Délmagyarország, 1998. november (88. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-30 / 280. szám

HÉTFŐ, 1998. Nov. 30. HORIZONT 13 Újság, könyv, szórólap, ügyviteli nyomtatvány, meghívó, névjegy, Y^"™62/420-819 TARGONCAJAVÍTÁS, ALKATRÉSZ-FORGALMAZÁS TOTÁL SZERVIZ Hódmezővásárhely, Szent István tér 9. TelVfax: 62-222-685. Tel.: 62-222-436 TARGONCAK Garanciával (50 gép közül választhat) % Salak S Sdák ÓRIÁSI KARÁCSONYI SZÖNYEGVÁSÁR A SULÁKNÁL! Habalátétes, nyomott nuntas lik padlószőnyeg 4 m szélességben, 7-féle színben, csak a Sulák Áruházakban nettó 344 Ft/nm áron kapható! 2x3 m-es szobai szőnyeg nettó 7990 Ft-tól! Kárpótlási jegyét vásárlása esetén beszámítjuk I JZJlőrtKS fortemp Unmfeka kintit a Qífoti CtitfgyMtŐ muuat fohvs vtsírtfonuV NE FELEDJE: A SULÁKKAL MINDIG JOL JÁR! Szeged, Kereskedő köz i„ tel.: 62 467-17? Nyitva: H-P.: 9-17, Szo.: 8.30-12 Kihelyezett bizottsági ülés • Munkatársunktál Kihelyezett, nyilvános bizottsági ülést tart decem­ber 2-án Szegeden a Parla­ment Környezetvédelmi Bi­zottsága. A testület Illés Zoltán elnök irányításával délelőtt tíz órakor a város­háza dísztermében kezdi meg munkáját. Az első na­pirendi pont a környezetvé­delmi oktatás és nevelés helyzetével kapcsolatos. A Környezetvédelmi és az Oktatási Minisztérium képviselője, valamint sze­gedi oktatási és tudományos intézmények vezetői tarta­nak előadásokat és beszá­molókat ebben a témában. A bizottság ezután a jövő évi költségvetésről tárgyal, majd a területfejlesztési tá­mogatásokról és a decentra­lizáció elveiről, a kedvez­ményezett területek besoro­lásának feltételrendszeréről is szó esik. A bizottság tag­jai a délutáni órákban láto­gatást tesznek a Szegedi Környezetgazdálkodási Kht. ügyfélszolgálati irodá­ján. Testi-lelki felüdülés a Dibi Centerben Az ötven éven felüli hölgyek számára rendezett római szép­ségversenyen a világhírű kozme­tikai cég, a Dibi modellje szerez­te meg az első helyet. Nem vélet­lenül, hiszen a Dibi világhírű szépségápolási termékei és egye­dülálló színvonalú kozmetikai gépei fényesen bizonyftották, hogy egy ötven feletti hölgy is kinézhet úgy, mint egy harmin­cas. Nem az évek, hanem a szép­ségápolás az. ami számít. Nem hiszi? Akkor próbálja ki Ön is a szegedi Dibi Centerben, hogy a XXI. század színvonalán álló gé­pekkel és készítményekkel már nem létezik leheleden. - Csodálatos testi és lelki re­generációt jelent nekem a Dibi Center - meséli egy, gyesen lévő kismama. - A kisfiammal va­gyok otthon, az eltelt nyolc-tíz hónap meglehetősen fárasztó volt. Nagyon jólesik időnként el­jönni ide, és igénybe venni a kitűnő kozmetikai gépeket, a tes­tet formáló és fogyasztó, felfris­sítő Fiziodermika gépet, valamint a Dibitronl, amellyel az arckeze­léseket végzik. Kellemes, lágy zene szól, közben a gépek duru­zsolnak, a kezelés tökéletes rege­nerációt biztost! nekem. A ter­hesség utáni súlyfelesleg igy könnyebben lemegy, a petyhüdt bőr újra feszes lesz. Imádom a családomat, de a gyerek nélkül töltött idő nagyon fel tud frissíte­ni. Megtérül az illeni kezelés. mert otthon is többet és jobban tudok dolgozni, jobb a kedvem is. ezt a gyerek és a párom is érzi. Húsz-harminc nap alatt sikerült lefogynom, de már a harmadik napon öt kilóval kevesebbet mu­latott a mérleg. Kitűnő terméke­ket kaptam az otthoni kozmetikai ápoláshoz is. Ezek különleges alapanyagokból, planktonokból készülnek, kiváló minőségűek és garantált hatásúak. Rendszeresen visszajárok ide, sőt most már a barátnőim közül is néhány rendszeres vendég lett. A győztes gépekkel és koz­metikai készítményekkel felsze­relt szegedi Dibi Center szeretet­tel váija Önt is a Pillich Kálmán utca 15. szám alatt, ahol méregte­lenítésre, testfogyasztásra is al­kalmas bioszauna is működik, mindemellett szépségápolási ta­nácsokkal is várjuk vendégein­ket. Tel.: 06-30-9675-651. (x) • Balkán expressz - avagy egy tanfolyam története Kihajolni veszélyes! Keleti pályaudvar: ahonnan a Balkán expressz indul. (MTI fotó) Amennyiben volt gye­rekszobánk, és ennek megfelelően tejbegrízen nőttünk fel, sőt, még a napközibe is hónapról hónapra be lettünk fizet­ve, akkor nem árt egy kis dörzsöltséget tanul­ni. Tanfolyamot a Ma­gyar Államvasutak hir­det, közösen a jugoszlá­vokkal, a bolgárokkal és a törökökkel. A sze­minárium naponta indul Szófiából délelőtt 11 ­kor, és másnap hajnali 5-kor már véget is. Ta­pasztalatainkat később idehaza is kamatoztat­hatjuk. A tanfolyam ne­ve: Balkán expressz. Az első oktató már a szó­fiai felszállást követően rám tör. Nem hagyja, hogy a fül­kében otthonosan elhelyez­kedjem nagykabátomban, fe­jemen sapkával, így tekintve ki az ablakon, mely jégvirá­gos, de belülről. Öt és tíz márkásokból álló köteget szorongat a kezében, még az is lehet, a pénz nem hamisít­vány. A fekete bőrdzsekis nepper németül kezd, hiszen ez illik a márkához, majd angolra vált, bár fontja nincs. - Török kamionsofőr va­gyok - hadarja, és idegesen tekintget ki a fülkéből -, Né­metországba megyek, de nem engednek át a határo­kon ennyi bankjeggyel, ezért váltsál nekem száz márkát. Mosolyogva idézem fel az utolsó száz márkást, ami­vel életemben dolgom volt, valamikor kilencvenhatban vagy kilencvenhét elején, már nem emlékszem ponto­san. Halványkék volt, ropo­gós és egy hét után elnyelte valamelyik szegedi bankfi­ók, mert elfogyott a forin­tom. A török nem adja fel. Az összes jelentősebb valutát felsorolta, mindent vált, mondja, mire diadalmasan közöltem vele, magyar va­gyok, ahol forint a hivatalos fizetőeszköz. A külföld bi­zalmát jelzi a fellendülő ma­gyar pénzügyi politika iránt, hogy ezt is hajlandó lett vol­na felváltani, de nálam ekkor már egy fillér sem volt. Köz­ben rendőrök jelentek meg a folyosón, a vonat még állt, a török kamionos köszönés nélkül távozott és eltűnt a szófiai központi pályaudvar forgatagában, ahol egy ka­miont sem láttam. A jelenetnek szemtanúja második oktatóm, aki kéthe­tente teszi meg a PIov­div-Szvetozarevo, nem elha­nyagolható távolságot. Ismeri jól a bőrdzsekis *4T TI "t TOtOKOT, Szófiában mindig találko­zik vele, eleinte vele is kí­sérletezett, aztán békén hagyta. Tőle tudom, mi az üzlet öt és tíz márkások száz márkára váltásában. Ha be­lemegyünk az üzletbe, akkor pontosan kilencvenöt márkát kapunk vissza a tenyerünk­be, de ezt akkor még nem tudhatjuk. A török könyö­rög, számoljuk át a pénzt, hi­szen tévedni emberi dolog, két hétig járhatna a dzsámi­ba. Miután átszámoltuk, cseppet sem meglepődve ta­pasztaljuk, hogy ez bizony csak kilencvenöt márka. Szólunk, erre újra átszámol­ja a pénzt és - elismerve té­vedését - a kötegre tesz egy ötmárkást. Felszabadultan adjuk át ezek után a kezünk­ben szorongatott száz már­kást. Csak később vesszük észre, hogy a török átvert: amikor átszámolásra vissza­kérte a köteget, rárakott ugyan öt márkát, de ördön­gös kézügyességgel elvett az aljáról négy tízest. Második oktatóm egy öt­ven fölötti szvetozarevói szerb seftes. Plovdivban hét márkáért vesz pulóvereket, háromért pólókat és dupla áron adja el szülővárosában. Barátságos arccal fülkéjébe invitál, ahol cigarettával és ásványvízzel kínál. Néhány kilométerrel a bolgár-szerb határ előtt derül fény ven­dégszeretetének okára. Sze­retné, ha