Délmagyarország, 1998. december (88. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-04 / 284. szám

PÉNTEK, 1998. DEC. 4. KITEKINTŐ 7 Kedves Környékbéliek! TJfa valamelyikük volt már Bécsben, tudja: nem EL könnyen találja ott föl magát az ember. Elsősorban azért, mert kevesen tudnak magyarul, másodsorban: aki érti ugyan a nyelvünket, az meg pont olyan tájékozatlan, mint a kérdező, merthogy ő is csupán hétvégére átruccanó magyar turista. Mondhatnák: akkor, most jól kivagyunk a vízből, és semmiképp se menjen az Bécsbe, aki nem ismeri ott ki magát. És, tudják, hogy az ilyen vélekedés mennyire nagy butaság volna... Jómagam már nem először bizonyosodhattam meg ellenkezőjéről vagyis arról, hogy annak is érdemes Bécsbe mennie, aki nem érti az ottaniak beszédét. Nem csak azért, mert a németen kívül más világnyelv is van a világon, hanem annak az ősi fölismerésnek az apropóján, hogy akik akarják - megértik egymást. És a mi meghívónk ilyen ember. Most, hogy az ötvenedik születésnapját ünnepelte, mi sem természetesebb egy perczeli parasztgyereknek, fogja magát és elfogadja az invitálást és a kedves feleségével fölül a vonatra, s úriember módjára kikocsikázik a sógorok városába. Sétapálca, napernyő és fehér kalap nélkül ugyan, amiről még ifikorában sokat ábrándoztak a jó öreg napszámostárssal, Gémes (Csosza) Laci bácsival, a nyálkás, őszi krumpliválogatások, legutálatosabb munkájának idejekor. Na, és, mit gondolnak mi tetszett ott neki a legjobban? A vidámság, a móka, a kacagás. Ugyanis, az osztrákok - esetünkben egy kis falusi ház hatalmas pincéjében - úgy szórakoztak, hogy a legviccesebb magyarnak is becsületére válna. Először is a születésnapot ünneplő házigazda, a legnagyobb mulatozás közepette bejelentette, hogy köszöni a sok hepibördszdéjtujut, de történt e napon más is, mégpedig az, hogy délelőtt megnősült. (Igaz volt, mert mi voltunk a kis falusi esküvő tanúi, de erről eddig senkinek nem volt tudomása, kértek rá, hogy az ünnepi bejelentésig ne is legyen. És, milyen a magyar, ha nem tudja megsúgni senkinek a titkot, hát, hallgat...) Akik jöttek, születésnapi bulira érkeztek ugyan, de azonnal váltottak vendégi mivoltukban s mint nálunk a lakodalmak újasszonytáncaikor: hamarjában megdolgoztatták az új párt. A pincei mulatság leple alatt például, fehérre csomagolták az udvar zugában álló nászautól. Körbecsavarták papírcsíkokkal, sziveket, virágokat festettek az ablaküvegeire, a módból, hogy az első komoly megpróbáltatás a vendéglátás számlájának rendezése után, a hazatérés feltételeinek megteremtése legyen. Miután ezzel nem kevés időnek teltével végeztek, az otthoni, a lakásbéli megpróbáltatások következtek. Mivel egyetlen égő sem adott fényt, elébb a lomtárból kellett fölcipelni a létrát s visszacsavarni a villanykörtéket a foglalatba, majd összeszerelni a fürdőszoba csapjait, valamint a legkisebb helyiség nejlonnal gondosan leragasztgatott részeit használhatóvá tenni. És, így sorolódlak a tennivalók, mint hajdanában mifelénk a kazalszétrúgás, a fafűrészelés és más, újembernek elfoglaltságot adó tevékenység után. Az új pár mindenesetre boldog volt, hogy nem a svájci szokás szerint dolgoztatták meg őket, ott ugyanis léggömbökkel rakják tele a lakást, de annyira, hogy az első ajtónyitást sorozatdurranás-sokk-nak kell követi. Miután mi egy elegáns bécsi ház első emeletén voltunk e tájban, vendéglátóink hálálkodását meg is értettük, merthogy a szomszédok épp a legmélyebb álmukat aludták s lehet, hogy kicsit nehezményezték volna, ha nagy dirre-dúrra kell riadniuk. S mi több: hallgatniuk, amint éppen „tágul a szoba", mert az is szokása a csintalankodó svájci lakodalmazóknak, hogy a leggyorsabb módot választják a lufik eltüntetésére. Nem vacakolnak az egyenkénti leeresztgetéssel, hanem add neki, hadd szóljon: tűvel, szöggel s más szúrószerszámmal szöktetik a levegőt. M

iután az osztrákok buli utáni játékossága komoly meglepetés volt még a viccelődéshöz, ugratáshoz, tréfás csínyekhez szokott magyarnak, ott nem is jutott eszünkbe semmi eredeti ötlet, amellyel minderre igazából ráfejelhettünk volna. Meg hát, hogy is nézett volna ki, ha az átmulatott estének tetejére - jó magyar szokás szerint - még megmosatjuk az ötvenéves újemberrel a nyolcvanéves anyósa lábát. így hát, maradjon magunk között, a magyarok virtusa nélkül ért véget a múlt heti bécsi kirándulás és az abba belopakodó mödlingi lakodalom. Remélve, hogy emiatt „senkinek nem vétetik kedve" az itthoni helytállástól, köszönt minden kedves környékbélit, olvasásra ajánlva az oldal többi írását is: J^a-jorod tjc&erfSzeri cukorgalambok A zákányi testület • Munkatársunktól Tóth Miklósné, pusztaszeri cukorszobrász asszony szegedi bemutatkozása lesz ma, pénteken este a Juhász Gyula Művelődési Ház dísztermében. A „Grillázs csodák" égetett cukorból, tortafestőből és dióból készülnek. A hat órakor kezdődő bemutató házigazdájaként Fábri Judit keramikusművészt jelöli a díszes meghívó, amely a szegedi Közéleti Kávéház december havi rendezvényeit is magában foglalja. • Munkatársunktól A 2198 zákányszéki választó közül 486-an dr. Kovács Józsefet jelölték a polgármesteri székbe. (Gárgyán Istvánra 422-en adták voksukat, Fodor Lajosra 119, dr. Müller Károlyra 56 szavazó gondolt.) Az önkormányzati testületbe Bóka Ferenc, Csáti József, Daka Imre, Dobó László, Dóczi Ferenc, Matuszka Antal István, Papp István, Sas Györgyné, dr. Sebestyén Balázs került a 18 jelölt közül. Zsombó Evek óta visszavárt előadója a zsombói népfőiskolának dr. Czigner Jenő, a fül-orr-gége klinika igazgatója. Hétfőn este ismét legszívesebben művelt szakterületéről veszi témáját, Torokpanaszaink, gombócérzés a torokban címmel tart előadást. Üllés lába • DM információ Bármennyire is vakarják miatta a fejüket a felnőttek, a héten már jön a Mikulás, osztja virgácsait a krampusz. És a karácsonyi, szilveszteri, új évi ünnepek se fognak később érkezni, mint eddigi szokásuk volt. Úgyhogy nyakunkon a december, a jóra, szépre készülődés ideje. Meg a művelődésé... Katona István mindenhez a lábával nyúl. (Fotó: Gyenes Kálmán) Most novemberben múlt tizenöt éve, hogy először beszéltem Katona Istvánnal a balástyai tanyán. Akkor már tizennyolc éve úgy élt, hogy mindkét keze hiányzott. Traktorral rotátorozott 1965-ben, tizennyolc éves fejjel, és a gép tőből szakította le mindkettőt. Aki jól számol, ebből kitalálja, most ötvenegy éves. Mi, akiknek kezünk-lábunk ép, és mindenünk megvan, úgy, ahogy még lehet, legrosszabb álmainkban se gondolunk arra, hogy egyszer csak kezek nélkül maradunk. Neki csak álmában voltak kezei. Újra meglátogattuk. Akkor mínusz huszonöt fok volt, és fűtött fólia alatt salátát termelt, hogy az árából autót vegyen. Gyártott magának egy olyan járgányt, amelynek a világon nem lehet párja. Lábbal kormányozta, lábbal váltott sebességet, és a visszapillantó tükröt is lábbal igazította meg. Meg tudta húzni a csavarokat lábbal, vasat vágott lábbal, finoman hegesztett lábbal, körfűrésze alá lábbal tolta a vágni való fát. Folytathatjuk? Kéziratát is lábbal írta, az írógépet is lábbal pötyögtette, ha előkelőbb helyre küldte levelét, és az indigót is lábbal tette be két papiros közé. Lábbal gyújtotta meg a gyufát, lábbal vitte a lángot a cigarettához, a szájához. Gondoltam, meszesednek a csontok, ki-kihagy belőle néhányat. Tévedtem. Az asztalról lábbal veszi föl a poharat, és lábbal tölti meg borral, szódával. • Pista! Arról akkor nem beszéltünk, miért volt fontos, hogy kezetlenül is befejezze a traktoros iskolát, és a gépszerelőit is. - Amit az ember elkezd, azt fejezze is be. • Aztán beiratkozott a gimnáziumba. - Le is érettségiztem, jelesre. • Lábbal írta az írásbelit? - Nagy segítséget kaptam, egy első osztályos fiút. Neki diktálhattam. Gondolom, azért első osztályost, hogy ne tudjon súgni. A magyar dolgozatot Solohov Emberi sorsából „írtam". Amikor a szalonnához értünk, kérdezi a fiú: egy n-nel kell írni, vagy kettővel? Mondom neki, kicsike a szalonna, eggyel is elég. Akkorát nevetett, majdnem megijedtem, hogy gond lesz belőle. • Aztán beiratkozott az egyetemre. - Négy évet jártam vendéghallgatóként. • Az mit jelent? - Hallgathattam, de vizsgát nem tehettem. Akkor szabály volt, hogy állást is kell kapnia annak, aki a vizsgáit letette, de nekem tanári állást nem adhattak. Minden félévre úgy iratkozhattam be, hogy kikötötték, nem vizsgázhatok. • Az egyetemen jegyzetelni kell. - Évfolyamtársaim indigóval jegyzeteltek. • Mit akart kezdeni az egyetemi végzettséggel? - Gondoltam, iskola nélkül is taníthatok. A korrepetálás anyagilag segít rajtam. • Segített? - A fiam matematikából kiváló. Talán tőlem örökölte. A helyesírást meg az anyjától. Ideadta az egy hete megírt levelének lábírású fogalmazványát. Ha az én betűimre a patikus is legföljebb egy marék hashajtót adna, akkor az övét világkiállításra is el merném küldeni. És pont, vessző, betűkettőzés, minden a helyén. • Kinek szól a levél? - Szőregre küldtem az egyiket, Bolyba a másikat. Sorra megszűntek a nagyüzemek, nekem pedig a traktorosok és gépszerelők fizetésére halaszthatatlanul szükségem van. 4 Nem értem ám. - Amikor megtörtént velem az az eset, a bíróság megítélte, hogy a mindenkori traktoros- és gépszerelő-fizetésre kell kiegészíteni a nyugdíjamat. • Álljon meg! Megszűnt a téesz. - Hatalmas szerencsém volt, az Állami Biztosítóra bízták a folyósítást. A biztosító viszont csak jelképes százalékkal emeli évenként a járadékomat, mert azt mondja, az ő rendelkezései ennyit engednek meg. Ehhez kell nekem a kimutatás, mennyit keres most, aki folytathatja, amit én kénytelen voltam abbahagyni. Aki maszekként műveli mindezt, nem jöhet számításba, keresnem kellett egykori szövetkezet még működő utódgazdaságát. Kértem őket, minden természetbeni járandóságról is adjanak igazolást. • Számit esetleges nehézségre? - Eddig példásan rendben ment minden, gondolom, most sem lesz gond belőle. • Most tízéves a fia. Mi lesz belőle? - Szereti az iskolát, szeret szerelni. Minden játékát szétszedte eddig, de összerakni még nem tudta mindet. Minden lehet, korai még erről beszélnünk. Annyi biztos, apja fia! És kitűnő táncos. Horváth Dezső Az üllési gyerekek már a mai napon megismerkedhetnek az ünnepi készülődés rájuk testálható részével. Amint a polgármesteri hivatal műsortervéből kiderül, ma, pénteken két órától a Garabonciás trió szórakoztatja a gyermekeket. A koncerten megzenésített verseket, versrészleteket adnak elő. Holnap, szombaton, a nagyobbakat is befoghatják a koncertezők táborába. Ugyanis, este hét órára hirdeti Mikulás-napi koncertjét a Déryné Művelődési Ház. Vasárnap, december 6-án pedig a karácsonyi díszek és más ünnepi kellékek elkészítéséhez adnak majd tanácsot, segftséget az Alkotóházi foglalkozásra érkezőknek. Csengele A csengeleiek a jó bálozók hírében állnak, s nem lesz ez másként remélhetőleg a holnapi mulatságon sem, amikor is a Faluházban már ötödszörre tartják meg a Szülők, nevelők, gyerekek Mikulás-bálját. (Az eddigieken 4-500-an vettek részt.) Most is a szomszédos művészeti iskolák növendékei - jelesül a kisteleki ütőegyüttes, a mórahalmi néptáncosok, valamint a helyiek: furulyások, mazsorettek, rezesbanda, az asszonyok népdalköre, a citerások, az Aranyeső tánccsoport - adják az ilyenkor szokásos műsort. Az iskolai szervezők 15 számot iktattak az estbe, amely hat órakor kezdődik. Mi sem természetesebb, hogy a szülők sütnek, főznek, a segítők tombolára ajánlott portékákat küldenek és a nyitótánc a csengelei művészeti iskola növendékeire hárul. A talpalávalóról a Csáky-zenekar gondoskodik. Az iskolabál után jönnek sorba a szokásos mulatságok s tartanak majdnem húsvétig. No de, hol van az még? Előbb jöjjön csak a karácsony! Meg a jótékonysági bál. BP - A Hangadó Hallotta már? Ha rendszeresen töltőállomásunkon tankol, Ön is választhat egyet fergeteges válogatáskazettáink közül! A részleteket megtudhatja a BP-töltőállomáson Szegeden, a Kálvária téren. Akciós ajánlatunk 1998. november 16-tól érvényes amíg a készlet tart. • Katona István harminchárom éve Akinek a keze is j