Délmagyarország, 1998. december (88. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-22 / 299. szám

4 KRÓNIKA KEDD, 1998. DEC. 22. miről írt a DM? MA TANÁCSADÁSOK: 13tól 18 óráig polgári katonai szolgálattal kapcsolatos 14.30-16.30 óráig pszichológiai, életvezetési és grafológiai, 15 és 17 óra között életmód tanácsadás a Berzsenyi u. 3. szám alatti Mandala-klubban. GYERMEKVÉDELMIpedagógiai tanácsadás 16 órától a Gyermeksors Alapítvány irodájában (Dózsa Gy. u. 5.). AZIMPALA HÁZBAN 19 órától a Caffe-Café játszik. A SZOTE-KLUBBAN 22 órától nosztalgiabuli Molnár Lajossal. HOLNAP BOOGIE-SZANATÓRIUM középkorúaknak, a Vízmű-klubban, 19 órától, Kalapos József vezetésével. HOLNAP JOGSEGÉLYSZOLGÁLATI FOGADÓÓRÁT tart az MSZOSZ Csongrád Megyei Képviselete (Szeged, Kálvária sgt. 14.) 14-16 óráig az MSZOSZ tagjai részére. Dr. Hajdú István ad felvilágosítást munkaviszonyban lévők, pályakezdők és nyugdíjasok részére. A szakszervezeti tagságot hitelt érdemlően (pl. tagkönyv) igazolni kell! DR. BÁLINT JÁNOS, a szocialista párt jogtanácsosa 15 és 16 óra között ingyenes jogi tanácsadást tart Szegeden, a Szilágyi u. 2. II. em. 204-es szobában. Határsértők a Szamoson • Fehérgyarmat (MTI) Száztizenhét határsértő akadt horogra Fehérgyarmat és Tunyogmatolcs között, a Szamos folyón átívelő hídon, hétfőn a kora reggeli órákban. A járőrök két IFA teherautót állítottak meg, ezeknek a platóján rejtőzött a 117 férfi. A vizsgálat eddigi adatai alapján még nem ismerik valamennyiőjük állampolgárságát, annyit azonban már tudni, hogy kínai és afgán nemzetiségűek is voltak közöttük. A határsértők feltehetőleg ukrán területről érkeztek. Á két tehergépkocsi sofőrje ellen embercsempészet alapos gyanúja miatt eljárást indítottak. A Po-Dö-Dö Csanyteleken • Munkatársunktól Karácsonyi Pa-Dö-Dő koncert lesz december 27-én, vasárnap 19 órakor a Csanyteleki Szent László Általános Iskola tornatermében. Jegyek elővételben Csanyteleken a Szent László Általános Iskolában és a Göndűző sörözőben, továbbá a koncert napján a helyszínen kaphatók. A nézők kényelmében érdekében a koncerten ülőhelyek is lesznek. • 75 éve A kosztpénz intézménye Vasárnap kormányrendelet jelent meg, amely szerint, ha az adós a pénztartozást késedelmesen fizeti meg, akkor a lejárat napjától a fizetés napjáig a tőkének heti két százalék kamatát tartozik kártérítésként megfizetni. Ezzel törvényesen is bevonul a kosztpénz a magyar pénzforgalomba. Következményeit máris érezheti a közönség, mivel a bankok és takarékpénztárak olyan követeléseik után, ame• 50 éve lyeknél eddig a késedelmi kamatot számították fel most kosztpénzzel terhelik meg a feleket. A kétszázalékos hivatalos kosztkamatláb azonban nem lesz állandó, mert a pénzügyminisztérium időközönként emelni fogja, esetleg leszállítja. Amilyen örömmel fogadják a bankok részérói a kormány rendeletét, annyira ellene vannak azok, akik a kosztpénz felvételére vannak ráutalva. (1923) Szeged sportjának feladatai A Nagyszegedi Megyei Népi Sportbizottság az összes szegedi sportszervezetek bevonásával tartja meg ma este öt órakor a városháza közgyűlési termében sportnagygyűlését. Az előadás keretében megadják sportunk fejlesztését előmozdító további irányvonalat, és tárgyalják az egyesületek újjászervezése körüli teendőket. A nagyfontosságú tárgysorozatra való tekintettel az értekezleten Szeged város területén működő összes egyesületek működő sportolói és vezetőségi tagjái kötelesek megjelenni. (1948) • 25 éve A művelődés otthonai Gondolom nem véletlenül született meg a célt is magában foglaló elnevezés: művelődési otthon. Az elnevezés mögött húzódó tartalmat, azt hiszem, nem kell fejtegetnem. Ám be kell vallani, hogy az utóbbi 10-15 esztendőben bekövetkezett óriási változásokat, az életszínvonal emelkedését, a megnőtt társadalmi igényeket nem követte a művelődési intézmények és a környezet fejlődése. A kulturális nevelőmunka egészében és részleteiben is elmarad a ma támasztott igényektől. Az ifjúságpolitikai feladatok megoldásának azonban át kell hatnia a kulturálódás, a művelődés minden területére. (1973) • Hetvenötmilliós gépek a Hajlat utcában Fölújitott fűtőház Az automatika irányit, Forgó Zoltánná futó ellenőriz. (Fotó: Miskolczi Róbert) A Szetáv fölújította a Hajlat utcai fűtömüvet, amely ezer tarján! lakást szolgál ki meleg vízzel. Az automatikus háközpont energiatakarékos berendezései a régi gépeknél kisebb zajjal, és a környezetvédelmi előírásoknak megfelelően működnek. Tegnap délután, ünnepélyes keretek között adták át a Szetáv Hajlat utcai fűtőházát, amelynek teljes berendezését fölújították. Szőcs Mihály, a Szegedi Távhőszolgáltató Kft. főmérnöke elmondta, hogy az V. számot viselő fűtőmű rekonstrukciója mintegy 75 millió forintba került - a költségek egy részét hitelből, illetve a környezetvédelmi alapból fedezték. „A Hajlat utcai fűtőmű fölújítása mérföldkő a Szetáv életében" - mondta a főmérnök, mert a 23 szegedi fűtőház közül az V. számú volt az első, amelynek valamennyi berendezését korszerű gépekre cserélték. A rendszer teljesen automatikus, az ügyeletes fűtő csak felügyeli a gépek működését. A beruházás generálkivitelezője a szegedi Technomont Kft., tervezője pedig a budapesti Energopromt Kft. volt. A fűtőház fölújítása három hónapot sem vett igénybe. Az új berendezések megfelelnek a környezetvédelmi követelményeknek is. Az energiatakarékosan működő gépeknek köszönhetően a beruházás költségei várhatóan négy év alatt megtérülnek. A régieknél jóval csöndesebb kazánok füstje sem zavarja már a környékbelieket: az új, magas kémény a háztetők fölött bocsátja ki az égésterméket. A fűtőmű mintegy ezer tarjáni lakást szolgál ki meleg vízzel. A tegnap délutáni átadásra meghívták a környékbeli házak közös képviselőit, a város vezetőit, önkormányzati képviselőit is. Ny. P. Dlusztus Imre FútbaIIizmus (6.) Amikor Végh Antal pult alól terjesztett, körbekölcsönzött és rongyosra olvasott könyvében még a beteget és a kórt elemezte (Miért beteg a magyar futball?, 1976), voltak még szakszervezeti, ágazati meg gyári csapatok, s pályára léptek azok az igazi „spílerek", akik azt a fajta szép, de valljuk be - körülményes közép-európai futballt képviselték, amelyik tisztelte a labdát jól megtartó játékost, s végzetesen lenézte az ütközni, loholni, lelkesedni tudót. Végh Antal első diagnózisa halálosan pontos volt, ő a leletekből már akkor kikövetkeztette a végzetes bajt. Azt az őrületet, ami körülvette a Végh-könyvet, ma már kellő gyanúval elemzi az ember. Én magam könnyen fölvethetőnek tartom, hogy akkortájt szervezett belső diverzió gyanánt maga a párt, illetve az államvédclem adta hozzájárulását a könyv megjelentetéséhez, hogy beleszimatolhasson: az épülő szocializmus malterszagába miféle rendszeridegen bűzök keveredhetnek. Maga a mintavétel, meg a téma szervesen illeszkedhetett az államvédelem belső logikájába, hiszen még a Rákosi-éra legsötétebb esztendőiben is el-elférhetett egy kis ruszkizásmuszkázás a szovjet-magyar versengések idején a tribünökön, s hát a futballpályák körüli tömegekből vaskosan kiszólni sem volt olyan kockázatos, mint mondjuk egy kültelki kocsmában megjegyzést tenni a jegyrendszerre vagy a vb-titkárra. Azt mondom tehát, hogy miként az ötvenes években, úgy két évtizeddel később is viszonylag kockázatmentes kísérlet lehetett hagyni, hogy a nép hangján megszólalhasson a csaknem differenciálatlan bírálat, ráadásul a Végh Antal-féle kőkemény kritika több ponton tudott illeszkedni a sportsajtó olykor irányított, máskor csupán ellenjegyzéssel megengedett tendenciáihoz. Ahhoz, hogy a sportsajtóban az „általában jó úton járunk, de vannak még hibák" típusú hazugságokhoz képest a „nem biztos, hogy jó úton járunk, és fölfedezhetők súlyosabb hibák" típusú féligazságok is megjelenhettek - ráadásul konkrét és néven nevezeti felelősökkel, persze olyanokkal, akiknek a hatalom (Kádár, Biszku vagy Aczél) már valamiért elengedte a kezét. Innen nézve még az is elképzelhető, hogy a pártmeg a sportvezetés a Végh háta megetti szervezett összekacsintással nem csupán tűrte, hanem egyenesen támogatta a könyvkiadásba kódolt társadalmi gőzelvezetést, melynek atmoszféráját nem kellett beállítani, csupán mérni: nézzük csak, meddig megy föl a pumpa. Sietve hangsúlyozom, mindez csupán föltételezés, amit viszont több ponton is alátámaszt az a kikerülhetetlen tény, hogy amit nem tűrt vagy támogatott a totális rendszer, azt egyetlen legyintéssel a tiltott zónába terelhette. Tehát ha Végh szövege bármi okból nem kellett volna a hatalomnak, akkor az Magyarországon semmilyen körülmények között sem jelenhetett volna meg. S ha már a feltételezések logikai ösvényeit tapossuk a megismerhetetlen dzsungelében, engedjük meg magunknak a föltételezést, hogy egy olyasfajta kultúrairányító mechanizmusban, ahol Aczél György a despotikus mecénás, még a mű belső szervező erejére, stílusára is odafigyelhettek, ha másként nem, sugalmazással vagy időben elhelyezett üzenettel. Emlékezzünk, a tatai edzőtáborban gyakorló, elkényelmesedett újpesti sztárokat az író egytől egyig az agyagba döngölte - mintegy a „Lötyögés a semmibe" előtanulmányaként -, kivéve az első csapat keretéhez fölkerült, tizenéves Feketét, aki transzba esve edz és lélekszakadva rohan a mellélőtt labda után, hogy elölről kezdhesse a gyakorlatot... A Végh Antal-i módszer lényegével találkozhattunk itt: csépelj el mindenkit, emelj föl egyet, olvass be mindenkinek, cirógass meg egy kivételt! Ha igaz, amit sejtek, akkor a következtetések is jók lehetnek. Az olvasók nagy tömegeiben talán épp ez a módszer, másokban meg a tőle való berzenkedés akadályozta meg, hogy észre vehessük: Véghnek húsbavágóan igaza van, valóban csak egyetlen igazi trónkövetelő pattog Bene és udvartartása között, nincs is több hozzá mérhető fiatal sem a Megyeri úton, sem a fővárosban. Sőt: Magyarországról tűnt el ez a mentalitás. Előbb Puskásból lett Tichy, azután Albertból Törőcsik, majd Nyilasiból Détári, végül Garabából Urbán. Ahogy fogyott a létszám a grundon, s amiként egyre nőtt a pöffeszkedő butaság az öltözők körül, úgy apadt a minőség errefelé, s ezzel fordítottan arányosan lett egyre szervezettebb és üzletiesebb a labdarúgás a vasfüggöny másik oldalán. Végh egy másik könyve, a mexikói kudarcot elemző Gyógyít(6)atlan (1986) fölvállalja az autópályák minőségére és a labdarúgás teljesítőképességére komponált metafora kockázatát. Az író ezen tévedésével megadta az esélyt bírálóinak, hogy újra csak ne a lényeggel foglalkozzanak, hanem a nyilvánvalóan rosszul megválasztott hasonlat kritikájával: a román vagy a szovjet futball nem azért jó, mert az egeket veri az életszínvonal, s a belga sem attól középszerű, mert elmélyült volna arrafelé a gazdasági válság. Azt Végh még nem mondhatta ki, amit a nyolcvanas évek tanulságaira alapozva azóta már jól megtanulhattunk: a labdarúgásnak két igazi motivációs bázisa van. Az egyik a tőkével jegyben járó szervezettség, a másik a diktatúrával házasodott szegénység. Az egyik integrálja az erőket, a másik kilöki a rátermettet. A pénz világában szükségszerűen termelődik ki az érték, a szegénységéből pedig törvényszerűen tör ki a szerencsésebb. Nos, mivel a magyar futball a hatvanas évek második felétől e két világ között evickélt, egyik jótékony hatását sem élhette át: sem a szervezettség, sem a nyomor nem kényszerített ki világra szóló produkciókat. A Szovjetunióban és utódállamaiban, azután Romániában, Bulgáriában vagy Nigériában nem a szervezettség, hanem egy szerencsésen öszszeérő nagy generációban egyszerre jelentkező kitörési-érvényesülési vágy hozta és hozza létre azt a bizonyos nagy csapatot, amelyikben lesz egy-egy Blohin, Hagi, Sztojcskov vagy Okocha, körülöttük egy-két tucatnyi nagyon jó, ambiciózus társ, mögöttük pedig az országépítő politikai párt vagy a győzelemre áhítozó nemzet kifeszített zászlaja. Van még ott, persze, játékostömeg is. De van lepusztult stadion, részeges utánpótlás-edző,, korrupt szakosztályvezető, sunyi bíró, minősíthetetlen közönség és összehugyozott klotyó is, ezerszám. Ezért nem mindegy, hogy egy ukrán vagy egy kameruni kisgyerekre milyen sors vár: előbbi a régi típusú, de már hatékonyságát vesztett „szovjet" sportiskolából, utóbbi a Paris Saint Germain NyugatAfrikát behálózó rendszeréből, Tunézián és Svájcon keresztül juthat föl a jól kereső profik magasába. Előbbinek - azonos adottságszint mellett - sokszorta több szerencsére van szüksége ahhoz, hogy Szergej Jurán lehessen, utóbbinak meg sokkal több jó ügyvédje van fekete bőrű elődjei képében Portugáliától Dániáig majd három tucatnyi ország bajnokságaiban. így hát az a bizonyos kép árnyaltabb is lett a legutóbbi másfél évtizedben: nem csupán a pénz és a nyomor külön-külön, hanem a kitörési vágyat finanszírozó tőke is kiválaszthatja a különleges tehetséget. Akárhonnan nézzük a magyar labdarúgás sorsát, bármilyen nézőpontból vizsgáljuk a katasztrofális hazai és a minőségi nyugati labdarúgás különbségeit, a történelmi, szociális és szakmai megközelítések közös minimuma az, hogy a hozzászóló belássa: a futball olyan, egyszerű szabályokból építkező játék, amelynek rendkívül összetett, globális törvényszerűségeit csak fölkészült elmével lehet megérteni. Vagyis a labdarúgást Magyarországon is szakemberekre kellene bízni. (Folytatjuk.)