Délmagyarország, 1999. január (89. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-18 / 14. szám

HÉTFŐ, 1999. JAN. 18. RIPORT 11 • Kábítószervadászok a Balkán kapujában Nagylakon bukik a drogfutár A felújított nagylaki határátkelőn speciális műszerek segítik a tapasztalt vámliszteket a kábítószercsempészek elleni harcban. (Fotó: Karnok Csaba) Heroin, hasis, marihuá­na, extasy... Ki ne tudná már a mi vidékünkön is, hogy a felsorolt „finom­ságok" kivétel nélkül a kábítószerek nagy csa­ládjában tartoznak. A drog egyre erösebben megfertőzi Magyarorszá­got is, de szerencsére mi­közben a bódítva gyilko­ló szerek futárai nagy előszeretettel látogatják meg hazánkat, vámosa­ink is mind nagyobb erőkkel vetik magukat a drogellenes harcba. A nagylaki határállomás mára Európa egyik leg­eredményebb kábítószer­felderítö állomása lett. Mai riportunkban a ro­mán határszélen dolgozó drogvadászok sikereinek titkát kutatjuk. Szaladt velünk a terepjáró a makói úton, esóverte, sáros puszta közepén járva mereng­hettünk volna a tél rosszkedvet gerjesztő csúfságain, vagy ép­pen a nem régen elmúlt ünne­pek békés hangulatán. Ám ab­ban a halkan duruzsoló dzsip­ben mi mégis inkább kábító­szerekről beszélgettünk, testet, lelket nyomorító drogokról, csempészekről, akik hatalmas haszon reményében vágtatnak át száz határon, hogy elvigyék a gyilkos port szűk sikátorok­ban, diszkók villódzó fényénél üzletelő nepperekhez. Nem vé­letlenül került ám szóba ko­runk e veszedelmes iparága, hiszen beszélgetőpartnerem nem volt más, mind a Dél-Al­föld első számú főfinánca, Ro­vó István ezredes, a Vám- és Pénzügyőrség Csongrád-Békés megyei parancsnoka. Autónk pedig Nagylakra gurult, arra a határállomásra, amely a kábí­tószer felderítésben nemcsak hazai rangelső, de egész Euró­pa egyik legeredményesebben dolgozó vámhivatala. Csak filmekben lattak... - A nyolcvanas évek végén, a 90-es évek elején a hazai bűnüldözők - így a pénz­ügyőrök is - a kábítószerről beszélve még csak hazánk tranzitszerepét hangsúlyozták a droghelyzetről szóló elemzé­sekben. Hiszen akkoriban a klasszikus drogok fogyasztása nálunk csupán egy szűk réteg privilégiumának számított ­emlékezett az egy évtizeddel ezelőtti állapotokra Rovó ezre­des, miközben autónk már Ma­kót is elhagyva közelített a ha­tárhoz. - A tranzitcsempészet tényét is csupán vélelmezni le­hetett, hiszen számottevő fel­derítési eredményeket nem tudtunk felmutatni. Mindezt jól szemlélteti két adat: 1989-ben határátkelőinken mindössze 318 gramm, 1990-ben pedig „csak" 5 kiló kábítószert fog­lalt le a magyar vámigazgatás, így aztán érthető, hogy a ha­tárokon szolgálatot teljesítő pénzügyőrök felkészítése e drogelleni küzdelemre nem kis feladatot jelentett, mivel igazi kábítószert munkatársaink leg­feljebb csak bűnügyi filmek­ben láthattak. Mára viszont alaposan megváltozott a hely­zet. Vámhivatalaink kábítósze­rekből önellátóak lettek, a dro­gok felismerését a határon élesben oktatjuk. És persze gyökeres változás állt be a ha­zánkat érintő kábítószer-forga­lom megítélésben is, hiszen ma már nem beszélhetünk a tran­zitszállítások kizárólagosságá­ról. Az persze igaz, hogy a leg­több csempészett drog inkább csak átutazik országunkon, de a honi kábítószerpiac sem küszködik ellátási zavarokkal. Mostanság egy magára valamit is adó ifjúsági szórakozóhelyen a kábítószerek teljes terméks­kálája megtalálható - kaptam immár az 1999-es évre is jel­lemző helyzetképet Rovó ezre­des úrtól. Aki szerint különö­sen azért tragikus a helyzet, mert a forgalmazók, ama bizo­nyos dealerek legnagyobb lel­kesedéssel a 20 évnél fiatalab­bakat etetik be, s egyre több a halálos áldozat is, miközben sok család élete megy tönkre. - Ezért összepontosít a vámőrség mind nagyobb erőket a drogmaffiák elleni harcra, ezért vetjük be a leg­korszerűbb technikákat, s szervezzük tanfolyamainkat, képezzük ki munkatársainkat a lehető legtöbb információt fel­használva - kanyarodott a te­repjáróval a nagylaki határállo­más parkolójába a megyei vámparancsnok kocsijával, s büszkén mutatott ki az autó ab­lakán. - De minderről itt, az or­szág egyik legszebb határát­kelőjén majd hall még számta­lan fontos adatot, s érdekessé­get - ígérte. Amikor kiszálltunk a terep­járóból, még nem sok fogal­mam volt arról, mi is számít igazi érdekességnek drogügy­ben Nagylakon, de azt első szempillantásra fölmérhettem, hogy Rovó ezredesnek Nagy­lak külcsínét minősítve bizony igaza van. A pár éve még ütött­kopott határállomást szép épü­letek, korszerű úthálózat, par­kolók egész rendszere váltotta föl. S ahol egykor legfeljebb gazt termelő puszta terpeszke­dett, most kamionterminál fo­gadja az országutak nagyautós vándorait. Talán a szomorkás téli időnek is betudható, de utas bizony nem sok zavarta meg látogatásunkkor a határ nyugalmát. Ezen persze nem sokáig bánkódik a zsurnaliszta, hiszen így legalább volt egy nyugodt félóránk, amikor már Wentzel Ágoston alezredes, nagylaki vámparancsnok iro­dájában folytathattuk a cseve­gést a kábítószer-vadászat ve­szedelmes viszonyairól. Ám mielőtt még arról fag­gattam volna a két fófináncot, milyen ravasz hadműveleteket vetnek be a drogfutárok elleni harcban, újra a számok, a kábí­tószer-felderítés adatai kerültek szóba. így tudtam meg, hogy Nagylakon, Magyarország legügyesebb kábítószer-elfogó állomásán 1994-ben 115,1 ki­logramm heroint találtak a be­utazó autókban. Egy évvel később hat felderítés során összesen 168,3 kiló heroinra bukkantak, míg 1996-ban már a 7 lebuktatás 294,3 kilós zsák­mányt eredményezett. Két év­vel ezelőtt ugyan „csak" 53,8 kiló heroin került elő a rejtek­helyéről, de tavaly 341,8 kiló herointól búcsúzhattak el a drogfutárok. És meg ne feled­kezzünk egy egészen kivételes fogásról sem - 1996-ban egy kamion gyomrából 815,2 kiló hasis szedtek ki a nagylaki fi­náncok. Mivel a heroin kilója 30 ezer márkát is megér, nem nehéz kiszámolni hány száz­milliós vagyontól szabadultak meg eddig Nagylakon a kábí­tószermaffiák... Az Arany­háromszögtől Nyugat-Európáig - No, de hogy kerül ide, a magyar puszta sarkába ez a sok kábítószer? - kérdezhetik a laikusok. Amikor a televízió híradásain kiművelődve már a rövidnadrágos kisiskolás is tudja: a drogok nagy termelő vidékei sok ezer kilométerre fekszenek hazánktól. - Az igaz, hogy Ázsia távoli földjein, az úgynevezett Aranyháromszögben, vagyis Burmában, Laoszban és Ne­pálban terem az Európának szánt kábítószer alapanyaga. Az is tény, hogy a legnagyobb drogszállítmányokat napjaink­ban is hajókon juttatják el a célállomásokra. De el kell utaztatni azt a hatalmas meny­nyi séget is valahogy, amelyet már a törökországi feldolgo­zókból küldenek a leggazda­gabb nyugat-európai országok­ba, oda, ahol nagy tömegek tudják megvásárolni a bódító szereket Kontinensünkön három fő irányban vándorol a drog. A dél-európai kábszerút a Bal­kánt és Jugoszláviát érintve ve­zet Ausztrián át Németorszá­gig, s még távolabb. A közép­európai drogútvonalat használó futárok Törökországból Bulgá­ria, Románia és Magyarország érintésével jutnak el Nyugat­Európába, míg az északi kábí­tószer folyosó a Szovjetunió szétesése után fejlődött föl. Ez utóbbi ugyan levesz terheket rólunk, hiszen a gyengébb el­lenőrzés miatt egyre több drog­szállítmányt vezényelnek át a volt Szovjetunió utódállamain. Viszont a déli szállítási út a délszláv háború miatt szinte teljesen bezárult a 90-es évek elején. S ma is sokkal veszé­lyesebb a kábítószer-fuvarosok számára, mint korábban volt, hiszen egy ország helyett (Ju­goszlávia) most már három or­szág határán, vagyis Jugoszlá­vián, Horvátországon és Szlo­vénián is át kell csempészni az árut. Vagyis mostanság a Ma­gyarországon áthaladó drogút­vonal nagyon közkedvelt a maffiák világában, s nekünk ezt figyelembe véve kellett fel­készítenünk kábítószer-felde­rítő munkatársainkat - avatott be a drogföldrajz rejtelmeibe Wentzel parancsnok úr. Arra sem volt időm, hogy rákérdezzek: ugyan mitől is lesz felkészített az a drogva­dász ebben a nagy kábszer há­borúban, amikor beszélgető partnereim elmondták: a 80-as évek elején tartották első előadásaikat hazánkban a profi amerikai kábftószer-felderítők, s azóta egymást óik a tapasz­talatok átadását szolgáló tanfo­lyamok. Továbbképzések tu­catjain vesznek részt a vámo­sok, korszerű hírlánc köti össze Európa minden jelentősebb ha­tárállomását, s természetesen önálló diogfelderítő egységek dolgoznak azokon a határát­lépőkön, ahol nagy az esély ar­ra, hogy bódító szer rejtőzköd­het az autókban. Nagylakon például 12 drog vadász szak­ember teljesít szolgálatot, akik­nek munkáját két, speciálisan kiképzett kutya is segíti. - De mit sem ér a sok tanu­lás meg technika, ha a vámos nem rendelkezik az átlagosnál sokkal jobb megfigyelő képes­séggel - tette hozzá Rovó ezre­des. Mit figyel a finánc? 9 Igen ám, de mit figyel a finánc, ha begördül mond­juk egy szép kövér kamion ? - Ha a részletekre kíváncsi, ezek azok a titkok, amiket nem árulhatunk el. Annyit azonban elmondhatunk: mindig a meg­szokottól eltérő jelzéseket kell észrevenni, legyen az egy tárgy, okmány, vagy éppenség­gel egy mozdulat - mondta Wentzel Ágoston. Majd meg­ajándékozott egy, a finánc­szakmában híressé vált törté­nettel. - Az eset a lugosi maffia címszó alatt került be a kábító­szer-felderítés históriájába. Pár évvel ezelőtt történt, hogy egy nagyon elegáns, csinos hölgy jelentkezett vámkezelésre Nagylakon. Egyedül utazott, a romániai Lúgosról Németor­szágba igyekezvén, viselke­désben nem volt semmi feltűnő, osztrák rendszámú au­tójának csomagtartója sem tar­talmazott olyan árut, ami miatt ideges lesz egy vámos. Egy dolgot kivéve. Kicsinyke piros üzemanyagkannát vett észre munkatársunk, s úgy vélte, hogy ez az eszköz valahogy nem illik bele képbe. Hiszen minek vinne magával bárki is ilyen edényt, mikor a magyar határtól Németországig szám­talan kútnál tankolhat? Aztán a tüzetesebb vizsgálódás során megkaptuk a kérdésre a vá­laszt is. Az autó üzemanyag­tartályát e szép hölgy véletle­nül sem csak a benzin számára tartotta fönn, hanem a speciáli­san átalakított tankban utaztat­ta a kábítószert, mégpedig 20 kiló heroint. Természetesen erről az esetről azonnal értesí­tettük a többi határátkelőn dol­gozó kollégáinkat, s lássunk csodát, nem sokkal később Hegyeshalmon is megjelent egy Lúgosról indult osztrák rendszámú autó. S ha már ott volt, gyorsan meg is találtak benne a fináncok egy újabb 20 kilós heroin szállítmányt. Majd amikor Gyulán akart át­jutni a következő lugosi ván­dor, megint csak osztrák fel­ségjelűjárműben, már indult is a nagy kutakodás. Eredménye megint csak 20 kiló kábítószer volt. Az ügy kapcsán 4 ország ­Magyarország, Románia, Ausztria és Németország kábí­tószer-felderftői fogtak össze, és ez volt az első olyan eset, amikor a teljes kábítószert te­rítő hálózatot sikerült felszá­molni. A török beszállítók, a drogfutárok és a német deale­rek is rács mögé kerültek. S mindez azon a kis piros kan­nán, no, meg szemfüles vámo­sunkon múlott... Wentzel alezredes elmesél­te az eddigi legnagyobb fogás történetét is, amikor pedig azt a kérdést tették fel maguknak: vajon miért szállítanak üveget hűtőkamionban? Különösen akkor kezdtek el nagyon gya­nakodni, amikor a Törökor­szágból Hollandiába igyekvő óriásautót kinyitva olyan selejt üvegárukra bukkantak, amit aztán végképp nem éri meg át­utaztatni hetedhét határon. Meg is kezdték az alapos át­vizsgálást, s akkor találták meg azt a 800 kilónál több hasist, amiről azóta is ámul­dozva beszélnek a nyugat-eu­rópai fináncok is. Négy ország 7 csempésze - Tavaly egyébként 4 or­szág csempészei akadtak fel Nagylakon az ellenőrzés rostá­ján. Volt 2 török, 2 magyar és 2 jugó kuncsaftunk, míg egy csempész Bulgáriát képviselte. De bukott itt már le holland, román, cseh és macedón drog­futár is, hogy csak néhány vendégünket említsem - me­sélte el Wentzel parancsnok úr, amikor éppen egy benzin­kutat bámulhattam. Egy egé­szen különleges kutat, amiből aztán nem sok van hazánkban. Ez ugyanis nem tölti, hanem éppen hogy kiszívja az autók tankjából a naftát. Hogy aztán a robbanásveszélyes anyagtól megszabadítva a tartályt, már nyugodtan kutakodhassanak a fináncok. Pár lépéssel arrébb pedig már egy kamionvizsgáló terembe invitáltak a vámpa­rancsnokok, hadd ámuldoz­zam azon, hányféle emelőda­ru, targonca, fúró-, faragó- és vágószerszám segíti a drog után kutakodó fináncokat. És találkozhattam Berryvel is. Rangjelzéssel ellátott vállapot ugyan nem láttam rajta, mivel e derék kábítószervadász ép­penséggel négy lábbal btr, s kutyaként teljesít szolgálatot Nagylakon. De - mint vendég­látóim elmondták - azért teljes jogú harcosa a drogvadászok csapatának. 9 Azt tartja a közhiede­lem, hogy a kábszerkutató kutyák azért találják meg a drogokat, mert maguk is kábítószerfüggők. Rászok­tatásuk a kiképzés része... - Aki ilyet mond, az alapo­san téved - csóválta a fejét Já­nos, a kutatócsoport éppen munkáját végző kutyavezetője. - Lgyanis a tréningek során kutyáink nem a kábítószerrel, csupán annak illatával ismer­kednek meg. Legkedvesebb já­tékszereikre kerül szagminta, tehát amikor a Berry beszalad a kinyitott kamionba, nem ká­bítószert keres, hanem játékát szeretné megtalálni. Nekem pedig az a feladatom, hogy fi­gyeljem minden mozdulatát. Hát akkor figyeljünk most együtt - álltuk körbe a kamion­vizsgálóban veszteglő teherau­tót. Ám a szállítmány „tiszta" volt, Berry kicsit szomorúan szaladt vissza szobájába. 9 Majd legközelebb... ­búcsúztunk el Nagylak szép határállomásától. S miközben Rovó parancsnok dzsipje Ma­kó felé szaladt, még egyikünk sem gondolta, hogy a legújabb nagy kábítószer fogásra mind­össze pár napot kell vámunk. Éppen riportom utolsó fejeze­tét pötyögtem be a számítógép­be, amikor érkezett a hír: száz­millió forintnál is értékesebb kábítószer-szállítmányt foglal­tak le a nagylaki drogvadá­szok. S miközben a nagylaki fináncok dicsőséglistája így újabb tétellel gyarapodott, messze Nyugat-Európában alighanem könnybe lábadt a dühtől egy-két drogkereskedő szeme. De aligha remélhetik, hogy Nagylakról küldenek nekik vi­gasztaló táviratot... Bátyi Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents