Délmagyarország, 1998. december (88. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-21 / 298. szám

4 KRÓNIKA HÉTFŐ, 1998. DEC. 21. MA A FEHÉR GYŰRŰ Köz­hasznú Egyesület bűncselek­mény sértettjeinek 10 és 12 óra között ingyenes jogi tanácsot, felvilágosítást ad az Eszperantó utca 3-5. szám alatti irodaház­ban. A BARÁTI KÖR REN­DEZVÉNYE 16 órakor lesz a Csillag téri fiókkönyvtárban. Vendégek: Fekete Gizi Jászai Mari-díjas és Rácz Tibor Ju­hász Gyula-, Makó Lajos-díjas művészek. AZ IFJÚSÁGI HÁZBAN 16 órától agykontrollklub felnőttek részére. A SZEGEDI SZIMFONI­KUS ZENEKAR ad hangver­senyt 19.30 órától a Szegedi Nemzeti Színházban. Vezé­nyel: Héja Domonkos, az MTV Rt. 9. nemzetközi karmester­versenyének első helyezettje. Szigorúan ellenőrzött prostituáltak? • Budapest (MTI) Az elképzelések szerint ha­vonta, illetve hathetenként es­nek át orvosi vizsgálatokon a prostituáltak, ha az Ország­gyűlés az érintettek egészség­ügyi ellenőrzésének szabályo­zására felhatalmazza a szak­tárcát - közölte Ralovich Bé­la, az Egészségügyi Miniszté­rium osztályvezetője szomba­ton. A szakember tájékoztatá­sa szerint felkészültek arra, hogy a szervezett bűnözés el­leni törvénycsomag prostitú­cióhoz kapcsolódó részéhez rendeletet alkossanak. A minisztérium régi szán­déka, hogy a prostituáltak kö­rében egészségügyi kontrollt alkalmazzanak. A javaslat alapján a prostituáltak hathe­tenként laboratóriumi vizsgá­laton esnének át, melynek so­rán az AIDS-betegséget okozó HIV-v(rus, a hepatitis B-vírus fertőzések, valamint a vérbaj (szifilisz vagy luesz) és a kan­kó (tripper vagy gonorrhoea) kórokozójának jelenlétét szűrnék. A klinikai vizsgála­tok ingyenesek lesznek, de a laboratóriumi szűrések évente 110-120 ezer forintba kerül­nek majd a prostituáltaknak. N MA A MUNKÁSPÁRT Szeged városi koordinációs bizottsága 13-17 óra között Ugyeletet tart a Fő fasor 9. szám alatti Munkás Művelődési Otthonban; ugyanitt, 16 órakor taggyűlést tart a párt taiján-petőfitelepi alapszerveze­te. JOGSEGÉLYSZOLGÁLA­TI FOGADÓÓRÁT tart az MSZOSZ Csongrád Megyei Képviselete (Szeged, Kálvária sgt. 14.) 14-16 óráig az MSZOSZ tagjai részére. Dr. Haj­dú István ad felvilágosítást mun­kaviszonyban lévők, pálya­kezdők és nyugdíjasok részére. A szakszervezeti tagságot hitelt ér­demlően (pl. tagkönyv) igazolni kell! A SZOCIALISTA PÁRT irodáján (Tisza L. krt. 2-4., I. em. 123-as szoba) dr. Bálint János in­gyenes jogi tanácsadást ti irt az ér­deklődőknek, 15-16 óra között. KATONA GYULA, a 13-as választókerület (Móraváros) kép­viselője fogadóórát tart 17 és 18 óra között a Somogyi-könyvtár Móra u. 21. szám alatti fiók­könyvtárában. miről írt a DM? Százszorszép-karácsony Ha egy karácsony „százszorszép", akkor mindenki biztos lehet benne, hogy a gyermekek ünnepelnek. Gyermekkarácsonyt szervezett ugyanis a Százszorszép Gyermekház az Újszegedi Sportcsarnokban. Bár szombaton munkanap volt, ám a téli szünet már megkezdődött, igy senkinek sem okozott meglepetést, hogy a legtöbb gyerköc „szüléstül" vett részt a programokon. A kézműves foglalkozásokat - karácsonyi díszek készítése, gyöngyfűzés, márványozás - remek koncertek tették hangulatossá. A River muzsikája mellett az L and D majorette-csoport lányai masíroztak a neves fellépék között. A szervezők a nehéz helyzetben lévé kárpátaljai gyermekekre is gondoltak, akik számára könyv- és játékgyújtést hirdettek. Az összegyúlt ajándékokat a programban is részt vévé RTL Klub szeretetbusz szállítja majd el a rászorulóknak. (Fotó: Schmidt Andrea) • Budapest (MTI) A magyar kulturális örök­ség gazdagítása érdekében 12 millió 265 ezer forint érték­ben 201 kéziratból álló gyűjteményt vásárolt a kul­tusztárca a Központi Antik­váriumtól, amelyet az Orszá­gos Széchényi Könyvtár és a Magyar Országos Levéltár igazgatója vett át Hámori Jó­zsef minisztertől