Délmagyarország, 1998. november (88. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-07 / 261. szám

SZOMBAT, 1998. Nov. 7. INTERJÚ 9 • Szmsz-t módosít a közgyűlés Vége a parttalan vitáknak? Bartha László polgármester sokkal hatékonyabb közgyűlési munkára vágyik. (Fotó: Nagy László) A szegedi közgyűlés szervezeti és működési szabályzata jelentós vál­tozások elótt áll. Többek között átalakítják a bi­zottsági struktúrát, más­képpen osztják el a kép­viselői alapokat, a ter­vek szerint megszüntetik a parttalan vitákat, ezál­tal gördülékenyebb lesz a munka. A végső dön­tést hétfőn hozzák meg. Hétfőn második alkalom­mal ül össze az újonnan megválasztott szegedi köz­gyűlés. A testület többek kö­zött a szervezeti és működési szabályzat módosításáról tár­gyal majd. Az újnak is te­kinthető szmsz-ről dr. Bartha Lászlót, Szeged polgármeste­rét kérdeztük. • Milyen lényeges pon­tokon kívánnak a szerve­zeti és működési szabály­zaton változtatni? - Tulajdonképpen annyi változtatást iktattunk be, hogy ez már egy új szerveze­ti és működési szabályzatnak is felfogható. Az szmsz-ben olyan típusú módosítások vannak, amelyek a közgyűlés munkáját lényegesen hatéko­nyabbá teszik. Az általános részben az eddig hét változ­tatáson túl a hétfői közgyűlé­sen még összesen 24 ponton módosítunk. Az a szándé­kunk, hogy a parttalan, éjfé­lig nyúló vitáknak ne adjunk teret. Beiktattunk egy olyan módosítást is, hogy ha egy szakbizottság nemet mond egy előteijesztésre, akkor az nem mehet a közgyűlésre. A bizottságok előkészítő, véle­ményező, szakmai szem­pontból alapján bíráló testü­letek lesznek, hasonlóan a parlamenti struktúrához. Megszüntetjük a bizottsági külső tagságot, mert nem minden esetben van szükség rá. Nem mondom azt, hogy rosszul végezték a munkáju­kat, de néha nem volt fontos a szerepük. Az új gyakorlat szerint egy szakértői listáról felkérés alapján foglalkozta­tunk eseti külső szakértőt. # Megmaradnak-e a kép­viselői alapok? - Abban a formában, ahogy eddig működött, megszűnik a képviselői alap. Nem volt eléggé haté­kony a rendszer, mert úgy értékeljük, hogy nem min­den esetben ment jó helyre a pénz. A megoldást abban látjuk, hogy összevonjuk a négyéves képviselői alapot. Ezt majd költségvetés ren­deletében szabályozzuk, s arra inspiráljuk az egyéni képviselőket, hogy pályázati lehetőségek, valamint a cik­lusban megkapható húszmil­lió forintos alap felhasználá­sával egy nagy program va­lósítsanak meg. így ez a húszmillió kétszerezhető, vagy akár háromszorozható, s így valóban értéket tudnak létrehozni az adott körzet­ben. Az apró ügyek intézé­sére pedig fel kell használni a városházi apparátust és a város szolgáltató cégeit. Pél­dául ha a dorozsmai két egyéni képviselő összefog, akkor már van negyvenmil­lió forint alapjuk. Ha ezt az összeget pályázattal növelni tudják, akkor belevághatnak egy akár százmillió forintos beruházásba. Meggyőződé­sem, hogy Dorozsma száz­millió forinttal csodákra ké­pes. • Hogyan szabályozza a módosítások után az szmsz az előterjesztéseket, hiszen a hatékony köz­gyűlési munkának a jó előterjesztés az előfeltéte­le? - A kampány során sok­szor hangoztattam, hogy az előterjesztők nem lehetnek névtelenek, felelősséget kell vállalniuk a munkáért. Ezen túl a polgármester, az alpol­gármesterek, a képviselők, a képviselőcsoportok vezetői és a jegyző terjeszthet elő. Innen kezdve valaki a nevé­vel vállalja az előteijesztést, s nem lesz olyan beadvány, amelyet valamelyik iroda je­gyez, mert ez így személyte­lenné válik, nem tudjuk, ki a felelős. Szeretném egyértel­művé tenni, hogy Szegeden a választott testület, vagyis a közgyűlés a döntéshozó szerv, a végrehajtó pedig a polgármesteri hivatal appará­tusa. • A közgyűlési viták ter­jedelmét hogyan korlátoz­zák majd? - A gördülékeny munka érdekében mind kevesebb parttalan vitát szeretnénk. Egyetértés született abban, hogy azokról az előterjeszté­sekről, amelyeket mindenki támogat és előzetesen jóvá­hagyott, vita nélkül lehessen szavazni. Kimondjuk azt is, hogy a napirend szerint az előterjesztésekről délután öt óráig folyik a vita. Ezután öt és hat óra között a szavazási procedúra következik. Ne történhessen meg az, hogy azért nem tud dönteni köz­gyűlés, mert nincs ott kellő számú képviselő. Ezzel a módszerrel azt is kizárjuk, hogy később újra előkerüljön egy-egy napirendi pont, s a megismételt szavazáson eset­leg már ellenkező döntés születik. Azt vallom, hogy aki elindult a választáson és bejutott a közgyűlésbe, akkor vegye a fáradtságot arra, hogy dolgozik a bizottságok­ban, átolvassa az előterjesz­téseket, s természetesen tud­ja, miről szavaz. Aki vállalta a felelősséget és megkapta bizalmat a polgároktól, az ne éljen vissza ezzel, hanem színvonalas, etikus munkával köszönje meg a választók szavazatát. • Milyen rendben zajla­nak majd a közgyűlések? - Mindig a hónap első péntekén reggel kilenckor kezdjük a munkát. Kivétele­sen most hétfőn tartjuk a köz­gyűlést, ennek az az oka, hogy a képviselőknek elegen­dő időt akartunk hagyni az előterjesztések kellő áttanul­mányozására. Ha a feladatok igénylik, akkor egy hónapban több közgyűlést is tartunk. Megszűnt a régi egyeztető tárgyalás, vagyis nincs arra lehetőség, hogy a polgármes­ter szobájában politikai alku­kat kötünk. A bizottsági elnö­kök azonban egy szakmai egyeztető fórumot hoznak létre, s ezen a konkrét szak­mai kérdésekről beszélnek, egyeztetnek, de nem a politi­kai alkuk szintjén. Arató László • Exkluzív interjú Takács Anikóval Magyar vegyész anyaga az űrben A fotó a Kennedy űrállomáson készült. John Glenn posztere előtt Takács Anikó és Raymond Norris-Jones technikus látható. (Takács Anikó albumából) A Discovery fellövése minden várakozást fe­lülmúlt. A föld remegett a lábunk alatt, és én két percig könnyekig meg­hatódva néztem, ahogy az űrhajó eltűnt a látó­határról - nyilatkozta lapunknak Takács Ani­kó. A Kanadában dol­gozó 31 éves magyar vegyész nem véletlenül volt ott a Discovery fel­bocsátásánál, ugyanis az űrrepülőgép felvitte azt az új anyagot is, amit ö állított elő. Az alábbi, exkluzív beszél­getésben többről is szó esik, mint a világűrbe felvitt anyagról, ame­lyet egyébként a 77 éves John Glenn próbál ki. • Még csak 31 éves, de már olyan pályát futott be, mint a Discovery. Tudatosan építette a kar­rierjét? - Kis korom óta színész szerettem volna lenni, de édesapám azt mondta: vá­lasszak egy rendes szakmát is arra az esetre, ha nem fu­tok be. A kémiatanárom és gyógyszerész édesapám ha­tására döntöttem úgy, hogy vegyész leszek. A Radnóti kémia tagozatára jelentkez­tem. Édesapámmal Mohács­ról mentünk felvételizni. Minden új volt: Szegeden kellett aludnunk, gavalléro­san étteremben ettünk, egy­szóval Szeged nagyon meg­tetszett, de egy pillanatig sem gondoltam, hogy beju­tok az iskolába. Bejutottam. Tóth Ferenc gimnáziumi ké­miatanárom rendkívül érde­kessé tette számomra a ké­miát a spontaneitásával és eredetiségével. Ahogy visz­szagondolok, életem nagy fordulópontjai gyakran fgy történtek. A rengeteg lehe­tőség közül valami mindig a legjobb felé irányított. Jó lenne azt mondani, hogy így terveztem, de csak annyit mondhatok, így álmodtam meg, aztán beteljesült. • így került ki az USA­ba, illetve Kanadába is? - Igen. 1990-ben éppen a diplomamunkámon dolgoz­tam az ELTE-n, amikor dr. Samu János letett a labora­tóriumi asztalomra egy le­velet, amelyben dr. Faust Rudolf - aki szintén az EL­TE-n végzett, s jelenleg Massachusettsben pro­fesszor - keresett egy vég­zős vegyészt doktori ösztön­díjra. Pár hónap múlva meg­érkeztem két bőrönddel a massachusettsi egyetemre, ahol polimer vegyészként specializálódtam. Kanadába úgy kerültem, hogy időköz­ben megismerkedtem ké­sőbbi férjemmel, aki Van­couverbe kapott ösztöndíjat, ahol, mint utóbb kiderült, nincs vegyipar. Addig jár­tam laborról laborra, míg bele nem botlottam mostani főnökömbe, dr. Donald Bro­oksba, akinek volt egy té­mája, amihez polimereket kellett előállítani. Néhány hónapig ingyen dolgoztam, mert nem tudott fizetni, de aztán jött a jó hír: a Kanadai Űrhajózási Hatóság finan­szírozza a kutatást. # Mi okozta a legna­gyobb gondot, örömet és meglepetést az Álla­mokban, illetve Kanadá­ban? - Kezdetben minden ne­héz volt, így nem jutott idő elkeseredni. A laborban na­gyon keményen kellett dol­gozni, mert dr. Faust szigo­rúan fogott bennünket. Ele­inte még a csoportgyűlések is szombaton voltak, hogy az ne vegyen el időt a kuta­tástól. A szabadnapokat és hétvégéket nem ismertük, az egyik jegyzőkönyvem­ben például még Szenteste éjfél és hajnali három óra között is akadnak bejegyzé­sek. Dr. Faust azonban ön­álló és jó kutatót faragott belőlünk, és sok hasznát ve­szem a nála tanultaknak. A legnagyobb örömet a termé­szet okozta. Sosem láttam az eget olyan mélykéknek, mint a New Hampshire-i hegyekben. Amikor csak te­hettem kirándultam a he­gyekben, a tavaknál és víze­séseknél. Az USA-ban a legnagyobb meglepetést az emberek kövérsége jelentet­te. Kanadában ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalom, itt mindenki sportol és egészségmániás. • Befogadták a kollé­gái? - Az USA-ban az embe­rek nem érdeklődnek a munkatársaik iránt. Minden­ki keményen és fegyelme­zetten végzi a munkáját. Ez abból a szempontból jó, hogy nincsenek intrikák, né­ha azonban, éppen amiatt, hogy ilyen egyszerűek a vi­szonyok, nagyon egyedül éreztem magam. Kanadában hasonló a helyzet az itthoni­hoz. # Ki és mennyit költ kinn a kutatásfejlesztés­re? - A kutatások pénzelése igen bonyolult dolog, és sok benne a politika. Az USA­ban most éppen nagy gon­dok vannak az ipar és az egyetemi kutatások szétvá­lása miatt. Régebben a nagy ipari cégek szívesen bízták meg az egyetemeket, mert olcsón kaptak jó eredmé­nyeket. Ma már az ipar csak akkor fizeti az alapkutatást, ha az már majdnem terme­lésre kész. Ennek következ­tében az egyetemeknek kell elindítani a kutatási témát, amelynek során be kell bi­zonyítani, hogy az működik, kifizetődő és ipari méretek­ben is használható. Sokan egyetértenek azzal, hogy a tudományos kutatásokat ma már a tőzsde irányttja, nem pedig a kíváncsiság és a tudni vágyás. Ahhoz, hogy egy kutatócsoport jól mű­ködjön, egyszerre több va­sat kell tartani több tűzben. Azaz, egyaránt kell pályázni állami alapítványokhoz és ipari cégekhez, s addig, amíg meg nem kapják a pénzt a kutatáshoz. # A Discovery rangidős asztronautája, John Glenn egyebek mellett az ön által előállított anya­got próbálja ki a világűr­ben. Mi ez az új anyag, és mi a jelentősége? - Ehhez el kell monda­nom a témám történetét. Dr. Donald Brooks már régóta foglalkozik egymással nem elegyedő, két fázist alakító folyadékokkal. A főnökö­met inkább a fizikai tulaj­donságok érdekelték. Ha van két folyadék, mint az olaj és az ecet, ami nem ele­gyedik egymással, és hozzá­teszünk egy harmadik anya­got, például citromlevet, s azokat összekeverjük, a har­madik anyag megoszlik a két folyadék között, de nagy része odamegy, ami hason­lóbb hozzá kémiailag. így a citromlé az ecetben dúsulna fel, a fokhagymakivonat vi­szont az olajhoz menne. En­nek mintájára van két „test­barát" anyag: a polietilén glikol (samponokban és kozmetikai szerekben talál­ható) és a dextran (ami egy cukor molekula). Ezek vizes oldatai ugyanúgy nem ele­gyednek, mint az olaj és az ecet. Ha vérsejteket adunk hozzájuk és összekeverjük őket, a vérsejtek is megosz­lanak a citromléhez és olaj­hoz hasonlóan. A lényeg, hogy ily módon el lehet vá­lasztani a rákos sejteket az egészségesektől a vérben vagy a csontvelőben. Egy probléma volt: a dextran sokkal nehezebb, mint a po­lietilén glikol, így összeke­verés után az elváláskor a nehéz dextran molekulák magukkal rántanák a sejte­ket, aminek következtében a sejtek nem abba a fázisba mennek, amihez hasonlóak, hanem ahová a dextran löki őket, így az elválás hozama romlik. • Gondolom, azért kell az űrben vizsgálódni, mert ott a sűrűségkü­lönbség nem okoz gon­dot. - Igen. Dr. Brooksnak már négy űrkísérlete volt, s az eredmények azt mutat­ták, hogy gravitáció nélkül sokkal jobb az elválás. Az én dolgom egyébként az volt, hogy előállftsak egy olyan polimert, ami úgy vi­selkedik, mint a polietilén glikol, de olyan nehéz, mint a dextran, hogy legyen egy földi modellünk is. Ez sike­rült. A Discoveryn a régi rendszereket hasonlítják össze az új polimeres rend­szerekkel, és bízunk abban, hogy ugyanúgy viselked­nek. • Mi történik, ha bevá­lik az új anyag és műkö­dik a dolog? - Találmány lesz belőle. De ahhoz még nagyon sokat kell dolgoznunk itt, lenn a Földön. Szabó C. Szilárd

Next

/
Thumbnails
Contents