Délmagyarország, 1998. december (88. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-29 / 303. szám

4 HIRDETÉS KEDD, 1998. DEC. 29. sorokban Pusztamérges! szilveszter • Munkatársunktól Szilveszteri mulatságra várják a pusztamérgesieket december 31-én, csütörtö­kön a művelődési házban. Az este nyolc órakor kez­dődő rendezvényen Tordai Domokos szolgáltatja a ze­nét. Éjfélkor a vendégek szabadon fogyaszthatnak virslit és pezsgőt. A Him­nusz után tombolasorsolás lesz, melynek a fődíja egy újévi malac. A belépőket az érdeklődők a művelődési házban vásárolhatják meg. Tiszaszigeti segfitség • Munkatársunktól A Tiszaszigeti Gazdakör az ár és belvíz sújtotta fel­ső-Tiszavidéki Tiszacsécse gazdáinak mintegy 120 má­zsa takarmányt juttatott el karácsony előtt. Az össze­gyűjtött búzát, kukoricát a szőregi Tisza-Maros Szög Szövetkezet szállította el. A tiszacsécsei gazdák földjei­nek a nagy része árterületen fekszik, ezért elmaradt az őszi napraforgó és kukorica betakarítása. Évzáró a Nyitott stúdióban • Munkatársunktól Az év utolsó adásában sok színes és érdekes témá­val kedveskednek a Telin tévé nézőinek ma, kedden a Nyitott stúdió szerkesztői. Az adásban szó lesz kör­nyezetünk tisztaságáról, ün­nepi ételekről, italokról és az idén első alkalommal megrendezésre kerülő, egész napos szegedi szil­veszteri rendezvényről is. A mulatságot a Telin tévé december 31-én, csütörtö­kön éjfélkor élőben közve­títi. Tovább nézhetjük a Spektrumot • Budapest (MTI) Január elsejétől heti 36 órával nő a Spektrum Te­levízió műsorideje - tájé­koztatta a részvénytársa­ság hétfón az MTI-t. A Spektrum Televízió Rt. közleménye szerint az év elejétől minden nap 18 órában, reggel 8 órától éj­jel 2 óráig sugározzák mű­sorukat. A Spektrum programja eddig hétköz­naponként 11-től 23 óráig, hétvégén 8-tól 23 óráig volt látható. ajánló HOLNAP „HANGFORRÁS" ZE­NEI MÚHF.LY a Forrás szálló halljában 17-től 20 óráig. BOOGIE-SZANATÓRI­UM 19 órától a Vízmű-klub­ban (Tisza L. krt. 88.): kö­zépkorűaknak tart boogie foglalkozást Kalapos József. DR. BÁLINT JÁNOS, a szocialista párt jogtanácsosa 15 és 16 óra között ingyenes jogi tanácsadást tart Szegeden, a Szilágyi u. 2. II. ein. 204-es szobában. Egymillió kilométer az anyósülésen Nyáron a dinnyeérlelö melegben, télen a farkas­ordító hidegben, a mosta­nihoz hasonló korcsolya­pályán tanítja a pilóta­jelölteket immár több mint 3 évtizede Kiss Jó­zsef, a Magyar Autóklub Dél-alföldi Területi Szerve­zetének gépjárművezető­szakoktatója. Nem pa­naszkodik. Szereti a mun­káját, ez az alábbi be­szélgetésből is kitűnik. A kilencvenes évek elején környezetünkben is gomba módra szaporodtak az autósis­kolák. A legrégibb magyar au­tós egyesület, az 1900-ban alakult Autóklub titkára, Kó­rász László szerint, a konku­rencia általában a minőséget javítja. A járművezetőképzés­ben ez sajnos nem így van. A csaknem 30 autósiskola a me­gyében ugyan versenytársa egymásnak, de annyira felap­rózta ezt a területet, hogy pél­dául az elméleti oktatást lehe­tetlen megfelelő módon kivi­telezni, levették az óraszámo­kat, az iskolába járási fegye­lem is lazult. Ez pedig a gya­korlati oktatás folyamán