Budapesten, szombaton. A minisztérium nem szí­vességet tett, hanem a köte­lességét teljesítette azzal, hogy megvásárolta a két or­szágos intézmény számára a Páratlan értékű kéziratgyűjtemény véletlenszerűen előkerült pá­ratlan értékű gyűjteményt, amelyből most háromnegyed részben a könyvtár, egyhar­mad részben pedig a levéltár részesülhet - mondta Hámori József, a kultusztárca első embere.A Központi Antikvá­rium által megvételre felaján­lott kéziratgyűjteményben megtalálható egyebek mellett Károly Róbert özvegye, An­jou Erzsébet királyné latinul írott oklevele; Mátyás király udvari szakácsainak frott adománylevele; Kosztolányi Dezső zöld tintával írott leve­le Vikár Bélához. A gyűjtemény darabjai kö­zött található még Ady Endre Párizsból írt képeslapja, amely a Budapesti Napló szerkesztője feleségének szól; Mikszáth Kálmán levél feleségéhez, Mauks Ilonához, valamint egy akvarell portré Vas István költőről, amelyet az eredetileg festőnek készült Nagy László készített, né­hány soros dedikálással. - Minden antikváriust és műkincskereskedőt, akiben él még a betyárbecsület arra szeretnék biztatni, hogy a jövőben is elsősorban a közgyűjtemények számára ajánlják fel megvásárlásra az általuk is nagyra értékelt, és­ritka gyűjteményeket ­mondta Prőhle Gergely, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma közigazgatási államtitkára a gyűjtemény át­adásakor a bibliotékában. • 75 éve A fogadalmi templom és Back Bernát Megírta a Szeged, hogy a fogadalmi templomépítő bizottság a polgármester elnökletével ülést tartott, amelyen Foerk Ernő be­mutatta a kereszthajó oltá­rának részletes terveit és költségvetését. Mint isme­retes az oltár építésének költségeit Back Bernát vállalta magára. Foerk Ernő költségvetése szerint az oltár elkészítése száz­negyvenhatmillió koroná­ba kerül. Back Bernát megjelent a polgármester előtt és közölte vele, hogy az egész száznegyvenhat­milliókoronát befizeti a templomépítési alap javá­ra. Back Bernát nemes ál­dozatkészsége követésre méltó példa, sajnos eddig nemigen akadt követője ebben a nagy, gazdag, ka­tolikus városban. (1923) • 50 éve Záráünnepély a pártiskolán Elbúcsúzott a háromhó­napos pártiskola nyolcvan munkás, paraszt, értelmi­ségi hallgatója. A záróün­nepélyen ifjú Komócsin Mihály, titkárhelyettes ve­zetésével megjelentek a Pártbizottság tagjai, Dénes Leó polgármester elvtárs és az iskola előadói. Ko­mócsin Mihály elvtárs szólott először: Talán az­zal a gondolattal jöttetek Szegedre, hogy ez a város egy reakciós fészek, az el­lenforradalom bázisa. Va­lóban innen indult el az el­lenforradalom, itt találtak legelőször hálás talajra a klerikális reakció mester­kedései. Szeged kommu­nistái azonban azóta meg­változtatták Szeged népét. Szeged talaját sikerült megdolgozni á népi de­mokrácia számára. (1948) • 25 éve A szocialista biztosítás Az Állami Biztosító Csongrád megyei Igazga­tóság vezetője sajtótájé­koztatón ismertette az in­tézmény ez évi munkáját, eredményeit, és a jövő évi feladatokat. Hangsúlyoz­ta, hogy ma már a biztosí­\ tás gazdasági szükségletet fejez ki, éppen ezért fon­tos része a népgazdaság­nak. A szocialista biztosítás­nak az a feladata, hogy a költségvetésből, illetve a társadalombiztosítással nem fedezhető károk anyagi kiegyenlítését megoldja, s ezzel a költ­ségvetést tehermentesítse. Országosan 1973-ban a különböző biztosítási for­mákkal vállalt károk után közel kétmilliárd forintot fizetett ki az Állami Biz­tosító, s ebből Csongrád megyére százmillió forint esett. (1973) Dlusztus Imre Futbollizmus (5.) A magyar nézőpont ter­mészetesen egészen más. A berni vereség idején már há­rom éve nem létezik MLSZ, mivel egy 195l-es törvény leszögezte: ,A szocializmust építő Magyar Népköztársa­ságban a testnevelés és sport fejlesztése és központi veze­tése állami feladat." Felszá­molták a labdarúgó-szövet­séget, bezúzták az átigazolá­si kartonokat, megszűntek az alszövetségek és eladták a Vadász utcai székházat. Az MLSZ-ből Társadalmi Lab­darúgó Szövetség lett, amely a két szovjet tanácsadó által instruált Országos Testneve­lési és Sportbizottság aláren­deltségében tevékenykedett. Ez a törvény teljesen meg­változtatta azt a - nemzeti szövetségünket alapítása óta jellemző - tendenciát, hogy a pályán és a kluboknál már bizonyított, választott szak­emberek irányították a ma­gyar labdarúgást. így az ötvenes évek siker­története mögött egy, a múlt­ból építkező „szakma" és egy teljesen dezorganizált vezetés állt. A szakma nép­szerűségével nem lehetett versenyezni, Magyarorszá­gon mindenki futballozott, 1950-től hat év alatt har­mincezerrel nőtt az igazolt labdarúgók száma (1956-ban 126 000), ám a vezérkar mindent szovjet mintára csi­nált: fölülről irányított és uniformizált. Az OTSB nem járult hozzá a labdarúgás ki­emelt kezeléséhez, például a tantervbe történő fölvételé­hez vagy az iskolai bajnok­ságok beindításához, mond­ván: minden sportág egyenlő. Ugyanakkor Farkas Mihály, a Központi Ve­zetóség titkára a válogatott ütőerén tartotta a kezét. Ak­koriban minden főelvtárs tudta, hogy a gyapot, a ma­gyar narancs és a gumipity­pang bukása után egyedül a futball maradt meg a propa­ganda nevű kártyajáték adujának, de azt már nem tudták, honnan is tudhatták volna, hogy szakmai szerve­zet irányítása nélkül tudásá­ban és erkölcsében is szét fog hullani a legnépszerűbb sportág. Barcs Sándor, a TLSZ el­nöke 1954. augusztus 11-én azt írta az állami sportveze­tésnek, hogy „labdarúgó­sportunkban észre kell ven­nünk a hanyatlás mutatkozó jeleit". Ami pedig a morális zűrzavart illeti, 1955-ben így fogalmazott a TLSZ elnök­ségének dokumentuma: „Ha átnézzük a játékvezetői je­lentéseket, átnézzük a fe­gyelmi bizottságok jegyző­könyveit és átnézzük a kü­lönféle megyei és városi tár­sadalmi szövetségek jelenté­seit, akkor azt tapasztaljuk, hogy a btróverések, a meg­vesztegetések és a különféle intézői csalások még mindig nagy teret töltenek be." A labdarúgás hozzáértő irányttói állandó vitában, harcban álltak az állami sportvezetéssel. Ezt az egyenlőtlen küzdelmet jól minősíti, hogy az OTSB bár­melyik előadója átírhatta, minősíthette, jegelhette a TLSZ elnökének vagy el­nökségének feljegyzését. A labdarúgó-szövetség­ben 1951 óta folyamatosan készültek azok az adatokra, tényekre, nyugat-európai hi­vatkozásokra épülő dolgoza­tok, amelyek pontosan prog­nosztizálták a magyar futball hanyatlását. Ember József munkacsoportja 1952-ben kiváló tervet dolgozott ki az úttörő és ifjúsági labdarúgók felkészítésére és versenyez­tetésére, amire még választ sem kaptak. Erre Budapes­ten, Sopronban és Miskol­con titokban megszervezték az úttörőbajnokságot, amit az OTSB egész egyszerűen betiltott. A TLSZ hálózatát is kezé­be vette az OTSB, a labdarú­gó-szövetség még csak nem is levelezhetett, csak magán az állami sportbizottságon keresztül, a megyei szövet­ségekkel. A szovjet típusú sportirányftás akkor fojtotta meg a magyar futballt, ami­kor felnőhetett volna. Nem­zeti válogatottunk mögött korosztályos utánpótláscsa­pataink is a világ élvonalába tartoztak, de nem folyt olyan szintű képzés - sem a gyere­keknél, sem az edzők között amely biztosította volna a versenyképességünket. A forradalom alatt a régi elvek alapján alakult újjá a Magyar Labdarúgó Szövet­ség, de a kádári hatalom konszolidációjával a sport­irányítás szovjet módszerei is visszatértek. Közben ki­vándorolt az országból né­hány száz nagyszerű labda­rúgó, akiknek hiányát azóta sem heverte ki a magyar lab­darúgás. Baróti Lajos szövetségi kapitány 1958. október 10-i keltezéssel újra a gyermek­futball felé irányítaná a fi­gyelmet: „Mivel a fiatalok jelentik a jövőt, elsősorban a fiatalok labdarúgását kell minél hamarabb megszer­vezni. Az általános iskolá­sok között külön bajnoksá­got kellene'rendezni a 11-12 és a 13-14 évesek számára. Ezek a bajnokságok megren­dezhetők tornacipős bajnok­ság formájában is, kisebb és könnyebb labdával, megfe­lelően kis méretű játékté­ren." (Meg kell jegyeznem, hogy az MLSZ mai edzőbi­zottságának ajánlására a kü­lönböző szinteken megrende­zett tornákat követően 1987­ben vezették be itt-ott a csök­kentett területű pályákon a gyermekbajnokságot, de a klubok zömében még ma sem tudják, hogy az egyes korosztályoknak mekkora pályán, mekkora kapura, s milyen méretű labdával, hány fővel kellene játszani­uk.) Másik súlyos gondunk az edzőképzés volt. Idehaza mindenki elhitte, hogy mi ér­tünk a legjobban ehhez a sportághoz, nekünk ezért nem kell tanulnunk, ele­gendő, ha az egykori élvo­nalbeli labdarúgók edzőként átadják azt, amit ők is gyako­roltak. A hatvanas években még az egész világ vevő volt a viszonylag olcsó, de sok ta­pasztalattal rendelkező, az aranycsapat óriási holdudva­rában sütkérező magyar edzőkre. 1961-ben, az MLSZ fennálásának hatvanadik év­fordulójára könyvet adtak ki, amelyben fölsorolták a kül­földön dolgozó edzőinket. Nos, világhatalmi pozíciónk számokban: Albánia 1, Ang­lia 1, Ausztria 23, Belgium 4, Bulgária 5, Csehszlovákia 64, Dánia 4, Finnország 6, Franciaország 49, Hollandia 3, Jugoszlávia 13, Lengyel­ország 20, Luxemburg 5, Né­metország 25, Norvégia 3, Olaszország 114, Portugália 8, Románia 39, Spanyolor­szág 14, Svájc 30, Svédor­szág 11, Szovjetunió 5, Tö­rökország 9, Dél-Amerika 12, Közép- és Észak-Ameri­ka 32, Algéria 2, Ausztrália 2, Ciprus 3, Kuba 6, Egyip­tom 6, Etiópia 1, Ghana 3, Guinea 2, Indonézia 1, Ktna 2, Izrael 11, Sztria 2, Szudán 1 magyar edző. Ám ezek a látványos ada­tok csak az érem egyik ol­dalát fényesítették, a másik egyre sötétebb lett. A hetve­nes évek közepére befe­jeződött az a kedvezőtlen fo­lyamat, amelynek elemei a mai állapotot is jellemzik: az iskolák elfordultak a futball­tól, a szülőket megdolgozták a sportágról kapott rossz hí­rek, a testnevelőpálya el­nőiesedett, a tanárok délután más, pénzesebb sportágakkal foglalkoznak, a pedagógia általános módszertanában nem ismertetik a labdarúgás­ban rejlő lehetőségeket, a futballpályákat beépftették, felszámoltak számos hagyo­mányos klubot, az edzőkép­zés színvonala, különösen az utánpótlásedzőké elégtelen, nincs propagandája, szaklap­ja, könyvsorozata a sportág­nak, megszűnt a labdarúgás tömegvonzása, a sportág díszleteit egy-egy önkor­mányzat nyűgnek tekinti vagy szégyelli, végül pedig a futballban szociálisan öröklődött a pénzleső, min­dent megmagyarázó erkölcs­telenség. Az MLSZ vezérkara időről időre megismerkedhe­tett a labdarúgás legmoder­nebb technológiai elemeivel, eljárásaival, de nem történt semmi. A magyar labdarú­gás számos vezető alakja dolgozhatott olyan területe­ken, ahonnan kész mintákat hozhattak, s dokumentumok bizonyítják, hogy hoztak is ­de az operatív vezetés, min­denek előtt az állami- és pártirányítás semmit sem tett a játék modernizálásáért, vagyis a labdarúgás hazai megújítói sohasem kapták meg a kellő segítséget a tör­vényhozástól és az oktatási tárcától. Egy 1973-as MLSZ-el­nökségi vitaanyagban olvas­ható, hogy mindenek előtt szükséges „a kölni labdarú­gó edzőképző iskola gyer­mek- és ifjúsági anyagának a tanulmányozása. Ha megvan a szakmai anyag, akkor a Testnevelési Főiskolán tan­folyamot kell tartani. Az NB I-ben és az NB I/B-ben kizá­rólag olyan edző működhet a gyerekeknél, aki ezt a tanfo­lyamot elvégezte. Később valamennyi gyermek- és if­júsági edzőt kötelezni kell erre." Ez a negyedévszázados program azóta sem valósult meg. Ne csodálkozzunk, hogy a legnépszerűbb sportág ma ilyen állapotban van. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents