Délmagyarország, 1998. október (88. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-30 / 254. szám

6 KITEKINTŐ PÉNTEK, 1998. OKT. 30. Kedves Környékbéliek! M int Önök is érzik, ilyenkor - mindenszentek tá­ján - illene jobbára temetői munkálatokkal, gyertyafényes emlékezéssel múlatni az időt... Legna­gyobb sajnálatunkra a mindennapok iramos zakatolá­sa ezt nem engedélyezi. Tartva az őszi határt taroló fagytól - melynek deres előőrse novemberben már biz­tos, hogy a kertek alá ólálkodik -, dandárjukhoz ér­keztek az őszi teendők. Bár javarészt már magágyában pihen a vetett gabona, szárító rácsán a paprika, táro­lójában a kukorica, hordóban a bornak való, mégis gépmorajtól, állatzajtól hangos a határ. Tél előtti rendteremtés zörgedelme is hangját viszi az udvarok­nak: meszelnek, kerítést, kaput javítanak, ahol ennek szüksége mutatkozik. Az élet nem állhat meg. Olyan szomorú történéskor, mint a minapi őszeszé­ki, aztán végképp nem. A balástyaiak már értesülhet­tek róla, hiszen az Együtt Egymásért Alapítvány pla­kátjai fölhívják rá a falubeliek figyelmét: megint pusz­tított a tűz! Leégett Tóthék őszeszéki tanyája. Hirtelen­jében négy gyermek vesztette el otthonát. Órák alatt lett oda mindenük! Fedél a fejük fölül, a meleg a szo­bából, a másik ruha, a holnapi enni való... Az alkalmi segítők csapata a tetőt és a mennyezetet szeretné mihamarébb rendbe tenni, s pótolni az össze­égett ruhákat, lábbelikel. Ehhez pénzgyűjtő urnákat állítottak a Lila, a Kerek ABC-ben, a Szatócska bevá­sárlócentrumban, a Juhász kocsmában, a kertészeti boltban és a takarékszövetkezetben. Megadták az 56700026-10002735-ös számlaszámot, ide Tóth Lász­lóné nevére fizetheti be bárki a tanyai otthon újjá­élesztésére ajánlott forintokat. A bajba jutott családon kívül (őszeszék. Tanya 140.) még a balástyai polgár­mesteri hivatalban is átveszik a 3-14 éves gyerekekre való ruhákat, cipőket. Esetleg takarókat, tányérokat, s akár még olajradiátort is. Mindent, ami ilyenkor nél­külözhetetlen. ri csendes magány idején olvassák el oldalunk töb­JlL bi írását, módját s idejét adva ezzel a múltbéli dolgaink ájjágondolásának. Ebbéli reményében kö­szönt minden kedves környékbélit: FLLA-JORCRS TC^FRR A napot felhők takar­ták, eső elől mene­kültek árkádok alá a mün­cheni polgárok, a csülök pedig csak ült, mit ült — pöffeszkedett a húsbolt ki­rakatában. S nem szólt egy szót sem. Igaz is, elég fur­csa lenne, ha egy nyers húsdarab, ami pár órával ezelőtt még egy disznó lá­baként funkcionált, élénk vitába kezdene két feleselő virslivel - törődtem bele e mélabús, nagy csöndbe. Majd úgy néztem azt a bi­zonyos sütőbe termett ínyencséget, mint aki még soha nem látott fehér... disznót. Azt kérdik, miért kell félájult álmélkodásba esni egy darab csülöktől? Ilyen faggatózásra csak az vete­medik, aki még soha nem járt a bajorok földjén, s nem szembesült azzal a látvánnyal, amit arrafelé mezőgazdasági terméknek, élelmiszernek, konyhakész alapanyagnak, vagy ép­penséggel csülöknek hív­nak. Mert például ez utób­bi sertésalkatrész úgy va­gyon arrafelé kitalálva, hogy összetevőit illetően nél ugyanis csak a kifo­gástalan minőség számit, meg az ár, ami egy kurta fillérrel mindig kevesebb legyen, mint amennyiért a tegnapi eladó kínálta. S bi­zony az se mindegy ám, hogy milyen pántlikás cso­magba bújtatjuk az árut, amikor éppen ránk tör a becsomagolási roham. Hogy ez a szöveg már nagyon ismerős? Megle­het. De akkor árulja már el végre valaki, miért for­dul kettőt is gerinc körül a gyomor, amikor betoppa­nunk némely falusi ABC­be? S meglátjuk, milyen az a csendélet, amelynek kö­zepén csöpögős szalonna zsírjából bámul ki a már tegnap is fonnyadt fölvá­gott, miközben helycseréi támadásra készülődnek a mócsingos húscafatok. El­keserítő a látvány? Én in­kább azt mondanám: könnyen átrajzolható. S az se biztos, hogy bajorcsü­lökből kéne faragni e mű­vészi munkához az ecse­tet... r Sjr*' JZRŐ/A'N^ Évnyitó Zsombón • (Munkatársunktól) Tizenhetedik évét kezdi hétfőn, november 2-án a Zsombó és Szatymaz között körülbelül félúton található tanyai iskolában a Wesselé­nyi Népfőiskola. Március 1­jéig minden hétfőn találkoz­nak itt a környékbeli tanyák fakói, illetve a Zsombóra vagy Szatymazra beköltözött egykori tanyaiak Szeged tu­dósaival. Idén vendégük lesz dr. Huhn Péter illetve dr. Gal­bács Zoltán, a két dr. Jakucs László, dr. Szabad János és Szabad Gábor, dr. Guba Fe­renc, dr. Czigner Jenő, dr. Sonkodi Sándor, dr. Benyik György, dr. Marosi György, Zadócz László, dr. Bodosi Mihály, dr. Süveges Ildikó, dr. Kiss István, dr. Gellén János és dr. Kertész Erzsé­bet, dr. Papp István, dr. Csákány Béla, dr. Balogh Ádám, Erik Thrane, dr. Er­dei László, és dr. Tóth Ká­roly. A hétfői ünnepélyes év­nyitón beszámolnak a tavasz óta történt eseményekről, és fró-olvasó találkozó lesz Né­meth Andrással, a népfőis­kola korábbi előadójával. BajorcsüKök Választottak • Munkatársunktól Javában alakulnak a nép választotta önkor­mányzatok. A voksolás végeztével az állampol­gár kényelmesen hátra­dőlhet, dolga lényegé­ben bevégeztetett, a mindennapi közteen­dök sora mostmár a megválasztottak mun­kálkodásától függ. Hogy hol és kik lettek a választottak, a számitó­gépes világháló (Inter­net) már bárkinek el­árulja, de hogy mit fog­nak majd együtt csinál­ni, az - a jövó zenéje, íme, akiket választot­tak: Sándorfalva Sándorfalván 1446 voks­sal Darázs Sándor lett a polgármester, a testületbe pedig az 5958 választó aka­ratából, 1932 tényleges sza­vazattal 13 sándorfalvi pol­gár került. Mégpedig: dr. Bertalan Zoltán, dr. Sümegi Sándor Péter, Ambrus László, Pataki Zsuzsanna Mária, dr. Kurucsai Béla Imre, Sári György, Sáringer András, Gémes József, Frank Józsefné, Gyömbér István, Szűcsné Sáringer Ibolya, Farkas Árpád, Schnepp Józsefné. A jegy­zőkönyvi adatok szerint Já­nosi László 444 vokssal már nem került a képvise­lők elsőkörös csapatába a jelöltként induló 33-ból. Bordány Bordányban 1150-en szavaztak, 14-en érvényte­lenül. Balogh Ferencet 1067-en tartották jó vezető­nek. Zádori Imre, dr. Frá­nyó Ildikó, Illés István, dr. Takács Ildikó, Simon Zol­tánné, Rácz Gyula, Dudás Lajos, Tari Ferenc, Gyuris Dániel, Szabó Ferenc, Hor­váth László segfti majd a testületi munkát. A legtöbb szavazat 728 volt, a legke­vesebb pedig 373, amellyel önkormányzati képviselősé­get lehetett szerezni. Fábián Lajos 341 vokssal első a re­ménykedők sorában. A bor­dányi faluvezetői jogosítvá­nyért 27-en indultak. kilencven és még kilenc százalék benne a hús, s legfeljebb egy százaléknyi területet birtokol rajta a zsiradék. Meg ne kérdez­zék, hogy futóversenyeken edzett disznóból kanyarl­tották-e ki, vagy netán va­lami egészen különleges állatfajta lábtöredékét kí­nálták abban a müncheni hentesüzletben? Mert hogy még értékes jutalom elle­nében sem tudnám meg­mondani a választ. Az vi­szont tény, hogy eme kiál­lítási műremek - mert az vala, esküszöm! - közel sem egyedi darab Dajcsfól­dön. Németország élelmi­szer-áruházaiban ugyanis csak és kizárólag kifogás­talanul megmunkált, élénkpiros, vélhetőleg se­bészi szikével metszett hús­darabok kelletik magukat a pultokon. S mielőtt még bárki fölhorkanna - no, de az Ize, egykomám, az íze milyen? - elárulom: a ba­jor szakácsok sütnek, főz­nek, grilleznek ezekből a húsokból olyan étkeket, hogy evés után belefárad a nyelv a tíz ujjnak megnya­lásába. S hogy miért mondom el most mindezt? Mert falusi kisvendéglők asztalnál ül­dögélve, netán komolyra hangolt tanácskozáson mást sem hallani: nincs a világon még annyi, s olyan szép mezőgazdasági ter­mék, mint amennyit a ma­gyar föld terem. E kevély büszkeségünkben pedig könnyű ám elhinni, hogy ha berobogunk abba a sokcsillagos Európai Unió­ba, már esnek is fenékre a nagy ámuldozástól a nyu­gati vevők. Nos, ez a bizo­nyos fenék valóban köny­nyen összekötetésbe kerül­het az anyafölddel, csak éppen a mi nadrágunk lesz foltos a huppanás után, ha... Ha ezred végi vilá­gunkban nem döbbenünk rá: a világpiacon bizony vajmi keveset adnak büsz­ke magyar gazdák szóbe­szédeire. Bajorcsülkön edződött nagykereskedőik­• A szeri pusztabíró portáján Hadakoznak a vakonddal Őszi pompájában a falu nevezetességévé lett Alkotóház. (Fotó: Gyenes Kálmán) Tizenkettedik éve szerveződött Tóth Pál pusztaszeri grafikus közbenjárására a Zichy Galéria vendégháza Pusztaszeren, az Árpád­halom tövében. A kis la­kot a szeri puszta Kecs­keméthez tartozó felén föltehetően 1829-ben építették pusztabírói házként. Sárból döngölt, vert falú épületegyüttes volt, nagyobb részét időközben elbontották. Erre a sorsra jutott volna a maradék is, ha meg nem vette volna a köz­ségi tanács és a helybeli termelőszövetkezet, és képzőművészeknek föl nem ajánlotta volna . Gondnoka és mindenese azóta Nagy Józsefné Pintér Eszter, föltehetően az ő rá­termettségének és kedvessé­gének köszönhető, hogy sok alkotó kedves tanyájává vált az ódon épület. Az összesen két szobában idén hetven­hárman fordultak meg. Pre­cíz pontossággal írja az esz­tendő mindenegyes napjáról gyöngybetűs följegyzéseit, a tizenharmadik spirálfüzetnél tart. Alkalmas időben talán önálló dokumentumkiad­ványként is megjelenhet, méltó párja lehet a két éve kiadott könyvnek, amely a Pusztaszer története címet viseli. Januárban egész hónap­iban egy vendég volt, febru­árban négy, márciusban há­rom, áprilisban húsz, május­ban tíz, júniusban négy, júli­usban tíz, augusztusban ti­zenegy, szeptemberben ki­lenc és októberben négy. Ha valaki veszi a fáradságot, és összeadja a számokat, bizto­san észreveszi, hogy valami nem stimmel, de ez csak azért van, mert vannak visszatérők is, jelezve, hogy Pusztaszer lassan-lassan méltó a művészek paradicso­ma címre. A falu neve könnyen ke­veredik megyebéli emberek előtt is Ópusztaszerrel, biz­tosan jobb lenne Fölső-Pusz­taszert írnunk. Ide állította föl 1900-ban közadakozás­ból, Kecskemét anyagi tá­mogatásával is a Magyar Or­szágos Diákszövetség a hét vezér emlékére turul mada­ras obeliszkjét, a szegediek által Alsó-Pusztaszeren emelt Árpád-szobor riválisa­ként. Történészek dolga el­dönteni az eldönthetetlent: melyiknek volt nagyobb jus­sa a még mindig bizonyta­lannak tartott Anonymus-le­genda helyhez kötéséhez? Mindenesetre az ide járó képzőművészek is kapnak történelmi ihletet. Közgazdasági szakközép­iskolát végzett Nagy József­né könyvelői tudását egye­dül a ház adminisztrációja veszi igénybe. Azt mondja, ha éppen nincsenek itt kép­zőművészek, másokat is szí­vesen fogadnak. A tarifa méltányosan olcsó, kívülál­lóknak 450 forint naponta, külföldieknek pedig 750. Téli hónapokban hozzá jön még napi 150 forint, fűtésre. Az udvaron sátorverési lehe­tőség is van. A teljes össz­komfortban jól fölszerelt konyha áll rendelkezésre, de aki nem szeret fózőcskézni, vendéglői kosztra is bejárhat a faluba. A tanyavilág csöndjében békésen pihen­het. Bár a vizet 38 méter mélyről csőkút adja, a puszta egykori nevezetessége, a gé­meskút is megmaradt. Kává­ját kikezdte az idő, hamaro­san újat kell csináltatni, ne­hogy baleset történjen. A léckapuból is kiesett egy léc, látszik az avas heveder, sür­gős föladat tehát megfelelő faanyag beszerzése. Állító­lag kifogásolta valaki, hogy nem illik a tájba a drótkerí­tés, most azt tervezik, élő sö­vényt ültetnének mellé kí­vül-belül. Es hadakoznak a vakonddal, az ápolt gyöpöt képes föltűrni mindig... Horváth Dezső Kopjafák és keresztek Kopjafák és keresztek sorakoznak a pusztaszeri temető ravatalozóján. (Fotó: Gyenes Kálmán) • Munkatársunktól Többször írtunk már Pusztaszer temetőjének ra­vatalozójáról, már az építke­zést is figyelemmel kísértük. Makovecz Imre tervezte, két lefelé fordított félgömb adja az evilági és túlvilági szim­bólumot, és földhalom takar­ja az egészet. Sokáig hiányoltuk, hogy a tervekben szereplő kopjafák „beültetése" késik. Arra jár­ván örömmef tapasztaltuk, a faluba érkező idegen első nevezetességként ezzel talál­kozik. Talán stílusbéli sarokkővé is válhat, későbbi építmé­nyek vagy követik a példát, vagy elfordulnak tőle. A mostani általános szegény­ségben ez azonban csupán elméleti kérdés.

Next

/
Thumbnails
Contents