Délmagyarország, 1998. október (88. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-22 / 248. szám

CSÜTÖRTÖK, 1998. OKT. 22. ÜNNEP 9 • Kocsis Illés tanár úr 1956-ról és a történelemtanításról A mai gyerekek nem értik meg az átélt keserveket Kocsis Illés és a negyedikesek. A középiskolások a tényekre kíváncsiak. (Fotó: Gyenes Kálmán) A forradalom forrásai középiskolásoknak Források: Jelcin-dosszié; Hiányzó adatok 1956-ról - ami a Jelcin-dossziéból kimaradt); Döntés a Kremlben 1956; 56 októbere és a hatalom (az MDP KV és a PB üléseinek vitái az utolsó napokban); Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez; 1956 vidéki sajtója; Sortüzek; Izsák-Pölöskei-Gergely: Az MSZMP ideiglenes vezetőségének jegyzőkönyvei 1956 november 11. - 1957 június 26. (egyetemi tankönyv) Monográfiák, tanulmányok: Törvénytelen szocializmus 1948-1956; Államforma és államfői jogkör Magyarországon 1944-1949; Izsák Lajos: Polgári pártok és programjaik 1944-1956; Varga László: Az elhagyott tömeg 1950-1956; Belényi Gyula: A sztálini iparosítás emberi ára; Gyurkó László: 1956; Györké Jenő, Horváth Mihály: Szovjet katonai intervenció - 1956; Káler Frigyes, M. Kiss Sándor: Kinek a forradalma?; Földesi Margit: A szövetséges ellenőrző bizottság Magyarországon; Feitl István: A bukott Rákosi. Összeállította: Kocsis Illés) A rendszerváltás előtt a középiskolás történelemtanítás egyetlen órát szánt az 1956-os „ellenforradalomra". Manapság tíz-tizenöt órában tárgyalják ezt a témát a gimnazisták. Kocsis Illéssel, a szegedi Radnóti gimnázium történelem tanárával arról beszélgettünk, hogyan lehet megtanítani a diákoknak a Rákosi-rendszert, az ellenforradalmat, a rendszerváltáshoz vezető eseményeket. • Hogyan lehet összefoglalni a középiskolás korosztály számára az 1956-os forradalom jelentőségét? - Az 1956-os forradalom hangsúlyos területe a magyar történelemnek, de a középkelet-európai történetírásnak is. A sztálinista diktatúra lebontására tett első jelentős kísérletnek lehet tekinteni. Nyugodtan mondhatjuk, hogy világtörténelmi jelentőséggel bír. Egyrészt az első jelentós lépés volt az 1989-es kelet-európai rendszerváltáshoz vezető úton, másrészt betetőzését jelenti a nemzeti függetlenségi harcaink hosszú évszázadokon átnyúló ívének. Büszkék lehetünk rá, az egész világ előtt. Egy nép elszántsága, következetes nemzettudata, függetlenségigénye fogalmazódott meg benne. 4 Mi a szerepe a középiskolai történelemtanárnak az 1956-os forradalom tanításában? - A tanár legfontosabb feladata, hogy objektív, reális képet alakítson ki a hallgatókban a forradalomról. Ez nem könnyű a mai agyonpolitizált, értékváltozó világban, hiszen az 56-os események mindössze 40 éves múltra tekintenek vissza, és a mai napig elvarratlan szálai vannak. A történtek megértéséhez nem elég az október 23-i eseményeket és az azt követő két évet logikusan, összefüggéseiben, a középiskolás számára érthető módon bemutatni, hanem elemezni kell az 50-es évek természetrajzát, vagyis az 56-os forradalomhoz vezető utat. Vagyis a két világrend küzdelmének nagyhatalmi váltásait, azok magyarországi hatásait, amelyek demoralizálták a szovjet rendszert, a Rákosi-rezsim túlfeszített módszereit, az internálótáborok, lehallgatások, besúgások világát, a padlásfelsöpréseket, az ÁVH kegyetlenkedéseit, amelyek így vagy úgy a lakosság jelentős részét érintették. Vannak forrásaink mindezzel kapcsolatban, és ezeknek a kordokumentumoknak a bemutatása a hallgatóknak segíti elő az 1956 februárjától, júniusán keresztül, az októberi eseményekig tartó jelenségek megértését. Fontos a témával kapcsolatos szakirodalom ismerete és ajánlása a diákoknak. Sajnos, e téren van szelektálnivaló, hiszen az elmúlt tíz-tizenöt évben dömpingszerűen jelentek meg divatszerű, kizárólag üzleti célból készült, olykor a napi politikának szóló kiadványok. Nagyon meg kell gondolni, mit adjunk a gyerekek kezébe. A tanár inkább sugalljon 0 Középiskolában megtehető-e, hogy a tanár a tények feltárása után a diákokra bízza az önálló vélemény kialakítását egy ilyen történelmi eseménnyel kapcsolatban ? - Meggyőződésem, hogy a tanár dolga az, hogy inkább sugalljon, érveljen az objektív törvényszerűségek feltárásával, semmint megváltoztathatatlan irányvonalakat jelöljön ki. Az ideologizálásnak semmi helye ebben a témakörben, és máshol sem. Hiszen a történész tényekkel, adatokkal, forrásokkal dolgozik, érvel, ha tetszik, egy pozitivista szemléletet sugall. Az ideológiának, érzelmeknek itt nem sok helye van. 0 Az 1956-os forradalom megítélése viszont ma még nem mentes az érzelmektől. - Ezzel a témával kapcsolatban valóban előtérbe kerülhetnek az érzelmek, hiszen ott vannak a médiában megjelenő visszatekintések, irodalmi alkotások dolgozzák fel az 56-os és az azt megelőző eseményeket. Ezeket nem lehet érzelemmentesen, pusztán racionálisan befogadni és bemutatni. De a történelmi kép kialakításánál a lehető legnagyobb mértékben kell törekedni az objektivitásra. 0 Mennyire érdekli a diákokat az 1956-os forradalom? - Érdekli őket. Azt nem mondom, hogy nagyon foglalkoztatja a gyerekeket, hogy szívesen kutatnák, de nem is közönyösek a téma iránt. Tudni szeretnének 56ról, elsősorban olyan információkat várnak, amelyek letisztultak a napi politikától, a pillanatnyi hatásoktól, a pártérdekektől. Valós képeket akarnak elraktározni. Ez talán abból adódik, hogy a gyerekek érzik, a téma még túlságosan friss ahhoz, hogy a napi politika ne használná fel önös érdekeinek megfelelően. A diákok tudják, hogy sokan, sokszor kisajátítják az 1956-os forradalmat. Én gyerekként éltem át ezeket az eseményeket, akkor a megélt helyzet, a légkör messzemenő hatást tett rám. A későbbi korosztályból ez a tapasztalati megismerés természetesen már hiányzik. A gyerekek egy része nehezen fogadja el a személyes visszaemlékezést, legendaszerűnek, érzelgősnek tartja. Vagyis, amikor nem kerülhető el, hogy az ember a személyes tapasztalatait, érzelmeit is belevigye a jelenségek bemutatásába, ezt is racionálisan kell megtennie, hogy befogadható legyen a hasonló élményekkel nem rendelkező gyerekek számára. De arra mindig vigyázni kell, hogy a kérdéskörfeldolgozása ne váljon tudóskodássá, hogy a téma ne merevedjen bármikor elővehető definícióvá. Az 1956-os forradalom nem válhat olyan vizsgakérdéssé, amelynek meghatározásból ha két szó nem „stimmel", nem veszik fel a diákot az egyetemre. Hiszen a jelenségre sokféle definíció létezett már: a kádárista „októberi események"-től a Berecz Jánosnál használt „ellenforradalom"-ig, a Mindszenti által megfogalmazott „nemzeti szabadságharcától a Pozsgay-féle „népfelkelés"-ig, a történészek által használt „nemzeti és demokratikus forradalom"-tól a „forradalom és szabadságharcáig. Szabadságharc és forradalom 0 A tanár úr melyik megfogalmazást tartja a legmegfelelőbbnek? - Én egy nagy politikai átalakulást követő forradalomnak és szabadságharcnak tekintem a történteket, hiszen abban a pillanatban, amikor a szovjet tankok megjelentek Budapesten és a vidéki nagyvárosokban, az események nemzeti színűvé, szabadságharccá fejlődtek. Nem lehet egyszerű népfelkelésnek tekinteni az 56-ban történteket, még akkor sem, ha Pozsgay Imre bejelentése annak idején földrengésszerűen hatott. Ennek a forradalomnak méltó helye van a nagy, nemzeti függetlenségi mozgalmak sorában. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy 1945, vagyis a sztálinista struktúra kialakulása után Európában ez volt az első nagy lázadás, ez kérdőjelezte meg először a szocializmus felépíthetőségét. Méghozzá olyan erővel, hogy majdnem belerendült a közép-kelet-európai régió. 4 Erik-e a gyerekeket otthoni hatások ezzel kapcsolatban? - Érdekes, hogy meglehetősen ritkán kerül szóba az órán nyíltan, beszél-e, és ha igen, mit beszél erről a témáról otthon a család. A gyerekek nemigen adják ki a hozzátartozók véleményét. Ennek ellenére biztos, hogy a diákok véleményének kialakulásában a szülők álláspontja, de még inkább a nagyapa vagy a dédapa által elmondottak is szerepet játszanak. Az otthoni megközelítések sokfélék lehetnek, attól függően, hogy a nagyszülők akkoriban melyik oldalon álltak, a szülők milyen érzéseket táplálnak magukban. Ezekkel számolni kell a történelemtanárnak, tudomásul kell venni, hogy a gyerekek hordoznak bizonyos előképeket. Az otthonról hozott hatásokat - bár tényekkel, forrásokkal, objektív érveléssel lehet korrigálni - tiszteletben kell tartani. Az ezzel kapcsolatos kérdéseikre mindig válaszolni kell, megfontoltan, a felnőtt szakember fejével. De azután a gyerek saját belátására kell btzni, hogy az otthoni beszélgetések, az órán elhangzottak és az olvasottak alapján végül milyen következtetést von le. Hagyni kell, hogy a diákok saját véleményt is kialakíthassanak a történelmi jelenségekkel kapcsolatban, hiszen 17-18 éves emberekről van szó. Kevés az előismeret 0 Az általános iskolában hogyan alapozzák meg ezt a témát? - Semmiképpen sem szeretném bántani az általános iskolában dolgozó kollégákat, mert egy 14 éves gyerekkel nagyon nehéz megérttetni a szóban forgó jelenségeket. De tény, hogy nagyon kevés előismerettel rendelkeznek a diákok az 1956-os forradalommal kapcsolatban. Még a tények, az események ismeretében is komoly hiányosságok vannak, összefüggéseket pedig egyáltalán nem látnak a történések között. Ugyanakkor az általános iskolákban újabban szokássá lett évfordulós ünnepségek, megemlékezések sokat változtattak a korábbi negatív képen, az ilyenkor elhangzó irodalmi művek hatására egy teljesen új szemlélet van kialakulóban. • Hogyan reagálnak a gyerekek a tanári hozzáállásra? Kialakulnak-e viták az órán? - Tanítványaim ezzel a témával kapcsolatban talán jobban figyelik a tanári hozzáállást, mint máskor. Nem mintha kényes témának számítana, hiszen ma már szabadon lehet erről beszélni. Viták szinte egyáltalán nincsenek, még a legjobb képességű hallgatók számára is inkább csak a befogadást jelenti az iskola. A gyerekek megfigyelik a tanári beállítást, és tananyagként elsajátítják azt. Sajnos, éppen abban az életkorban, amikor a fiatalok már önálló véleményt alkothatnának az eseményekről, annyira leköti őket a verseny, a felvételire, nyelvvizsgára való felkészülés, hogy nem marad idejük és energiájuk a saját szemlélet kialakítására. 0 Az „én időmben", vagyis nem sokkal a rendszerváltás előtt az 56-os eseményeket mindössze egy leckében tárgyalta a történelemkönyv, és a tanárok sem szívesen szántak rá egy óránál többet, hiszen mást úgysem lehetett mondani. Most mekkora helyet foglal el a tananyagban ez a korszak? - Szerencsére ma már megfelelő helyet és súlyt kap a tananyagban az 1956-os forradalom. Az előzményekre öt-hat órát szoktam szánni, az 56-os őszi eseményekre és a megtorlás időszakára, 1963-ig pedig még hat-nyolc órát, annak ellenére, hogy a téma a második félév közepén kerül terítékre, amikor az ember már általában le van maradva egy kicsit a tananyaggal. Ez a 10-15 óra azt hiszem, elég is. 0 Hogyan tekintenek a gyerekek a forradalom élő szereplőire? - Sajnos, a diákok meglehetősen ritkán találkozhatnak velük. A médiában általában késői időpontban kerülnek műsorra az ilyen beszélgetések, a szocializmus időszakának veterán találkozói pedig kimentek a divatból. Pedig nagy szükség lenne az ilyen személyes találkozásokra, mert a hatásuk általában pozitív - persze, a tanárnak segítenie kell a hallottak helyre tételében. A múlt élő tanúit közel kellene hozni a fiatalokhoz. A szocializmus fogalomrendszere idegen 0 A Rákosi-rendszert megértik-e a mai, lényegében demokráciába született gyerekek? - A legnagyobb akadálya a megértésnek, hogy az elmúlt évtized fiatalságának szerencsére és természetesen - egészen más a fogalomrendszere. Ezért nem szívesen olvasnak korabeli dokumentumokat, az ötvenes évek sajtótermékeit, amelyek pedig igen jól rávilágítanának annak a rendszemek a működésére, sőt, mindennapjaira. Nem olvasnak efféléket, mert maga a nyelvezet, a fogalomrendszer, a retorika, az ezekben hordozott szemlélet idegen, sokszor egyszerűen érthetetlen számukra. Ha bele is kezdenek, hamar beleunnak az idegen stílusba, nyelvi panelekbe. Sztálin „összeséből" még öt oldalt sem adok szívesen a kezükbe. A korábbi diák-generációk, ha felidézni már nem is tudják, de még megértik azt a világot. Úgy gondolom, sajnálatos, hogy a mai diákok számára jórészt érthetetlen a korábbi rendszer, hiszen így soha nem lesz megfelelő, árnyalt képük a szocializmusról. Az ötvenes-hatvanas évek értékei felett egyszerűen átsiklanak. Nem tudják megérteni az akkori lelkesedést, hogy hogyan tudtunk annak idején örülni, amikor városok épültek meg annyi idő alatt, mint most egy ház. Nem fogják megérteni az akkori embereket. Mintha ezek a dolgok meg sem történtek volna, pedig nyilvánvalóan éppúgy részei a történelmünknek, mint a forradalmaink. Magának a diktatúrának a mibenlétét, anatómiáját meg lehet nekik tanítani, de meglehetősen egysíkúan látják ezt a jelenséget. A diktatúra egyes emberre történő lecsapódását, a sorsokat, a megélt keserveket nehezebben tudják befogadni. 4 Vannak-e a fölsős középiskolás gyerekeknek politikai nézeteik? - Vannak, de elsősorban gazdaságpolitikaiak. Úgy értem, mindent abból a szemszögből néznek, hogy megéri-e majd nekik, előnyös lesz számukra vagy sem, hogyan fognak abból profitálni. 4 A rendszerváltás jelentőségét megértik-e azok a gyerekek, akik számára ma már természetes az, amiben élünk? - Úgy érzem, megértik, mi is történt a rendszerváltáskor, és felismerik a jelentőségét is, nevezetesen, hogy az Európához történő kapcsolódás feltétele volt, az, ami nyolc-kilenc évvel ezelőtt történt. Tanítványaink számára megnőttek a lehetőségek, látják, hogy pusztán tehetségüknél, tudásuknál fogva akár karriert is elérhetnek. Ezáltal igazolva érzik a történteket. Gondolkodnak azon, igaz, elsősorban saját szemszögükből, hogy mit jelenthet nekünk az európai csatlakozás, hol a helyünk és helyük az „új világban". Keczer Gabriella