Délmagyarország, 1998. december (88. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-24 / 301. szám

4 KARÁCSONY CSÜTÖRTÖK, 1998. DEC. 24. Virradóra a Dunán • Munkatársunktól A Duna Televízió mai, csütörtöki adásában egy valkói gyertyakészítő be­szél a munkájáról. A stúdió vendége lesz az év sportolója, borter­melője, szakácsa és cukrá­sza. Ezenkívül a nézők megismerkedhetnek kü­lönféle karácsonyi nép­szokásokkal és a szalon­cukor házilagos készítésé­vel. • 75 éve Karácsonyfa-uzsora A városháza előtt, ahol nyaranta a ráncos képű anyókák a virágokat és a konyhakerti magvakat árul­gatják, a legkarácsonyibb a hangulat. A violák, a lilio­mok, a szekfük. a rózsák il­lata helyett most a kará­csonyfák fenyőillata szago­sítja meg a levegőt. A kará­csonyfapiac van itt. Jézuska születésének 1923. évfordu­lója előtt ez a legszomorúbb piaca a karácsonyi vásárnak. Szomorú, mert ez a piac a legdemokratikusabb a vásár­lók szempontjából. A belvá­rosi üzletek drágaságai kö­zött nem válogathat minden ember keze. Nehéz százez­res bankóktól nem mindenki zsebe duzzad manapság. A karácsonyfa azonban, ha csak egy nagy fenyőfának egyetlen kis ágacskája is odakívánkozik az év leg­szentebb estéjén minden ember asztalára. (1923) • 50 éve Új zálogház A napokban árverési csar­nok nyílt meg Szegeden. Az új intézményt az a kormány­rendelkezés hívta életre, amely az állami zálogházat elválasztotta a postatakarék­pénztártól és megalakította az Állami Zálogház és Árve­rési Csarnok Nemezeü Vál­lalatot. Az önállósítás óta ez a közérdekű intézmény hihe­tetlen fejlődésen ment ke­resztül. Az intézmény szoci­ális átérzéssel egyre nagyobb eredménnyel küszöböli ki a kapitalista társadalom egyik rákfenéjét a kíméletlen ma­gánuzsorát. (1948) • 25 éve Fejlesztik a villamosközlekedést Szegeden a tömegközleke­désre esztendők óta folyama­tosan ás a lehetőségekhez ké­pest különösen nagy figyelmet fordít, és főleg anyagiakat, a városi tanács. Elsőrendűen fontos kérdés, hogy a város egyik végétől a másikig zavar­talanul el tudjanak utazni a munkába siető és hazafelé igyekvő emberek. Az autóbu­szok jobb kiszolgálására az idén is egy sor megállót, járda­szigetet építtetett a városi ta­nács. A villamoshálózat kor­szerűsítésére harminchétmillió forintot folyósít az állam Sze­ged városának. (1973) (priim Vége a kézművesek vásárának Ünnepi menetrend • Munkatársunktól Ma, december 24-én ha­marabb vonulnak remízbe a villamosok és a trolibuszok is korábban állnak le. Az utolsó villamos az l-es vo­nalon. Rókusról 16 órakor, a Nagyállomásról 16.20 óra­kor indul. A 3-as villamos utolsó kocsija a Dugonics térről 15.50-kor, a Postás sporttelepről 16.10-kor in­dul. A 4-es villamos utolsó járata Tarjánból 16.12-kor, Kecskéstelepről 16.30-kor indul el. Az 5-ös troli utolsó kocsi­ja Vértóról 16.05-kor, a Gyermekkórházból 16.25­kor fut ki. A 8-as vonalon, a Tesco áruháztól 16 órakor indul az utolsó járat. A 9-es trolira a Hont Ferenc utcai végállomáson 16 órakor, a Lugas utcában 16.30-kor még fölszállhatunk a mai na­pon. December 25—27-ig (pén­tektől vasárnapig) az ünnepi menetrend szerint közleked­nek a Szegedi Közlekedési Társaság járatai. December 31-én (szil­veszterkor) az utolsó villa­mos- és trolijáratok indulási rendje a következő: az l-es villamos Rókusról 18 óra­kor, a Nagyállomásról 18.20-kor, a 3-as villamos a Dugonics térről 17.50-kor, a Postás sportteleptől 18.10­kor, a 4-es villamos Tarján­ból 18-12-kor, Kecskéstelep­ről 18 órakor indul utoljára. A trolivonalakon: az 5-ös járat Vértóról 18-05-kor, a Gyermekkórháztól 18 óra­kor, a 8-as troli a Tescótól 18 órakor, a 9-es trolibusz a Hont Ferenc utcából 18 óra­kor, a Lugas utcai végállo­másról 18.30-kor gördül ki utoljára. Az SZKT bérletpénztárai december 24-én 14.30-kor, szilveszter napján 16.30-kor teszik föl ajtajukra a laka­tot. PÉNTEKEN KARÁCSONYI SZENT­MISE lesz 10 óra 30-kor a Klebelsberg Kunó telepen, az. iskola faházában. A SZOTE-KLUBBAN 22 órától karácsonyi Buddy Holly házibuli Gajdács Zol­tánnal. SZOMBATON A JATE-KLUBBAN 21 órától karácsonyi Mi-csoda buli. Házigazda: Mátrai Ró­bert és Dj. Horváth András. A PRT zenekar zenés-tán­cos karácsonyi bulit tart a Kócsag söröző pinceklubjá­ban, 21 órai kezdettel. A SZOTE-KLUBBAN karácsonyi zenediszkont név­napi parti. Házigazda: Dj. Öcsi. A REGŐS BENDEGÚZ­BAN 22 órától a Drink Pant­hers karácsonyi koncertje. VASÁRNAP hasznú Egyesület bűncselek­mény sértettjeinek 10 és 12 óra között ingyenes jogi taná­csot, felvilágosítást ad az Eszperantó utca 3-5. szám alatti irodaházban. AZ IFJÚSÁGI HÁZBAN 16 órától agykontroll-klub felnőttek részére. AZ ALAGÚT SÖRÖZŐ­BEN nosztalgia ötórai tea a Koktél duóval, 17 órától. HÉTFŐN A FEHÉR GYŰRÚ Köz­Tegnap Szegeden, a Dugonics téren bezárta „kapuit" a Kézművesek Vására. Ebből az alkalomból adott át díjat Oláh Róbert börmüvesnek (balról, családja körében) Orcsik Sándor, a kézmüveskamara alelnöke. (Fotó: Karnok Csaba) HÉTFŐN Dlusztus Imre Futballizmus (8.) A MUNKÁSPÁRT Sze­ged városi koordinációs bi­zottsága 13-17 óra között ügyeletet tart a Fő fasor 9. szám alatti Munkás Művelő­dési Otthonban. JOGSEGÉLYSZOLGÁ­LATI FOGADÓÓRÁT tart az MSZOSZ Csongrád Me­gyei Képviselete (Szeged, Kálvária sgt. 14.) 14-16 órá­ig az MSZOSZ tagjai részé­re. Dr. Hajdú István ad felvi­lágosítást munkaviszonyban lévők, pályakezdők és nyug­díjasok részére. A szakszer­vezeti tagságot hitelt érdem­lően (pl. tagkönyv) igazolni kell! A SZOCIALISTA PÁRT irodáján (Tisza L. krt. 2-4., I. em. 123-as szoba) dr. Bá­lint János ingyenes jogi ta­nácsadást tart az érdeklődők­nek, 15-16 óra között. Jótékonysági bál Mórahalmon • Munkatársunktól Jótékonysági bált rende­zett a közelmúltban a mórahalmi „Gyöngyszem" Nagycsaládosok Egyesüle­te. A bál bevételét az árvíz­károsultaknak és az egyesü­let gyerekeinek nyaralására ajánlották fel. A rendezők az alábbi cégek, magánsze­mélyek és szervezetek tá­mogatását köszönik: móra­halmi önkormányzat, Ha­lof>h László országgyűlési képviselő, Molnár pékség, Szilcs Tibor és Simkó Attila vállalkozók. Arlechino Táncegyüttes, Maróti Tibor zenész. A labdarúgás új világval­lás lett. Lapozzunk végig né­hány ezer oldalnyi sportlapot az emlékezetünkben, s emlé­kezzünk, a szurkolói töme­geket erőteljesen befolyáso­ló újságírói nyelv hányszor idézte meg egy-egy nagyobb meccs kapcsán a mennyet és a poklot, a paradicsomot és a kárhozatot, meg a többi szakrális elemet. S pörges­sük le emlékezetünk filmjé­ben az imára összekulcsolt kezű szurkolót, aki a világot a futballal összetévesztve, az életet a labdarúgással helyet­tesítve az üdvösség magasá­ba elhelyezett gólért, értéke­sített büntetőért rimánkodik. Nos, ezek a „képtelensé­gek" kölcsönzik azt a félel­metes erőt, amivel a világ egyéb civil logikái fölé emelkedhetett a futball. A labdarúgást ma két di­namikus folyamat határozza meg: a globalizáció és a nemzeti önazonosság. E ket­tősség nem ellentmondás, hanem egymást kísérő és ki­egészítő tendencia. A globalizációt serkenti és fönntartja, hogy a labda­rúgás mindenek előtt társa­dalmi jelenség, kevésbé ele­gánsan szólva: a focit akár­hogy is, de a világon ma mindenütt játszák (1). A sportág egyetemes szerepét támasztja alá az a gazdasági centralizáció, ami mindenütt megjelenik, ahol a labdarú­gást színvonalasan művelik (2). A globalizáció további eleme és tartópillére az a faj­ta állandó technológiai vál­tás, amely a maga folyton megújuló, ám gyorsan uni­formizálódó eszközeivel biz­tosítja a játék gyakorlásának, tömegesítésének és közvetí­tésének permanens moderni­zációját (3). És az utolsó elem a labdarúgásnak a nemzetközi kapcsolatokban betöltött, nehezen alábecsül­hető szerepe (4). E négy pillérrel a világ fölé magasodik a labdarú­gás. Nem véletlen tehát, hogy a hatalom jelzéseit valami­lyen módon közvetítő médi­ának egyszerre eszköze, té­mája, célja és refinanszírozó eleme a futball. Az új média - legyen az műholdas televí­ziózás vagy térítéses közve­títés - a sportra, ezen belül főleg a labdarúgásra alapoz. A játékos mint példakép ma­ga is médium, mezén olykor televíziós társaság reklámja jelenik meg, személyiségé­ből pedig az a magatartási modell „beszél ki", amit épp ez a televíziós társaság (meg az összes többi média, a fo­gyasztói társadalom minden egyéb értékgerjesztőjével együtt) sugall. Ilyen módon a játékos csupán az egyik, bár központi eleme annak a nagy értékorientáló rend­szernek, melyben a stadion, a klubház, a klubszínekre épülő kereskedelmi tevé­kenység, a felsoroltakat megjelenítő klubjelvény és az ezeket istenítő sajtó kol­lektív erővel gyűri maga alá a szurkolót. A szurkoló személyes azonosulását tovább gazda­gítja - vagy terheli - az a kettősség, amely a modern kor egyik meghatározó el­lentmondása: erősen hat a régi kor szenvedélye, a nem­zeti érzés, valamint ezzel szemben ezredvégi korunk ultraliberalizmusa. A nemze­ti válogatott szereplésében fürdőzik, sodródik vagy me­rül alá a nacionalista hevü­let, a mára már nemzetközi elitgárdák élvezetében pedig a „világválogatotthoz tarto­zom" érzése élhető át. A franciaországi világbaj­nokság előtt Párizsban nem­zetközi konferenciát tartot­tak a labdarúgás nemzetközi vonatkozásairól. Itt az egyik előadó két oldalú hegyhez hasonlította a futballt, amelynek egyik oldalán a nemzetállami jelleg, a mási­kon a nemzeten túli dombo­rodik. A nemzeti oldal jól is­mert, útjait ritkábban hasz­náljuk. de azért biztonságo­san eltájékozódunk rajta. A másik oldal viszont fölfede­zést jelenthet, hiszen túl a „nemzetközin", az internaci­onálison, a társadalmak fej­lődése már a „nemzeten tú­lit" igényli. Ezen az oldalon már nemzetek fölötti szerve­ződések adják a tájékozódási pontokat - vállalatok, régi­ók, városok, államok fölötti szervezetek. A futball zsenialitása ab­ban érhető tetten, hogy egy­szerre engedi megmászni mindkét hegyoldalt. A civili­záció története, sőt éppen a civilizációk terjedésének históriája nem más, mint a háborúk története. Nos, a labdarúgás maradt az egyet­len olyan „háborús terület", ahol politikailag korrekt mó­don él tovább a nemzetek konkurenciája, ezért aztán épp a nemzetközi, multikul­turális klubfutballra építő válogatott lesz a korszerűt­lennek vélt nemzet egyik életben tartója. Kockázatos dolog ez, mert fejlett, többnyelvű, pol­gárosodott országokban egyedül a válogatott viseli a nemzeti érzelmek terhét. Dá­nia lakossága már semmi másért nem hajlandó megbo­londulni, csak a nemzeti vá­logatottért. A hideg svédek vidám, zajos falkákban utaz­nak a tengeren túlra, a koz­mopolita hollandok tízezer­szám öltöznek narancsárgá­ba, ha játszik a csapat. Ez a gyermeki patriotizmus mo­solygós, toleráns, kedves, de azért sikerre is éhes. A labdarúgás geopolitikai térképe is érdekes következ­tetésekre ad okot. A labdarú­gás bolygóján Európa és Dél-Amerika mellett Afrika tűnik előre törő hatalomnak, s kevésbé az Egyesült Álla­mok vagy Ázsia. Ez a geo­politika egyértelműen ked­vez Afrikának, s a világelső­séget egyedül élvező Euró­pának. Talán nem véletlen, s nem csupán a közelség számlájára írható, hogy a nagy európai klubok a leg­szívesebben Afrikában kuta­kodnak a tehetségek után. Hasonlóan sajátos párhu­zam mutatható ki a labdarú­gás nemzetek fölötti térké­pén is. Itt a nemzetállamok fölött álló szervezetek dik­tálnak, s jellemző módon ­lásd például a Bosman-ügyet - az ő partnerük nem az ál­lam. hanem a várost, régiót vagy kerületet szimbolizáló klub. Ezek az egyesületek nem egyszer nyíltan szembe­szállnak a nemzeti kereteket megszabni kívánó állam akaratával, így épp úgy vi­selkednek, mint a futballvi­lág nemzetközi szerveződé­sei. A játékos nemzetek fölöt­ti árucikk lett, teljesítménye multinacionális tőke fölhal­mozásához járul hozzá, ezért mind szolgálataival, mind folyton változó helyzetével: gyökértelen. De azonnal gyökeret ereszt, ha a váloga­tottól érkezett meghívóval visszakerül a nemzeti di­menziókba. Az anyaország féltő sze­retettel figyeli gyermekét (Lisztes, Király, Dárdai, Hrutka, Pisont), a befogadó pedig büszkén mutogatja a nemzetközi gyűjteményt. Gond akkor van, amikor a befogadó ország nemzeti vá­logatottja károsul a liberali­zált futballgazdaság önzése miatt. A német Bundesliga első osztálya ma már világ­cirkusz. A 18 csapat bővebb (26-30 fős) keretében 35 or­szág (Ghána, Franciaország, Csehország, Brazília, Olasz­ország, Horvátország, Lu­xemburg, Dánia, Hollandia, Ausztria, Oroszország, Skó­cia, Portugália, Svájc, az Egyesült Államok, Bulgária, Jugoszlávia, Magyarország, Nigéria, Lengyelország, Tö­rökország, Ukrajna, Ausztrá­lia, Egyiptom, Norvégia, To­go, Svédország, Románia, Gínea, Angola, Belgium, Macedónia, Argentína, Bosznia-Hercegovina és Irán) labdarúgói szerepel­nek, ami még nem hozná magával a Nationalelf gyen­gélkedését, de az már igen, hogy az 1998-99-es bajnok­ság őszi idényében pályára lépett futballisták több, mint hatvan százaléka külföldi ál­lampolgár. Ehhez kell hozzátenni - a kép teljessége érdekében -, hogy a német szövetségi baj­nokság második vonalában további 13 ország (Szlová­kia, Albánia, Kongó, Mali, Szlovénia, Marokkó, Görög­ország, Spanyolország, Finnország, Lettország, Bé­nin és Kamerun) labdarúgói szerepelnek. A németek lassan már nem jutnak szerephez nem­zeti bajnokságukban... Javier Clemente, az 1998-as vb után távozó spanyol szövet­ségi kapitány sem győzte hangoztatni, hogy hazája bajnokságában a külföldiek eltakarják a napot saját után­pótlásuk elől. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents