Délmagyarország, 1998. december (88. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-28 / 302. szám

HÉTFŐ, 1998. DEC. 28. A VÁROS És KÖRNYÉKE 5 Közmű­egyeztetés • Mórahalmon feléledt az ősi ösztön Határ mentén szerencsés a nyúl • Bánáti széket cserél, de Szegeden marad... Centrum: januártól félárbocon Harminckét éves áruház. Az újévben megkezdődik a ránctalanítás. (Fotó: Nagy László) A Mórahalmi Árpád Vezér Vadásztársaság tagjai az év utolsó vadá­szatán huszonkét fácánt és huszonhárom nyulat ejtettek el. A társaság el­nöke szerint az elkorcso­sult állomány és a szak­szerűtlen vadászat okoz­na igazi kárt. Munkájuk­ra szükség van, hiszen nemcsak pusztítanak, hanem teremtenek is. Eddig vadászt csak konfe­renciákon láttam. Sötétzöld öltönyükben némi büszke­séggel sétáltak fel-alá a szü­netben a folyosón. Aztán be­ültek az előadásra, de lát­szott, nem ez az ő világuk. Fészkelődtek és várták az újabb pauzát. A Mórahalmi Árpád Ve­zér Vadásztársaság talán tu­datosan szervezte az év utol­só hajtását a karácsonyi nagy lakomákat követő vasárnap­ra. Mert a vadászat sport, az nem vitás. Különösen a haj­tóknak. Egyikük meséli, hogy nemrég már a hajtás elején sorra lődözte a nyula­kat a mellette lévő két va­dász, a több kilométeres tá­vot így öt négylábúval a vál­lán kellett megtennie, ami legalább huszonöt kilogram­mos terhet jelentett. A mórahalmi társaság tag­jai délelőtt tízre már a jugo­szláv határnál járnak. - Hallod, a csetnikek is vadásznak - mondja egyi­kük, de persze nem Drazsa Mihajlovics kései utódairól beszél, hanem a jugoszláv vadászokról. Előfordul, hogy a Magyarországon célbavett nyúlnak még van annyi ere­je, hogy átfusson Jugoszlá­viába vagy fordítva. Ezek a határmenti állatok szerencsé­sek, de vadgazdálkodási szakemberek szerint tartóz­kodási helyük kiválasztása nem tudatos. A hajtás folytatódik. Bo­dor László mellé szegődöm, akinek sapkáján zöld bojt vi­lágít, így senki nem nézi ma­• Munkatársunktól Ma, hétfőn délelőtt tíz órakor képviselő-testületi ülést tartanak Algyőn. A képviselők két fontosabb napirendi pontot tárgyal­MA A FEHÉR GYŰRŰ Köz­hasznú Egyesület bűncse­lekmény sértettjeinek 10 és 12 óra között ingyenes jogi dárnak. Harmincan lehetünk. Egymástól körülbelül húsz méterre állunk fel és nyomu­lunk befelé a röszkei erdőbe - nem túlzás - árkon-bokron keresztül. Az ágakon vasta­gon álló zúzmara megcsillan a szikrázóan sütő napon, a távolban behavazott fenyőfa­csoportok jeleznek egy-egy tanyát, aztán lövés töri meg a csendet. Nyúl bukik fel nem messze tőlünk, sebe nem ha­lálos, szalad tovább, de a szűz havat pirosra festi az ál­lat vére. Tappancs, a nyolc hónapos magyar vizsla el­kapja a zsákmányt és büsz­kén viszi gazdájához. Azt tartják a vadászok, hogy álló nyúlra vagy roha­nó fácánra nem szabad lőni. Ha futva, illetve repülve me­nekül a puskacső végére ka­pott állat, akkor a küzdelem fairnek van nyilvánítva. Per­sze, csak a vadászok ré­széről, a vadak másfajta kri­tériumrendszert állítanának fel, amennyiben rajtuk múl­na. Rajtuk azonban nem mú­lik semmi. - Sokan bírálják a vadá­szokat - meséli Heller Szabó Tibor, a mórahalmi vadász­társaság elnöke, civilben au­tószerelő. - Pedig ősi emberi ösztön a vadászat: elhivatott­ság kell hozzá és kikapcsoló­dást nyújt. Nekem már a nagyszüleim is vadászok voltak. Különben is, ha nem lőnénk le azokat a vadakat, amelyekre engedélyt kapunk, akkor sokkal nagyobb kárt okozna az elkorcsosult állo­mány és a szakszerűtlen va­dászat. Az őzeket például mi etetjük télen. A kilövésük je­lenti a társaság egyik legna­gyobb bevételét. Persze, csak az engedélyezett kvótán be­lül pusztítjuk el az állatokat. Áz engedélyezett kvótát tegnap huszonkét fácánnal és huszonhárom nyúllal gyara­pították a mórahalmi vadá­szok, akik a terítésnél leve­tett kalappal hajtottak fejet a zsákmány előtt. Tóth-Szenesi Attila nak meg. Kiss Andrásné jegyző a köztisztasági ren­delet, dr. Piri József polgár­mester pedig az 1998. évi költségvetés módosítását is­merteti. tanácsot, felvilágosítást ad az Eszperantó utca 3-5. szám alatti irodaházban. AZ IFJÚSÁGI HÁZBAN 16 órától agykontroll-klub felnőttek részére. Új év, új arc - foglal­hatnánk össze egyetlen mondatban a szegedi Centrum Áruház jövő esztendejének legfonto­sabb változását. Nos, a harminckét esztendős szegedi bevásárlóköz­pont 1966 óta folyama­tosan működik úgy, hogy máig megőrizte egykori szocreál külse­jét. Némi „sminkelés" után most teljesen új ru­hát kap a kedvelt áru­ház. A január 1 -én Skála & Centrum Áruházlánc Rt.-vé alakuló társaság úgy döntött, több mint 300 millió forintot költ a hálózat egyik zászlósha­jójára. Lesz mit megfiatalítani a szegedi Centrumon. Hosszú évek csendes menetelése után most komoly változások elé néz a ház. Mára már egyértelmű, minden admi­nisztrációs akadály elhárult, s a hatósági engedélyek be­szerzése után január 4-én in­dulhat az építkezés. - A szépészeti beavatko­záson túl a legfontosabb vál­tozás. hogy az új társaság Halálának napjául az egykorú hirlapi tudósítá­sok nyomán a lexikonok december 5-ét közlik. Egyéb híján ehhez kell tartanunk magunkat, jól­lehet Móra Ferenc Az utolsó magyar sámán cimű tárcájában 1928­ban azt írta róla: „Több­napos halott lehetett már akkor - patkányokat rezzentett el az ajtónyi­tás az arcáról. Nincs fan­tázia, amely elképzelhet­né azt az elhagyatottsá­got, amely közepette a legnagyobb magyar folklorista utolsó éveit le­élte." Ugyancsak Móra Ferenc volt az első, aki e ragyogó méltatásának végén fölvetet­te: „Lesz-e valahol, valami­kor a legnagyobb magyar folkloristának valami kis em­léke szülővárosában? Egy kis mellszobor, egy relief vagy legalább egy márványtábla? Valamelyik nagy szavú em­bere vagy vezető testülete a városnak kezébe vehetné a dolgot. Ha már szégyellnünk kell magunkat a jövendő előtt az utolsó magyar sámán éle­úgy döntött, megszüntetjük az élelmiszer és vegyiáru for­galmazást - mondja Bánáti Antal áruházigazgató. - Saj­nálom, hogy szegényebbek leszünk egy profillal, hiszen jólmenő részleg volt ez is. De a Szegeden megjelent mul­tikkal ezen a téren már nem tudunk versenyezni, így in­kább a ruházati és vegyes­iparcikk kereskedelmet erősítjük. Évek óta minden szakem­ber számára egyértelmű volt: elszállt már az idő az áruház felett. Sokáig hiába látta min­denki, a konkurencia és a vá­sárlói igények változása megkívánná, hogy kor­szerűsítsék a Centrumot, nem volt rá pénz. Közben a házat évek óta „csúcsrajáratták" a kereskedők. Most, miután a társaságba tavaly belépett a Skála Rt., s egymilliárd fo­rintot hozott a házasságba, mód nyílt arra, hogy végre fenekestül felforgassák és át­alakítsák s szegedi áruházat. A szegedi Centrum január 4-én, hétfőn néhány órára be­zár, majd 5-én, kedden dél­ben ismét kinyit a vásárlók előtt. Igaz, közben félárbocra engedik a zászlót, pontosab­téért, haláláért, legalább