Délmagyarország, 1998. november (88. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-19 / 271. szám

6 TERMÉSZETVÉDELEM CSÜTÖRTÖK, 1998. Nov. 19. Busabajok M

agyarország busanagyhatalom, nálunk élnek a világ legnagyobb busái, a busavilágrekordot (valami hatvanakárhány kilós növényevővel) magyar horgász tartja. Ráadásul a busa nemcsak nagyra nő - sok is van belőle. A néhány évtizede Kínából behozott halról eleinte azt föltételezték a kutatók, hogy nálunk nem fog szaporodni, ám úgy tűnik, folyóvizekben megtalálja mégis a szaporodás foltételeit. És a busa szempontjából az időnként s helyenként erősen áramló Balaton is folyóvíznek számít... Na már most, miért nem örülünk mi ennek? Azért, mert a busát nem elsősorban húsa miatt telepitették a tóba, hanem, hogy - planktonevő lévén - ritkítsa a lebegő algákat, és tgy járuljon hozzá a Balaton vissza-algátlanttásához. A busa ezt nem nagyon teszi, mert nem „tiszta vérű" fehér húsáról van szó, ami tényleg algákkal él, hanem a pettyes busával keresztezett hibridről - ami viszont állati planktonszervezeteket fogyaszt. Ezzel táplálékkonkurense minden balatoni hal ivadékainak. A két busafajt nálunk keresztezték, Magyarországon, különösebb cél s értelem nélkül - s a keresztezett példányok nőnek meg világrekord-féldisznónyira. És kifoghatatlanok. Túl a hínáron A

természet nem egyenes vonalban változik. Manapság már évtizedek óta óriási energiákat fektetnek a kutatók a Balaton eutrofizációjának, növényi tápanyagokban való földúsulásának megakadályozására. Máris értek el eredményeket a foszforprogram folyamán, ám látszólag paradox módon -, akkor tudjuk, hogy tényleg csökken a tó tápanyag-, tgy foszfortartalma, ha elkezdődik a htnárosodás. Hogyhogy? Úgy, hogy jelenleg, amikor még mindig igen magas a tó tápanyagtartalma, ezt lebegő algák hasznosítják. Ezek átlátszatlanná, homályossá teszik a vizet, a hínárnak nem jut elég fény, kevéssé tud megmaradni. Amikor olyan kevés lesz a tápanyagtartalma a víznek, hogy nem elegendő a túlalgásodásra - ez a foszforprogram célja -, akkor jön a hínár. Fordítva is tgy volt: amíg tápanyagszegény volt a Balaton, nem volt sem hínár, sem alga, amint nőtt a tápanyagtartalom, elszaporodott a hínár, mikor pedig még tápdűsahbá lett a vtz, elszaporodtak az algák, melyektől a vlz homályos lett, a hínár nem üthette föl a fejét. így lesz ez - remélhetőleg - ismét megfordítva is. így kéne lennie. Farka* Csaba Ki látja őket? A

Balaton-parton ültem, ködös, őszi éjszakában, a süllőző horgászkészség fölcsalizva várta a kapást. Előttem a vízből loccsanások hallatszottak, s török kard alakú, félméteres halak látszódtak a viharlámpafényben - tőlem két méternyire sem. Gardák ezrei, nem, tízezrei vonultak az éjben. Tőlük locsogott a víz. Mi a garda? Ha létezne Balaton-címer, mindenképpen egyik fő alakja lenne. Mikor még a Pannon-beltenger sós-édes hullámait kergette az északnyugati szél a tó helyén, már itt volt e hal, a világ legezüstösebb hala, melynek ikrái súlytalanul lebegnek a vízben, bennük olajcsöpp, és a fejlődő embrió. Tengeri lény voltaképpen, mely azonban folyókban is található; az ősmagyarok a Fekete-tengerből éppúgy ismerték, mint a nemcsak mondabeli Meótiszból, valamint a Volgából. ívni édesvízbe, telelni tengerbe vonul, évmilliók óta. Ha nincs hová mennie, mint például a Balatonban, ide-oda vonul, illetve „beáll" a Duna-sebességgel áramló vizű tihanyi Kútba, s a sodrással szemben, egyhelyben lebeg. Marad ott, ahol van mégis az az illúziója: vándorol... A

