Délmagyarország, 1998. december (88. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-24 / 301. szám

8 KARÁCSONY CSÜTÖRTÖK, 1998. DEC. 24. Jézus születése Részletek Máté és Lukács evangéliumából Istálló, újszülött, a boldog anya és apa, a csecsemőt csodáló és imádó egyszerű pásztorok, gazdag bölcsek... Jól ismert betlehemi jelenet mindnyájunk előtt. Valószínű, hogy az emberiség történelmében nincs másik olyan esemény, amelyről annyi rajz, festmény, képeslap készült volna, mint Jézus születéséről. Valamennyi alkotás közös forrása a Biblia. Máté és Lukács evangéliuma a következőképpen számol be Jézus születéséről. Betlehem éjszakája Történi pedig azokban a napokban: rendelet ment ki Augusztus császártól, hogy írassék össze az egész földkerekség. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriát Kirtnusz kormányozta. El is ment mindenki, hogy összeírják, mindenki a maga városába. Fölment tehát József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába. amelyet Betlehemnek hívtak, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják Máriával, eljegyzett feleségével, aki áldott állapotban volt. Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön, és megszülte elsőszülött fiát. Pólyába takarta őt és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson. A pásztorok látogatása Azon a vidéken pásztorok tanyáztak, és őrizték a nyájakat az éjszakában. Egyszer csak ott termett mellettük az Úr angyala, és az Isten fényessége körülragyogta őket. Félni kezdtek nagy félelemmel. Az angyal azt mondta nekik: „Ne féljetek! íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve." Ekkor azonnal mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek!" És történt, hogy amikor az angyalok visszatértek tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk át Betlehembe, és lássuk azt a dolgot, ami történt, s amelyet az Úr hírül adott nekünk." Elmentek tehát sietve és megtalálták Máriát és Józsefet, és a jászolban fekvő kisdedet. Amikor meglátták őket, elbeszélték nekik, amit a gyermek felől hallottak. És mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak azon, amiről a pásztorok beszéltek nekik. Mária pedig megjegyezte mindezeket a dolgokat és elgondolkodott rajtuk szivében. A pásztorok pedig visszatértek, magasztalták és dicsérték Istent mindazokért a dolgokért, amiket hallottak és láttak, úgy, ahogy megmondták nekik. Takács Szabolcs • Beszélgetés egy „amatör" Klebelsberg-kutatóval Akiről a kövek beszélnek • A porceláncsengők és a véletlen Hencz Péter: Klebelsberg írásai olyanok, mint a biblia tanítása, örökérvényűek. (Fotó: Karnok Csaba) Az ikonfestö karácsonya A vásárhelyi Jászai Sándor lassan húsz éve keresi az ikonfestés titkait. (Fotó: Enyedi Zoltán) Mig a szentképek csak dekorálják a keresztény templomokat, addig az ikonok magát a templomot jelentik az ortodox ember számára - vallja a vásárhelyi ikonfestö művész, Jószai Sándor. Furcsa kiállítást rendezett a hódmezővásárhelyi alkotó karácsony előtt: a szegedi Tátra téri templomban állította ki képeit. Ritkaság két vallás és világkép ilyen fajta találkozása. A katolikus szellemben nevelkedett művész hosszú évek óta vonzódik az ortodox egyház világához, táblaképein azonban az utóbbi időben a keresztény világ szentjei is megjelennek. Orvosi mechanikai műszerész az eredeti szakmám. 1968-ban kerültem a vásárhelyi Porcelángyárba, vésnöknek. • Hogyan került kapcsolatba a képzőművészettel? - Mindig is próbáltam alkotni valamit. Először szobrászkodtam. fát faragtam. A porcelángyárban azután nemcsak a szerszámokat csináltam meg, hanem később ki is próbáltam a tányérfestést. Olyan voltam a gyárban, mint az avas szalonna, aminek a teteje mindenre jó. • Úgy tudom, porcelánfestő is volt... - Dacból tettem szakmunkásvizsgát, sosem festettem tányért. A hetvenes évek elején érettségivel és két év szakmai gyakorlattal meg lehetett szerezni a szakmunkás-bizonyltványt. Én meg úgy voltam vele, megpróbálom. • A fa és a bronz után egy újabb anyaggal, a kerámiával is kapcsolat került. Az anyagok hogyan változtatnak meg egy alkotót? - Hihetetlen műszaki háttér volt akkoriban a Porcelángyárban. A lehetőség pedig mindig is izgatott, hogy miből, mit lehet kihozni? Elkezdtem kisplasztikákat készíteni. Esztergom főterén és Vásárhelyen áll két csobogókutam, amit pirogránitból készítettem. Bosszantott, hogy milyen szürke tömbházakat építettek abban az időben. Elkezdtem kerámiából térplasztikai elemeket csinálni, hátha mozgalmasabbá tudom tenni a szürke házak tűzfalát. De senkit sem érdekelt a kísérlet... • A porcelán után hogyan lett ikonfestő? - Véletlen. A nyolcvanas évek elején a Képzőművészeti Alap karácsonyi vásárt rendezett Budapesten. Meghívtak engem is, porceláncsengőket árultam egy hónapig Budapesten. A vásárban Jónási Ilona ötvösművész volt a szomszédom. Akkoriban beteg volt a férje, sűrűn bement hozzá a kórházba, s közben rámhagyta a standját. Ott ismerkedtem meg az ikonokkal. Mivel szerettein faragni, később a táblaképeit is megfaragtam, ő meg kész ikonokkal „fizetett" a munkámért. Először csak gyűjteni kezdtem ezeket a képeket. Azután jött három esztendő, amikor csendben, otthon elkezdtem magamnak ikonokat festeni. • Mit tud egy ikon, ami rabul ejt egy alkotót? - Több mint tíz éve keresem a titkát, de magam is nehezen tudom megfejteni. Először Bulgáriában fogott meg a táblaképfestészet, majd Firenzében jöttem rá, amikor végigjártam az Uffizi képtárat, hogy a nagy rohanás után egyetlen dolog maradt meg bennem: egy Rljubjov ikon. • A nyolcvanas évek elején műfajt váltott. Hogyan folytatódott a képzőművész pályája? - Szóval, nagyon csendben kezdtem az egészet, mert féltem, mit szól a szakma hozzá. Hat kész ikonomat vittem el Pestre, megmutatni Jónási Ilonának, aki ránézett, elővette az ecsetét és felrakta a fényeket a képekre. Hát így kezdődött az ikonfestés... 9 Azóta Európát is bejárták a táblaképei. - Szerencsém is volt. a mártélyi művésztelep huszonötéves évfordulójára eljött egy képzőművész barátom, aki meghívott magával, állítsunk ki közösen Németországban. Óriási sikereim volt az ikonokkal. Két éve már tanítom is táblafestészetet a mellrichstadti népfőiskolán. Hat évvel ezelőtt pedig tagja lettem a hannoveri nemzetközi ikonbarátok klubjának is. • A faszobrászathoz kemény kéz kell, a festéshez leheletfinom ecset. Hogyan tudja a kettőt ötvözni? - Először én is azt csináltam. mint mindenki más, az összes létező ikont megpróbáltam lemásolni. De rájöttem, ahány iskola, annyi technika. Meg kellett keresnem a magam stílusát. Végül a lustaságom segített. Nem volt kedvem pengével kaparászni a képet, egyszerűen learanyoztam az egész felületet. Akkor jöttem rá, mitől izzanak igazán a festményeim. A valóságban minden ikon nagyon kevés a fényt kap, hiszen a templomokban gyertyafénnyel világítják meg a képeket. Az alkotás során is ehhez kell alkalmazkodnia a művésznek. • Gondolom, az sem mindegy, milyen fát használ! - Igazából minden alapanyag jó, ha egészséges és száraz. Én viszont a kisebb ikonjaimat hordódongára festem. Ez azért jó, mert a borkősav konzerválja a fát, az íves domborulat pedig sajátos játékot ad a képeimnek. • Mennyire sikerült közel kerülnie az ortodox hitvilághoz? - A kereszténység és a görögkeleti vallás egy tőről fakad. 1043-ban, a konstantinápolyi zsinat mondta ki a szakadást. A táblaképfestészet pedig jóval távolabbi időre nyúlik vissza. Nem idegen tehát az ortodox világ egy keresztény ember számára sem. A mai embertől sem idegenek a táblaképek, hiszen a címerek, a piktogramok is eredendően olyanok, mint egy ikon. Régen, amikor nem tudtak olvasni az emberek, a templomban kitett táblaképről tudták, milyen ünnep van. • Milyen lesz az ikonfestő karácsonya az idén? - Négy gyerekünk van, így azután számomra a karácsony az összetartozást jelenti. Igyekszünk kikapcsolni ilyenkor a külvilágot, s csak egymásra figyelni. Rafai Gábor Klebelsberg Kunonak, a Bethlen-kormány 1922-31 közötti vallásés közoktatásügyi miniszterének életművét ma kevesen ismerik az országban, és sajnos Szegeden is. Pedig történelmünk egyik legjelentősebb államférfiát és kultúrpolitikusát bensőséges kapcsolat fűzte legkedvesebb városához, mely nagyrészt neki köszönheti jelenlegi nagyságát. Hencz Péter szegedi orvos tíz éve foglalkozik azzal, hogy feltárja és közkinccsé tegye a klebelsbergi művet. • Miért, hogyan kezdett el a klebelsbergi életmű kutatásával foglalkozni? - Le kell szögeznem, hogy orvos vagyok, nem történész, tehát nem tudományos szinten végzem a Klebelsberggel kapcsolatos kutatásaimat. Amatőrként kezdtem el - először a magam számára és örömére - azzal foglalkozni, mi mindent köszönhet az ország, és benne Szeged ennek a nagyszerű embernek. Először édesapám hívta fel a figyelmemet az egykori kultuszminiszterre. 0 könyvtárigazgató volt az 1956-os forradalomig, és mint ilyen, nagy tisztelője Klebelsberg Kunónak. Hasonló indíttatást kaptam Gyulay püspök úrtól is. Később Glatz Ferenc, Tőkéczki László, Péter László, Molnár Gizella kutatásai, publikációi ösztönöztek, és sokat jelentettek a szegedi Keresztény Értelmiségi Szövetségben elhangzott előadások is. Nem utolsósorban évtizedekig dolgoztam azon a gyermekklinikán, amely Klebelsberg első szegedi alkotása volt. Úgy tíz évvel ezelőtt kezdtem el a volt kultuszminiszter munkáit olvasni, és attól kezdve nem tudtam elszakadni személyiségének varázsától. A rajongója lettem, írásai olyanok, mint a Biblia: a mának, nekünk szól. Elolvastam emlékiratait, parlamenti beszédeit, a róla szóló irodalmat, a korabeli újságokat, egyetemi évkönyveket. Kutatásaim - ha egyáltalán szabad ezt a kifejezést használnom - eredményét az utóbbi időben kezdtem el rendszerezni, tanulmányokba, cikkekbe foglalni, mert úgy érzem, a fiatalabb korosztálynak is meg kell tudnia, ki volt az, akinek Szeged a jelenlegi nagyságát köszönheti. • Tegyünk egy képzeletbeli sétát Szegeden. Mondja el nekem, mi az, ami Klebelsberg Kuno nélkül nem lenne. - Az egyetemi egységek a Kolozsvárról való áttelepülés után szétszórva kaptak helyet a városban. A jelenlegi egyetemi épületek és klinikák mind neki köszönhetők. Nem véletlenül íratta az egyetemi tanács a Nemzeti Pantheonban Klebelsberg emléktáblájára: „Rólad a kövek beszélnek". A legfontosabbnak a klinikák felépítését tartotta ezek szinte amerikai gyorsasággal nőttek ki a földből. Először a gyermek, majd a szülészet, a sebészet, a belklinika. a diagnosztikai klinika és a bőrklinika. De ő hozta létre a kollégiumokat, vásárolta meg a tanárképző épületét, valamint az Ady téri épületet és építtette meg az ottani sporttelepet is. A klinikák felépítése után következett a Dóm téri intézetek megvalósítása: az orvosi kar elméleti intézetei, a gyógyszerészeti kar, a természettudományi laboratóriumok, a Hittudományi Főiskola elhelyezése, ő álmodta meg és hozta létre a Dóm téri Nemzeti Pantheont, és jeleqtős segítséget adott a háború miatt félbemaradt Fogadalmi Templom építéséhez. Legkedvesebb alkotása a Dóm orgonája, és az ő ötleteként valósult meg a Szabadtéri Játékok. És akkor még nem beszéltünk a számos alsóbb iskoláról (csak az Alföldön három év alatt ötezer népiskolát építtetett), óvodáról és könyvtárról. Mindez nemcsak szegedi, magyarországi, hanem világviszonylatban is egyedülálló! 9 Mit gondol, mi késztette Klebelsberg Kunot arra, hogy ilyen elszántan harcoljon a tudás terjesztéséért? - Klebelsberg Kuno Székesfehérváron, a ciszterci rend iskolájában tanult és érettségizett. Meggyőződésem, hogy katolikus hite és erkölcsi elkötelezettsége egész életét meghatározta. Igen szorgalmas tanuló volt, már fiatal korában rengeteget olvasott, hatalmas könyvtára volt, vagyis lételeme volt a kultúra. Középiskola után pedig végigjárta Nyugat-Európa legjobb egyetemeit: tanult Bécsben, Berlinben, Münchenben és a Sorbonne-on. Minden bizonnyal ez is jelentősen hozzájárult ahhoz a felismeréshez, amely egész küldetésének lényege: a műveltség, a tudás egy nemzet jövőjének alapja. Maga így fogalmaz Szegeden, mint búcsúzó miniszter a professzori kar előtt: „Mert miből fakadt mindaz, amit tettem? Egy politikai alapmeggyőződésből, abból, hogy mostani helyzetünk javulását, sorsunk jobbrafordulását csak attól várhatjuk, hogy művelődési térem fajsúlyosabbak leszünk, s hogy ezt a világ irányadó nemzetei elismerjék." 9 Ezt a meggyőződést a rendszerváltás óta is sokat hallani, de a kultúra, az oktatás támogatására sosincs elég pénz. Klebelsbergnek honnan volt? - Éppen ez a lenyűgöző az ő életművében. Képes volt egy háború sújtotta, szétvert, kifosztott, harmadára zsugorodott országban annyit kiharcolni a kultúrának, ami az egész világon párját ritkító. A kultusztárca részesedése a költségvetésből 1928-29-ben 10 és fél százalék volt! Törvénnyel biztosította az Akadémia támogatását, a kutató állások számát többszörösére növelte. A kutatások anyagi támogatására létrehozta az Országos Természettudományi Alapot. A Széchenyi Tudományos Társaság az üzleti világ befolyásos embereit hozta kapcsolatba tudósokkal a kutatások támogatására. Gyümölcsöző kapcsolatot alakított ki a Rockefeller Alapítvánnyal. amely az ösztöndíjakon kívül a klinikai építkezések, kutatások támogatásában, műszerbeszerzésben is megnyilvánult. A szegedi klinikai építkezésekre népszövetségi kölcsönt szerez. És megnyeri az ügynek a várost is: Somogyi Szilveszter polgármester kezdeményezésére a szegedi közgyűlés ötven éven át évi 24 vagon búza értékének megfelelő pénzt ajánlott fel erre a célra. Méltó társra talált a Temesvárról elűzött Glattfelder püspökben is. 9 Folytatja a kutatómunkát? - Feltétlenül. Akit egyszer megérintett Klebelsberg szelleme, nem tud többé elszakadni tőle. Szívügyemnek tekintem, hogy fél évszázadon át méltatlanul elhallgatott nagyságát megismerjék úgy jelenlegi vezetőink, mint a fiatalok. Hiszen Klebelsberg Kuno nemcsak saját korát előzte meg, hanem sok tekintetben a mai kort is. Ő a harmadik évezred példaképe, mi, szegediek legyünk büszkék rá. Kecxer Gabriella