Délmagyarország, 1998. október (88. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-03 / 232. szám

• Kajári grafikái a Fekete-házban A vonal metafizikája ama Pofonpír az országorcán Moldova és a Duna Moldova György: „Vagy építsük át a teljes dunai flottát?" (Fotó: Miskolczi Róbert) Kajári Gyula (19261995) Munkácsy-díjas grafikusművész neves személyiségekről, híres emberekről készült grafikai portréiból nyílt kiállítás a Fekete-házban. Kajári híres emberekről készített portrésorozata fontos szerepet tölt be az életműben. Művészete az alföldi piktúrából, pontosabban a vásárhelyi iskolából nőtt ki. Képeinek többsége paraszti zsánereket, a tanyavilágot, erőteljes női aktokat ábrázol. A huszadik századi magyar képzőművészetben meglehetősen ritka az ilyen egységes portrésorozat, melynek egy-egy darabjához néha több éves kihagyásokkal, de mindig nagy kedvvel és ihlettel látott hozzá. Az első képek a hetvenes évek elején születtek, de még a kilencvenes években is készült egyegy példány a sorozathoz. Az emberiség egyetemes szellemóriásainak (Dante, Luther, Hölderlin, Beethoven, Nietzsche) bemutatása mellett elkészítette számos magyar gondolkodó, költő, író, zeneszerző (Szenei Molnár Albert, Körösi Csorna Sándor, Németh László, Arany János, Vajda János, Juhász Gyula, Kodály Zoltán) portréját. Kajári válogatása rendkívül tudatos, érdemes megjegyezni, hogy képzőművész kollégáiról nem találunk portrét a kiállított anyagban. Rögtön meglepi a nézőt a kinyilatkoztatás erejű, grafikai portréknál szokatlan plakát nagyságú méret, mellyel a téma iránti szenvedélyes elhivatottságát is érzékelteti. Az arcok szinte teljesen betöltik a képmezőt, szétszakítani látszanak kereteiket. Sok esetben régi, ismert ábrázolásokat használt • Washington (MTI) A globális pénzügyi rendszer súlyos válságának árnyéka vetül a Nemzetközi Valutaalap (IMF), valamint a Világbank küszöbön álló éves washingtoni közgyűlésére, illetve az e rendezvényekhez kapcsolódó egyéb, így például a G7-es tanácskozásra. Az eszmecserék egyik „legdivatosabb" jelszava az eddigi megnyilatkozások szerint a kamatláb-csökkentések gondolata lesz. Altalános vélekedés ugyanis, hogy leginkább a növekedésösztönző kamatcsökkentés révén érhetők el azok a rövid távú célok, amelyek a recessziós jelek miatt megrettent piac megnyugtatását célozzák. Az ázsiai „kistigrisek", valamint Latin-Amerika fejlődő országai azonban csak különleges támogatási alapok segítségével tudnak kimászni a bajból - nem beszélve most a politikai-gazdasági „vegyeskáoszt" mutató Oroszországról. Középtávon a kamatenyhítési intézkedések sem elegendőek: a szakértők szerint át kell írni a nemzetközi pénzügyi világ játékszabályait, meg kell reformálni az IMF tevékenységét. Azon országok között, amelyektói mélyreható bankreformot várnak el a nemzetközi pénzügyi körök, kétségkívül Japán áll a legnagyobb figyelem homlokterében. Egyelőre nyitott kérdés, hogy a hét legfejlettebb ipari állam (G7előképül, melyeken ugyan az arc specifikumait megtartotta, de minden esetben alárendeli a témát elképzelésének. Elsősorban nem is az ábrázolt egyéniségének hű visszaadására törekedett, hanem az alkotó ember és az alkotás erejébe vetett hitének expresszív, drámai erejű hitvallásai ezek a portrék. Kajári tiszta, fehér lapjain nincsenek túlzások, a fekete kréta nem engedi meg a fölösleges kitérőket, vonásai koncentráltak, tartalommal telítettek. A fekete és fehér, az árnyék és a fény adta dinamika tökéletesen elég neki az eltervezett gondolat megvalósításához. Nietzsche és Dante portréján még vastag, elmosódott vonásokkal kísérletezik, így ezeken a képeken még szürkés árnyalatok, s festői hatások jelennek meg. A későbbiekben egyszerűsíti ezt az eljárást és elhagyja az elmosódott vonalakat, amivel eszközei még puritánabbak, de egyben koncentráltabbak lesznek. Némelyik képen (Arany, Herder) megpróbálkozott a vékonyabb vonalú modellálással. A szellem fénye immanens tartalomként van jelen ezeken a grafikákon. Néhány erőteljes, határozott vonás elevenséggel itatja át az arcképeket. Ezekben a portrékban hitet tesz az emberi szellem és alkotó akarat mellett. Kajári Gyulát grafikai munkássága a XX. század második felének egyik legnagyobb magyar rajzolójává avatja. A Lengyel András rendezte kiállítás érdeme, hogy - néhány kivételtől eltekintve - összegyűjtötte, és így nem fragmentumaiban, hanem külön álló, egységes egészként tárja a közönség elé a szétszóródott műveket. Nátyi Róbert ként emlegetett) csoportján belül Németország és Franciaország mennyire lelkesedik majd az államok széles körére kiterjedő kamatlábcsökkentésért, ami nehézségeket okozna a tervezett közös európai pénz, az euró bevezetésének előkészületeiben, az egyes tagországokban érvényes kamatlábak egymáshoz közelítésében. Az Egyesült Államok és Kanada kedden egyaránt 0,25 százalékponttal csökkentette a hivatalos kamatlábat, 5,25 százalékra, illetve 5,75 százalékra. Michel Camdessus, az IMF vezetője ezt üdvözölte - és kevesellte, utalva arra, hogy a fentebb említett németeknél és franciáknál ez a kamatszint jelenleg mindössze 3,3 százalékos. (A legtöbb szakértő Amerikában is nagyobb mértékű kamatlábcsökkentést várt Greenspan Fed-elnöktől.) Japántól azonban még az IMF sem kér további kamatmérséklést a jelenleg már csak 0,5 százalékos szinthez képest. A kamatlábak csökkentése mellett az „átláthatóság" ígérkezik még „slágerkifejezésnek" az IMF és a Világbank által szervezett találkozókon. Ez alatt azt értik, hogy több pénzügyi információt kellene nyilvánosságra hozni, mert így hamarabb fel lehetne figyelni az eddig jobbára a nemzeti jegybankok szőnyege alá besöpört likviditási gondokra. Ha egy folyót elkezdenek lépcsőzni, akkor azt a rendszert a tengerig ki kell építeni; ezért biztos vagyok benne, hogy a magyar Dunaszakaszon vízlépcső épül, nem egy, hanem három - mondja Moldova György író. Ég a Duna! című, a bős-nagymarosi vízlépcsőről írt legutóbbi riportkötete 40 ezer példányban fogyott el két hét alatt, pedig két forint híján 1500-ért árulják. „Szegény!" - fogadott őszintének látszó együttérzéssel, amikor megtudta, hogy újságíró vagyok és a Vízlépcsőről meg a könyvéről szeretném kérdezni. • Nincs reménytelenebb kísérlet, mint szembeszállni a már megcsontosodott össznépi ítéletekkel - írja a könyv első oldalán; miért tette mégis? Milyen hatást vár? - Nem hiszem, hogy egy riportkönyv változást idézhet elő a kormány vízlépcsővel kapcsolatos felfogásában. Azt várom, hogy az eddiginél többen tudják meg, mi történt valójában. Ezt az országot olyan mértékben meg tudták zavarni a rohamozó zöldek, amiből irtó nehéz lesz magukhoz téríteni a népeket. Rengeteg hülyeséget elhittek nekik. Már két éve dolgoztam a témán, tehát nem voltam teljesen tájékozatlan, amikor fölhívott egy jó szándékú, idős debreceni ügyvéd: Mit akar írni, Moldova úr? Hát azt, hogy a vízlépcsőt meg kell építeni. Jaj, ne tessék ezt írni! Ha megépítik, a Duna visszafelé fog folyni... És ez csak egy a teljesen elképesztő tévhitek közül, amit a rohamozó zöldek profi propagandájának köszönhetünk. Mert ők aztán teljességgel idegenek ebben a vízlépcső-dologban. Ahogyan Rakonczay Zoltán, a magyar természetvédelem egyik legnagyobb élő alakja mondta, soha nem alkottak, soha nem kutattak, nem terveztek és nem tanítottak, mindig csak tiltakoztak. Olyan emberre hasonlítanak, aki könyvből tanult meg biciklizni. • Nemcsak Vargha János és a nevével fémjelzett mozgalom kap a könyvében! Az olvasónak úgy tűnik, mintha csupa hozzá nem értő ember befolyásolta volna az eddig történteket. Miért lenne hozzáértő egy író? - Kezét csókolom, nagyon kedves, hogy így vélekedik, de én 1956-ban írtam az első vizes riportomat. Azóta három könyvet írtam a vízügyről. Nem úgy van az, hogy én most hirtelen megkérdem, mi is az a H20? A legnagyobb magyar és külföldi szakértőkkel beszélgettem, nem