Délmagyarország, 1998. november (88. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-06 / 260. szám
PÉNTEK, 1998. NOV. 6. KITEKINTŐ 7 NEM KELL SZEGEDRE UTAZNIA, HIRDETÉSÉT FELADHATJA A TAKARÉKSZÖVETKEZETI IRODÁKBAN IS: KISTELEK ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Kistelek, Kossuth u. 9. Tel.: 62/259-011. KIRENDELTSÉGEI: Baks, Fő út 88. Tel.. 62/269-397. BalAstya. Felszabadulás u. 10. Tel.: 62/278-330. Cscngelc, Felszabadulás út 12. Tel.: 62/286-031. Ópusztaszer, Komócsin Z. u. 24. Tel.: 62/275-188. Pusztaszer, Köztársaság tér l/A. Tel.: 62/276-542. ÜLLÉS ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Üllés, Fogarasi u. 1. Tel.: 62/282-181. KIRENDELTSÉGEI: Bordány, Felszabadulás u. 15/A. Tel.: 62/288-231. Forráskút. Uj u. 1. Tel.: 62/287-156. Öttömös. Rúzsai u. I. Tel.: 62/298-623. Pusztámérges, Tolbuhin u. 10/A. Tel.: 62/286-785. Ruzsá. Fő u. 2. Tel.: 62/285-154. SZATYMAZ ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Szatymaz, Dózsa Gy. u. Z5-Z7. Tel.: 62/283-1 53. KIRENDELTSÉGEI: Sándorfalva, Alkotmány körút 21/A. Tel.: 62/251-254. Zsombó, Felszabadulás u. 104. Tel.: 62/255-504. Kedves Környékbéliek! Tjogy mi történt a választás mámoros hajnala után DócM~L ban, arról majd a jövő heti oldalunk számol be kedves mindnyájuknak. Most érjék be annyival, hogy a mindenszenteki csendes hétvége múltával teljes szomorúságával köszönt ránk az ősz. Sokat szemerkél az eső, iramosan hullajtják levelüket a fák, s csak néha-néha ajándékoz meg bennünket arany ragyogásával a november. Ilyenkor már szinte a nyakunkon érezzük: kemény léire kell készülnünk! Azokra a fagyos napokra, amikor magunknak kell fólfűtenünk a lakást, hogy elviselhetővé, kellemessé tegyük otthonunkat. Amint jártukban-keltükben Önök is tapasztalhatták megélénkültek a fatelepek. Hordják oda a szenet meg a vágott fát vagonszámra, s viszik onnét aztán kocsikkal, teherautókkal a házudvarokba, hogy mihamarébb a szenesekbe, fásszínekbe kerüljön a meleget adó tűzrevaló. A traktoros fafürészelők is serényen járják a házakat, a gázszerelők pedig a konvektorokat veszik szemügyre, s javítják az eldugult kályhákat, így készülve a nagy megmérettetésre, a közelítő Tél Tábornok elleni csatára. Hóra, fagyra, hidegre. \jem tudom, észrevették-e, de egyre több helyen maga1Y sódnak a kévékből rakott gallykazlak. Jelezvén tán, hogy sokan ismételten munkára fogták a tisztét vesztett kemencéket. Mert, mi másnak kéne az a sok kiskéve, ha nem a pókhasú kemence etetésére? Igazolására annak, hogy amit az ősök kitaláltak s hosszú időn át használtak, nem is lehetett olyan nagy butaság. Gondoljanak csak bele, hogy a régi házak kemencéi milyen jó szolgálatol tettek? Ugye, először is, a jó kemence pufók hasa minden használaton kívül helyezett lomot befogadott, s megfelelő hevítés után illően eltüntetett. Visszaadta azt az élet örök körforgásának. Épp azzal, hogy a törött szék lábára, az agyonföltözött nadrág szárára, vagy épp a kutyarágta szőrkalapra mondták rá a legutolsó fólhasználási formulát: „Tűzbe vele!", a házi lom igazán megszolgálta az árát. A lassú tűzzel fölfűtött kemence - szálára szedett izékszár, nyalábolt venyige, homokjától kirázott ricatuskó, a tavaszi barackfagally vagy éppen a kisvillára porciózott olajfakéve például szolgálhatta ezt a célt, de az ágácfa száraz tuskaja meg a kivénhedt kerítésoszlop pedig kimondottan erre való volt - komótosan adta ki a melegét is. Egész éjjel tartotta a kívánt hőmérsékletet, sőt, ha jó kedve volt hagyott belőle még másnapra is. A kemence jótevő hőségében összefőtt a bableves, finom levet eresztett a cserépedényben a szárma. Szép barnára sült a rozskenyér, foszlóssá a fehér kalács, s megtartotta ízét a tepsibe rakott disznótoros étek. Megpirult héjában a krumpli, cukor nélkül is édesre sült a dinkatök. A jó fűtésű kemence, amelynek alján hamar szikrázott a tégla s falhasa hosszan tartotta a meleget, kiváló helyét adta a merengésnek is. A múlt és a jövő dolgai egybevetésének. Padkáján ülve, fájós hátat a pohos oldalának vetve hosszan lehetett elmélkedni: miként is kéne másként, hogy a jövő nyár is adjon legalább annyi erőt, hogy a kemencét fólfűthessük, s hevült hasát ennivalóval megrakhassuk. Persze, mindezt a magunk boldogulására. rwa nem így volna jó, s a kemence környékén sem így Lí zajlott az élet, kedves környékbéliek mondják meg a szemembe. Hogy harag végképp ne keletkezzék köztünk, kérem olvassák el a pusztaszeri madarásztóról meg a minapi választásról írottakat is. Mindannyiuknak kívánva ezzel jó egészséget, s természetesen kiváló és elegendő időt a téli tűzrevaló behordásához: ftlAjerKs t^éterr Külön úton a szatymaziak • Munkatársunktól Október végén tartotta alakuló közgyűlését a mozgáskorlátozottak szatymazi egyesülete. Korábban a megyei egyesülethez tartoztak a szatymaziak, de most különváltak tőle. A fő céljaik, hogy segítsék a településen és a környéken lakó mozgáskorlátozottakat, valamint a tanyákon élőket beszállítsák a szatymazi foglalkozásokra. Az alakuló ülésen megválasztották a vezetőséget: Gera Anna lett az elnök, titkár Guba Antalné, gazdasági vezető Hódi József, vezetőségi tagok Gyöngyi Józsefné és Péter János. Az egyesület ellenőrző bizottságába pedig Kassai Károly, Pintér István és Király István került. Kistelek • Munkatársunktól Az internetes választási összesítő szerint a kistelekiek választói névjegyzékére 6276-an kerültek, közülük 3089 polgártárs szavazott. Az új polgármesterre. Nagy Sándorra 1692-en voksoltak. (A korábbi évek kisvárosi vezetőjére, Ott Józsefre 1011-en, a jelöltként induló Kiss Zsoltra 163-an, Kecskeméti Sándorra 112-en, Szél Tiborra 75-en.) A legtöbb képviselői szavazatot, 1597-et, Darabos Gábor, a korábbi testület tagja kapta, 18-cal megelőzve Horváth Jánost, aki szintén részt vett az előző testület munkájában. Az új indulók közül a legtöbb vokssal, 1501-gyei, Gyimesi Zoltán jutott képviselői mandátumhoz. Rajtuk kívül még a régiek közül dr. Pálinkás Pál, dr. Hajdú Imre, dr. Szurgentné, dr. Ocskó Olga, Törökgyörgy Józsefné, a frissen választottak közül pedig Csányi Sándor, Bozó József, dr. Csejtei Zoltánné, Bakacsi Géza, Tóth János, Kucsora Lajosné lehet tagja a kisteleki képviselők testületének. (A 862 szavazatot kapott Harmath Józsefnek a 14. hely jutott, (gy csak ha valaki visszalép akkor kerülhet a testülfetbe, elsőként a kimaradó 20 közül.) Pusztamérges • Munkatársunktól A pusztamérgesi középiskolában november 13-án és 20-án, péntekenként 14-től 18 óráig nyílt napot tartanak. A leendő tanulók és szüleik megismerkedhetnek az iskola programjaival, nevelőivel. Az 1999/2000-es tanévben Pusztamérgesen az alábbi képzések közül választhatnak a diákok: falusi vendéglátó, mezőgazdasági, illetve érettségizetteknek idegenforgalmi szakképzés, fiúknak labdarúgó tagozat. Zsombó • Munkatársunktól Amit megeszünk, és amit megiszunk, hasznunkra is lehet, és ártalmunkra is. Amit az állatok isznak, illetve amivel növényeinket öntözzük, táplálékunkká válva ugyanígy hatnak ránk, bár ritkán tudjuk, mi van bennük. A zsombói Wesselényi Népfőiskolán hétfőn este dr. Huhn Péter és dr. Galbács Zoltán vizeink minőségéről tart előadást. Alapozzák a kisteleki tornatermet? • Megismerve megőrizni - Pusztaszeren Büdösszék-tó, csutakban Közel kétszáz hektár - a madaraknak? (Fotó: Gyenes Kálmán) Van Pusztaszer határában, ki tudja, mióta, egy tá, amelynek nevét szalonképtelennek tarthatták a térképrajzolók. Nagyszék volt régen, Büdösszék-tó lett, Dongér-tóvá finomították, de ha így keresnénk, nehezen találnánk meg. Idestova negyven esztendeje, hogy először jártam ott, nagyon keresnünk se kellett, inkább csak azt kérdeztük, arra kell-e még mennünk, amerre régen. Fölséges nyugalom honol most is a pusztán, mint akkor is, amikor még dr. Varga Béla körzetorvos kalauzolt bennünket, és felesége, Palotás Klára. A Varga-házaspár szorgalmazta a terület védetté nyilvánítását, jogosnak éreztük az első kérdést Tajti Lászlóhoz, a tájvédelmi körzet vezetőjéhez: • Mikor állítanak valami emlékjelet a madarászat lelkes két hívének? - De kár, hogy nem nekünk jutott ez eszünkbe! És nagy kár, hogy minden évfordulós alkalom elmúlt már. 0 Nem hiszem, hogy kötelező mindent évfordulóhoz csatolni. Ahogy Fehér-tó Beretzk Péterhez köthető, jó lenne ezt is a valódi értékét először fölismerő két emberhez kapcsolni. Egyébként büdös még? - Nem büdös. Talán nem is volt az. A helyi legenda úgy tartja, valamikor a múlt században birkanyáj ment a jégre, beleszakadt, mind oda veszett, és tavaszra förtelmes szagot árasztott. 0 Szép legenda, de majdnem minden falunak van büdös tava, más-más legendával. Madárparadicsomként tartják számon. - Hatalmas az átmenő forgalma, főleg ősszel. 0 Ismerős a vicc? A próbarendőr esete a csikószámlálással? - Állítólag azért nem tudta megszámlálni őket az istállóban, mert egyik állandóan mozgott? Hogyan számláljuk meg ezt a rengeteg madarat? 0 Ön írta Pusztaszer történetének egyik szép fejezetét, és számokat említ: nagylilikekből 25 ezret, nagygodákból hatezret. - Attól ugyan nem kellene félnünk, hogy oldalba rúgnak bennünket, de biztosan elröpülnének, ha közelről és egyenként akarnánk számlálni őket. Amikor este jönnek a vízre, egyszerűbb lenne, de ha egy rétisas kerül elő, vagy egerészölyv, biztosan fölröppen akkor is valamennyi. Kisebb csoportonként számolunk, és a végén összesttünk, rávetttett becsléssel. 0 A népszámlálás pontosságához tehát nem fogható. Lehet tudni, mekkora maga a puszta? - Közel kétezer hektár. Ebből a tó hatvan hektárt tesz ki, és kétszáz hektár a mocsaras terület. 0 Nem fenyeget a veszély, hogy halastóvá nyilvánítja az új miniszter kampányfogása? - Bár volt időszak, amikor halászták, és szekérszámra vitték belőle a halat piacra, ez a veszély nem fenyeget. Államilag védett területről van szó, mindenki tudja, ebben a minőségben értéke fölbecsülhetetlen. A környező halastavakból is fölszántottak néhány medencét, és bevetették búzával, annyira nehéz eladni a halat. 0 A szikes tó fenekét elviseli a búza? - Évtizedek alatt annyira átöblítődött az már Tisza-vízzel, múltjának nyoma is alig maradt. 0 Egyik érettségi tételem a szikes területek termővé alakítása volt, bár sziket akkor nem is láttam. A múlt században még voltak szigorúan realitásokban gondolkodó fejek, amelyek a Balatoni is le akarták csapolni, hogy búzát termelhessenek a medrében. - Kár lenne az utolsó szikes tavak egyikét föláldozni halastónak. 0 Nyelvészkedjünk egy kicsit. Dorozsmán van a Széksós fürdő. A hozzá vezető utcát még Széksós utcának írják, és Szeged utcáin is széksót árultak a dorozsmaiak, de a városi finomkodás már csak sziksóst ismer. - Mert azt hiszi a városi ember, az a szék, amelyiken ül. Remélem, annyira nem büdösödik meg alatta, hogy elkezdje ezt is Büdössziknek mondani. Ha igyekszünk megőrizni a tó körül egyébként egyre terjedő széki sás nevét is az itteni csatak alakban, mert így tartozik igazán a tóhoz, akkor a többi nevet is illik megőriznünk. 0 Ha kirándulók kíváncsiskodnának? - Fölösleges a föltételes mód, szép számmal jelentkeznek, és mi büszkén mutatjuk meg nekik. Előzetes bejelentés alapján rendelkezésükre állunk. Most vettük meg az egyik régi épületet, bemutató házzá alakttjuk át azt is. A pusztaszeri diákokat is arra neveljük, hogy megismerve őrizzék természeti kincsüket. Egyre kevesebb van belőle. Horváth Dezső Joggal hihették a kistelekiek, hogy az önkormányzati voksolás utáni első nap már változást hozott s a választási ígéreteknek megfelelően már akkor délután megérkezett az első karaván. (Hogy stílszerűek legyünk a választási szlogenekhez: „hozták hátukon a kisváros növekedési ígéretét".) Mint láthatták, három, hatalmas pakkal megrakott kocsi várakozott, éppen a Vali éttermével szembeni útsávban. Persze, mint jó helyen szokás, ha történik valami más, mint az eddigi, azonmód elindulnak a találgatások. A Petőfi út hatalmas hengerei láttán se történt ez másként. Vajon mik ezek? Hová kerülnek? Atomreaktort építtet az új önkormányzat vagy tán a leendő tornacsarnok alagsorát alapozzák ezekkel a szerkentemplom felé haladnak a Petőfi iskolától, akkor az éppen az ellenkező irány! Ebből is látszik, hogy néha nincs úgy, ahogy az ember azt az első pillantásra gondolja. Mint megtudtuk: ekkorra rakománnyal - szinte elveszi az egész utat - a sofőr nem mehet arra amerre akar. Csupán arra - amerre engedik. Ezért indulhatott Kisteleken is toronyiránt a Belgiumból Romániába tartó tartály konvoj. S abban is biztosak voltak az irányítók, azon a választás utáni délutánon, hogy a haspókok sorának tetsző kamionkaraván mindenképp oda ér, ahova kell. hiszen - bármennyire furcsának tetsző sörnek való tartályok cipelését bízták rájuk. Annyit még megjegyezhetünk az akkori kép láttán: ha a kisteleki tornaterembarátok még nem is, de a román sörbarátok már alapozhatnak! M. T. Pihenő konvoj a főúton. (Fotó: Gyenes Kálmán) tyűkkel? Még szerencse, hogy mire vége szakadhatott az ebédidőnek, a talány már nem volt talány többé. Ugyanis a vészvillogóval érkező furcsa rakomány nem sokáig maradt a kisvárosban. így, amit az ebédelők a szebb jövő zálogának gondolhattak - nem a városnak érkezett. A karaván, ahogy az egyik sofőr mondta: Románia felé tart! Igen ám, de aki ismeri a kisteleki főutat, tudja, hogy ha a