Délmagyarország, 1998. november (88. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-24 / 275. szám

6 HELYI TÜKÖR KEDD, 1998. Nov. 24. • A Foodapest díjesőt hozott a Pick-csoportnak Közel negyvenmilliárdos árbevétel Kerekasztal a kézmüveskamaránál Többségben a legkisebbek A Csongrád Megyei Kézműves Kamara teg­nap, hétfőn rendezte meg második kerekasz­tal-konferenciáját Szege­den, a kamara székhá­zában A vállalkozások minősége - minőségi vállalkozások címmel. A Nemzeti Minőségügyi Program munkálatairól Kál­mán Albert, a Gazdasági Mi­nisztérium tanácsosa tartott tájékoztatót az érdeklődők­nek. Az előadó kiemelte: Csongrád megyét október 22-én, a párizsi minőségügyi konferencián az a vásárhelyi Burton-Apta Kft. képviselte, amely 1996-ban az elsők kö­zött kapott Nemzeti Minősé­gi Díjat Magyarországon. A kft.-t beválasztották Európa legjobb cégei közé is. Ezt követően Versenyképesség és EU-integráció a minden­napokban címmel Mokry J. Zsuzsanna, az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság főosztályvezető-helyettese, Minőségmenedzsment a kézműves kamaránál cím­mel dr. Kovács Beáta, a Csongrád Megyei Kézműves Kamara ügyvezető igazgató­ja tartott tájékoztatót. Dr. Soltész Anikó, a SE­ED Kisvállalkozásfejlesztési Alapítvány igazgatója meg­hökkentő adatot közölt a hallgatósággal: júliusi fel­mérések szerint a vállalkozá­sok 96,5 százaléka mikro­vállalkozás. Ennek pedig az a következménye, hogy a ki­csik hajlamosak elhárítani maguktól a minőségtudatos magatartást. Holott nem ke­rülhetik el a problémát. A minőségre áldozni kell, az egyszerűbb tanúsítványok ára pedig 100 ezer és 1 mil­lió forint között mozog. F. K. Algyö: üléseznek a képviselők • Munkatársunktól Algyő önkormányzati képviselő-testülete szerdán 14 órától a községháza nagytermében ülésezik. Te­rítékre kerül Algyő hosszú távú fejlesztési programjá­nak 1999-re vonatkozó ré­sze, a jövő évi költségvetési koncepció. A képviselők döntenek a hulladékszállítási pályázatokról is. A képviselő-testület ülése nyilvános. Osztróvszky József évfordulói előtt Városától szobrot érdemelne Bihari Vilmos: a német piacon tartottuk a frontot. (Fotó: Gyenes Kálmán) Ma nyitja meg kapuit a Foodapest, Magyaror­szág legnagyobb élelmi­szer-ipari és mezőgazda­sági szakkiállítása a BNV területén. Ez alka­lommal beszélgettünk Bi­hari Vilmossal, a Pick ve­zérigazgatójával a díj­esőről, az új termékek­ről, valamint a nemrégi­ben nyilvánosságra ke­rülő háromnegyed éves tőzsdei gyorsjelentésről. • Hagyományosan jól szerepel a rangos vásáro­kon a Pick. Ezúttal mi­lyen díjak hangsúlyozzák a stand tekintélyét? - A Foodapest szervezői idén is meghirdették az Új­donságdíjat, a Sikerdíjat, va­lamint az Export Nagydíjat, amit a legnagyobb dollárex­port-növekedést produkáló cég nyerhetett el. Ezek közül a Pick kiérdemelte az Export különdíjat, mint abszolút ér­tékben legtöbbet exportáló élelmiszeripari cég. Vígh Éva kerámiaalkotása Toldit min­tázza a bikával. Sertéspári­zsinkat Sikerdíjjal honorál­ták, ugyanezt kapta a Ringa Rt, szeletelt bacon terméke. Újdonságdíjat a Ringa Jumbó sonkája, valamint a Herz Rt. Nosztalgia szalámija szerzett. • Mitől lehet sikeres egy olyan alacsony árfekvésű termék, mint a Párizsi? - Talán azért, mert ma már mindenki gyártja ezt a terméket és meglehetősen A félig-meddig megün­nepelt millecentenárium és az előttünk álló - elő­történettel már bíró - mil­lennium közé ékelődik a forradalom és szabad­ságharc másfél esztende­jének (1848. március 15. - 1849. október 6.) más­fél százados jubileuma. Ez utolsó lehetősége le­hetne annak, hogy ­mintegy meghosszabbí­tott népi emlékezetként ­élményszerűen fölidéz­zük a valóságos, min­dennapos eseményeket és az elfelejtett nagy em­bereket, még mielőtt a történelem mélyebb réte­geibe kerülnének. Ám a megszokottól - úgy látszik - nehéz eltérni. Nem­zeti emléknapjainkat némileg jobban megültük ugyan, a tö­megtájékoztatás szerkesztői ­szokás szerint - valamivel ki­rukkoltak az eddigi nagy na­pokra, s minden bizonnyal ezt fogják tenni ezután is. Csak a lényeg sikkad el köz­ben. A forradalom országos vezetőinek kiválasztottjairól még többet (rnak és beszél­nek; a mellettük és mögöttük állókról - köztük pl. Klauzál Gábor első földművelési, ipar- és kereskedelmi minisz­terünkről - már kevesebbet, a helyiekről pedig úgyszólván semmit. Pedig hát ók, a me­gyék, városok és falvak irá­nyítói voltak a mindennapok hősei, akiknek - a maguk kö­rében - semmivel sem volt kisebb szerepük, mint az or­szág vezetőinek. Előre sejtve mindezt, mégis btzva az írott szó ere­jében, az értő olvasókban és a hasonló kezdeményezése­ket fölkaroló hivatalbéliek­ben, emeltem szót már e jubi­leumi év elején Szobrot Oszt­róvszky Józsefnek! c. cik­kemben (SZEGED, 1998. március) a Város e kiváló polgáráról történő - a forra­I nagy a kísértés, hogy minő­ségrontással próbálják csök­kenteni a költséget, így nö­velni a hasznot. A Pick úgy tudta növelni forgalmát, hogy állandó minőséget kaptak a fogyasztók. • Kicsit más lesz ez a Foodapest, mint a többi dalom és szabadságharc em­lékezetével nagyon is össz­hangban álló - méltó emléke­zéséért. Sürgető figyelmeztetés­ként ehelyütt is megismét­lem: nekem mint szegedi ku­tatónak 1848/49-nek és nem­zedékének további sorsát leg­inkább Osztróvszky Józsefé példázza, kinek nyomába ­monográfia-kutatásaimtól in­díttatva - közel két évtizede eredtem. Öt esztendeje, 175. születésnapjára életrajzával együtt publikáltam írásai ja­varészét (Osztróvszky József: Reform, forradalom, kiegye­zés. Összegyűjtött írások és beszédek. Szeged. 1993), s cikkeimmel még ezután is megkíséreltem visszahozni a szegedi köztudatba. Osztróvszky József Sze­ged-Felsővároson polgárcsa­ládban született 1818. január 12-én. Tanulmányait a piaris­táknál 1836-ban befejezvén a pozsonyi jogakadémiára irat­kozott be; jurátusi éveit is le­töltve 1840-ben ügyvédként tért haza. Szegeden az értel­miségi iljak, elsősorban ügy­védek, reformer csoportjának elismert vezetője, a Kossuth alapította Pesti Hírlap levele­zője lett. 1848-ban a Város első ta­nácsnokává, majd a palánk­fölsővárosi választókerület országgyűlési képviselőjévé választották. 1849-ben kor­mánybiztos volt Szegeden. 1850-es halálos ítéletét 1851­ben császári kegyelemből várfogságra változtatták. Jo­sefstadtból 1855-ben szaba­dult. Ügyvéd nem lehetvén, Szegeden és Pesten biztosító­társaságoknál tevékenyke­dett. A „kis forradalmat" megelőző politikai enyhülés idején hazatérve a Deák Fe­- Igen, ma nyit és pénte­ken zár, vagyis az első olyan kiállítás, amelyik kifejezet­ten szakmai közönséget vár, tehát a hétvégén nem akar közönségnapokat, úgyneve­zett népünnepélyt. Mi is sok szakmai látogatót várunk, egymást érik majd a tárgya­renchez húzó szegedi polgár­ság vezetőjeként 1861-ben polgármesteri (polgárnagyi) tisztet viselt. Ez volt pályájá­nak csúcspontja. 1867-ben a tisztújításon a minden rendű és rangú ellen­feleit összefogó „fehér cédu­lás párt" kisebbségbe szorí­totta; ő a „zöld cédulás párt" (utóbb Szabadelvű Kör) ve­zetőjeként becsülettel ellátta a nem éppen neki való ellen­zéki vezérséget. 1869-től 1897-ig kúriai bí­ró - utolsó esztendeiben ta­nácselnök - volt. A joghoz való szigorú kötődése bünte­tőbíró korában is jellemezte. Pesti évtizedei alatt is ott se­gített városán s polgártársain, lások. Más ez a kiállítás ab­ban is, hogy együtt jelenik meg a Pick, a Herz, a Ringa és a Paprika Rt. Megmutat­juk márkahúsunkat, amit a Hódmezőgazda Rt. szállít, s aminek élvezeti értéke és persze árszínvonala is maga­sabb a normál húsnál, minő­különösen a fővárosban tanu­ló szegedi ifjakon, ahol tu­dott. A Dugonics Társaság tiszteletbeli alapító tagja volt. Hazajárt és véglegesen haza készült. 1899. április 22-én hunyt el a fővárosban. Említett cikkemben tíz pontban állítottam össze ha­lálának - immáron rohamo­san közeledő - századik év­fordulója (1999. április 22.) előtti teendőinket, melyek megvalósítása egyébként a szabadságharc dicső napjai­nak jubileumát is gazdagít­hatná. Ez volt az az idó, ami­kor kormánybiztosként állt helyt a Városért és a honért, amiért - mint Irta - kolera és börtön lett a jutalma. E teen­sége pedig állandó. Eddig csak három saját márkabol­tunkban árusítottuk Szege­den, ezután Budapesten is jelentkezünk a márkahússal. 0 A díjazott termékek mellett milyen újdonsá­gokat állít ki a Pick? - A Bohém kolbászfélé­ket, a Zichy szalámit, az Ár­kádia kolbászt, ezek gyár­tásérett új termékek. Egyelő­re még csak a piacot tesztel­jük a Fantázia sajtos termé­kekkel, s még távolabbi a Hortobágyi húsos palacsinta. Ez utóbbi talán meglepő, de számos példa van arra, hogy a húsokat tésztabevonattal árusítják. • Nemrégiben jelent meg III. negyedéves tőzs­dei gyorsjelentésük. Elé­gedettek az eredmények­kel? - A piaci nehézségeket természetesen éreztük, a Ringa az export miatt meg­szenvedte az orosz válságot, de az értékesítési számok jók, tehát eredményesek vol­tak az erőfeszítések. A Pick­csoport nettó árbevétele kö­zelíti a negyvenmilliárd fo­rintot. Fontosnak tartom, hogy eladásaink a német piacon, elsősorban természe­tesen vegyes vállalatunknak köszönhetően, a tervezetthez közel alakultak. Ez a piaci problémák, a sertésciklus is­meretében jó eredménynek számít. K. A dók részint kutatási és publi­kációs, részint tárgyias jelle­gűek lévén, igénylik, különö­sen az utóbbiak, a Város - a hivatalban lévők s a polgárok közreműködését. Valami megmozdult ugyan választási évünkben is e jó ügy érdeké­ben, ám félő, hogy ez még mindig kevés, az idő meg sürget. Váratlan segítőnk is akadt. Májusban e-mail-en adott hírt magáról és családjáról Amerikából Victor Berecz, a magyart már törve sem igen beszélő ükunoka, mégpedig e lapban hat esztendővel (!) ez­előtt megjelent, egy bibliog­ráfiában (EBIB) is számon­tartott kis írás (várostörténeti Ki mit tud? Válaszok a(z) [Osztróvszky családot illető] 22. kérdésre DM 1992. máj. 30.) nyomán. Előtte csak azt tudtuk, hogy a nagy szegedi hazafi hamvait 1930-ban a Kerepesi temetőből a család a péceli sírkertbe vitette, ám 1993-ban már nem találták meg. Az októberben itt járt amerikai ükunoka kinyomoz­ta: Osztróvszky József ham­vai - noha ő katolikus volt ­a péceli református temető­ben, családi sírban nyugsza­nak. Vidor Berecz egyébként 100 000 Ft-ot ajánlott föl a szoborra Hogy végre helyesbíteni kéne a róla még életében el­nevezett utca nevét Oszt­rovszkyról Osztróvszkyra, mert ő így írta, s ennek meg a Dugonics utca kereszteződé­sének valamely épületére, nemkülönben fővárosi utolsó lakhelyére emléktáblákat ille­nék helyezni, az természetes. Egy 1861. évi fényképe alapján Vastagh György 1900-ban megfestette élet­nagyságú, ún. térdképét. E nagy méretű festményt a mú­zeum raktárából még az 1993. évi jubileumi rendez­vényekre sem mozdították ki. Legméltóbb helye a közgyű­lési teremben lehetne. Közel egy évszázad múltán ideje lenne kiszabadítani raktár­fogságából ! A fiatal Móra Ferenc a Szegedi Naplóban 1908. má­jus 17-én közölt Szegedi nagy emberek c. Írásában emlékezett az általa valószí­nűleg csak hírből ismert Osztróvszky Józsefre. „Ben­ne volt - írja - a nagy ember minden kvalitása, de az idők nem arra valók voltak, hogy kibontakozzék belőle a nagy ember. így csak a kúriai taná­cselnökségig vitte. így is az első szülötte Szegednek a legutolsó száz esztendő alatt, akinek nevével nem fog el­futni az idők hajója: mert emlékezetét szobor őrzi majd. Ott a kultúrpalota tövé­ben, ahol nagyon unatkozik már Klauzál szobra, s szünte­len a városháza felé néz: vár­va az igét, mely társat ad ne­ki a halhatatlanságban." Bi­zony, Klauzál Gábornak ha­lála 40. évfordulóján, 1906. augusztus 26-án leleplezett ifj. Vastagh György mintázta szobra azóta is egyedül árvál­kodik a Közművelődési palo­ta oldalánál. A múzeum előtti szoborpark viszont tavaly Reizner Jánoséval (1847­1904) gyarapodott. Okkal és joggal. Ám ha a történetíró­nak helye van a följárat bal­oldalán, a másikon helye kell, hogy legyen halála 100. évfordulóján hősének, Oszt­róvszky Józsefnek is. A szoborállítás gondolatát, melyet Szeged szabad királyi várossá nyilvánítása 500. év­fordulóján, július 4-én tartott városházi előadásomban is megpendítettem, a hír szerint magáévá tette a Dugonics Társaság vezető testülete is. Igaz, parciális (szakosztályi) kezdeményezéseken alapuló éves programjából magát a méltó megemlékezést már ki­felejtette. Mivel e jubileum­nak a város ügyének is kelle­ne) lennie, ezúton hívom föl mindenkinek a figyelmét, aki érdekelt vagy illetékes lehet: még nem késő, ám az idő szalad. Érdemes volna mi­előbb egy Osztróvszky Jó­zsef emlékbizottságot alakí­tani a körmünkre égett jubi­leumi előkészületekre. Ma is vallom, amit közel két évtizede róla írt elsó, ép­pen e hasábokon megjelent cikkemben (Osztróvszky Jó­zsef emlékezete. DM 1979. ápr. 22.) írtam: nélküle nincs szegedi történelem. Ruszely József

Next

/
Thumbnails
Contents