jatagán alakú „kardkeszeg" - e szó módosulása a „garda"; a Bodrogközben „kaszakeszeg"-nek hívják, nálunk, a szegedi Tiszán, ismeretlen okból, „gallá"-nak - régen nagy jelentőséggel bírt a balatoni halászság körében, a tihanyi csúcsokról lesték sereges nyüzsgését, és hajókból halászták. Ma is fogják („Hej, mikor mi három éve belenyúltunk a gardába!", mondta a balatonszemesi HAL-Alom kocsmában egy öreg halász), bár száma csökken. Lebegő ikráiból kelő ivadékainak nem használ a déli part kövezése, tomboló viharok idején. Most még van garda, a Balaton nem létező címerének valóságos hala. őszi éjen seregestül vonul belőle ezerszer sok ezer. Ki látja őket?... -j-CV-Ácoo ClcJlj-O^ • Lassan javul a Balaton vízminősége Foszforprogram, félidőben • Négy év alatt: kétmilliárd Tó és támogatás • Munkatársunktól A Környezetvédelmi Minisztérium pénzügyi forrásait olyan fejlesztésekre fordítja a Balatonnal kapcsolatban, amelyek a tó ökológiai védelmét és a vízminőség javítását szolgálják. A minisztérium kiemelt figyelmet fordít a víz-tápanyagforgalmi vizsgálatokra, melyek eredményei alapján elérhető a tartós vízminőség-javulás. A Környezetvédelmi Minisztérium folyamatosan végzi a Balaton s vízgyűjtője környezet- és természetvédelmével kapcsolatos, reá háruló feladatokat - tudtuk meg Rakics Róbert főosztályvezetőtől. Ezek közé már nem tartozik a területfejlesztés, az ezzel kapcsolatos feladatkört a kormányváltás utáni átszervezés a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium hatáskörébe utalta. A KöM további feladatai közé tartozik a környezeti monitoring működtetése, a védelmi követelmények meghatározása s teljesítésük ellenőrzése éppúgy, mint a természetvédelmi oltalom alatt álló területekkel kapcsolatos állami feladatok elvégzése. Az FVM-hez tartozó Területfejlesztési Hivatal (a törvényi szabályozás értelmében e hivatal feladata a Balatonnal, mint kiemelt üdülőkörzettel kapcsolatos rendezési terv elkészítése) munkájában a KöM mint érintett szaktárca vesz részt. A Balaton ökológiai állapotának védelmére, és a vízminőség javítására vonatkozó intézkedési terv - az 1068/1996. (VI. 21.) kormányhatározat révén - pontosan kijelöli azokat a feladatokat, amelyeket a tárca hajt végre, illetve, amelyek elvégzésében közreműködik. A Balatonhoz kötődő koordinációs feladatok ellátásával jelenleg dr. Balsay István, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára foglalkozik. Egy kérdésre („Milyen környezet-, természetvédelmi feladatok megoldását látja legfontosabbnak a Balatonnal kapcsolatban a minisztérium?") válaszolva a főosztályvezető elmondta: a legsúlyosabb problémákat a vízgyűjtőről a tóba kerülő, „nem pontszerű" szennyezések okozzák. Kiküszöbölésükért tovább folyik a Kis-Balaton építése, s a már említett intézkedési tervben foglalt, egyéb feladatok végrehajtása. - Nagy figyelmet kell fordítani a víz-tápanyagforgalmi vizsgálatokra, mert ezek eredménye alapján lehet megbízhatóan jó vízminőséget elérni - azaz a tápanyag-földúsulást visszafordítani - fejtette ki. A nádasok rehabilitációjával, a védett természeti értékek megőrzésével szintén foglalkozik a minisztérium. - Az elmúlt években (1994-97) a Központi Környezetvédelmi Alap minderre csaknem kétmilliárd forint támogatást biztosított, melynek fölhasználásával közel kilencmilliárd forint értékű beruházás valósul meg a jövőben - mondta Rakics Róbert. Hozzátéve: a minisztérium olyan fejlesztéseket támogat a Balatonnal kapcsolatban, melyek a tó ökológiai védelmét, és a vízminőség javítását szolgálják. Ilyen a szennyvíztisztítás, a csatornaépítés, a vízrendezés, a szelektív hulladékgyűjtés, a partrendezés, illetve a strandok egészségügyi fölszereltségének javítása. A minisztérium a korábbi gyakorlat elemzése után javaslatot dolgoz ki a rendszer további működtetésére. A környezet- s természetvédelem szempontjai a támogatások odaítélésekor is mindenképpen érvényesülni fognak. November a mólón. A horgászok ilyenkor sem unatkoznak a vízparton. (Fotó: Karnok Csaba) A Balaton vízminősége az utóbbi években sokat javult, ám továbbra sem zárható ki a biológiai állapotát fenyegető legfőbb veszély, a túlalgásodás. Az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete kimutatta: az algatúlszaporodásért a növényi tápanyag-, mindenekelőtt a foszforterhelés felelős. A foszforprogram amely megakadályozhatja, hogy a tóba a túlalgásodást eredményező mértékben kerüljön foszfor - jelentős sikerek után, körülbelül „félidőnél" tart. Dr. Herodek Sándort, a tihanyi MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete igazgatóját a foszforprogramról kérdeztük. # Miként alakult a Balaton biológiai állapota az utóbbi évtizedekben? - A tó a negyvenes években még kevés tápanyagot, közte kiemelten fontos foszfort tartalmazott. Szakszóval oligotróf volt. A hatvanas évek idején már tápanyagban közepesen gazdagnak, mezotrófnak minősült. A hetvenes években a tó egy része bőven táplált, eutróf volt, sőt a Keszthelyi-medence hipertróffá vált. A nyolcvanas évek elején tovább romlott a vízminőség. 0 Honnan kerül a foszfor a tóba? - Amikor a legrosszabb volt a helyzet, a foszforterhelés felét a Balatonba torkolló vízfolyások szállították (részben települési szennyvíz, részben mezőgazdasági termelésből származó, tápanyagdús víz), egynegyede a parti települések szennyvizéből származott, további negyede a tóba a csapadék-bemosta szennyeződés volt. Megállapítottuk: mintegy nyolcvan százalékkal kell csökkenteni a foszforterhelést ahhoz, hogy ne fenyegessen az algatúlszaporodás, a „vízvirágzás" veszélye. Ezerkilencszáznyolcvankettőben, '92-ben, s '94-ben. amikor az időjárás is nagyon kedvezett az algásodásnak, a vízvirágzások az egész tóra kiterjedtek, és a nyaraló közönség joggal panaszkodott az algáktól „sűrű", zöld színű vízre. • Mennyire sikerült csökkenteni a tóba jutó foszfor mennyiségét, és miként? - A nyolcvanas évek elejétől mintegy negyven százalékkal csökkent a terhelés. A csökkenést eredményező intézkedések közül az egyik legfontosabb a Balatont körbevevő csatornagyűrű kiépítése volt. Ez az üdülőövezetben összegyűjtött szennyvizek kb. kétharmad részét kivezeti a tó vízgyűjtő területéről. Azokban a városokban, ahonnan ez a kivezetés nagyon költséges lenne, így az közvetve még a tóba jut, a szennyvíztelepeken a foszfor jó nyolcvan százalékát leválasztják, „kicsapatják". Fontos volt továbbá a legszenynyezőbb állattartó telepek bezárása, s hogy a megmaradt telepeken a hígtrágyás technológiáról visszatértek a hagyományos almozásra. • A foszforterhelés-csökkentés még mindig nem elegendő a vízvirágzás lehetőségének kizárásához. - Ahhoz, hogy a helyzet jelentősen javuljon, a tóba jutó foszformennyiséget egyharmadára kellene csökkenteni. Ehhez szükséges lenne, hogy a csatornázottság az üdülőövezetben elérje a 95 százalékot (jelenleg 60 százalékos), és a vízgyűjtőnek az üdülőövezeten kívüli részén is épüljön ki a szennyvíz-csatornahálózat. Szükséges továbbá, hogy minden szennyvíztelepen legalább 95 százalékos hatékonyságú legyen a foszforleválasztás. • Mi lenne talán a legsürgetőbb a foszforprogramon belül? - Rendkívül fontos: a mezőgazdaságból származó foszforterhelés mérvét a mostaninak egyharmadára szállítsuk le - hiszen ma ez adja az össz-foszforterhelés legnagyobb hányadát. Ennek sikeréhez bizonyos területeket ki kell vonni a művelés alól, másutt visszatérni az extenzív gazdálkodásra. Ott pedig, ahol marad az intenzív növénytermesztés, megfelelő talajvédelmi intézkedéseket kell alkalmazni. A szennyezés szintén jelentős forrása, mint már említettük, a településekről lefutó csapadékvíz. Ezeket a vizeket megfelelően kellene gyűjteni, tárolni s tisztítani - csakhogy ennek még a tervei sincsenek meg. Mielőbb el kellene kezdeni az ezzel kapcsolatos tervezőmunkát, majd a terveket megvalósítani. Ez sok tízmilliárd forintot igényel. (A kis-baiatoni víztározó eddig elkészült része hatásainak tanulmányozása jelenleg folyik.) Ahhoz, hogy a tó ne algásodjék tovább, mindenképpen folytatni kell a foszforprogramot. Következik a második félidő. F. Cs. A minőségi idegenforgalomért • DM-információ Közép-Európa legnagyobb tava emberek százezreinek nyújt üdülési, kikapcsolódási lehetőséget, évről évre. És nem mindennapi mérvű a pénzbevétel sem, amit biztosít. - A balatoni idegenforgalom csak jó minőségű vfz esetén hozhat bevételeket - mondta Rakics Róbert, a Környezetvédelmi Minisztérium főosztályvezetője. Fölhívta a figyelmet: a minisztériumnak a Balatonnal kapcsolatos munkáját csak áttételesen befolyásolja az idegenforgalomból származó bevételek lehetséges emelkedése. - Célunk nem az idegenforgalom mennyiségi, hanem minőségi fejlesztése - hangsúlyozta a főosztályvezető. Hozzátéve: hosszú távon a tó csak így őrizheti meg kedvező biológiai állapotát. Szezon, ősszel. A Balatonnál egész évben kedvelt időtöltési terepre lel a kikapcsolódni vágyó. (DM-fotó)