az emléke megbecsülése legyen javunkra szóló, enyhítő kö­rülmény." ban az eladóteret. Míg az épület egyik felét munkába veszik a mesterek, addig a hermetikusan lezárt másik részben szinte zavartalanul árusít tovább az áruház. Kí­vülről mindössze annyit vesz majd észre a vevő, hogy csak az olajosház felőli bejáraton jöhet-mehet, ha vásárolni szeretne. - Az április 8-i nyitásig, a helyhiány miatt át kell köl­töztetnünk a Divatcentrumba a méteráruosztáiyt. Átmene­tileg megváltoztatjuk a nyit­va tartási időnket is. Miután élelmiszert már nem árulunk, nincs értelme korán kinyitni, így délelőtt 9-től este 6 óráig várjuk majd a vásárlókat. Tudjuk mi is, hogy az átépí­tés felfordulással és olykor zajjal jár. Ezért türelmet ké­rünk a környék lakóitól, higgyék el, az átmeneti kelle­metlenség megéri, hiszen egy valóban európai színvonalú áruházat kapnak majd érte cserébe. Milyen lesz áprilisra a megfiatalodott Centrum? Nos, a társaság az év végén „elköszön" eddigi bérlőitől, s nyitás után maga üzemelteti a több mint háromezer négy­Hetven éve nem akadt olyan „nagy szavú ember" vagy „vezető testület" ebben a városban, amely megvaló­zetméteres eladóteret. Kívül­belül teljesen átépítik az áru­házat, eltűnik a szocreál ar­culat is. Új burkolatot, klíma­berendezést, modern pénztár­gépeket és árubemutató pul­tokat kap az áruház. A ruhá­zati kínálatot „megerősítik" elsősorban a fiataloknak szánt sportruházattal, új szín­folt lesz a médiavilág nevet viselő stand, ahol kazettákat, CD-ket kínálnak majd. Közel 200 négyzetméterrel megnö­velik az emeleti eladóteret, s a jövőben mozgólépcső viszi fel a vásárlókat. És még egy fontos válto­zás: tíz év után megválik áru­házigazgatói székétől Bánáti Antal is. A szegedi Centrum­mal szinte összenőtt vezetőre az új társaság más, nagyobb léptékű feladatot bízott: janu­ár 1-től a kelet-magyarorszá­gi régió igazgatója lesz. A hozzá tartozó 9 áruház egyi­ke lesz a szegedi is. így vél­hetően Tisza Lajos körúti iro­dája is megmarad a Szegeden sokak által ismert cégve­zetőnek. Az áruház új igaz­gatója ugyancsak régi centru­mos, Nógrádiné Kovács Margit lesz. Rafai Gábor sította volna Móra javaslatát. A Dugonics Társaság 1944­ben, a német megszállás előtti napokban kezdemé­Sokáig szenvedő ala­nyai voltunk Szegeden annak, hogy ugyanazo­kat a városrészeket egy­mást kővetően túrták föl a vezetékeiket fektető, cserélő közműcégek. Az áldatlan állapot meg­szüntetése érdekében Bartha László polgár­mester kezdeményezé­sére hamarosan szak­értői testület alakul, amelynek munkájában a városi közművek kép­viselői vesznek részt. A Szegeden működő köz­művek tulajdonosai és ke­zelői részvételével közmű­egyeztetési fórumot hívott össze a napokban dr. Bartha László polgármester. A meg­beszélésen részt vettek a Sze­fáv/a Vízmű, á Városi Víz­ügyi Beruházási Kft., a Dél­táv, a Kábeltévé, a Dégáz, a Démász és a Mol képviselői. A beszélgetés témája az volt, hogyan lehetne összehangol­ni a város területén folyó közműrekonstrukciókat és -építéseket. Emellett a szak­embereknek véleményezés céljából kiosztott egy, nagy­városi mintákat alapul vevő közműrendelet-tervezetet is. Bartha László a tanácskozá­son kifejtette, hogy az azonos helyen, de különböző időpontban megvalósuló, összehangolatlan munkák több káros hatás mellett rom­bolják a városképet és kör­nyezetet is. Ezért a polgár­mester hatékonyabb együtt­működésre tett javaslatot, s ebben az önkormányzat vál­lálná a koordináló, szervező szerepet. A közművek képvi­selői egyöntetűen támogatták a javaslatot, s első lépésként megfogalmazódott egy ope­ratív csoport létrehozásának gondolata. Ebbe valamennyi érintett cég delegálna egy­egy képviselőt, akiknek az lesz a feladatuk, hogy a rö­vid- és középtávú fejlesztési terveket összehangolják, és részt vegyenek a közműren­delet szakmai vitájában. A munkacsoport valószínűleg már januárban munkához lát, és megkezdik az egyes cégek terveinek egyeztetését, majd keresnek egy olyan referenci­aterületet. amelyen a konkrét együttműködést meg tudják valósítani. A. L. nyezte Kálmány szobrának fölállítását a nagyállomással szemben, a Boldogasszony sugárút és a Szent Ferenc ut­ca sarkán levő kis parktükör­ben. Rossz időben, háborús időben; nem lehetett belőle semmi. 1947-ben egyetemi és főiskolai hallgatók Kál­mány Lajos Köre emléktáblát avatott az Oltványi utca 2. sz. házon, ahol a magyar népköl­tészeti gyűjtés klasszikusa életének utolsó éveit élte, s ahol oly nyomorúságos kö­rülmények között elhunyt. Ma is ez az egyetlen emléke szülővárosában a nótás pap­nak. Tápai Antal rézdomborí­tása a szőregi plébánia falán, Kálmány egykori kápláni szobájának ablaka mellett 1983 óta őrzi arcmását. De mellszobrának ott vol­na a helye a Nemzeti Emlék­csarnokban. Bálint Sándor mellett. Mához egy évre lesz Kálmány Lajos halálának nyolcvanadik évfordulója. A Dugonics Társaság, a szeged­csanádi egyházmegye, Sze­ged megyei jogú város össze­fogva akkorra végre valóra válthatná Móra Ferenc indít­ványát. Péter László Vasárnap Németh Csaba lőtte a legtöbbet: négy nyulat és négy fácánt. (Fotó: Gyenes Kálmán) Testületi ülés Algyön 1 N z ajánló Kálmány Lajos szobra Dugonics Társaság, Szeged, 1892. Főtisztelendő Plébános Úr ! 1944. őszén lesz 25 éve annak, hogy Kálmány Lajos, a nagy magyar folklo­rista, a Szegedről kisarjadt magyarság ősi művelődési emlékeinek fáradhatat­lan kutatója, a csanádi egyházmegye ál­dozó papja szülő városában. Szegeden, visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Sírja fölött máig is virraszt szegény rokonságának nem múló kegyelete, de kegyelettel és büszkeséggel őrzi emlékét a Dugonics Társaság is, amely 1892-ben történt alakulásakor azonnal a legérde­mesebbek közt választotta tagjai sorá­ba. Iránta érzett tiszteletének, halála 25 éves fordulóján, jelentőségéhez méltó emlékkel akar kifejezést adni. Fz a tisztelet nyilvánítás kettős lesz: Sajtó alá akarja rendezni Kálmány Lajos eddig kiadatlan munkáit és sze­rény, de művészi alkotásban akarja megörökíteni emlékét Szegeden, közel ahhoz a házhoz, amelyben szíve utolsót dobbant. Ehhez az emlékműhöz, amely a tudomány terén hervadhatatlan érde­meket szerzett katholikus papot örökíti meg, Főtisztelendőséged szíves hozzájá­rulását kéri a Dugonics Társaság. Nem nagy összeget kérünk, csak annyit, amennyit ma mindenki könnyen nélkülözhet, mert azt szeretnők, hogy akkor, amikor a nagy katolikus szerze­tes nevét viselő Társaság egyik érdemes pap tagjának emlékét maradandó mó­don tiszteli meg, közösnek mondhassa megmozdulását az egész magyar katho­likus papsággal. Ezért kérjük, méltóztassék a mellé­kelt befizetési lap felhasználásával, nagylelkű adományát hozzánk eljuttat­ni. Szeged, 1944 március hó 1-én. Dr. Firbás Oszkár s. k. főtitkár, Dr. Banner János s. k. elnök.

Next

/
Thumbnails
Contents