Délmagyarország, 1998. december (88. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-19 / 297. szám

4 KRÓNIKA SZOMBAT, 1998. DEC. 19. MA FÓNIÁSZ telefonkártyaklub 9-től délig a Tisza L. krt. 14. alatt. ADVENTI HANGVERSENY lesz délután 3 órakor a Honvéd téri református templomban. NÉMET NYELVŰ ökomenikus istenszeletet tartanak 17 órától a Szent József jezsuita templomban. A JATE-KLUBBAN 21 órától Mi-csoda buli. Házigazda: Mátrai Róbert és Molnár Lajos. A SZOTE-KLUBBAN 22 órától zenediszkont népnapi party. Házigazda: Dj. Öcsi. A REGŐS BENDEGÚZBAN 22 órától Kakuszi disco. VASÁRNAP KARÁCSONYI ÜNNEPSÉGET szervez tagjai részére az Értelmi Fogyatékosok és Segítőik Csongrád Megyei Érdekvédelmi Szervezete délután 4 órakor a Szegedi Ifjúsági Házban (Felső-Tisza-part). AZ ALAGÚT SÖRÖZŐBEN nosztalgia ötórai tea a Koktél duóval 17 órától. KARÁCSONYI KONCERT lesz a rókusi templomban 19 órakor. Közreműködik Deák László (orgona). Polgár Etelka (ének). HÉTFŐN A BARÁTI KÖR RENDEZVÉNYE 16 órakor lesz a Csillag téri fiókkönyvtárban. Vendégek: Fekete Gizi Jászai Maridtjas és Rácz Tibor Juhász Gyula-, Makó Lajos-dfjas művészek. AZ ALKOTÓHÁZBAN (Árboc u. 1-3.): ma, 9 órától játszóház és 9-től 17 óráig ingyenes szaktanácsadás. Hétfőtől január 3-ig zárva. N MA INGYENES JOGI TANÁCSADÁS 10 és 12 óra között a Bécsi krt. 7. szám alatti nyugdljasklubban. Jogtanácsos: dr. Fiigi Réka ügyvédnő. HÉTFŐN A MUNKÁSPÁRT Szeged városi koordinációs bizottsága 13-17 óra között ügyeletet tart a Fő fasor 9. szám alatti Munkás Művelődési Otthonban; ugyanitt, 16 órakor taggyűlést tart a párt Tatján-Petőfitelepi alapszervezete. JOGSEGÉLYSZOLGÁLATI FOGADÓÓRÁT tart az MSZOSZ Csongrád Megyei Képviselete (Szeged, Kálvária sgt. 14.) 14-16 óráig az MSZOSZ tagjai részére. Dr. Hajdú István ad felvilágosítást munkaviszonyban lévők, pályakezdők és nyugdíjasok részére. A szakszervezeti tagságot hitelt érdemlően (pl. tagkönyv) igazolni kell! A SZOCIALISTA PÁRT irodáján (Tisza L. krt. 2-4., I. em. 123-as szoba) dr. Bálint János ingyenes jogi tanácsadást tart az érdeklődőknek, 15-16 óra között. KATONA GYULA, a 13as választókerület (Móraváros) képviselője fogadóórát tart 17 és 18 óra között a Somogyi-könyvtár Móra u. 21. szám alatti fiókkönyvtárában. miről írt a DM? • Turku polgármestere és a Sólyom utcai karácsony A Soroptimist segített A gyermekek természetesen a két kerékpárnak örültek a legjobban. Jobbról Kissné Kuti Enikő, a Soroptimist Klub elnöke. (Fotó: Karnok Csaba) A szegedi Soroptimist Klub segítségével gazdagodott tegnap jónéhány játékszerrel és két vadonatúj biciklivel a Sólyom Utcai Óvoda és Általános Iskola. Az intézmény diákjai rendhagyó, igazi finn hangulatot idéző karácsonyi műsorukat követően vehették át az ajándékokat. A közelmúltban kereste meg dr. Kiss Istvánná Kuti Enikő a Soroptimist Klub soros elnöke a Sólyom Utcai Általános Iskola vezetését azzal, hogy a jövőben a karitatív női szervezet ifjúsági programja keretében az autista és tanulásukban valamely más módon akadályozott gyermekeket oktató intézményt támogassa. A szavakat tett követte, melynek eredményeképpen az iskola néhány diákja a Soroptimist Klub segédletével almákat árult a Tesco áruházban. Az eredmény: közel negyvenezer forint gyűlt össze a segítő szándékú polgárok jóvoltából. A klub tagjai ezt az összeget kiegészítve két kerékpárt, és számos apróbb ajándékot vásároltak, melyeket tegnap adtak át az iskola diákjainak. A Sólyom Utcai Óvoda és Általános Iskola diákjai tanulásukban valamilyen módon mind akadályozottak, közülük sokan halmozottan hátrányos helyzetűek. Éppen ezért különös elismerésre méltó dr. Tóthné Szekszárdi Emese, Halászná Mándoki Anikó és Alexiné Marián Orsolya tanárnők áldozatos munkája, kiknek segédletével a gyermekek káprázatos karácsonyi ünnepet varázsoltak az iskola aulájában. Armas Lahonitti, Turku polgármestere segített abban, hogy a megszokott betlehemes játékok helyett most finn módra köszöntsék Jézus megszületését a kisdiákok. Az előadás résztvevői finn nyelven énekeltek, és megidézték a kemény északi telek Mikulását, no meg az elmaradhatatlan Hópelyhecskét is. A siker fergeteges volt, melyet csak tetézett a Soroptimist Klub pazar ajándéka. Kissné Kuti Enikő elmondta, a jövőben szeretnék kapcsolatukat mind szorosabbra fűzni az iskolával. K. B. • 25 éve A szovjet Szinte minden hét valamilyen újabb fejezetet nyit a Szovjetunó olajiparának történetében. Évek óta dinamikusan bővül az olajkitermelés. További távlatokat nyit az olajkitermelés • Munkatársunktól A Duna Televízió hétfői Virradóra című adásában szó lesz a Halmágyon őrzött vizsolyi bibliáról, a kárpátaljai árvízkárosultakon segítő Győr-Moson-Sopron megyei rendőrökről. A néolaj útja bővítésében az olajkutak mélyebb kiaknázása. A Szovjetunió nemcsak a világ egyik legnagyobb olajkitermelője, de az olajexportőrök között is az élen van. (1973) zők megismerhetik a fenyőfaállítás történetét, megtanulhatnak mézeskalácsot sütni és láthatnak egy különleges karácsonyfadísz gyűjteményt is. A stúdió vendége Áder János, az Országgyűlés elnöke. Virradóra a Dunán • 75 éve Kacsóh Pongrác halála A magyar népies zene legtehetségesebb művelője az igazi magyar operett megteremtője Kacsóh Pongrác egy évig tartó hosszú betegség után meghalt Budapesten. A János Vitéznek köszönheti zenei hírnevét, amely ritka sikert ért el, Petőfi naiv, népies, lírai éposza után, Bakonyi Kálmán és Heltai Jenő írták az operett szövegét, amelyet ő zenésített meg pompás invencióval, hamisítatlan népies magyarsággal. A János Vitéz a bécsi operettek többé-kevésbé sikerült utánzásainak sorozata után végre teljesen magyar operett. (1923) • 50 éve Az új művészet Mostanában újra teljes erővel fellángolt a harc a szocialista-realista irodalom és művészet hívei és ellenségei között. Aki figyelemmel kíséri kulturális életünk mostani forrongásait, azt nem téveszthetik meg az „európai szellem", az „irracionális lelkiállapot" védelmében elhangzott csatakiálltások. A polgárság, a polgári világszemlélet utolsó magyarországi próbálkozása ez, hogy a kultúra nevében letaglózhassa a szocializmus felé haladó népi demokráciánkat. (1948) A svájci világbajnoki döntő mindkét részvevője számára politikai szempontból és a nemzeti önazonosságot érintően is úgy kellett a győzelem, mint egy falat kenyér. A német nemzeti érzést a hitleri korszak foltokkal éktelenítette, s az NDK -NSZK viszály tovább torzította, a Trianon óta vesztes, majd bűnösnek nyilvánított magyar nemzet pedig végre megmutathatta volna a világnak, hogy a magyarság legszebb tulajdonságait hordozó csapata nem csupán a legjobb, de világelső is. Ami a németek számára a kitörést jelentette, az nekünk egy illúzió elvesztését. Amit az olimpiákon és a többi világversenyen a legsportosabb nemzet szerepében elértünk, s amiről ódákat zengtek a mozihíradók, az mind eltörpült a labdarúgó válogatottunk sikeressége mellett. Az aranycsapatnak külön folklórja született, amatőr és neves költők foglalták rímbe a győzelmeket, népdalok szövege változott az ismert dallamra, és a fiúk arcképe fölkerült a falvédők helyére. A futballpályán aratott győzelmet harci tettként lehetett értékelni, s (gy e proli sport diadalaiban is tovább élhetett az a polgári álom, hogy habár a totális politikai berendezkedés ideológiája Kelet-Európában szükségszerűen internacionalista, a labdarúgásban a magyar nemzet életereje és sajátos karaktere jut kifejezésre. Tanulmányozandó, hogy a svájci sikertelenséget (amit egyébiránt egy világbajnoki ezüstérem fejezett ki), és a többi nagy vereséget hogyan fogadta a későbbi elemző sajtó. Mi sohasem háborodtunk föl, önmagunkban kerestük a hibát, magunkat büntettük meg és jól fejlett bűntudatokat kódoltunk nemzetünkbe. 1938ban az olaszok kérésére nem úgy állt föl a válogatott a világbajnoki döntőben, ahogy azt a közvélemény elvárta volna. Dietz szövetségi kapitánnyal az élen elfogadtuk azt a nyomást, amit a fasiszta Itália, talán épp Budapesten keresztül gyakorolt ránk. 1954-ben összeszövetkezett ellenünk a Nyugat, s mi ezeket a föntebb vázolt tényeket sohasem dörgöltük az angolok orra alá, s azt sem vettük észre, hogy az 1966os angliai világbajnokság az 1954-es Rous-i menetrend alapján szerveződött. Argentínában egyértelmű forgatókönyv alapján kellett kikapnunk a hazaiaktól, s mi szétzavartuk a csapatot, elfogadtuk a kapitány lemondását és megbüntettük a válogatott két sztárját. Mi mindig behúztuk a nyakunkat. A Balatonon is elébünk engedtük a külföldit, ha nálunk hált, mi a földre feküdtünk, s a mai napig jobb ellátást biztosítunk az ideérkező csoportoknak (legyen az iskolai énekkar vagy profi együttes), mint amit a mieink kapnak odakint. Vajon hol veszítettük el a tartást, s hol tévesztettük össze a vendégszeretetet a megalázkodással? Vajon mikor akarunk szembesülni futballtörténelmünk égbe kiáltó tanulságaival? Mi 1954 óta folyamatosan nyalogatjuk a sebeinket, Németországban pedig egy jelentős, fölbecsülhetetlen értékű nemzeti öntudat alapját rakta le a Herberger-csapat. Németországban, ahol a két vesztett világháború és Dlusztus Imre Futballizmus (4.) különösen a náci bűnök iszonyú sora állandó bűntudat-érzést épített be a nemzeti önazonosság-tudatba, a közös nemzeti érzületre semmi sem gyakorolt olyan hatást, mint a futball. Ebben az országban tízmilliók menekültek a tisztaságmániába, a precizitás mítoszába, a fegyelmezett szolgálattételbe, az egyenfogsorba, a bőujjú menedzseringbe és a ropogós dunyhába. A nemzeti jelzőt az élet minden területén a szövetségi vette át, a polgár Bundesbürger lett, akinek élettere a Bundestag, a Bundespost meg a Bundesbahn. Egyedül a futballválogatott, a Nationalmannschaft viselte, viseli magán a nemzeti jelzőt. Ez a csapat mindig, bevallottan Németországért játszott és nem a Német Szövetségi Köztársaságért. Ebben az országban a háború után érzékenyen kapta föl a fejét mindenki, ha ittott valaki hangosabban éltetett valamilyen nemzeti értéket, de a labdarúgó stadionban mindenki nyugodtan, büntetlenül és felszabadultan kiállhatott a kollektív érzelmek mellett. A futballpálya volt az egyetlen terep, ahol olyan értékeket hangoztathatott a polgár, amit a mindennapok társadalma szorongva száműzött a tiltott tartományokba. Az 1954-es győzelmet a fiatal Német Szövetségi Köztársaság igazi kezdetének minősítette az ottani sajtó. Ez az a diadal, amely egycsapásra véget vetett a háború utáni német pszichoszociális éhségnek, melyen keresztül a németség a megváltásra vágyakozott. Arra, hogy megszabadulhassanak a múlttól, a bűnösség terhétől. A Süddeutsche Zeitung korabeli címe mindent elárul: „Kicsit egyenesebben járunk". Németországban a második Bundestag 1953-as választásai megmutatták, hogy a fiatal demokrácia jó úton jár az újjáépítésben, a tényleges politikai stabilitásban, a szuverenitás megszerzésében, s mindezeket az értékeket az 1954-es svájci győzelem jelképes erővel közvetítette a világ számára. A következő esztendőben az európai védelmi közösség hivatalosan is elismerte az NSZK-t, amely ettől fogva kettős erővel propagálta, hogy ha az emberek keményen dolgoznak az újjáépítésben, akkor kivívhatják a világ elismerését. Németország polgárai a háború végére megcsömörlöttek és végleg kiábrándultak a nemzeti jellegű szimbólumokból. A Reich (birodalom) vége után olyan méretű deficit keletkezett a nemzeti elismertségben, hogy a két készen kapott helyettesítő azonosság-érzés, a Land (szülőföld) és Európa sem állította helyre az egyensúlyt. Nem túlzás, ha egyenes vonalú fejlődést látunk a Reich - Land - Fussball tengely mentén. Mi sem mutatja ezt jobban, hogy a szintén magyar közreműködéssel létrejövő - újraegyesítéskor sem érzett olyan földöntúli boldogságot a német nemzet, mint az várható lett volna. A németség 1945 óta folyamatosan keresi azokat a szűzies kollektív jelképeket, amelyeket nem piszkított be a hitleri nácizmus. Értsük meg: még ma is nemzeti identitást keres egy nép egy olyan országban, ahol a nemzeti jelző egyedül a labdarúgásban állja meg a helyét. A németek hagyományosan bizalmatlanok a nemzetállammal szemben, ezért a nemzeti jelleggel kapcsolatos igényeiket a labdarúgásra vetítsék, és a Nationalelf teljesítményében, mint egy nemzeti pótcselekvésben gyönyörködve élik ki titkolt, romantikus hazaszeretetüket. A labdarúgás sehol Európában nem mozgat meg akkora tömegeket, mint Németországban. Ebben az országban több mint hatmillió igazolt labdarúgó játszik, s a SAT 1 legnézettebb produkcióját, a „ran"-t alkalmanként nyolc-tízmillióan bámulják a televízió képernyője előtt. A futball itt tökéletes pótcselekvés, mégpedig a német fölénytudat békés kiélésének eszköze, amelyben a hadsereg szerepét az a sokmillió férfi és nő alakítja, aki rendszeresen gyakorolja ezt a harcias sportágat. S hogy folytassuk a történelmi egybeeséseket: 1974ben, az ország felnőtté válásakor újra világbajnok lett az NSZK. A nemzetközi közösségbe való beilleszkedést két Nobel-díj előlegezte meg: 1971-ben Willy Brandt, a keleti politika bűvészmutatványosa kapott Béke-díjat, majd 1972-ben Heinrich Böll, a német újjáépítés és demokrácia írója részesült irodalmi Nobeldíjban. 1973-ban az NSZK-t fölvették az ENSZ-be, és a következő esztendőben megszületett az erőtől duzzadó, optimista nép legújabb világbajnóki diadala. Akkoriban arról cikkeztek Németországszerte, hogy már csak az újraegyesítés hiányzik a fölfelé törekvő nép álmainak megvalósulásából. 1990-ben a németek végre egyszerre ünnepelhették az újabb világbajnoki címet és az újraegyesítést, ám megfigyelők jelentős különbséget véltek fölfedezni a két ünnepségsorozat érzelmi tartalmában. A világbajnoki győzelmet hatalmas fekete-piros-arany színű, olasz típusú, rendezetlen és lelkes zászlókavalkád, az újraegyesítést fegyelmezett fölvonulás köszöntötte, mintha a nemzet az ünnep gondolatába azonnal belekódolta volna a társadalmi problémákat. A legutóbbi futballsiker is Németország új szerepére irányította a fénycsóvákat. Az 1996-os angliai Európabajnokság döntőjét 33 millió német polgár nézte otthon a tévé előtt. Kohl kancellár ekként köszöntötte a győztes német csapatot: „A válogatott a régi harcos német erényeket idézte, amelyeknek köszönhetően a német csapat tanúbizonyságot tett előbb szolidaritásáról, majd végül a nehézségek ellenére győzedelmeskedett." Mit is kell keresnünk a kancellár szavaiban: egyfajta párhuzamot a labdarúgó bajnokságban résztvevő csapat és az Európai Unió építésében betöltött kancellári szerep között? Talán... (Folytatjuk.)