Délmagyarország, 1998. október (88. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-28 / 252. szám

6 RIPORT HÉTFŐ, 1998. OKT. 26. Patraszba utazik a Tabán Trafik vízilabda • Munkatársunktól Sorsoltak a férfi pólós nemzetközi porondra. A LEN-kupában induló Ta­bán Trafik Szeged csapa­ta november 20-22. kö­zött a görögországi Pat­raszban kísérli meg kihar­colni a legjobb nyolc közé jutást. Ehhez a bravúrhoz az kell, hogy dr. Bólyáék a helyiek, az NC Patrasz, az olasz Ca­nottiéri Napoli és az orosz Sintez Kazany trióból leg­alább két társulatot megelőz­zenek. Nem ígérkezik könnyű feladatnak, de reménytelen­nek sem - legalábbis ez a vé­leménye Lengyel Gábor edzőnek. - Az oroszokat verhetőnek tartom, akárcsak a görög baj­nokság középmezőnyéhez tartozó Patraszt. Tudom, hogy a hazai környezet a he­lyiek mellett szól, de okos, taktikus játékkal legyőzhetők. A Napolit egyáltalán nem is­merem, gondolom, közel sem olyan erősek, mint a városi vetélytársuk, a többszörös BEK-győztes Posillipo. Min­dent összevetve, kedvezőnek ítélem a sorsolásunkat, sze­rintem nagyobb a sanszunk bejutni a nyolcba, mint egy éve volt Firenzében. Nem azért, mert ez a mostani Sze­ged jobb lenne a tavalyinál, hanem, mert az idei riválisok jóval gyengébbek. Nagyon reménykedünk benne, hogy az új összetételű önkormány­zat nem ereszti el a csapat ke­zét, megszavazza a nemzet­közi kupaszereplésünk egy­millió forintos támogatását ­mondta el a tréner. biliárd A szegedi Vegas Bili­árdszalon adott otthont a pool-szakág OB l-es csa­patbajnokság helyi rang­adójának, ahol a négy­szeres bajnok, jelenleg is címvédő Biliárd Szeged SE és az újonc Objektum Bili­árd Club csapott össze. A találkozó az előbbi fölé­nyes győzelmével (7:1) zárult. A papírforma a BSZSE magabiztos sikerét jósolta, s ez a meccseken fényesen iga­zolódott. Tot Sándor ugyan meglepetésre vereséget szen­vedett a szintén válogatott Hollós Gábortól, de a társak nem botlottak. A másik talál­kozón a Pécs is 7:l-re verte a Mohácsot, így az élen nem történt változás, a Mecsek-al­ji és a Tisza-parti együttes 6-6 ponttal, azonos játszma­aránnyal vezeti a csoportot. Biliárd Szeged SE-Ob­jektum Biliárd Club 7:1. Pontszerzők: Nagy Csaba, Boldvai Szilárd 2-2, Kószó Gábor, Székely Alin, Tot Sán­dor l-l, ill. Hollós Gábori. Nagy Csaba, a BSZSE ve­zetője: - A rangadó előtt 6:2­es sikerre tippeltem, szeren­csére ezt is felülmúlta a csa­pat. Egyedül Tot Sanyi fias­kójára nem számítottunk, de rajta kívül mindenki a maxi­mumot, vagyis a győzelmet hozta riválisa ellen. Úgy ér­zem, ilyen arányban is megér­demelten nyertünk és tovább­ra is a bajnoki cím megvédése a célunk. Igaz, ez nehezebb lesz, mint a megszerzése volt. Hollós Imre, az OBC ve­zetője és a szakág szövetségi kapitánya: - Csapatfőnökként elégedetlen vagyok az ered­ménnyel, mert igaz ugyan, hogy a Biliárd versenyzői képzettebbek, de 3:5-re azért jók lettünk volna. Az 1:7 megalázó vereség... Váloga­tott szemüvegen keresztül nézve a történteket viszont boldogság tölt el, mert Tot Sándor és Hollós Gábor re­mek formát mutatott, színvo­nalas, minden igényt kielégítő mérkőzést vívott. A rendezvény támogatói: Go-Car-Tozó, Vegas Biliárd­szalon (fő szponzorok), Pepsi Cola, Tóth vendéglő, Konvoj autókereskedés, Kaiser sör­gyár, Objektum biliárdszalon. A rangadóról ma, 18 óra­kor sugároz összefoglalót a Telin TV. I. P. labdarúgás Megyei eredmények kézilabda • Munkatársunktól Megkezdődtek a Csong­rád megyei férfi kézilabda­bajnokság küzdelmei is, s már pár fordulón túl is vannak a résztvevő együt­tesek. Eredmények: Rösz­ke-JATE 32-23 (15-11), Algyő-Sándorfalva 36-23 (21-12), Makó II.-Röszke 30-28 (15-10), Sándorfal­va-Deszk 18-27 (9-12), SZOTE-JGYTF 29-26 (14-16), Makó II.-SZEPI 33-33 (19-11), Deszk­Vedres 27-33 (7-14), JGYTF-Makó II. 33-38 (15-17), Algyő-Szentes 32-18 (19-8), Deszk-Makó II. 23-25 (12-14), JGYTF -SZEPI 24-20 (12-10), Makó II.-Algyó 33-29 (17-11), Röszke-JGYTF 29-24 (16-7), Szentes­Deszk 20-19 (5-7), Ved­res-Algyő 30-30 (13-14), Algyó-JATE 31-21 (17-9), JATE-Sándorfalva 26-27 (11-12), Deszk-JATE 17-19(8-8). Csabaiak sikere teremlabdarúgás e Munkatársunktól A hétvégén rendezték meg a domaszéki sportcsar­nokban az „ÖrdögKovács" elnevezésű teremlabdarúgó­tornát négy csapat (Békés­csabai öregfiúk, Gyulai Kór­ház, Szegedi Csillagbörtön, Domaszéki öregfiúk) rész­vételével. Az apropót a sportág szeretetén kívül az adta, hogy a két rendező, Ördög József és Kovács László, éppen fél évszáza­dos születésnapját ünnepel­te. A több mint száz érdek­lődő színvonalas összecsa­pásokat láthatott, a szünet­ben pedig a Kovács Kriszti­na által vezényelt aerobik­és tornabemutatót tekinthet­te meg. Eredmények: Doma­szék-Csillagbörtön 3-2, Bé­késcsaba-Gyula 2-1. Hely­osztók, a 3. helyért: Csillag­börtön-Gyula 5-2, a döntő­ben: Békéscsaba-Domaszék 3-1. Végeredmény: 1. Békés­csabai öregfiúk (Botlik Ist­ván, Kerekes György, Dobó János, Btró György, Kása Ferenc, Újhelyi István, Sán­ta István, Kovács László, Si­paki Ferenc), 2. Domaszéki öregfiúk, 3. Szegedi Csillag­börtön, 4. Gyulai Kórház. Különdíjasok, legjobb játé­kosok: Bönde János (Doma­szék), Kerekes György, Do­bó János (utóbbi kettő Bé­késcsaba); legjobb kapus: Botlik István (Békéscsaba); gólkirályok: Btró György (Békéscsaba), Bönde János, Duzsi Sándor (Csillagbör­tön) 4-4 találattal. A díjakat Börcsök Lajos polgármester adta át, s a he­lyi vállalkozókkal már ab­ban is megegyeztek a szer­vezők, hogy jövőre is talál­koznak az „ÖrdögKovács" focisták. A Szeged már bajnok nöi labdarúgás • Tudósítónktól A megyei kispályás női labdarúgó-bajnokság utolsó előtti fordulójában már meg­szerezte a bajnoki aranyat a Szeged csapata. Eredmények: Szegvár-Szentes 1-2. Gólszerzők: Samu Izabella, ill. Seres Judit (2). Tíz má­sodperccel a lefújás előtt szerezték a győztes gólt a vendégek. Fábiánsebestyén-Móra­halom 1-0. Gólszerző: Kiss Etelka. Rendkívül kemény meccsen gyűjtötték be a pontokat a házigazdák. Zákányszék-Csongrád 0-8. Gólszerzők: Sebestyén Bettina (3), Juhász Nikoletta (3), Körmöczi Ildikó, Justin Erika. A forduló meglepeté­se, a csongrádi hölgyeknek minden bejött. Deszk-Szeged 0-3. Gól­szerzők: Gécziné Baráth Györgyi (2), Karácsonyi Kornélia. A tabella két vé­gén álló együttesek össze­csapásán viszonylag „szo­ros" eredmény született. A bajnokság állása: 1. Szeged 17 16 ­1 79-18 32 2. Csongrád 16 9 4 3 45-20 22 3. Múrahnlom 17 7 4 6 31-26 20 4. Kislelek 16 8 3 5 33-31 19 5. Fábiánseh. 17 6 6 5 20-20 18 6. Szegvár 17 7 1 8 33-30 16 7. Szentes 17 6 4 7 31-32 16 8, Csályosp. 16 3 < 7 20-34 12 9. Zákányszék 16 3 1 12 22-55 7 10. Deszk IS 1 2 12 13-57 4 Tisza-partis sakk • Munkatársunktól A Szegedi Tisza-parti Al­talános Iskola sakkverseny­sorozatot szervezett. Az első viadal végeredménye, fiúk: 1. Nagy Dániel (Tarjáni 3. Sz. Általános Iskola), 2. Ár­pás András (Tisza-parti Ált. Isk.), 3. Török Viktor (Ti­sza-parti Ált. Isk.), 4. Dargó Balázs (Tisza-parti Ált. Isk.), 5. Kónya Máté (Tisza­parti Ált. Isk.), 6. Blázsik Zoltán (Ságvári Endre Ált. Isk), 7. Balogh Norbert (Ti­sza-parti Ált. Isk.). A lányok versenyét Tóth Luca (Tisza­parti Ált. Isk.) nyerte. A kö­vetkező fordulóra október 30-án (pénteken), 15 órakor kerül sor a Tisza-parti Álta­lános Iskolában. A további versenynapok minden hónap első és harmadik péntekén. • Ismét pályára léptek az egykori Hunyadi téri csillagok Együtt ünnepelt a „Dózsa-család" A bajnok nyerte a rangadót Kicsit pocakot eresztettek, kicsit megőszültek, de a dózsás szívük a régi maradt. (Fotó: Gyenes Kálmán) Nagy Csaba két győzelemmel járult hozzá a Biliárd Szeged SE sikeréhez. (Fotó: Miskolezi Róbert) Gyerekek, ez egy szu­per ötlet voltl - mondo­gatták Török György­nek, Széli Józsefnek és Zab Sándornak, azaz a szervezőknek a Szegedi Dózsa találkozóra gyü­lekező egykori csapat­társak, tanítványok. A napokban randevúztak ugyanis egymással azok, akik 1957 és '81 között tartoztak a lilák mindig összetartó népes labdarúgó családjába. A legkevesebb amit el­mondhatnak a „Nagy találkozás" után, hogy egy újabb, egész életre szóló élménnyel gazda­godtak. A jeles napot koszorúzás­sal kezdték a dózsások, az időközben elhunyt „család­tagok" sírjaira elhelyezték a szeretet és a kegyelet virága­it (sajnos, már tizenhatot kellett). Jutott a csokrokból a sándorfalvi, a belvárosi, az alsóvárosi, a Dugonics és az épp egy esztendeje elhunyt felejthetetlen kollégánk, Gyiirki Ernő újszegedi teme­tőben lévő nyughelyére is. A hangulat csak akkor ol­dódott fel, amikor kiértek a régi, ám annál kedvesebb „arénába", a Hunyadi téri pályára, hogy ismét szerelést öltsenek magukra, s egy ha­talmas presztízsmeccset ját­szanak egymással. A közöt­tük járó ember úton, útfélen csak a következőket hallotta: „Szevasz, öreg, hogy vagy? Hogy csinálod, hogy az évek alatt alig változtál valamit?" Természetesen az ugratás sem maradt ki a „műsorszá­mok" közül. Az ellenfélné­zőbe érkezett egykori SZE­AC-os dr. Vass Ferenc ek­képp szólt oda Vörös János­nak: „Miért nem játszol Ja­nikám? Elment a belsőd?" Naná, hogy a poén hahotát váltott ki a hallgatóságból. A hajdani villámszélső, dr. Szeghalmi Zoltán kisfiá­val érkezett a Dózsa-bulira. Szomorúság töltötte el, hisz sérülése megakadályozta ab­hat és fél percig kellett ápol­ni... Az összecsapást végül a Kockásak Őze, Károlyi és Gerecz (2) góljával 4-1-re nyerték (a Pirosak között csak dr. Thékes volt eredmé­nyes). Ugye mondani sem kell, hogy a hármas sípszót követően valamennyi részt­vevő összeborulva gratulált egymásnak. A nyertes fél edzője, Széli József valamennyi játékosát dicsérte, míg Rábay mester azt nyilatkozta, tanítványai csak annyit adtak ki maguk­ból, amennyi a biztos vere­séghez elengedhetetlenül szükséges volt... Talán az összes dózsás közül Török György volt a legboldogabb, aki már most a fejébe vette, ezentúl minden esztendőben megszervezi a „Nagy talál­kozást". A feledhetetlen „harma­dik félidőnek" (Nagy István jóvoltából) az Alsóvárosi Tóth vendéglő adott otthont, ahol eszméletlen mennyisé­gű sztori került - ismét - a felszínre. Körbe járt a mik­rofon, mindenkinek volt le­hetősége elmesélni a régi sztorikat, ugratásokat, sike­reket, kudarcokat. Zallár An­dor például azt emelte ki, hogy akkoriban nem csak a játékosok tanultak tőlük, edzőktől, hanem ez fordítva is igaz volt. Természetesen nem feled­keztek el azokról sem (Gyurkó Vince, Elek Imre, Vincze Zoltán), akik jelentős szerepet játszottak abban, hogy 1950-ben megalakult a Szegedi Dózsa. Sajnos ez a sportegyesület már nem léte­zik. Ennek kapcsán az öreg­fiúk - Bagaméry Lászlóval és Molnár Ferenccel az élen - elhatározták, hogy megala­kítják a Rókusi Dózsát! Még a közeli vasúti pá­lyaudvaron is hallották a ké­ső esti órákban, amikor a banda rázendített az „Újra itt van, újra itt van a nagy csa­pat" kezdetű nótára. Higy­gyék el, ezek a „legények" legalább annyira jól énekel­nek, mint ahogy egykoron futballoztak. Szélpál László ban, hogy ő is rámehessen a zöld gyepre, boldogság pe­dig azért, mert gyermekének megmutathatta, egykoron hol vetkőzött és öltözött apu... Közben már a két edző (a „Piros" mezeseké Rábay Laci bácsi, míg a „Kockás" dresszeseké Széli József) csapatot hirdetett. A negyven-, ötven-, sőt ötve­nöt éves tanítványok lélegzet visszafojtva várták, vajon az ő nevüket is mondja majd a mester? A kezdőből kimara­dók, bizony húzták a szájuk szélét... A kivonulók egyike, a hatalmas lövéseiről neve­zetes Magyar György oda­nyújtotta megőrzésre a pénz­tárcáját Török Györgynek. .Akárcsak a régi, szép idők­ben, még mindig megbízol bennem?" - vetette oda egy kacsintás közepette Gyuri bácsi. Rácz László játékvezető sípjelére (segítői Molnár Ist­ván és Kószó József voltak) a következő összeállítású csapatok vonultak a kezdő­körbe. Pirosak: Pozsár ­Blaha, Bíró, Révész, Kószó L., Kozma Gy., dr. Thékes, Pipicz, Ménesi, Szabó Gy., Molnár F. (később csereként beszállt még Kakuszi, Elek P. és Kalmár M. is). Rábay mester utolsó tanácsa a kö­vetkezőképpen szólt: „Fiúk, mindent ugyanúgy csinálja­tok, mint annak idején!" Kockásak: Merley - Zab, dr. Emődi, Szalai, Nagy L, Károlyi, Gerecz, Héger, Őze, Magyar Gy., Boross. (Az edzői kispadon, kollégá­jával ellentétben. Széli „Bu­ló" szerelésben várta a kez­dést.) És akkor elkezdődött az órányi örömjáték. A leg­alább kétszáz fős nézősereg nem egyszer adott hangot tetszésének. Merley ugyano­lyan magabiztos, Bíró és dr. Emődi átjátszhatatlan, Héger és Szalai „Dzsínó" megalku­vást nem ismerő, Pipicz rob­banékony, Károlyi csupa sztv, dr. Thékes, Molnár és Őze technikás völt, mint ré­gen, de még lehetne tovább sorolni a játékosokat és a jel­zőket. S akkor még nem szól­tunk a különböző be- és ki­szólásokról. Abból egy könyvet lehetne megtölteni. Amikor például a Pirosak egyik akciójánál a partjelző lest jelzett, Rábay jó hango­san, hogy mindenki hallja, így szólt: „Mi a jó Isten van, Molnár szaki nem kapott a pénzből?" De az is derültsé­get váltott ki a publikumból, amikor a Kockásak 2-1-es vezetésénél a Pirosak cente­re, a köztudottan nem hi­ganymozgású Molnár Feri odaszólt mesterének: „Laci bácsi is úgy látja, hogy ki­csivel többet kellene fut­nom?" Szalai „Dzsínó" nem ve­szített semmit keménységé­ből, de hatványozottan el­mondható ugyanez a balhát­véd Nagy Istvánról is. A „Kicsi" a második félidőben az időközben játékossá át­vedlett Rácz Lászlót olyan agresszíven szerelte (egyéb­ként teljesen szabályosan), hogy a „sértettet" pontosan Rábay Lászlón semmi sem múlott... A felvétel azt a pillanatot mutatja, amikor a mester Rácz játékvezetőt igyekszik megvesztegetni

Next

/
Thumbnails
Contents