néhány pólót és pu­lóvert elsüllyesztenék bőrön­dömbe, hiszen tranzitutas vagyok, engem úgysem vizsgálnak át. A jugoszláv oldalon, Di­mitrovgrádban a megveszte­gethetetlen külsejű vámos szennyes ruháim, könyveim és a vadonatúj tíz póló és öt pulóver között turkál ottho­nosan. Gyilkos pillantások­kal igyekszem megsemmi­síteni a szemben ülő szer­bet, aki csak addig moso­lyog, amíg a vámos ki nem ró rá húsz márka vámot. Engem futni hagy. A vonat is elhagyja az állomást. A Nisig tartó sza­kasz Európa egyik legszebb vasútvonala. A Szicsevói­szorosban, hegyek között, a halad a vonat. Az összké­pen a keskeny Nisava fo­lyóba gurított autóroncsok rontanak kicsit. Egyébként is sok a rom, a középkor­ban errefelé szerettek harcolni egymással a bolgárok és a szerbek, majd a törökök tör­tek át a szoroson. Szerbia egyik leghíresebb fürdőhe­lye is errefelé van. A földal­kális, radioaktív hévfzben a királyként funkcionáló Kar­agyorgyevics Sándor bátyja, György áztatta évtizedekig hercegi testét. A hatalomra áhítozó Sándor ugyanis itt tartotta - elmebetegség cí­mén - háziőrizetben a ki­rályságra jogosult Györgyöt, aki 1934-ben röhögött a markába: nem őt lőtte le Marseille-ben egy vérszom­jas macedón. Harmadik oktatóm Belg­rád után tör rám. Rendőrru­hába bújt, barátságos arcot öltött. Leül velem szembe, elkéri útlevelemet, kotorá­szik a bőröndömben, amiben már csak a szennyes lapul, ezért kicsit szégyellem ma­gam. Célirányos kérdésekkel igyekszik kipuhatolni gyen­géimet, hol lehetne megfog­ni, hogy tudná megveszte­gettetni magát. Semmit nem talál, így üres zsebbel távo­zik, de néhány perc múlva visszatér és tolmácsolni hív. Két fülkével odébb ma­gyar anya utazik lányával. Isztambulban voltak, sport­táskáikból már mindent ki­pakolt a rendőrhiéna. Meg­értőnek álcázza magát, a tranzitutasoknak semmilyen vámot nem kell fizetni, mondja, de az útlevelükből hiányzik egy pecsét a jugo­szláv-bolgár határról, amit nekik kellett volna kérni. A két nő válogatott kifejezé­sekkel illeti a rendőrt, amit fordítani se nagyon kell, hi­szen a hangsúly és bizonyos nemzetközi kézmozdulat árulkodik. A szerb még tü­relmes. - Kis hiba nagy bajt tud okozni - ismétli egyre csak. - Szívesen elengedném ma­gukat, de a főnökeink a hatá­ron engem okolnak majd és börtönbe kerülök. A szerb szavait úgy fordí­tom le magyarra, hogy sze­retne egy kis pénzt kapni. A nő arca felderül: van egy ez­resem. Ezer márka az sok lesz, mondom, nincs-e ki­sebb címletű bankjegy. Nem márka, forint, javít ki a nő. - Le kell szállni az újvi­déki állomáson, hogy felve­gyük a jegyzőkönyvet ­mondja a rendőr. A vonat nem vár, a sorompó áll. Az isztambuli vándorok tudo­másul veszik a döntést, bár az anya még próbálkozik: neki hajnalban a kiskőrsi vasútállomást kell takaríta­nia, de ez az érv a szerb rendőrt szemmel láthatóan nem ütötte ki. Elvitte a két útlevelet, amit Újvidék határában hajított vissza a kereskedelmi utazók fülké­jébe. A Keletiben megedződve szállok ki a vonatból. Fölé­nyes magabiztossággal uta­sítok el egy román kéregetőt, aki hibátlan angolsággal ma­gyarázza, hogy húszezer fo­rinttal érkezett Magyaror­szágra, amiből tizenötezret rögtön Biharkereszetesen el­mulatott, majd Budapestre jött, ahol elveszítette az útle­velét, a nagykövetségen a szegedi konzulátusra irányí­tották, de neki csak kétszáz forintja van. A szöveg nem hat meg, inkább azon gon­dolkozom, hogy felszállok a Bécsbe tartó gyorsra és ka­matoztatom a tanfolyamon tanultakat. - Bocsánat, vagyok török kamionos, tudni váltani száz márka? TőHi-Szenesi Attila

Next

/
Thumbnails
Contents