Délmagyarország, 1998. október (88. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-29 / 253. szám

CSÜTÖRTÖK, 1998. OKT. 29. VISSZHANG 11 • Meleg vízről, takaróról, méltóságról A menhelyről - másképpen hogy tisztán lásson k<l ,4 Wlm2K Ha nem hallja, higgyen a szemének! A SOFA hőszigetelt ablakok nem párásodnak és ala­csony a hangáteresztő képességük. Minden termékünk speciális hőszigetelő üveggel készül. Az alacsony k érték miatt (ksl,4 W/mTC) jelentősen csökken a fűtési költség. A SOFA hőszigetelt fa ablakok nemcsak szépek, hanem gazdaságosak is. . 20 %-kal kevesebb fűtési költség • kiváló hőszigetelés • nincs párásodás • kitűnő hangszigetelés • biztonságos vasalatok • könnyű kezelhetőség. És ami még az időtállóan szép faszerkezettel jár: a garancia és a szakszerű szolgáltatás, a gazdag szín és formai választék. , éljen a minőséggel! ^ I Kérem, küldjenek címemre részletesebb információt, i i Név: J magánvásárló! kivitelező Cím: DÓID ! TI **** ' 161. — — — — — — — — — — — — — — — — — nyomtatott I SOFA Rt. "SwŰ! ! 9400 Sopron, Terv utca 2. Pf. 73. ! Tel.: (36) 99/512-119, Fax: (36) 99/512-101 \ 99/512-120 99/512-135' • Pártbástyák vagy függetlenek önkormányzataink? Kettészakadó társadalom A Délmagyarország 1998. október 13-i szá­mában „Többet kaptunk, de kevesebbet is" címmel az 1. és 4. oldalon cikk je­lent meg a menedékhely tevékenységéről és az ott felderített hiányosságok­ról. A cikket író, annak el­lenére, hogy velem és kol­légáimmal 1,5-2 órát töl­tött el a Bajai úton mű­ködő Éjjeli Menedékhe­lyen, az ott szerzett infor­mációkat pontatlanul, il­letve nem az adott kérdés­re adott válasz leírásával, hanem azt egy kissé át­rendezve, néhol a választ félreértelmezve fogalmaz­ta meg. Az alábbiak köz­lése a kialakult helyzet ér­telmezéséhez feltétlenül szükséges. 1. A Bajai úton az Éjjeli Menedékhely a már egy éve működő szárnyban kapott el­helyezést, nem pedig „a frissen megnyílt szállóban". Ennek a szárnynak a már egy éve ezed­dig hibátlanul működő kazánja pusztult el az újságíró látogatá­sa előtti héten. A kazán kijaví­tása a szakemberek által kért alkatrészek beszerezésének ideje, ami meghatározza az új­ra működésének idejét. A be­szerzést a kazán javításával megbízott szervezet garanciáli­san végzi. 2. Az intézmény kialakítá­sánál, már a tervezésnél is fi­gyelemmel voltunk a két for­rású melegvíz biztosítására, pontosan az ellátandó alapte­vékenységünkre tekintettel. Ezért került a házba folyama­tos vízmelegítésre alkalmas 200 literes bojler, amely a problémás időben is a hajlék­talanok rendelkezésére állt. Úgy vélem, a megkérdezett hajléktalan pontatlan informá­ciója, valamint az újságíró summásított, az intézmény ve­zetése szájába adott vélemény, mely szerint 200 liter forró víz folyamatos utánmelegítéssel „csak az első néhány ember számára elegendő" kissé meg­lepőnek tűnik, ha feltételez­zük, hogy az intézmény veze­tése azért tájékozott az ellátan­dó létszámról, tehát ilyet nem állít. Továbbá az átlag állam­polgárok fürdési szokásaira te­kintettel sem hiszem, hogy a 200 literes bojler folyamatos használatával nem biztosítható a folyamatos fürdési lehetőség a hajléktalanok számára (ma­ximum 41 fő) tudva azt, hogy a tusolás a szakértők által leg­takarékosabb vízfogyasztású­nak ítélt fürdési mód. 3. A takarók átszállításának ügye csak az intézmény Indó­• MTI Press Milyen Magyarország önkormányzati képe? Fél évszázad kommunizmus és az ebból fakadó de­politizáltság után termé­szetesen nagyrészt füg­getlen, vagyis a polgár­mesterek és közgyűlési tagok pártonkívüliek. Sokaknak ez nagyon tet­szik, mert ők a gyötrelmes mai átmeneti állapotokat a pártok számlájára írják, úgy vélvén, hogy azoknak van legfőbb szerepük a rendszer­változás nagy ígéreteinek „elcsalásában". Pedig a sok független embert akár közös­ségi betegség jelének is ve­hetjük. S ezen keveset vál­toztatnak az úgynevezett ci­vil szervezetek, mivel általá­ban azok hátterét sem szilárd, szerves közösségek, csopor­tok képezik, hanem alkal­mankénti igen szimpla anya­ház térről a Bajai útra való át­költöztetés vetületében lehet