózatot sikerült felszámolni. A török beszállítók, a drogfutárok és a német dealerek is rács mögé kerültek. S mindez azon a kis piros kannán, no, meg szemfüles vámosunkon múlott... Wentzel alezredes elmesélte az eddigi legnagyobb fogás történetét is, amikor pedig azt a kérdést tették fel maguknak: vajon miért szállítanak üveget hűtőkamionban? Különösen akkor kezdtek el nagyon gyanakodni, amikor a Törökországból Hollandiába igyekvő óriásautót kinyitva olyan selejt üvegárukra bukkantak, amit aztán végképp nem éri meg átutaztatni hetedhét határon. Meg is kezdték az alapos átvizsgálást, s akkor találták meg azt a 800 kilónál több hasist, amiről azóta is ámuldozva beszélnek a nyugat-európai fináncok is. Négy ország 7 csempésze - Tavaly egyébként 4 ország csempészei akadtak fel Nagylakon az ellenőrzés rostáján. Volt 2 török, 2 magyar és 2 jugó kuncsaftunk, míg egy csempész Bulgáriát képviselte. De bukott itt már le holland, román, cseh és macedón drogfutár is, hogy csak néhány vendégünket említsem - mesélte el Wentzel parancsnok úr, amikor éppen egy benzinkutat bámulhattam. Egy egészen különleges kutat, amiből aztán nem sok van hazánkban. Ez ugyanis nem tölti, hanem éppen hogy kiszívja az autók tankjából a naftát. Hogy aztán a robbanásveszélyes anyagtól megszabadítva a tartályt, már nyugodtan kutakodhassanak a fináncok. Pár lépéssel arrébb pedig már egy kamionvizsgáló terembe invitáltak a vámparancsnokok, hadd ámuldozzam azon, hányféle emelődaru, targonca, fúró-, faragó- és vágószerszám segíti a drog után kutakodó fináncokat. És találkozhattam Berryvel is. Rangjelzéssel ellátott vállapot ugyan nem láttam rajta, mivel e derék kábítószervadász éppenséggel négy lábbal btr, s kutyaként teljesít szolgálatot Nagylakon. De - mint vendéglátóim elmondták - azért teljes jogú harcosa a drogvadászok csapatának. 9 Azt tartja a közhiedelem, hogy a kábszerkutató kutyák azért találják meg a drogokat, mert maguk is kábítószerfüggők. Rászoktatásuk a kiképzés része... - Aki ilyet mond, az alaposan téved - csóválta a fejét János, a kutatócsoport éppen munkáját végző kutyavezetője. - Lgyanis a tréningek során kutyáink nem a kábítószerrel, csupán annak illatával ismerkednek meg. Legkedvesebb játékszereikre kerül szagminta, tehát amikor a Berry beszalad a kinyitott kamionba, nem kábítószert keres, hanem játékát szeretné megtalálni. Nekem pedig az a feladatom, hogy figyeljem minden mozdulatát. Hát akkor figyeljünk most együtt - álltuk körbe a kamionvizsgálóban veszteglő teherautót. Ám a szállítmány „tiszta" volt, Berry kicsit szomorúan szaladt vissza szobájába. 9 Majd legközelebb... búcsúztunk el Nagylak szép határállomásától. S miközben Rovó parancsnok dzsipje Makó felé szaladt, még egyikünk sem gondolta, hogy a legújabb nagy kábítószer fogásra mindössze pár napot kell vámunk. Éppen riportom utolsó fejezetét pötyögtem be a számítógépbe, amikor érkezett a hír: százmillió forintnál is értékesebb kábítószer-szállítmányt foglaltak le a nagylaki drogvadászok. S miközben a nagylaki fináncok dicsőséglistája így újabb tétellel gyarapodott, messze Nyugat-Európában alighanem könnybe lábadt a dühtől egy-két drogkereskedő szeme. De aligha remélhetik, hogy Nagylakról küldenek nekik vigasztaló táviratot... Bátyi Zoltán