Délmagyarország, 1998. december (88. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-23 / 300. szám

8 KAPCSOLATOK SZERDA, 1998. DEC. 23. Mesés hétköznapok A Petresi Utcai Óvodában 1992 óta működik alapítvány. Jótékony hatását eddig is éreztük, az új, törvény adta lehetőségek nagyobb lépésekre ösztönöznek bennünket. Az adakozó, segítő szándékú támogatók személyi jövedelemadójának I százalékának fölajánlása, valamint hagyományos gyermeknapi majálisunk megtartása is hozzájárult a kézműves- és meseszoba kialakításához. A kézművesszoba - elképzeléseink szerint - a természetes anyagok tárháza, az agyagozás és még sokféle kézműves tevékenykedés helyszíne lesz. Ovigalériánk alkotásai is méltó helyre kerülhettek. Októberi megnyitónkat az alkotóház kékfestő-bemutatója tette színessé - hogy mennyire, azt a csodálkozó gyermekarcok bizonyították a mi és a jelenlévő szülők számára. Meseszobánkban (nevéhez méltó módon) a szivárvány színei pompáznak a paravánon, a mesepárnákon, a szőnyegen. S hogy igazán elvarázsolhassuk a gyermekekel, még „felhők" is lebegnek felettük. Úgy érezzük, olyan ajándékot kaptak gyermekeink, melyet nap mint nap új élmények átélésével birtokolhatnak. Mi a munkánkat adtuk és adjuk ehhez, a köszönet mégis a felajánló szülőket és ismeretlen támogatóinkat illeti. Köszönjük! A Petresi Utcai Óvoda munkatársai A hét fotója Te is, fiam. Lukács...? Amikor szeptemberben Torgyán József helyet szorított maga mellett Szabó Lukácsnak a fábiánsebestyéni buszon, még nem sejthettük, mit hoz a krampusz a miépes alelnöknek. Csurka-Mikulás nemhogy virgácsot, de egyenesen bunkós botot tett az expressz sebességgel, november végén kikézbesített csomagba. Szabó túl sokat firtatta a MIÉP pénzügyeit, meg is kapta a magáét. A képet szemlélve, mintha már akkor megsejtette volna a szomorú jövendőt... Doktor Torgyán viszont virágos jó kedvében (és nyakkendőjében), épp a tenyerét emeli, talán hogy befogja vele a kellemetlen kérdéseken tűnődő alelnök száját, aki azonban mégsem bírt magával. így hangozhatott föl a kérdésekkel hátba szúrt CsurkaCézár szájából a klasszikus kérdőmondat: „Te is, fiam, Lukács...?" (Fotó: Cnyedi Zoltán, szöveg: Nyilas Péter) A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium ez év szeptemberétől országos tejakciót hirdetett Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, amelynek célja, hogy az általános iskolás korú gyerekek körében népszerűsítse a tejivást, s ezzel gyermekeinket egészségesebb életmódra nevelje. A nemes célú akció költségeihez a minisztérium a bevezetés évében csak Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében tud hozzájárulni, de a Tejterméktanács közreműködésével felhívással fordult Iskolatej Mórahalmon a tejipari vállalatokhoz: segítségükkel lehetőség szerint minden megye egy településén egy iskola valamennyi tanulója hozzájuthasson naponta 2 deciliter tejhez, illetve ízesített tejitalhoz. Büszkék vagyunk arra, hogy a Szegedtej Rt. megtisztelő bizalma Csongrád megyében a mórahalmi Móra Ferenc Altalános és Szakiskolát tüntette ki. Az akció idején (október 1-től december 31-ig) valamennyi mórahalmi iskolás naponta kap 2 dl, 90 napos szavatossági idejű, Tetrapakba csomagolt tejet, kakaót, epres, illetve vaníliás ízesítésű tejitalt - s mindezt teljesen ingyen. Ez az egészséges ajándék nem juthatna el hozzánk a Szegedtej Rt. és szponzorai: az OTP Rt. Szegedi Üzletigazgatósága, a Bank Austria Creditanstalt szegedi fiókja, a Hypobank Hungária Rt. szegedi fiókja és az Inter-Európa Bank Rt. szegedi fiókja nagyvonalú támogatása, Mórahalom város önkormányzatának rendkívüli segítsége, és az iskolánkat támogató partnerek: az OTP Rt. Szegedi Üzletigazgatósága, a Generáli Budapest Biztosító Rt. Dél-alföldi Regionális Igazgatósága, UK Bt. (Kószó Mária), a Rozsmalom Kft., a Mórahalom Térségi Vízmű, valamint Ónozó Imre, Barna Jánosné, Turu Kálmán és Bubori Károly vállalkozók megtisztelő támogatása nélkül. Külön köszönet illeti Bajusz Tamás urat. Szegedtej Rt. HORECA marketing-vezetőjét, aki mindent megtett az akció sikeréért. Valamennyiük segítségét, gyermekeink nevében is köszönjük! Október l-jétől elindult tehát a sulitej-akció, s reméljük minden nap, minden tanulónkra igaz lesz: „Egy pohár tej, tiszta fej!" Móra Ferenc Altalános Iskola és Szakiskola nevelőtestülete Igazi karácsonyi ajándékot kaptam december 22-én, a 35-ös autóbuszon. Bár nagy hó esett, a Dorozsmáról reggel 4 óra 50-kor induló busz időben beállt a végállomásra. Álmosan szálltam föl, s odafönt ért a meglepetés... A kocsi belseMeleg fogadtatás a buszon je, mint egy „meleg előszoba" fogadott bennünket. A busz a havas, latyakos idő ellenére tiszta volt, az ablakok átláthatók, s nem jégvirágosak, mint sok más kocsiban. Nem emlékszem hasonló „fogadtatásra" a kora reggel Szegedre induló buszokon... A belvárosi temető megállójában a vezető addig várt, míg a túloldalra befutó helyközi járatról átszálltak az utasok. A sofőr emberségből is jelesre vizsgázott. Magam a Nagykörútig élveztem a melegszívű pilóta vendégszeretetét. Leszállva még leolvashattam az ugyancsak tisztára mosott rendszámtáblát: AKF-996. Egy kiskundorozsmai olvasó (név és cím a szerkesztőségben) • Hagyományaink Ki a Tisza vizét issza Csodálatos népdal őrzi a Tisza vizének varázsát: egykor iható tisztaságát, és azt, hogy bár árjával sokszor pusztította Tápét is, mégis megvigasztalt; ölében ringatott minket és táplált. Karnyújtásnyira még az az idő, amikor a tápai Ács György két bádogköcsögöt akasztott „abronyicájára", hogy azokat a Tisza vizében megmerítse. Alkalmas deszkapalló nyújtózott be a partról, az úgynevezett „merigető", amin állva buggyantotta a jó illatú, tiszta vizet. Otthon Mári néni is azt itta, és természetesen azzal is főzött. Minél visszább megyünk az időben, annál többen élték a Tisza vizét, ám Gyurka bácsi még az 1950es évek legelején sem tágított tőle. Nemrég Rigó Balázs bácsival beszélgettem. Ő is emlékszik arra, hogy „nagy hordókat raktak a lovas kocsi derekába, betolattak a Tisza szélibe, azt' úgy merték vödrökkel a vizet beléjük. Fölhajtottak ide. Fölsővárosra, és a megszokott utcasarkokon árulták a vizet. Egy köcsög vízért pár krajcárt kellett fizetni. Hát persze, hogy iható tisztaságú volt akkoriban még a Tisza vize." Hogy Felsővároson voltak-e ásott kutak? Minden bizonnyal. Ám azokat az 1879. évi nagy árvíz iszapja betömte, s így maradt a Tisza vize. Áradások idején, ha a vtz zavaros volt, és akkor, amikor a folyó vize befagyott, a városban lévő ártézi kutakból szerezték az ivóvizet. Nagyapámtól azonban magam is hallottam, hogy sok idős idegenkedett az ártézi víztől, ezért aztán a „vizesök" fejszékkel és fűrészekkel léket vágtak a jégen, hogy megtölthessék a most már szánkóra helyezett, és a lékelés közelébe húzott hordókat, később pedig a „lajtoskocsikat". Ahogyan természetes dolog volt az, hogy a folyók mentén lakók - tájunkon a Tisza vizét itták, ugyan olyan természetesen mosni is oda jártak az asszonyok. Ám amíg vízért a „merigetőre" mentek, addig a mosást lejjebb, az úgynevezett „öbligetőn" ejtették meg. Itt is szolgált a partról befelé egy vastag pallódeszka, amelynek belső végét két, léccel összekapcsolt akáckaró tartotta a víz fölött. A vesszőkosárban levitt szennyest mindenestől beletették a vízbe, s hogy a sodrás ne vigye el, madzaggal kikötötték. A szennyest sokan már otthon beáztatták „akácfapörnyés" vízzel, ami akkor mosószerként is használtatott. Partközeiben egyenként mártották a folyóba, majd a pallóra téve alaposan „megsulykolták". A „sulyok" kb. ötven centiméter hosszú, tizenkét centi széles, általában keményfa deszkalap volt, amelynek egyik végén marokba illő fogantyúja is volt. Alakját tekintve a „mángorlóhoz" hasonlított. Ahol egy ilyen eszköz volt, ott „mángorlásra" (a ruha kezdetleges vasalására), illetve a mosásra is használták, s lett a neve „sulyokmángulló". Mindezek mellett az is természetes volt, még az 1950-es években is, hogy a tápaiak nyári vasárnap délelőttökön jószágaik mosására, délután pedig „fördeni" jártak a Tiszára. Csodálatos élmény volt ez akkor, kiváltképp, amikor jött a sétahajó, amelynek nyomában estefelé tömegével szállt a „tiszavirág". Ahogyan eltűntek ezek a kis „kérészek" úgy veszett a múltba a tiszai „feredőzés", a folyó vizének fogyasztását pedig a népdal őrzi: „Ki a Tisza vizet issza, vágyik annak szíve vissza. Én is ittam mán belüle, fáj is az én szívem tűile." Ifj. Lele József Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 A művésznő fogtöméses Németországban dolgozom, fogorvosként. November elején megcsörrent „kinti" rendelőmben a telefon: egykori tanárom hívott föl. Elmondta, hogy egyik ismerősének kiesett a fogtömése, s kért segítsek rajta, készítsek újat. Megtudtam, hogy az illető hölgy operaénekes, a Fővárosi Operettszínház társulatával turnézik Németország nagyvárosaiban. A művésznő eljött, a fogtömés elkészült, s a hölgy valószínűleg elégedett lehetett a munkámmal, mert kaptam tőle egy tiszteletjegyet a Marica grófnő című operettre. Az előadás maga volt a csoda: Merényi Nikolett (mert ő volt a páciensem), a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese még a „fagyos" északi szíveket is átmelegítette, A művésznő gyönyörű, csengő hangja, szinte akcentus nélküli szövegmondása elkápráztatta a közönséget: egyegy betétszámot többször is meg kellett ismételni. A második csoda a Cigányszerelem című darab előadásán következett. A tragikusabb hangvételű darabban Merényi Nikolett előadóművészete újabb magasságokba emelkedett. A közönség többször is fölállva, bravót kiáltva ünnepelte a művésznőt. Ezekben a percekben, ott a nézőtéren, nagyon jó érzés volt szegedinek lenni. S még a sorsomnak is hálás voltam, hogy fogorvosi fúrót adott a kezembe... Erki Tamás Füstmentes iskola Intézményünkben, a Móra Ferenc Szakközép- és Szakmunkásképző Iskolában 1998. november 17-tól kezdődően, az országos dohányzásmentes naphoz kapcsolódva tilos a dohányzás a tanulók számára. A „füstmentes iskola" megteremtésének részeként egész napos programokat szerveztünk: tanulóink vitálkapacitás-mérést kérhettek, a szünetekben villámkérdésekre válaszolhattak (a diákok „egészséges" ajándékokat is kaptak). A nagyszünetben pedig még egy „utolsó lehetőséget" kaptak a cigaretta becserélésére: jutalmul üdítőt, gyümölcsöt kaptak. A kiírt pályázatok értékelése is ekkor történt - a pályázatra plakátokkal, karikatúrákkal, a dohányzásról szóló humoros frásokkal, velős mondásokkal lehetett nevezni. Köszönjük segítőinknek, hogy rendezvényeinket színvonalasabbá és vonzóbbá tehettük. Támogatóink: az ÁNTSZ Egészségvédelmi Osztálya, a McDonald's, a Dr.Oetker, a Papagáj Markét, valamint a Biocsemege üzlet (Vidra utca). Miklós Mátyásné igazgató Vasutasok ünnepe Te, kedves volt szobatársam - hogy is hívnak? Milyen jó újra találkozni az „öreg bakter" (vasutas kollégium - a szerk.) falai között... Emlékszel a 103-as hálóra... vagy a 102-es volt, amiben aludtunk? Nézd! ő nem Gyuris Pista bácsi...? De igen, a volt igazgató! Most újra itt lehetünk. Köszönjük Czeglédi Zsuzsának, aki majd' 300 meghívót küldött szét. Telefonált, keresett, üzent nekünk. És köszönjük a bensőséges ünnepséget az intézmény vezetőinek, diákjainak. A szakácsok remekműveit nézve: bizony negyven évvel ezelőtt más volt a vacsoránk... Mi is? Emlékszel a lekvárra, tojáslevesre? Akkor milyen finom volt...! Emlékszel a fegyelemre, a takarodóra... amely most elmaradt: a jó hangulatot a zenekar csak fokozta, most a partvis és a söprű a táncunk kellékei voltak, nem a szobánkat kellett- felsepernünk. Milyen jó volt a tombolán izgulnunk, amit a SZOFI, az Éva Móda, a Context, a DélÜvért, a Horváth-Vassné virágkereskedés, az Oláh Róbert és a Móra kozmetikai szalon ajánlott fel - a többiekre már nem emlékszem - csak úgy, hogy a bakteri támogassák. Te mit nyertél? Ugye jövőre is találkozunk? Szólj a többieknek, vagy add meg a címet Zsuzsának. Az unokám is idejár majd... Egy „bakteros" Becsületes megtaláló November 25-én, a 9-es trolin kilopták a táskámból az irattárcámat, amelyben fontos, nehezen pótolható dokumentumokat őriztem. Szerencsére egy becsületes ember a segítségemre sietett. Ezúton mondok köszönetet H. CS. úrnak, aki a tárcát, benne az iratokkal, megtalálta és elhozta nekem. Név és cím a szerkesztőségben