is visszaüt. A klubban igyekez­nek tartani magukat az évtize­dek folyamán megszilárdult fegyelemhez, magyarán azt vallják, hogy rend a lelke mindennek, csak akkor lehet minőséges munkát végezni. E rövid bevezetőt azért tartottuk fontosnak, hogy még érthe­tőbb legyen: milyen körülmé­nyek között kell a szegedi szü­letésű Kiss Józsefnek helyt­állnia. - Harmincöt évvel ezelőtt, 1963-ban lettem oktató. Ak­kor voltam katona, nem kér­dezték tőlem, hogy akarok-e oktató lenni vagy sem, kivezé­nyeltek az MHSZ-hez és csi­nálnom kellett. Ehhez persze meg kellett szerezni a minősí­tést, amit én meg is szereztem, az első osztályút - kezdi elbe­szélését Kiss József. Elmond­ja, hogy ott oktatott 1969-ig, onnan a Volánhoz került. Kiss József, „munkahelyén": az anyósülésen. (Fotó: Miskolczi Róbert) majd 1972-ben a mai cégéhez, az Autóklubhoz. • Emlékszik itteni első ta­nítványára? - Hogyne. Az első egy rendőr volt. Szoktam is vele találkozni. Mindenkire azon­ban már nem emlékszem, mert a saját statisztikám szerint, a körülbelül egymillió megtett kilométeren 1500-1700 tanu­lóm lehetett az elmúlt évtize­dekben. • Amikor először ült az anyósülésnek becézett hely­re, nem fordult meg a fejé­ben. hogy ebből baj is lehet? - Nem, mert a kollégák na­gyon segítőkészek voltak és nem „tiszta" kezdő tanulókat kaptunk azonnal, akikkel baj volt. hanem olyanokat, akik már tudtak egy picit vezetni. Ez főleg a rendőrökre vonatko­zott. • Mit tart a legfontosabb­nak a munkájában? - Hogy bizalmat ébresszek a tanítványomban magam iránt. Alapelvem, hogy egyet­len egy tanuló sem azért jön hozzánk, hogy engem bosszantson, hanem azért, mert el akaija sajátítani a vezetés tu­dományát... Türelmesen elma­gyarázom, ha kell, többször is a tudnivalókat, aminek az az eredménye, hogy rövid időn belül bizalmas munkakapcso­lat alakul ki közöttünk, s ekkor már örömmel csinálja a gya­korlatokat. Ha pedig örömmel végzi a munkáját, akkor nekem is könnyebb. Kiss úrtól azt is megkérdez­tem. hogy fél-e? Az utóbbi időben sajnos igen, mondja. De nem a tanulótól, hanem a közlekedés többi résztvevőjé­től! Igen agresszív ez a mai vi­lág, s ez a közlekedésben is látszik: egyszerűen le akarják sodorni a gyengébbet az útról, csakúgy mint az élet más terü­letein... Ha kint van a T-jelzés, abban a pillanatban még a kis Polski is előzni akar. Úgy szokták mondani, hogy: már kinyomja a lábát a hűtőn, de akkor is ő akar előbb odaállni a lámpa elé, nehogy egy tanuló megelőzze! S ami meglepő, az utóbbi időben a hölgyekkel is egyre gyakrabban előfordul ilyesmi. • Bizonyára voltak emlé­kezetes „esetei" - vallatom a mestert. - Nem dicsekedhetem ilye­nekkel. Igaz, volt egy htressé vált tanulóm, Farkas Helga, aki eltűnése előtt három hó­nappal tanult nálam. Kedves, aranyos tanulólány volt, aki­vel öröm volt dolgozni. Na­gyon sajnálom őt. Kiss úr elmeséli azt is, hogy egyszer, még 1972-ben, beléjük futott egy Pegueot, összetörte az oktatókocsit, de ők - kórházi kezelés után ugyan - nagyobb baj nélkül megúszták. Ekkor vezették be az egész országban a tanuló kocsikban a biztonsági öv kö­telező használatát. A vezetőoktató hobbija a horgászás és a kertészkedés. Ott pihen meg igazán. Egyéb­iránt nős. két felnőtt lánya van, meg egy 3 éves unokája, az 1999-es év pedig egy iker­pár-unokával „ajándékozza" majd meg Kiss Józsefet. Sza­bad idejében is lesz tehát el­foglaltsága. Közel áll a nyug­díjhoz, mondja, nincs na­gyobb vágya, álma, mint, hogy egészségben, békesség­ben láthassa, ahogyan az uno­kák cseperednek... Kisimr* Ferenc í + 1 miről írt a DM? • 75 éve A szfnház deficitje Andor Zsigmond a sze­gedi színház igazgatója, mint ismertes nem régen bizonyos támogatást kért a várostól. A tanács az ügyben nem határozott, hanem megbízta Balogh Károlyt a színház üzleti könyvének átvizsgálásá­val. Balog Károly jelenté­se szerint ebben a szezon­ban százharmincmillió korona volt a színház be­vétele, és százhatvanmil­lió korona a kiadása tehát huszonötmillió korona de­ficit mutatkozik. A köny­vek bevételi rovatában a bérletekből befolyt össze­gek nem szerepelnek. Pa­lágyi Lajos az Andor Zsigmonddal kötött albér­leti szerződés értelmében eddig hét és félmillió ko­ronát keresett a szegedi színházon. (1923) • 50 éve Mindszenthy beismerő vallomása A belügyminisztérium sajtóosztálya közli: Mind­szenthy József esztergomi érseket hűtlenség, a köz­társaság megdöntésére irányuló bűncselekmény, kémkedés és valutaüzér­kedés gyanúja alapján a rendőrhatóság őrizetbe vette. Mindszenthy Jó­zsef, akinek reakciós és demokráciaellenes múltja közismert volt, egyházi méltóságát arra használta fel, hogy minden rendel­kezésére álló erővel küz­dött a magyar demokrácia ellen. Mindszenthy az elé­je tárt terhelő adatok súlya alatt beismerő vallomást tett. * (1948) • 25 éve Nöl Akiknek feladatuk, hosszú ideje kutatják: mi az oka, hogy a pedagógu­sok túlnyomó többsége nő, hogy hovatovább nagyító­val lehet csak találni egy­egy férfit a katedrán. Ma­gyarázat van már bőven, a tény azért tény marad; a gyerekeket nemcsak az óvodában, hanem az általá­nos és középiskolában is főként asszonyok és lányok nevelik és a tanítóképző in­tézetekben szitén nők van­nak többségben. Baj ez, vagy így van rendjén? A szakértők többségének vé­leménye azonban abban is megegyezik, hogy baj csak akkor lesz, ha a közvéle­mény egyértelműen női pá­lyának tarja és fogadja el a pedgógusokét. (1973) Szerdai véradás • Munkatársunktól Szerdán, december 30-án rövidített munkaidőben vár­ják a segíteni akarókat a sze­gedi véradó állomáson - tá­jékoztatta lapunkat az állo­más munkatársa. Ezen a na­pon ugyanis 8 és 14 óra kö­zött tart nyitva a véradó, ek­kor lehet jelentkezni és vért adni a Pécsi u. 4/b szám alatt. A sporttal kapcsolatos jo­gok stratégiai kérdéssé vál­tak. Azok a klubok (mint például a Leeds United vagy a Manchester United az Egyesült Királyságban), amik a tőzsdére is kivitték részvényeiket, nagyot hasí­tottak a klub általános telje­sítményében, bejáratottságá­ban, jó hírnevében rejlő le­hetőségekből. Ezek a sport­egyesületként (is) működő nagyvállalatok a klubbal foglalkozó helyi tévécsator­nát is üzemeltetnek, és a meccsekhez fűződő közvetí­tési és marketingjogokat kü­lönböző szinteken értékest­tik. A „minitel" országa, Franciaország példát mutat a futball által fejlődő fizető csatornák dinamizmusára is. 1996-ban a „pay per view" szolgáltatások üzleti forgal­mát 7 millió dollárra becsül­ték, 2000-re 159 milliót je­leztek előre, 2005-re pedig 290 milliót. (Ha hattal szor­zunk, megkapjuk a bevételt francia frankban, ha pedig további harmincöttel, akkor magyar forintban.) Igaz, a becslések még nem számolhattak azzal, hogy a francia válogatott vi­lágbajnok lesz... Mindent összevetve: a globalizációnak olyan inf­rastrukturális hátteret bizto­sít ez az - egyébként szigorú gazdasági alapokon felhal­mozó - rendszer, amelyben sajátos módon a nemzeti ér­zület, a nacionalizmus, a so­Dlusztus Imre Futballizmus (10.) vinizmus vagy a szeparatiz­mus is erőtérhez juthat. Sőt mint Dél-Afrika kö­zelmúltjában, a fajgyűlölet is. A Nemzeti Párt 1947-es hatalomra jutása után lépés­ről lépésre vezették be a faj­tisztaságot szolgáló rendel­kezéseket. A sportban, így a futballban is azt a célt kíván­ták elérni az apartheid erői, hogy megakadályozzák a fa­ji keveredést, s hogy minden csoportnak saját külön mér­kőzéssorozatot szervezze­nek. A szponzorok is erre adták a pénzt. Pieter Botha fajgyűlölő kormánya nagyon fontosnak tartotta a szórakozási lehető­ségek elérését - mindenki­nek a maga szintjén. Ezért minden sportágban szigorú törvényi előírásokkal körül­bástyázott rendet teremtet­tek, faji alapon szerveződő szövetségeket és bajnoksá­gokat hoztak létre. Egyet a feketéknek, egyet a meszti­ceknek, egyet az indiaiak­nak, s külön egyet a fehér elitnek. A rasszizmus fönntartása érdekében 1976-ban kor­mányprogram mondta ki, hogy „anyagilag és minden egyéb eszközzel támogatni kell egy fekete sportoló elit kialakítását, melynek tagjai hálásak lesznek, s igazolják a rendszer politikáját." A hála időleges volt. 1986-tól a fekete bajnokság legnépszerűbb csapata, a Winnie Mandela Football Club meccsei tömegdemons­tációkhoz vezettek, bizonyít­ván, hogy a labdarúgás hosszú távon a társadalmi valóságokat jobban képvise­li, mint a politikai rendszere­ket. Igaz viszont, hogy ki­szabadulása után Nelson Mandela is a futball szociá­lis detonátor szerepét hasz­nálta föl arra, hogy az első szabad választásokra a sta­dionokban gyűjtsön erőt. A világrend 1994-ben, közvetlenül a választások előtt, furcsa kanyart vett Dél-Afrika hullámverte part­jainál, a fehér Federik De Klerk fölfedezte magának a fekete zavargások szimboli­kussá nőtt központját, Sowe­tót. Nelson Mandela pedig ellátogatott a johannesburgi tőzsdére. De ez mind semmi ahhoz képest, hogy közben mega­lakult a Futball Párt, mely­nek programnyilatkozata többek között e gondolatokat tartalmazta: „A többségi po­litikai pártok hatalomra töré­se megoszt bennünket, külö­nösen a bizonytalan, változó időkben. Hiszünk abban, hogy a szabadság és az igaz­ság csak akkor arathat dia­dalt, ha egy társadalom kö­zös nevezői: a büszkeség, egység és méltóság. A Fut­ball Párt támogatja az egysé­ges nemzet elképzelését a sport, a zene és a művésze­tek területén született javas­latokra támaszkodva. E terü­letek eltörlik a politikai- kü­lönbségeket és minden em­berhez saját életén keresztül szólnak. Optimizmust, csa­patszellemet, bizalmat és egységet teremtenek." Mandela többszörösen is győzött. Először a választá­sokon, azután a rögbipályán, ahol 1995-ben Dél-Afrika világbajnok lett, majd a lab­darúgó stadionokban, a tele­vízió jóvoltából az egész vi­lág előtt. Ráadásul Dél-Afri­ka összes csapatsportágára, válogatottjára kisugárzott a Bafana Bafana által képvi­selt szivárvány nemzet kon­cepció, Mandela űj, sokszínű nacionalizmusa. Mert ha tiszteletet paran­csol ez a fejét fölemelő or­szág a stadionokban nyújtott teljesítményével, olyannyira elgondolkodtató az is, hogy a szivárványnemzet országa változatlanul sziget akar ma­radni Afrikában. Innen a mozambiki, zairei, nigériai, angolai illegális bevándor­lókkal szemben folytatott különösen szigorú politika, melynek 1997-es mérlege ­157 ezer kiutasítás - már 75 százalékkal magasabb, mint az 1994-es esztendőé. Ha a futball nem vált vol­na globális méretű erővé, ak­kor nem integrál feketét, fe­héret és meszticet - legalább egy Afrika Kupa-diadal ere­jéig - Dél-Afrikában, de nem is emeli, hogy mindjárt egy másik izgalmas területre lépjünk át, a való világon tú­li tartományokba a „katalán nép epikus megtestesülését", az FC Barcelonát. S itt időzzünk el egy ki­csit, mert a Barca példája ­már csak a klub méretei és a katalán nemzet jelentősége miatt is - pontosan bizonyít­hatja mindazt, amit föntebb a globalizáció és a nemzeti érzület kettősségéről írtam. Amikor ugyanis a televízió sok millió nézője elölt a bol­gár Sztojcskov segedelmével nemzetközi kupameccset nyer a spanyol FC Barcelo­na, az Katalóniában több, mint örömforrás: ez egy Madrid fölött aratott diadal. „Az a tény, hogy a katalán érzések bármiféle kifejezését üldözték negyven éven ke­resztül, azzal a következ­ménnyel járt, hogy a nemzeti érzések a Barcára vetődtek ki. Semmilyen más hely nem volt alkalmas arra, csakis a Barca pályája, hogy százezer embert fogjon össze a kata­lán gondolat körül, és ez ki­fejezetten igaz volt akkor, amikor Madrid ellen kellett megmérkőzni, hiszen ez volt az a város, amely megteste­sítette a központi hatalmat." - írja még 1982-ben Pérez de Rozas esszéíró. Az a nagyszerű csapat, amelyik a magyar Puskással, a francia Kopával, az argen­tin Di Stefanóval, no meg a spanyol Gentóval BEK-győ­zelmeket szállított Spanyol­országnak, egyúttal legitimá­ciót biztosított a Franco­rendszernek. A Barca maga volt a kata­lán autonómiaigény, a klub zászlaja - sajátos módon a svájci származású alapító el­nök, Hans Gamper otthonról hozott színeivel - egy idő­szakban a nemzet lobogója lett, s míg a másik barcelo­nai klub, az Espanyol min­dig a bevándorlók és idege­nek egyesülete volt, addig a Barca a katalán sorssal való teljes azonosulássá fejlődött, ekként egy-egy katalán ün­nep kapcsán nem szentségtö­rés, hanem történeti objekti­vitás a Jordi Pujol pártvezér és helyi elnök mögött lobo­gó FC Barcelona zászló. így már nem is megdöbbentő az a teológiai fűszerezettségű kijelentés, amit az egyesület egyik korábbi elnöke, Narcis de Carreras fogalmazott meg: „azok vagyunk, amik vagyunk, és azt testesítjük meg, amit megtestesítünk." (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents