Délmagyarország, 1998. november (88. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-14 / 267. szám

Műsorajánló J ó estét kívánok, Zombi Múmia vagyok. Már ha­talmas, tágra nyitott szemeimtől meg fognak ré­mülni, hátborzongató már elgondolni is, mit láthatok ekkora optikai keresőkkel. A szám is cserepes, úgy szomjúhozom a borzalmakat. Önöknek is jót fog ten­ni egy kis reszketés, a félig elhaló idegpályákat meg­bizsergeti. Dőljenek nyugodtan hátra, lehet, mindjárt magukra omlik a ház, de legyenek ügyesek, éljék túl, és akkor megyek magukhoz is. Addig is nézzenek úgy, mint én, legyenek ijesztőek, az a frankó, tuti, ha jól be vannak járatva a rémületre, ki tudja, kiből, mi­kor válik vízihulla, karambolszaggatott test, gázrob­banásba odakozmált kis szénfolt. Nézzenek és bor­zadjanak, ez az élet, amely a halál árnyékszéke egy­ben, a műsor előtt ne tartogassák vizeletüket, feszít­sék őrületig a húrt, annyi rettenetes kín és fájdalom közepette, amit maguk elé sugárzók, nem gondolhat­ják azt, hogy lehet másként, nyugodtan élni. Önök­nek szükségük van erre, nehogy már pont önök ma­radjanak agyilag egyben, ha még csak a fotelben is, de érje önöket is trauma, legyenek lidérces álmaik, és gondoljanak úgy rám, mint egy őrangyalra, mert vé­gül is én csak a túlélőket mutatom, vagy a hozzájuk tartozó megtört embert. Ragadják meg ezt a vissza nem térő lehetőséget; ugyan eddig is rengeteg hulla­képzés folyt a világban, de most végre részesei lehet­nek, végre nem maradnak ki mások retteneteiből, magukkal cipelhetik a szörnyűséget az utcán, remeg­hetnek a zebra előtt, legyen magukba sulykolva, önökkel is bármikor megtörténhet, már a gyerekeiket is a katasztrófák szellemében nevelhetik a segítsé­gemmel. ~rp gyben azért biztosak lehetnek, velem ilyen soha M-J nem történhet meg, én mindent túl fogok élni, tekintettel hatalmas tekintetemre. Podmanicsky Szilárd • Koltai „workshop" a PR-fesztiválon Mire jó egy werkfilm? • A kaszkadőr fogyóeszköz - állítja Rusz és Németh Oroszlán Tigrisekre lelt A három testőr (balról): Németh Ferenc, Pintér Tamás, Rusz Alajos. (Fotó: DM-archív) Ezeregy születésnap A szegedieket Pintér Tamás, alias Oroszlán fedez­te fel, aki a következőképpen emlékszik a találkozá­sára: - A Cyrano szabadtéri produkciójához kerestünk jó mozgású, ügyes embereket. így ismerkedtem meg Rusz Alajossal, Németh Ferenccel és tanítványaik­kal, akik a próbák során kaszkadőrökké váltak. Ha­mar beletanultak ebbe a mesterségbe. Nagyon elége­dett vagyok velük, de minden szónál többet mond szerintem, hogy a jövőben is alkalmazni fogom őket, filmben, bemutatókon egyaránt. Érdekes világ ez, engem éppen a veszélyessége ejtett rabul. Először 1956-ban szerepeltem a „Gerolsteini kalandban", azóta feisorolhatatlanul hosszú lett a lista. Egyet­kettőt azért megemlítenék: Stallone „Menekülés a győzelembe", Schwarzenegger „Vörös zsaru", De­pardieu „Cyrano". A képen is feltűntem, de főként akciórendezőként számítottak rám. A veszély? Az embernek le kell győznie saját félelmeit, önmagát, s amikor megcsinál egy különösen nehéz attrakciót, mindenki őt ünnepli, olyan mintha hirtelen a film, a produkció főszereplőjévé válna. Ez csodálatos pilla­nat, s úgy érzed mintha újjászülettél volna. Én már nem számolom a „születésnapjaimat". Nincs annyi gyertya.... Koltai Róbert: „Lelkesen fogok a filmezésbe, mert orvosilag kimutathatóan optimista vagyok." (Fotó: Nagy László) Egy egész estés mozi werkfilmje nagyon fon­tos dolog. Rengeteg in­formációt hordoz ugyan­is. Kiderül belőle, ho­gyan viselték a forgatás viszontagságait a filme­sek, milyen koncepcióval ült az összecsuklással fe­nyegető, rendkívül ké­nyelmetlen székbe a ren­dező. És nem utolsósor­ban a szponzorok, be­fektetők, támogatók is föltűnnek egy pillanatra a werkmoziban. Egy PR fesztiválon pedig ez a legfontosabb. Hat év alatt négy film, ke­véssel több, mint fél évtized alatt négy közönség- és kasszasiker. Ha Koltai Ró­bert számvetést készít filmes pályájáról, ezekkel a számok­kal kell szembenéznie. Talán ő az egyetlen magyar sztnész - és rendező -, aki itthon ilyen karrierrel dicsekedhet. Sőt, a tengeren túli mozik vásznain is föltűnt a Sose ha­lunk meg Gyuszi bácsijaként, vagy miniszteri titkárként. Bunyik Béla. a művek ameri­kai forgalmazója, a Prince Award Fesztivál védnöke is ott volt tegnap kora délután azon a „workshopon", ame­lyen Koltai Róbert eddigi moziainak werkfilmjeit mu­tatta be. „Mindig lelkesen fogok egy film forgatásába, orvosi­lag kimutathatóan optimista vagyok" - mondta bevezető­jében Koltai, miután a III. Nemzetközi PR Film, Videó és Multimédia Fesztivál egyik főszervezője, Gyenesei Edina köszöntötte a works­hop résztvevőit. A későbbi­ekben az is kiderült, miért lelkes Koltai, ha egy egész estés mozi werkfilmjét kell elkészíteni. Ez az a mű ugyanis, amelyben a szpon­zorok, befektetők, támogatók is szerepet kapnak. Önmagu­kat kell alakítaniuk. Hogy mennyit lendít a támogatók kedvén az, hogy a jövőben a Prince Award Fesztiválokon a werkfilmek is versenymű­vekként indulhatnak, nem tudni, de az tény - és ezt ma­ga Koltai is elismerte -, hogy a Sose halunk meg elkészíté­séhez több támogatót sikerült megnyernie annak idején, mint most, jó néhány siker után a Vámos Miklóssal kö­zösen készített Ámbár tanár úrhoz. Az új film ősbemuta­tója egyébként egy nappal a labormunkák befejezése után, december 2-án lesz, Szegeden. „Ez még nem Amerika. Ott egy sikeres film alkotóit megkeresik a szponzorok, és pénzt adnak az újabb filmek­re. Mi a legújabb filmünkre kevesebb támogatót talál­tunk, mint a legelsőre." Addig pedig legalább tá­gasabb helye van a celluloi­don a werkfilmeknek, me­lyekből tgy a támogatók sze­mélye mellett legalább való­ban kiderül, hogyan készült a film. És hogy miért hordja a forgatáson saját, külön bejá­ratú, finoman gumírozott ott­honi bokazokniját a rendező­főszereplő. Kéri Barnabás A kaszkadőrök a mű­vészvilág napszámosai, munkájukra szükség van, de arcukat, nevü­ket nem ismerjük. S nem is érezzük fontos­nak, hogy ezen a szem­léletünkön változtas­sunk. Ugyanolyan kel­lékek, személytelen esz­közök a produkcióban, mint egy autó, egy ló, vagy uram bocsá egy galambpiszoktól „ékes" pad. Névtelenek, akár a rabszolgák, s ha egy kidől a sorból - a jani­csárokhoz hasonlóan ­másik áll a helyére. Ta­lán egy-két könnycsep­pet ejtenek érte, de ez sem változtat az igazsá­gon: a kaszkadőr fo­gyóeszköz. Ebben a ne­héz szakmában ér el si­kereket a Rusz Alajos és Németh Ferenc által ve­zetett szegedi csoport. Velük ismerkedünk most meg. A történet 1997-ben a Szegedi Szabadtéri Játékok apropóján kezdődött. Itt sze­repelt először az a csapat, melynek gerincét Rusz Ala­jos, Németh Ferenc, Kecskés Tibor, Kecskés Tamás és Pocsai Zoltán adja. Idén a Danubius Rádió road-show­jával járták az országot (11 helyszín), s a népszerű soro­zatnak várhatóan lesz „téli hadjárata" is, 38 állomással, köztük a csongrádi megye­székhellyel, az újszegedi arénával. - Tavaly nyáron Pintér Tamás, akit a szakma csak Oroszlánként ismer - eleve­nítette fel a történeteket Rusz Alajos - keresett 30­40 embert a szabadtérire. Végigjárta a szegedi sport­klubokat és végül a Tiger'sből választotta ki a résztvevőket. Nekem Fortu­na erősen szorította a ke­zem, hisz Cserhalmi György dublőrje lehettem a Cyranóban. • Milyen viszony alakult ki köztetek és a művé­szek között? - Remek volt a hangulat, egyenrangú partnereknek, barátoknak tekintettek min­ket. Eszembe jut egy kedves sztori: én gyűjtöm a katonai késeket, s Cserhalmitól kap­tam egy nagyon szép, re­mekbeszabott amerikai da­rabot. Nekem ez teljesen új világ volt, s megfogott az az alázat, ahogy a hivatásuk, a színház iránt viseltettek a szereplők. Mai, csúnya szó­val úgy mondhatnám, igazi profik. De ennél sokkal többről van szó. Érdekes volt - szintén Cserhalmi történet -, hogy egész nap próbáltak a köszínházban, enni sem volt idejük, vittem neki egy hamburgert, oda­adtam neki, de csak akkor ette meg mikor végeztek és lejött a színpadról. A „desz­kákon" szentségtörés lett volna kajálni. • Oroszlán is befogadott benneteket? - Igen. elismerte a mun­kánkat, s a többi fellépést is neki köszönhetjük. Róla tudni kell, hogy a kaszkadő­rök atyja, a másik magyar világhíresség Piroch Gábor - a Titanicban a legveszé­lyesebb jelenetben szerepelt - is az ő tanítványa, 20 éve dolgozik a Színház és Film­művészeti Főiskolán, ahol mozgástant, vívást, lovag­lást, verekedést oktat a nö­vendékeknek. A Magyar Kaszkadőr Szövetség elnö­ke, világsztárokkal dolgozik együtt. • Rövid pályafutásotok alatt akadt olyan sztori, amit megosztanátok az olvasókkal? - A Cyranóban történt, amikor a főhős - vette át a szót Németh Ferenc - a száz haramiával vív. Ott az egyik társunkat hátbaszúr­ták, rendesen vérzett, erre is számítani kell, de a kék­zöld foltok mindennaposak. - Nekem pedig volt egy különszámom - mesélte Rusz Alajos - tízméter ma­gasról kellet leugranom. A biztonság kedvéért úgy pró­báltuk az attrakciót, hogy fokozatosan növeltük a ma­gasságot, egy darabig a szí­nészek is velem tartottak, buliból dobálták magukat a mélybe. De egyszercsak magamra maradtam, nekem kötelező volt ugranom. Ilyenkor általában kartondo­bozokra érkezünk, s az utol­só pillanatban szabad csak a lábat behajlítani: ha nem si­kerül, a papíron úgy megy át az ember mint kés vajon és belefúródik a deszkába, vagy a betonba. Attól függ mi van alatta... • Milyen „kunsztokat" csináltatok eddig? - A középkori vívójele­nettől a western-kocsmai verekedésig - sorolták egy­szerre -, a lövöldözésen, a harcművészeti bemutatón keresztül már szinte min­dent kipróbáltunk. A kocs­mai sztorit például 10 óra alatt gyakoroltuk össze, per­sze ehhez kellett 15 eszten­dő sportalapja, tapasztalata. - A kaszkadőr fogyóesz­köz - jegyezte meg váratla­nul Németh Ferenc, majd látva megdöbbent tekintete­met elmagyarázta mit ért ez alatt. - A kaszkadőrt lehet pótolni, a sztárt, a produkci­ót eladó csillagot nem. De ezt nem tragédiaként fogjuk fel, tudomásul vesszük, együtt kell tudni élni a lehe­tőséggel, hogy bármikor sú­lyos baleset érhet minket. Ennek ellenére - vagy talán éppen ezért? - nagyon jól érzem magam ebben a vi­lágban, nagyszerű bulikat rendezünk. Új világot is­mertem meg belülről, ami merőben más mint, amiben eddig mozogtam. A siker is azonnal mérhető, például a road-showkon, mert a kö­zönség (általában 3-5 ezer ember) mindenre rögtön re­agál. Minket még nem fü­tyültek ki. Itt érdemes közbeszúrni, hogy a kaszkadőrség vizs­gaköteles lett, s folyamat­ban van a szakmai elismer­tetése. A már említett öt szegedinek nagy esélye van, hogy megfeleljen a szigorú követelményeknek (lovas, autós-motoros, gyalogos vizsga). Pocsai Zoltán mindhárom területen ottho­nosan mozog, most éppen pótkocsis IFA-val gyakorol - borulni és csúszni, amit centi pontosan kell teljesíte­nie. Nem egy babazsúr... Bár akadt, aki ezt kétségbe­vonta. Még az „átkosban" történt, hogy Oroszlán azt vállalta: egy kocsival bele­szaltózik a Dunába, s ezért a 12 másodperces jelentért bi­zony hatszámjegyű gázsit kért. Az újságíró azt tuda­kolta: nem arcátlanul sok ez? - Ha kijövök a Duná­ból, rengeteg - válaszolta ha viszont a búvárok hoz­nak ki, akkor nagyon kevés. De tudja mit, felezzünk! Ül­jön be mellém, ha megcsi­nálja, osztozunk. Talán fölösleges megje­gyezni: ezzel az ajánlattal biztosra ment a kaszkadőr­király. Mikor beszélgetőtár­saimat, a diskurzus végén hitvallásukról faggattam Németh Ferenc a szükséges tulajdonságokról csak annyit mondott: - Fegyel­mezett és bátor, többször bi­zonyíthatja, hogy bátor... Rusz Alajos még alig hall­hatóan hozzáfűzte: - A jó kaszkadőr megöregszik... Imre Péter • Ma Szegeden Országos diabetesz­találkozó A Magyar Cukorbete­gek Országos Szövetsé­ge ma, szombaton, Sze­geden tartja a Diabétesz Világnap ez évi központi rendezvényét. A helyszín megválasztásakor figye­lembe vették azt a fontos körülményt, hogy Szege­den, Hetényi Géza pro­fesszornak köszönhető­en, több mint fél évszá­zados múltja van a cu­korbeteg gondozásnak. A világnapi megemléke­zésen az ország minden részéről képviseltetik magukat a cukorbeteg egyesületek képviselői. Az összejövetel nem tit­kolt célja, felhívni a társa­dalom egészséges közössé­gének figyelmét tartósan hátrányos társaik, így a cu­korbetegek problémáira, hangsúlyozva, hogy egész­ségi állapotuk, életminősé­gük javítása az egészségügy mellett, a társadalom fel­adata is, mondja Nagyné Bí­ró Ilona, a Szeged és Térsé­ge Diabetes Egyesület elnö­ke. Az egyesület vezetője azt is közölte, hogy ez az összejövetel a betegek szempontjából is igen fon­tos fórum, hiszen diabéte­szük sikeres kezeléséhez el­engedhetetlenül szükséges az aktív együttműködés. Is­meretes ugyanis, hogy a di­éta, a kezeléshez szükséges gyógyászati segédeszközök ára, egyes vércukorcsök­kentő tabletták alacsony ár­támogatottsága, a halmozot­tan társuló szövődmények miatt nem ritkán napi 4-6 féle gyógyszer szükségessé­ge, az ország közel félmil­lió, többnyire idős, alacsony jövedelmű cukorbetegét, sokszor megoldhatatlan fel­adat elé állítja. A jelenleg érvényes adókedvezmény, a 70 év feletti cukorbetegek támogatása (havi 100, azaz száz forint!) messze a szük­séges mérték alatt marad. A diabetesz világnapi rendezvényen Kincses Já­nos, prof. dr. Halmos Ta­más, dr. Halmos Tamásné, Nagy Ferencné Bíró Hona tart előadást az egybegyűl­teknek. A feltett kérdésekre dr. Hódi Miklós, dr. Román Ferenc, Szabó Sándorné és Nagyné Bíró Ilona válaszol. Az összejövetel megnyitó­ján a kulturális programban fellép a Szeged Táncegyüt­tes és Nagy Gábor, a nép­művészet ifjú mestere, aki népi hangszerekkel szóra­koztatja a közönséget. A program szüneteiben a ren­dezvényt támogató műszer­gyógyászati segédeszköz-, valamint gyógyszergyártó cégek bemutatóit tekinthetik meg, s lehetőség kínálkozik ingyenes vércukor- és vér­nyomásmérésre is. A diabetesz világnap helyszíne a megyeháza, kezdési időpontja pedig dél­előtt 10 óra. K. F. Jógi Szegeden • Munkatársunktól A Jóga a Mindennapi Életben Egyesület egyre töb­bet hallat magáról. A szege­di szerveződés a világ legkü­lönbözőbb pontjain ismert, és hasznosított Jóga a Min­dennapi Életben rendszer népszerűsítésén fáradozik. Meghívásukra az indiai Swa­mi Maheshwaranandának. A guru ma, szombaton 19 óra­kor az Ifjúsági Házban tart előadást Jóga a mindennapi életben címmel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents