Délmagyarország, 1998. december (88. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-12 / 291. szám

Ne feledje - a zsebtolvajok is várják a karácsonyi bevásárlásokat! Ezzel az igencsak figyelemfelkeltő címmel látták el a Csongrád Megyei Rendör-fökapitányság bűnmegelőzési osztályán azt a levelet, amelyet a nagyközönségnek szánva juttattak el a szegedi bűnvadászok szerkesztőségünkbe. Mi pedig természetesen közé tesszük a zsebcirkálók kivédésre buzdító jó tanácsokat. Egyúttal megkérdeztük dr. Szőke Pétert, Szeged város rendőrkapitányát: az elmúlt hónapokban milyen sikereket értek el munkatársai a zsebekben kotorászok elleni küzdelemben. Mint évek óta minden decemberben, most is kitehetjük a „Telt ház!" táblát Szeged minden forgalmasabb terére, bevásárló központjára, piacára. Meglódult a nép, s bár a kereskedők és a vásárlók is azt panaszolják, hogy pénz már pedig nincs, egymás sarkát tapossák a boltokban és kirakatok előtt nézelődők. Kell-e ennél jobb vadászterület azoknak a zsebművészeknek, akik mások megtakarított kis pénzecskéjéből szeretnék megvenni a lopott karácsonyfájuk alá szánt ajándékokat? Nem csoda hát, hogy Magyarország minden lelkiismeretes rendőre buzgón figyelmezteti a derék állampolgárokat: hölgyeim, uraim, fokozottan vigyázzanak értékeikre, mert kiküldték az utcára legképzettebb kommandós egységeiket a zsebtolvajok. Fővárosunkba Kelet-Európa szinte minden országából érkeznek a bűnözők - jajongott minap egy pesti főrendőr. Négy család sok bűne De vajon ennyire veszedelmes a helyzet Szegeden is? - kérdeztük dr. Szőke Pétert, városunk rendőrkapitányát. - Ajaj, de még mennyire. Igaz, hogy a körtöltésen belül leginkább négy, zsebmetszésre szakosodott család uralja a terepet, s az is tény, hogy az csalogatja a fosztogatókat. De tudja mit, inkább azt mondom, figyeljen mindenki értékeire, mert a zsebmetsző nem egy válogatós fajta. S végül szolgálnék egy konkrét jó tanáccsal is: nagyon óvakodjanak azoktól a nagyhangú asszonyságoktól, akik a karjukra aggatott portékákat árulják a piactereken. Mert ezek a hölgyemények bizony a használt ruhák alatt fejtik ki áldásos tevékenységüket. Amíg valaki nagy szemekkel bámulja az olcsónak hitt pulóvert, észre sem veszi, hogy az eladó már meg is szabadította pénztárcájától - foglalta össze intelmeit dr. Szőke Péter, Szeged rendőrkapitánya. Tárcák, táskák, csekkek. Akkor most nézzük, mit is tanácsolnak még a megyei rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési osztályának munkatársai azoknak, akik a karácsonyi bevásárlás után is szeretnék még megtalálni pénztárcájukat, a táskájukba rejtett értékeket. Először is mindenki vegye komolyan, ha a nagy forgalmú helyeken - ahol gyakori a zsebtolvajlás - hangosbemondón, szórólapokon tájékoztatják a lakosságot a veszélyekről. Aztán az is nagyon fontos, hogy a magunknál hordott értékeket, iratokat mindig nehezen hozzáférhető, biztonságos helyen tartsuk. Előre aláírt csekket soha ne vigyen senki magával, pénztárcát, kézi- és autóstáskát ne rakjon a bevásárlókocsikba. Figyeljen mindenki fokozottan a zsúfolt tömegközlekedési járműveken, s legyen nagyon gyanakvó, ha oldalba lökik, vagy látszólag véletlenül bepiszkítják a ruháját. Csak annyi csomagot tartsunk magunknál, amenynyire képesek vagyunk figyelni. Ha lehet, legyünk tisztában a magunknál tartott dolgok azonosításra alkalmas jellemzőivel, hiszen ismereteink a zsebtolvaj tettenérésekor bizonyítékul szolgálhatnak. Aki pedig megfogja a zsebben kotorászót, hangosan kérjen segítséget, ugyanis a zsebtolvaj soha nincs egyedül - figyelmeztetnek a bűnvadászok. Bátyi Zoltán • „Forog a szemük, mint a kandeláberbogárnak..." Zsebtolvajok karácsonya egyik ilyen família szorgalmasan lopkodó hölgyvezérét sikerül már hosszabb ideje rács mögött tartanunk, de ettől még veszélyben van minden táska és zseb. Mert a még szabadlábon lévő honi mesterek is földoppingolják magukat az év végi tolvajhajrára, meg aztán a külföldről érkező vendégművészek egy része lustább annál, hogy Budapestig utazzon, s inkább minálunk próbálgatja zsebmetsző tudományát. A román hatóságoktól kapott tájékoztatás szerint - akik a náluk lebukott bűnözőknél talált magyar okmányokról értesítik rendőrségünket - szervezett bűnbandák kirándulnak hazánkba az év minden szakában. S akárcsak magyar társaik, ők is sokkal aktívabbá válnak a nagy tömegeket mozgató karácsonyi vásár idején. • Annyit a laikusok is sejtenek, hogy ezekkel az uraktól és hölgyektől nem igazán a Somogyi-könyvtár olvasótermében kell tartanunk? De elárulna bővebb információkat is arról, hogy hol leselkedik a szegediekre a legnagyobb veszély? - Minden hiedelemmel ellentétben ma már nem a Mars tér és a Cserepes sor a zsebmetszők paradicsoma. Bár ott is szívesen bevetik tudásukat, de sokkal inkább a tömegközlekedési járművekre szakosodtak az elmúlt időszakban. így például a belvárosi troliszakaszokon mint például a Széchenyi tér és a Mars tér közötti útvonal - szorgoskodnak a leginkább. Sok zsebcirkáló föl sem száll a trolira vagy a buszra, hanem a megállókban, ahol olyan jó szorosra gyűrődik a tömeg, keresik meg a zsebbe, táskába rejtett értékeket. Mi tagadás, csapatmunkából jelesre vizsgáznak. Miközben egyikük csak figyeli a leendő áldozatokat, társa vad ricsajozással, netán lökdösődéssel már el is tereli a jónép figyelmét, hogy aztán egy harmadik kiemelje a pénzt. S persze van A bevásárlók nagy tömegében lassan halad a nézelődő, de annál nagyobb sebességre kapcsolnak a zsebcirkálók... (Fotó: Miskolczi Róbert) a brancsban olyan is, aki a lopott dolgok átvételére, eltüntetésére szakosodott. Azt is el kell mondanom, hogy a zsebtolvajsereg újabb erőkkel gazdagodott. Mert azt ne higgye már senki, hogy akiket a megszigorított vámszabályok kipofoztak a cigarettabizniszből, azok most egyik napról a másikra bekapcsolódtak a termelő munkába. Közülük sokan épp a zsebesvilágban szeretnék tovább gyarapítani tisztes bűnözéssel megszerzett vagyonkájukat. Azonnal váltják a pénzt • Azt hallottam, hogy Szeged rendőrei már arcról ismerik a legveszedelmesebb zsebmetszőket. Akkor hát miért nem a Csillag rabkosztján rágódnak ezek a (zseb)mesteremberek, ahelyett, hogy a trolikon vadásznak? - Mert nem olyan könnyű ám elkapni őket. Mi ugyan bevetünk minden hadra fogható rendőrt, ám ezek az asszonyságok - mert hát mondjuk ki nyíltan, legszorgalmasabban a női nem képviselői gyűjtögetik mások táskájából a pénzt - valami olyan kifinomult érzékszervekkel rendelkeznek, hogy kilométerről kiszagolják, honnan is érkezik a rendőr. Forog a szemük, mint a kandeláberbogárnak, meg aztán ahhoz is van eszük, hogy a zsákmányolt portékát egy pillanat alatt átalakítsák, s eltüntessenek minden olyan nyomot, tárgyi bizonyítékot, ami alapján felelősségre lehetne vonni őket. Egy-egy akciót követően pár percen belül még a pénzt is fölváltják más címletekre, így aztán mire nyakon csíphetnék őket, már csak néznek ránk azzal a nagy ártatlan tekintetükkel. • De mint említette, az egyik legveszélyesebb zsebescsalád vezéregyéniségét csak sikerült rács mögé dugni... - Sikerült bizony. S emellett még száznál is több esetben indult eljárás zsebelős ügyekben. Ám azt mi is tudjuk, hogy ennél sokkal több sikeres akciót hajtottak végre mások zsebeinek és táskáinak nagy barátai. Csak éppen maguk az áldozatok is úgy kommentálják az ügyüket: jaj, dehogy fogok én egy-két ezres miatt napokig a rendőrségen ücsörögni. Ez a szemlélet pedig nem igazán a rendőrségnek kedvez. Az utolsó százas • Kapitány úr! Arról már beszélt, Szeged melyik pontjain kell nagyon félni a zsebtolvajoktól Most arról kérdezném: ki szorongassa legnagyobb buzgalommal a táskáját? A csinosan kiöltözött hölgyeket, urakat kerülgetik inkább a zsebesek, avagy... - Erre könnyű válaszolni: az a szemtelen tolvajnépség mindig azt figyeli, kit lehet a legkönnyebben kifosztani. Leginkább az elesett, védekezésre képtelen idős embereket szemelik ki áldozatul, s mit törődnek ők azzal, hogy annak a szerencsétlen nyugdíjasnak talán az utolsó százasát viszik el. Aztán az is nagyon könnyen a zsebesek horgára akadhat, aki a az ünnepi nagy örömködésben egy kicsit jobban a pohár fenekére néz, hiszen a zsebes is pontosan tudja, hogy az ittas ember reflexei lelassulnak, eltompulnak. Végül azokat is nagyobb óvatosságra inteném, akik a bevásárlás forgatagában úgy hiszik, mindenkivel előfordulhat az, hogy kizsebelik, csak éppen velük nem. Ezek a polgárok aztán csak az áruk színes forgatagára koncentrálnak, s eszükbe sem jut, hogy pénztárcájuk a legfeltűnőbb helyen, nagykabátnak nagy zsebében, netán nyitott táska tetején • Dobos Kati visszatérésre kész Egy királynő - kényszerpihenőn Dobos Kati: A színház az élet tortájából csak néhány szelet. (Fotó: Karnok Csaba) Különleges fényű, zöld selyemruhában csodálatosan játszotta Lady Milford szerepét Schiller drámájában, az Ármány és szerelemben - ez a legkorábbi emlékem Dobos Katiról. A kellemes hangú, kitűnő beszédkultúrájú színésznőt, királynők és hercegnők méltó megszemélyesítőjét az utóbbi években nem láthattuk a szegedi színházban. Hogy miért? Erre is keresi a választ ez a beszélgetés. • Hosszú sikersorozata után az utóbbi években szinte már nem volt kapcsolta a szegedi színházzal. Mi történt? - Jött egy olyan évad, amelyben nem kaptam nekem való szerepeket. Például amikor a Csetepaté Chioggiában című darabban a nagyszájú Pasqua asszonyt játszottam, Árkosi Árpád, a rendező azt kérte, rágcsáljak almát, mert túl arisztokratikus a megjelenésem. Általában nem jól sül el, ha valakit olyan szerepkörbe akarnak kényszeríteni, amelyik nem az övé. Bízom benne, hogy a hozzám közel álló királynőktől, nagyasszonyoktól nem kell végképp elbúcsúznom, hiszen vannak középkorú királynő szerepek is. Azt hiszem, egy színház csak akkor lehet sikeres, ha a színészei egyéniségéhez választ darabokat. Ha erre nem figyelnek, csak kiválasztanak valamit, s jól-rosszul kiosztják, akkor jön a bukás. Az 1993-94-es évadra két szerepet ajánlottak, ám az egyik tervezett bemutató végül kimaradt a műsorból, így egyetlen pici karakterszerepet, Doroginét játszottam el a Légy jó mindhaláligban. Nem voltam túl boldog tőle, ezért örömmel fogadtam Bujtor István hívását Székesfehérvárra, ahol a Kakukkfészek főszerepében mutatkoztam be. A következő szezonban is meghívtak, egy abszolút főszerepet, a vak nőt játszottam a Válj míg sötét lesz című darabban Koncz Gáborral és Cseke Péterrel. Mivel Szegeden méltó feladatot nem kaptam, elmentem a színháztól. Kormos Tibor, az akkori igazgató azzal engedett el: mindig örömmel fogadnak, bármikor visszajöhetek. Tibor direktori mandátuma azonban lejárt, s a visszatérésre nem került sor, mert a színház mostani vezetése már nem tartott igényt a munkámra. Most újra felcsillant az alagút végén a fény: bízom benne, hogy az igazgatóváltással együtt főrendezőváltás is lesz, s talán újra játszhatok Szegeden. • Úgy tapasztalom, a közönség nem felejtette el... - A nézők rokonszenvező megnyilatkozásaival ma is szinte naponta találkozom, s nagyon jólesnek. Az itt eltöltött 16 év után szegedinek érzem magam. Akkor is, ha annak idején, amikor Szikora János ide szerződött, azt mondta, nem érti, hogy egyesek letelepszenek itt, ragaszkodnak a városhoz, a lakásukhoz, miközben a művészet és a színház nem erről szól. Nem értem, ha valaki jól érzi magát egy városban, akkor miért kellene elmennie. A gyermekeim itt nőttek fel, ha végigmegyek a Kárász utcán, mindig találkozom két-három ismerőssel, ez az otthonom. • Miközben Székesfehérvárott vendégszerepelt, Szegeden is voltak színházon kívüli előadásai... - A Szegedi Színkör csapatát Varsa Mátyás tartotta össze, és a lehetetlen körülmények ellenére szép előadásokat csináltunk. Először a József és testvérei című Thomas Mann-regény adaptációját mutattuk be, majd Szerelmesek és mizantrópok címmel Racine Phaedrájából és Moliére Mizantrópjából készítettünk egy előadást, ami különösen boldoggá tett, hiszen ritkán adatik meg egy színésznőnek, hogy két ilyen nagyszerű szerepet egy estén eljátsszon. Csehov Sirályát is színre vittük, amit a mostoha körülmények ellenére is nagyon szeretett a közönség. Örömmel játszottam a színkörrel, hiszen így Szegeden is jelen lehettem. # Milyen technikája, módszere van arra, hogy túlélje a pálya mostani csendesebb szakaszát? - Nem olyan veszélyes ez az időszak sem, hogy túlélésről kelljen beszélni. Szeretem a szakmámat, boldoggá tesz a színpad, de nem mindenek fölött. Az élet egészét szeretem, s ebbe beletartoznak a gyermekeim, a családom, az olvasás, a koncertek, a baráti összejövetelek és az utazások. A színház az élet tortájából csak néhány szelet. Nem árt néhány csendesebb periódus sem. Rengeteg verset megtanultam az elmúlt években. Mindig van néhány fellépésem, ami boldoggá tesz, például vasárnap délután egy jótékonysági gálán szerepelek a Dómban. Vizsolyi Lívia fagottművész a napokban érkezett haza Theszalonikiből, ahol mesterkurzust tartott, vele és Natasa Gorbunova hárfaművésszel készítettünk egy karácsonyi összeállítást Illanó szavak, tovatűnő dallamok címmel. Először a Bálint Sándor Művelődési Házban adtuk elő, december 16-án pedig a csongrádi könyvtárban szerepelünk vele. Két nappal később Maczelka Noémi zongorakíséretével már Sankt Pöltenben lépünk fel fétjemmel, Németh Józseffel és fiunkkal, Attilával. A kényszerpihenőnek köszönhetem, hogy megirigyelve Jóskától az éneklést, tanulni kezdtem tőle, így az ausztriai koncertünkön virágénekekkel és cigánydalokkal szerepelek. Hollósi Zsolt