kérdés. Ugyanis a Bajai úton nem volt szükség a nyitásra a régi takarókra, mivel az önkor­mányzat a Bajai útra szükséges dologi kiadások keretén belül biztosította ezt a fajta szükség­let kielégítést is. Az valóban igaz, hogy „borzasztó lehetett egy héten keresztül pokrócok nélkül aludni a hajléktalanok­nak", melyet tőlem idézett az újságírónő, csak egészében az újságban megjelent fényképen látható hajléktalanon lévő ta­karó mond ennek az állítólagos állításomnak ellent, tehát nem lehetséges, hogy senkinek sem volt takarója. Az valóban igaz, hogy voltak hajléktalanok, akik nem kaptak sem takarót, sem ágyneműt, mivel a hajlék­talanok háziorvosi rendelőjé­ben dolgozó háziorvos és az ANTSZ - az újságíró látogatá­sát megelőző napokban - ja­vaslatot tett az intézmény tel­jes, mindenre kiterjedő fertőt­lenítésére, tekintettel arra, hogy a hajléktalanok körében tbc-s fertőzést diagnosztizál­tak, sajnálatosan több esetben. A tbc szúrése, a fertőzöttek el­helyezése ebben az időszakban is folyamatos volt és a szűrési eredménnyel nem rendelkezők vonatkozásában kellett az új­ságíró által kifogásolt intézke­dést megtenni az egység ve­zetőjének. A közelmúltban ug­rásszerűen megnövekedett a jelzett diagnózis okán váro­sunkban a hajléktalanok halan­dósága. Megjegyezni kívánom, hogy a hajléktalanok körében a fent említett betegség pontosan az alultápláltság, a rendezetlen életvitel, a lakás nélküli állapot következménye, de az intéz­mény alapfeladatára tekintet­tel, ezen hajléktalanok egész­ségügyi intézményben való el­helyezéséig is emberséges, át­meneti jellegű ellátást köteles biztosítani az az intézmény úgy, hogy a fertőzés további terjedését lehetőség szerint megakadályozza. Ezt az átme­neti helyzetet nehezményezte az újságnál a hajléktalan ügy­felünk. 4. Az újságcikkben több­ször megszólaltatott hajlékta­lanról a személyiségi jogok vé­delemre tekintettel annyit kí­vánnék megjegyezni, hogy az ügyfél átvételét a Szegeden működő pszichiátriai ellátó­rendszer kérte, mivel ottmara­dása konfliktusmentesen nem volt biztosítható. 5. A Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata által ki­alakított, az Indóház téren és a Bajai úton működő Hajléktala­nok Átmeneti Szállásai és az Éjjeli Menedékhely a szakma gi érdekek. A mostani vá­lasztásnál egyébként Ma­gyarország újabb kettészaka­dása vált nyilvánvalóvá, hi­szen most is csak a választók fele ment el szavazni. Úgy tűnik, sokan már azt sem hi­szik, hogy közvetlen környe­zetüket befolyásolhatják. A pártok mindegyike elé­gedett és győzelemről beszél, a valóságban azonban - Bu­dapestet leszámítva - a kor­mánykoalíció győzött. A kü­lönböző összegzésekből kitű­nik, hogy mindenhol megerő­södött a támogatásuk (ez ak­kor is igaz, ha a kisgazdák a fővárosban kiestek a közgyű­lésből). Ugyanakkor a buda­pesti elsőség - mint május­ban a szocialisták legtöbb törvénye szerint felszerelt (szá­rító-mosógéppel-, borotválko­zó felszereléssel-, egyénre szó­ló tisztálkodási csomaggal-, la­kók számára biztosított ágy­nemű, törölköző-, karitatív szervezetektől kapott ruhák adása-, konyha konyhafelsze­relésekkel, főzési lehetőséggel, étkezési lehetőséggel, adomá­nyokból történő nem kötelező étkezés biztosítással, kis­könyvtárral, stb.) és ellátott in­tézmény, amely se nem kevés, s nem hiányos. Az SZMJV Humán Szol­gáltató Központja intézményi egységein keresztül naponta 3000 ember ellátását biztosítja a városban 130 főállású dolgo­zóval. Ebből a hajléktalan há­lózatban 30 fő dolgozik, 24 órás átjárható forgórendszert biztosítva a hajléktalanok szá­mára. A kollégáim a napi 8 órában a társadalom legeleset­tebb embereit gondozzák, lát­ják el, a legnehezebb lelki ter­het viselve a reménytelenséget gyakran megfogalmazó ellátot­tak körében. Émbert próbáló erőfeszítéssel igyekszünk az önkormányzat intézményeként feladatainkat ellátni, érte kö­szönetet nem, de megbecsülést és tevékenységünkről, mun­kánkról pontos tájékoztatást, információadást elvárva. Jó­szándékunkat, humánus hozzá­állásunkat, ellátottaink számá­ra az emberi méltóság biztosí­tását, a szakemberek és a város áldozatvállalását kérdőjelezi meg egy ilyen cikk, amely nem használ senkinek sem. Papp Istvánné, Humán Szolgáltató Központ igazgatója • Riportom az objektivitás, a pártatlanság és a hitelesség jegyében Íródott. Úgy érzem, az „érem" mindkét oldalát bemutattam. Bár Pappné először arra kért, hogy ne je­lenjen meg az írás, a megszó­laltatott hajléktalant pedig ­saját állítása szerint - az in­tézmény dolgozói többször is „figyelmeztették" arra, job­ban jár, ha tartja a száját. Soha, egyetlen pillanatig sem kérdőjeleztem meg a szociá­lis munkások jó szándékát, humánus hozzáállását. Az írás amúgy sem az ő munká­jukról szólt, hanem létező, el­lenőrzött, és a valóságon ala­puló hiányosságokat muta­tott be. Az intézmény vezeté­sének el kellene fogadnia, hogy az „éremnek" valóban két oldala van, fgy az elköve­tett hibákért vállalni kellene a felelősséget, nem pedig át­hárítani azt. Béknfi Anett szavazata - kevés volt a hata­lomhoz. A nagyvárosok na­gyobb részében maradtak a régi vezetők mind kormány­párti, mind pedig ellenzéki részről. A szocialistáknál olyan erősen hangsúlyozott pécsi (és főleg) székesfehér­vári, valamint a nem emlege­tett egri sikerrel szemben áll Kecskemét és Szeged elvesz­tése, ahogyan az SZDSZ is elveszítette Szombathelyet és Debrecent. S hiába fogtak össze még a MIÉP-pel is Hódmezővásárhelyen, győz­niük ott sem sikerült. A sza­baddemokratákat szinte kisö­pörték a szavazók a megyei közgyűlésekből s a szocialis­táknak is csak négy helyen sikerült az első helyet meg­szerezni. A budapesti kerületi polgármesterek között minimálisra csökkent az SZDSZ-esek száma (3). S bi­zonnyal mindkét pártot ismét erősen bosszanthatja az a tény, hogy a budai oldalon egyetlen polgármesterük sincs, bár ahol lakótelepek vannak, ott a képviselőtestü­letekben erős a szocialisták frakciója. Az ország jó néhány tele­pülésén egykori pártjelöltek immár függetlenként nyertek (például Tatabánya, Dorog, Sárospatak), s személyük si­kere azt is jelzi, hogy a jó munka vagy a jó kampány már képes folyamatosságokat teremteni. S bizonyára ez még inkább igaz lehet a kis­településeken, ahol helyen­ként szinte le sem lehet válta­ni közéleti figurákat, hiszen nem hogy jobb nincs, egy­szerűen nincs más! Ha más folytonosságokat nézünk, akkor halványan ugyan, de már vannak „párt­bástyák" az országban is, nemcsak Budapesten. Ilyen­nek tűnik például a szocialis­ták szempontjából Heves és Baranya megye, vagy a kor­mánykoalíció szempontjából Vas és Veszprém (ahol a me­gyeközpont ugyan SZDSZ-es polgármestert választott), vagy Bács-Kiskun és Csong­rád. De egészében - sajnos ­mint szinte mindenben ná­lunk uralkodó még az esetle­gesség, mivel a kommuniz­mus által agymosott és politi­kailag hibernált magyar tár­sadalom igen képlékeny s könnyen befolyásolható. A nemzetiségi önkormányzati választások mai formája ­egyszerűen létezésénél fogva - egyrészt nagyon pozitív jel­zés arra, hogy mi magyarok példát akarunk mutatni. Más­részt azonban teljesen elfo­gadhatatlan az, hogy nem ki­sebbségi-nemzetiségi polgá­rok ebbe a folyamatba bele­szólhatnak. Hogyan szavaz­hat valaki olyan emberekre, akiket számára ismeretlen ügyek vezetésére jelöltek egy másik közösség tagjai? Telje­sen félrevezető az, ha valaki itt és most félelmekről be­szél! Nemzetiségi honfitársa­inknak biztosítani kell az au­tonóm döntéseket saját ügye­ikben! Egészében a mostani önkormányzati választások ­ellentétben például 1990-nel, de még 1994-gyel is - nem hoztak jelentős változást a politikai erőviszonyokban. A kormánykoalíció stabil, illet­ve megerősödött társadalmi támogatottsága lehetővé teszi az eddigi lendületes politika határozott folytatását. Külö­nösen a vidéki Magyarország mondott igent a kormányzati programokra. A magyar poli­tikai élet kétpólusú rendszer felé halad, nem tűnt fel har­madik erő s a „civil társadal­mi" törekvések - tartalmuk szerint - nem hordoznak semmiféle „pártelvúséggel" radikálisan ellentétes progra­mot. Talán a nem kiélezett, a heves viták ellenére is a bé­kés választást érezte minden­ki győzelemnek. Tákéczki László

Next

/
Thumbnails
Contents