Délmagyarország, 1998. december (88. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-17 / 295. szám

8 UNIVERSITAS CSÜTÖRTÖK, 1998. DEC. 17. Fiatal kutatók pályadíjai • Munkatársunktól Tudományos pályadí­jakat adtak át a múlt hé­ten a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában olyan fiatal kutatóknak, akik még nem értek el tudományos fokozatot. A különböző tudomány­területen kiírt pályázato­kat a Tudomány Támo­gatásáért a Dél-Alföldön Alapítvány hirdeti meg minden évben az akadé­miai bizottsággal közö­sen. Az alábbiakban kö­zöljük az idei nyertesek névsorát. Első díjazásban része­sültek: Berek Lívia (PhD hallgató, SZOTE mikrobio­lógiai intézet), Hamari Zsu­zsa (tudományos segédmun­katárs, MTA-JATE mikro­biológiai kutató csoport), Jankóné dr. Forgács Judit (főiskolai adjunktus, JATE Élelmiszeripari Főiskolai Kar) és Lendvai Edina (főiskolai tanársegéd, JATE Élelmiszeripari Főiskolai Kar), dr. Karsai Krisztina (PhD ösztöndíjas, JATE ÁJTK büntetőjogi és bün­tető eljárásjogi tanszék). Kádár Ferenc (matematika szakos hallgató, JATE TTK), Kelemen Zoltán (tu­dományos segédmunkatárs, JATE BTK összehasonlftó irodalomtudományi tan­szék), Klivényi Péter (klini­kai orvos, SZOTE neuroló­giai klinika), Lajkó Péter (modell-alkotó fizikus, JA­TE elméleti fizikai tanszék). Ligetfalvi Gábor (PhD hall­gató, JATE BTK), Musktí Zsolt (PhD hallgató, SZO­TE gyógyszertechnológiai intézet). Szabó András (ge­ográfus hallgató JATE), Tóth Zsófia (ápolásfejlesztő, Bács-Kiskun megyei önkor­mányzat kórháza) és Gren­czer Andrea (főiskolai gya­kornok, SZOTE Főiskolai Kar, ápolási tanszék). Vasas Andrea (egyetemi gyakor­nok, SZOTE gyógyszer­technológiai intézet). Második díjat kaptak: Antal Zsuzsa (tudományos segédmunkatárs, MTA-JA­TE mikrobiológiai kutató csoport). Barna Lajosné (magántanár). Deák Dénes (PhD hallgató, SZOTE, gyógyszertechnikai intézet), Ikotity Zoltán (tanuló, Szent László ÁMK Vízügyi Szak­középiskola), Sípos László (tudományos munkatárs, MTA SZBK genetikai inté­zet), Szécsényi P. Tibor (PhD hallgató, JATE BTK általános nyelvészeti tan­szék), Szélinger Balázs (de­monstrátor, JATE BTK leg­újabb kori egyetemes és mediterráneum történeti tanszék), dr. Szónokyné dr. Ancsin Gabriella (tudomá­nyos szakreferens, JATE gazdaságföldrajzi tanszék), Tapolcsányi Pál (PhD hall­gató, JATE szerves kémiai tanszék). Harmadik díjat nyer­tek: Labádi Gergely (egye­temi hallgató, JATE klasszi­kus magyar irodalom tan­szék), Makai Melinda (PhD hallgató, SZOTE gyógy­szertechnológiai intézet). Sáringer János (demonstrá­tor, JATE BTK legújabb kori egyetemes és mediter­ráneum történeti tanszék), dr. Torontál Renáta (házior­vos, Háziorvosi Szolgálat). Dicséretben részesült: Kecskemétiné Petri Adri­én (főiskolai adjunktus, JGYTF testnevelési tan­szék). • Beszélgetés a szövetség elnökével A kölcsön a kormányon múlik A Szegedi Felsőokta­tási Szövetség Szenátu­sának legutóbbi ülésén Rácz Bélát, a JATE rek­torhelyettesét választot­ták meg a Szövetség el­nökévé. Feladata az lesz, hogy irányítsa az integrációs folyamatot, az ahhoz kapcsolódó beruházásokat. Az Op­tikai és Kvantumelekt­ronikai Tanszék pro­fesszora beszélgetésünk során elmondta, a leg­fontosabbnak az intéz­mények közötti bizalmi viszony megőrzését tartja. • Milyen eljárás során lett rektorhelyettes úr a Szegedi Felsőoktatási Szövetség (SZFSZ) elnö­ke? - A szegedi integrációs stratégia szerint a felsőokta­tási intézmények egyesítése két lépcsőben történik. Az első lépcső a felsőoktatási Szövetség, amely két év időtartamra szól. Ez a két év áll rendelkezésre ahhoz, hogy egységes egyetemi szervezetet alakítsunk ki. Az SZFSZ-t a kormány március negyedikén létre­hozta. A szövetség szenátu­sa május 25-én megtartotta első ülését, megválasztotta elnökét, és pályázatot Irt ki az SZFSZ elnöki tisztére. Ennek azután kalandosan alakult a sorsa, mert a kor­mányváltás miatt a debrece­ni pályázat kétszer is megje­lent a Magyar Közlönyben, mtg a szegedi egyszer sem. Végül is szeptember 23-án hirdette meg a miniszter a pályázatot, a beadási hatá­ridő október 23-a volt. így a szenátus csak november 11­én dönthetett az ügyben. A szövetségi elnököket az ok­tatási miniszter nevezi ki két évre, vagyis a szövetség időtartamára. • Egyedüli pályázó volt? - Igen. A szövetség elnö­kével szembeni elvárások megkövetelik, hogy a pályá­zó otthon legyen úgy a ma­gyar, mint a szegedi fel­sőoktatásban, megfelelő ve­zetői, szervezési gyakorlat­tal rendelkezzen, és tisztá­ban legyen az integráció Célkitűzéseivel. Ezek a fel­tételek erősen leszűkítették a kört. • Milyen elképzeléseket tartalmaz a pályázata? - Az elmúlt három év előkészítő munkáinak foly­tatását és befejezését tartom a feladatomnak, vagyis mindazt, amit az intézmény­fejlesztési tervben megfo­galmaztunk. Kissé bonyolft­ja a helyzetet, hogy a kor­mányváltás miatt némileg Dr. Rácz Béla, a Szegedi Felsőoktatási Szövetség elnöke. Egyedüli pályázó volt. (Fotó: Gyenes Kálmán) változott a koncepció a ma­gyar felsőoktatási integráci­ót illetően. Ezt fel kell dol­goznunk és be kell építe­nünk a jövőre vonatkozó el­képzeléseinkbe. Amin vi­szont nem szabad változtat­ni: ragaszkodnunk kell ah­hoz, hogy az elmúlt évek­ben kialakult bizalmi vi­szony alapján vigyük végig az integrációs folyamatot. Vagyis a tagintézmények vezetőivel és az egyes terü­leteken alakult munkabi­zottságokkal folyamatosan egyeztetve kell döntéseket hozni az átalakításokról an­nak érdekében, hogy az in­tézmények, az egységek és az egyes egyetemi polgárok fejlődésként éljék meg az integrációt. A cél ugyanis nem a létszámcsökkentés és a költségvetési kurtttás, ha­nem egy olyan szervezet létrehozása, amely mind az oktatásban, mind a kutatás­ban jobban és hatékonyab­ban működik. • Mennyire elfogadott a magyar felsőoktatásban az integráció szükséges­sége? - Az integráció nem a szegedi felsőoktatási intéz­mények egyéni ambíciója, és nem a Világbank (VB) diktátuma. Nem is a Sze­ged-Budapest párharc áll a háttérben, hanem azok az objektív körülmények, ame­lyek - tetszik, nem tetszik ­minden magyar egyetemre és főiskolára igazak. Tény, hogy százezerre csökken az éves gyereklétszám. Tény, hogy ez meg kell változtas­sa a felsőoktatás feladatát. Ezzel előbb vagy utóbb mindenkinek szembe kell néznie. A világbanki prog­ramnak nem az a célja, hogy bármit rákényszerttsen a magyar egyetemekre és főiskolákra, hanem, hogy okulva a Nyugat-Európában az elmúlt negyven évben történtekből, az ottani ta­pasztalatokat felhasználva és jóval rövidebb idő alatt segítse a magyar felsőokta­tás elkerülhetetlen átalakítá­sát. Meggyőződésem, hogy ezeket a változtatásokat mindenképpen végre kelb hajtani, ha van világbanki kölcsön, ha nincs. • Lesz világbanki köl­csön, vagy nem lesz? Olyan hírek keringenek ugyanis, hogy a tandíj eltörlése nem találkozott a VB elképzeléseivel, és hogy a budapesti felső­oktatási intézmények nem igazán integráció­pártiak. - A Világbankkal van egy aláírt szerződés, és ők a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően ennek a betar­tását követelik meg. Értem én, hogy ez a magyar ember számára furcsa, mert itt az a szokás, hogy „fogd a pénzt, és fuss". Vagyis írj egy pá­lyázati hazugság-rendszert, vedd fel a támogatást és el is felejtheted az egészet. A világbanki szerződésben semmi teljesíthetetlen kívá­nalom nincs. Ha a magyar fél végrehatja az abban előírtakat, fel lehet venni a kölcsönt. Ami egyébként nagyon előnyös, hiszen há­rom év türelmi időt hagy, csak ezután kell elkezdeni és három év alatt befejezni a visszafizetést. A kölcsön felvétele egyedül a magyar kormányon múlik. • Hogyan, milyen csa­pattal, milyen pénzfor­rásból dolgozik majd az elnök? - Mivel a célunk az, hogy a működési költségek ne emelkedjenek, létre fog jönni egy elnöki hivatal, de három-négy főnél nem lesz nagyobb létszámú, és az ott dolgozók egy része félállású lesz. A szövetségi időszak­ban meglehetősen sok és komoly fejlesztési, átalakí­tási feladatot kell végrehaj­tanunk, ezekre különböző bizottságokat kell létrehozni és működtetni. Az elnöki hi­vatal dolga a technikai felté­telek biztosítása, a szerve­zés és az adminisztráció lesz. Ami a pénzügyeket il­leti: mivel az egyetemek és főiskolák a szövetségben megtartják önállóságukat, minden intézmény a saját költségvetésével gazdálko­dik. A szövetség a részére a tagok által összeadott ke­retből, amely a szervezeti és működési szabályzat szerint az intézmények oktatási mi­nisztériumi költségvetésé­nek 2 ezreléke. A későbbi­ekben pedig a szövetségi cí­men kapott pénzekből - le­gyen az világbanki támoga­tás, pályázati pénz vagy sa­ját bevétel - gazdálkodunk majd, úgy, ahogyan arról a szenátus dönt. Tekintettel arra, hogy az SZFSZ nem költségvetési intézmény, a pénzt a szenátus megbízásá­ból a JATE kezeli. Keczer Gabriella Az integrációról tárgyalt az FTT Kétnapos ülést tartott az elmúlt héten a Felsőoktatási és Tudo­mányos Tanács. A meg­beszélés egyik napirendi pontja az integráció volt. A testület áttekintette, hogy az október végéig benyújtott integrációs pályázatok alapján mi­lyen képet mutat a jövőben a felsőoktatási intézmények hálózata. A Felsőoktatási és Tudo­mányos Tanács múlt heti ülésének aktualitását az adta, hogy október végéig kellett benyújtani az egyetemek és főiskolák integrációs pályá­zatait - tájékoztatta lapunkat Csirik János, a JATE egye­temi tanára, az FTT finanszí­rozási szakbizottságának el­nöke. A testület áttekintette, hogy a beadott pályázatok alapján milyen képet mutat a jövőben a felsőoktatási in­tézmények hálózata, illetve ez hogyan módosult mára a korábbi pályázatokhoz ké­pest. Az FTT a tavasszal be­nyújtott pályázatok közül hármat - a debrecenit, a sze­gedit és az egyházi felsőok­tatási intézményekét - már korábban megvalósításra al­kalmasnak talált, és ezzel a véleménnyel a világbank is egyetértett. A három pályá­zat esetében a következő lé­pésben már a beruházási ter­vek véleményezése követke­zik. A többi pályázatról csak a január 13-i plenáris ülésén foglal véglegesen állást az FTT. Megvárják ugyanis, amíg a világbank washingto­ni irodája is véleményt nyil­vánít a pályázatokról. Az vi­lágbank álláspontjáról - Csi­rik János szerint - előrelát­hatólag január elején értest­tik a magyarországi illetéke­seket. Ezt követően az okta­tási minisztériumnak január 28-áig a kormány elé kell terjesztenie azt a törvénymó­dosító javaslatot, amely a felsőoktatási törvény mel­lékleteként a hazai intézmé­nyek új felsorolását tartal­mazza. Ez a lista váltja majd fel a mostanit, amely erede­tileg december 31-éig lenne érvényben, ám a jövő évi költségvetés részeként az ér­vényességi határidőt 1999 május 31-ére módosítják. A minisztérium által elkészített listáról a Felsőoktatási és Tudományos Tanács és az intézmények is kifejthetik véleményüket. H. S*. Álarc és valóság Ördögh Éva, az olasz tanszék docense a pisai Scuola Normálé Superio­reban folytatott tanulmá­nyai során - egy neves olasz leopardista előadá­sainak köszönhetően ­kapta azt a jelentős in­díttatást, amelynek ered­ményeként napjaink­ra nemzetközileg ismert Leopardi-kutató lett. Az olaszok által is alig száz­éve „felfedezett", mára viszont nagy népszerűsé­get kivívó Leopardi el­lentmondásokkal teli költészetét, életszemléle­tének aktualitását ha­zánk versolvasó közön­sége azonban csak mos­tanában kezdi megis­0 Leopardit az olaszok Petőfijeként emlegetik, ugyanakkor hazáján kí­vül kevesen tudnak róla. Mi lehet ennek a magya­rázata? - Lényegében a múlt szá­zad végén fordult a figyelem a romantika korában élő és alkotó, de romantikusnak nem nevezhető Leopardi köl­tészete felé. Ma viszont már kedveltebb Olaszországban, mint Dante vagy Pirandello. Versei, (rásai ugyan főként a magányról, a fájdalomról szólnak, mégsem mondhat­juk rá egyértelműen, hogy pesszimista volt. Reálisan szemlélte a világot, amelynek ellentmondásossága tük­röződik költészetében is. Ez sok embert zavar. G Leopardi ellentmondá­sossága személyes sorsá­nak alakulásában gyöke­rezett? - Magányos, beteg, ugyanakkor hatalmas művelt­ségű emberkénti éles szemű kritikusa, szemlélője volt a modern kornak. Nyilván mindez hatással lehetett rá, de ő maga nem ezt tartotta döntőnek. Egyik levelében azt mondta: verseiben az em­beri sors lényegével, a kap­csolatok kiüresedésével, az önzéssel, az álarc mögé búj­tatott hamisságokkal akarja szembesíteni a versolvasókat. G Úgy tűnik, kétszáz év távlatában is elmondhat­nánk mindezt, de vajon ma fogadókészebb-e az olvasó az ilyen tartalmú igazságokra? - Nem hiszem. Sőt: Leo­pardi is nemcsak a saját, ha­nem általában a modern kor­ban inaktuálisnak tartotta ön­magát és a költészetet is. Mégis, ellentmondásos egyé­niségéből adódóan lett a mo­dernitás problémáinak első megfogalmazója, és egyben a költészet fontosságának hangsúlyozója. Szerinte ugyanis az önzetlen barátság, az igaz szerelem és más pozi­tív tulajdonságok elvesztették jelentőségüket. A modern embert sokkal inkább a hata­lomvágy, a kicsinyes kapzsi­ság élteti. Úgy vélte azonban: a költészet az az eszköz, amellyel az emberek elé lehet Névjegy Dr. Ördögh Éva do­cens, a JATE olasz­orosz szakán szerzett diplomát, majd a Ma­gyar Tudományos Aka­démia továbbképző ösz­töndíját elnyerve, Buda­pesten folytatta tanulmá­nyait. Ezt követően Olaszország legneve­sebb felsőoktatási intéz­ményében, a pisai egye­temen vett részt egy posztgraduális képzésen. Kandidátusi disszertáci­óját - amelynek témája Giovanni Gentile esztéti­kája és irodalmi nézete volt - 1989-ben védte meg. A JATE Olasz Tanszékén 1991 júliusá­ban kapott docensi kine­vezést. Publikáció sorá­ból kiemelkedik - a JA­TEPress kiadásában megjelent két könyv ­Giacomo Leopardi Gon­dolatok című aforizma­gyűjteményének kom­mentált fordítása, vala­mint a kétévvel ezelőtt, a szegedi olasz tanszék ál­tal megrendezett Leopar­di magyar szemmel című konferencia anya­ga. A költő születésének kétszázadik évfordulója alkalmából pedig az Eöt­vös József Könyvkiadó gondozásában került a könyvesboltokba a Rö­vid erkölcsi frások című Leopardi mű, Ördögh Éva kommentárral ellá­tott fordításában. tárni az igazságot. így azt is, hogy a modern kor szétpor­lasztja azokat az erőket, ame­lyek az embereket közösség­be fogják. G Vagyis a fejlett társa­dalmak kivédhetetlenül „kitermelik" a magányos emberek sokaságát? - Leopardi lényegében eg­zisztenciális magánynak ne­vezi a modern kor emberének létállapotát, kiüresedettségét, amely miatt gyakran nincs kivel beszélgetnie. Ezért a többség a tűnő élvezetekben keres menedéket, érték­mérőnek pedig a pénzt tekin­ti. Szerinte azonban boldog­ságra, vagyis teljességre szü­lettek az emberek, nem a fel­színes örömökre. így nem le­het, hogy a lét elveszítse ér­telmét és annál becsesebbnek tűnjön a nemlét! Lényegében a XX. században is érdemes lenne ezen elgondolkodni és talán a szépség, az igazi érté­kek utáni ösztönös vágy az, ami például az olasz fiatalok­kal megkedveltette Leopardi gondolatait. Főként az ifjú­ságban él a fogékonyság az egyszerűen kimondott nagy igazságok iránt. Mindez pe­dig megtalálható Leopardi műveiben. Ezért is tartom fontosnak, hogy magyarul is kiadták írásait, amelyeket most már bárki kézbe vehet. N. Rácz Judit Ördögh Éva: Leopardi a verseivel próbál dialógust kezdeményezni az olvasóval. (Fotó: Miskolcxi Róbert)

Next

/
Thumbnails
Contents