órákat, heteket töltöttem Bősön, bejártam az osztrák vízlépcsőket, megkérdeztem Tóth Jánost, a zöldek egyetlen ökológusát, a halála előtt csak nekem mondta el a dolgokat... És aztán azt se feledje, hogy nekem rengeteg rossz tulajdonságom van, de van egy abszolút pozitív tulajdonságom: én borzalmasan értelmes vagyok. És szerény persze. • Király Zoltán is hasonló felsorolásba bocsátkozott annak idején a Parlamentben, a kompetenciáját bizonygatva. - Ki is tesz olyan tíz napot, utazással együtt, amennyit Király Zoli erre a kérdésre fordított, viszont fél napunk rámenne, ha meg akarnánk számolni, hányféle pártállása volt a képviselő úrnak... Mivel a Dunában már rég nem víz folyik, hanem politika, tudatában vagyok, hogy zúdulni fognak rám a támadások, mindenfélével, politikai elfogultsággal is megvádolnak. Bár én sosem voltam semmilyen pártban. Szocialista meggyőződésű voltam, vagyok és az is maradok, mint a nagyaplm. • Ha előre tudta, hogy sok baja lesz belőle, miért mászott bele mégis a Dunába? - Sose kezdtem volna el ezt az anyaggyűjtést, ha kész válaszaim lettek volna. Az csak a szociológiában szokásos, hogy eldugok valamit, aztán elindulok megkeresni. • Nehéz elhinni, hogy ennyi év alatt az egész magyar közéletben nem akadt senki, aki az ésszerűség és a szakmaiság alapján képes lett volna befolyásolni a vízlépcső-ügyek menetét! - Nem lehetett a politikától elválasztani. A Némethkormány azt hitte, hogy át tudja magát menteni, ha leállítja a vízlépcső építését. Az akkori ellenzék? Gondolja el, 1989-ben még nem lehetett a rendszert azzal támadni, hogy elég volt az egypártból vagy hogy menjenek ki az oroszok, mert az illetőt lesittelték. Azt lehetett mondani, hogy márpedig ne építsék meg a vízlépcsőt. Trójai faló volt, ezen hozták a rendszerváltást. Kétszer. 1990-ben és 1998-ban. Hogy miért pont ez? A könyvben is megemlítem, hogy sose hallottam olyan tüntetésről, ahol a zöldek csak halkan is megkérdezték volna, vajon Pakson fölmelegítik-e a Dunát - egy kicsit? Vagy fölemlegették volna, hogyan néz ki a visontai külszíni lignitbányászkodás környéke? Hogy vajon az egykor Gagarinról elnevezett hőerőmű nem ludas-e a pusztító savas esők elindításában? • Egyértelmű vád olvasható ki a könyvéből: mintha a kalorikus erőművek tulajdonosainak és ellátóinak az érdekei megegyeznének a zöldekével. - Édes asszonyom! Nem mondtam ilyent. De ha most azt akarja hallani, hogy egy vízlépcső nem szép, akkor azt mondom. Ez abszolút igaz. Hogy Nagymaroson nem mutatna jól egy vízlépcső - nem vitás. De miért nem azt kérdezzük, hogy mi acél? • Mi a cél? - Illés Zoltánék azt mondják, hogy vissza kell kérnünk a nekünk járó Duna-vizet. Ez duma. A Duna átlagos vízhozama kétezer köbméter - jó esetben - másodpercenként. Kapjuk meg a felét, bár kevesebb járna. Mi történik? A Szigetköz már akkor is halódott, amikor még egyetlen kapavágás sem történt, mert másfél métereket ment lejjebb a talajvízszint és a mellékágak nem kaptak elegendő vizet. • Akkor mi a teendő? - Ha egy folyót elkezdenek lépcsőzni, akkor azt a rendszert a tengerig ki kell építeni. • Értem; az osztrákok miatt kell nekünk vízlépcsőket építeni? - Nem hiszem, hogy érti, de ha mégis, akkor sürgősen váltson szakmát, zseniális vízügyes lesz magából... Arról van szó, hogy a vízlépcsők megfogják a hordalékot. Az utolsó vízlépcső alatt a folyó ereje tovább érvényesül, de mivel nincs mit görgetni, elkezdi mélyíteni a medret. A parthoz viszonyított vízszint csökken és ezzel együtt a környezet talajvízszintje is. Ez történt a Szigetközben, ahol kő kövön nem maradt volna, ha nem építik meg a fenékküszöböt és semmi sem javulna, ha visszakapnánk ezer köbméter vizet... Nézze, én megkérdeztem Binder úrtól, miért olyan fontos nekik, hogy mi megépítsük a vízlépcsőt. Nekik? - kérdezett vissza csodálkozva. A helyzet az, hogy a helyzet minden előnyét ők élvezik. Európában pedig van egy 2500 kilométer hosszú vízi út, amely 2,5, de inkább 3 méteres mélységben végig hajózható. Égy 70 kilométeres szakasz miatt ne használná ezt az utat Európa? Vagy építsük át a teljes dunai flottát? • Mi lesz? - Azt pontosan tudom, hogy mi volt. 1987-1990ben, valamint 1998-ban is alárendelték politikai céloknak a vízlépcső ügyét. A szocialista kormány is abszolút gyenge és következetlen volt ebben a tekintetben, Horn Gyula 1997-ben kétszer is annyira megingott, hogy azt már nem lehetett kiheverni. Titkos tárgyalások - amelyek persze voltak -, Nemcsók-ügyetlenségek ide vagy oda, a lelkemet teszem rá, hogy nem lehetett elérni jobbat, mint amit a Nemcsók-csapat elért. Most elmegyünk Hágába és mi leszünk a legkeresztényibb ország a világon. Egyszer már pofánvertek minket Hágában, most odatartjuk a másik orcánkat is és tutira pofánvernek másodszor is. Mi lesz? Vízlépcső pedig épülni fog egyszer, nem is egy, hanem három, mert a realitások, ha „varghabetűkkel" is, előbb-utóbb érvényesülnek. Csak sokkal drágábban. Hiszen már az is, hogy Nagymarosnál csináltunk egy gödröt, majd betemettük belekerült 3,5 milliárd schillingbe... Sulyok Erzsébet Erdők hete • Munkatársunktól A Dél-alföldi Erdészeti Rt. október 5. és 11. között rendezi meg az erdók hetét. Az első napon, hétfőn Az erdészet és a társadalom címmel Békéscsabán, a megyeházán 9 órától délután 2 óráig konferenciát tartanak, amelynek levezető elnöke Puskás Lajos, a Dalerd Rt. oktatási igazgatója. A tanácskozást Varga Zoltán, a Békés megyei Képviselő-testület elnöke nyitja meg. Dauner Márton, az FVM Erdészeti és Faipari Hivatalának elnöke Napjaink erdőgazdálkodása. Ormos Balázs, a soproni Tanulmányi Erdőgazdaság Rt. vezérigazgatója Erdőgazdálkodás és a közönségkapcsolat, Mócsényi Miklós, a Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség főtitkára Célcsoportos szociológiai felmérés az erdőgazdálkodásról, Kovátsné dr. Németh Mária, a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola főigazgatója Kihívások-stratégiák a nevelésben, Papp Ferencné, a Békéscsabai 3. Számú Általános Iskola igazgatója Az erdei iskola szerepe a nevelésben, dr. Csóka György, az Erdészeti Tudományos Intézet főmunkatársa Bepillantás az erdő rovarvilágába, míg Kóti István, a Békés-PLANUM Kultúr mérnöki Kft. főmérnöke és Puskás Lajos Ökológiai vízpótlás a Fekete-Körös erdeiben címmel tart előadást. A hét többi napján szakirányú előadásokat hallgathatnak a gyerekek iskolai órák és szakkörök keretében, míg október 10-én, szombaton, erdei akadályversenyen mérhetik össze erejüket az általános iskolások Gyulán, a Városerdőben. Kíméletes lövedékek • Rotterdam (MTI) Speciális holland lövedékeket próbálnak ki a NATO-ban: állítólag gyengédebbek az eddigi lőszereknél, és életeket kímélhetnek meg nemzetközi műveletek végrehajtásakor. A De Telegraaf című vezető holland lap pénteki írása szerint a technikai újítást elsősorban ENSZ-küldetések során tervezik hasznosítani. A lövedék műanyagból készül, amelynek belsejébe sűrített levegőt és kaucsukot préselnek. Amikor a lövedék becsapódik, a tölténytok elején kicsiny légkamra keletkezik, és az ütés ereje nagyobb felületen oszlik el. - Ennek következtében a lövés hatása nem nagyobb a célpontra, mint a nehézsúlyú profi világbajnok, Mike Tyson egy ütése - frta a De Telegraaf. - Ez elegendő arra, hogy harcképtelenné tegye az ellenfelet, de nem oltja ki az életét. A lap szerint a lövedéket élénk érdeklődéssel fogadták az Egyesült Államokban, de tesztelték már Nagy-Britanniában és Írországban is. A Jellybaton (Zselégumi) elnevezésű lövedék a gyártók reményei szerint látványos karriert futhat be a nemzetközi katonai életben, és áttörést hozhat a haditechnikában. A De Telegraaf utalt arra, hogy a kíméletesebb lövedékfajták iránt egyre nagyobb az igény. Különösen nemzetközi küldetéseknél lehetne csökkenteni általa az emberáldozatok számát. • A Világbank közgyűlése előtt Válságban a pénzügyi rendszer?