Délmagyarország, 1998. október (88. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-19 / 245. szám

HÉTFŐ, 1998. OKT. 19. BELFÖLD 3 kaland • Szabolcs (MTI) A búvárok szombaton megtalálták a Felső-Tisza Alapítvány Regina nevű ku­tatóhajóját, amely Szabolcs község közelében süllyedt el pénteken délután. A baleset körülményei még nem tisz­tázódtak. - Elképzelhető, hogy a magas vízállású fo­lyón egy úszó tárgy ütközött a hajónak, de „egyéni akció" sem kizárt - közölték. A bú­várok nyolc méter mélyen találtak rá az alapítvány tu­lajdonában lévő járműre, amelynek kiemelése jelentős anyagi terheket ró a nonpro­fit szervezetre. A nyíregyhá­zi központú alapítvány 1992-ben jött létre. Az ala­pítvány elsősorban termé­szetvédelmi területek keze­lésével, környezeti-nevelési programok kidolgozásával, valamint élőhely- és vadvé­delemmel foglalkozik, de tartanak ismeretterjesztő elő­adásokat is. Megölte az újszülöttet • Kondorfa (MTI) Megfojtotta egészséges­nek szült kisfiát a Vas me­gyei Kondorfán egy 23 éves asszony. Az anyát a mentők kivérzett állapotban szállí­tották kórházba, állapota életveszélyes. A vizsgálat eddigi adatai szerint az asszony szombaton délután családi házuk mellékhelyisé­gében szülte meg a 3500 grammos csecsemőt. Elvágta a köldökzsinórt, az újszülöt­tet az árnyészékbe dobta és egy ásóval alányomta az ürülékbe. A fiú halálát az or­vosi vélemény szerint fulla­dás okozta. A rendőr, a fegyver és a feleség • Marcali (MTI) Halálosan megsebesítette szolgálati fegyverével fele­ségét egy rendőr Marcali­ban. A rendőr - a marcali kapitányság körzeti megbí­zotti alosztályának beosz­tottja - este fél hét körül je­lentette a rendőrség ügyele­tének, hogy meglőtte a fele­ségét. A rendőrség értesítette a mentőket, ám a kiérkező orvos már csak a halál beáll­tát tudta megállapítani. A rendőr nem volt kihallgatha­tó állapotban, így az eset kö­rülményei egyelőre tisztázat­lanok. Visszafordult az autópályán • Budapest (MTI) Súlyos közlekedési bal­eset történt szombaton haj­nalban az M3-as autópályán. Pár száz méterrel a Shell-kút után, a 15-ös kilométerkő közelében az autópálya mű­szaki átjáróján Budapest felé visszafordult egy szlovák rendszámú kamion, amibe aztán belerohant egy nagy sebességgel közlekedő Opel Corsa. A magyar rendszámú személyautó utasai közül egy 27 éves férfi életét vesz­tette, két ember súlyos, egy pedig könnyű sérüléseket szenvedett. A baleset vala­mivel három óra előtt követ­kezett be. Az időjárási viszo­nyok meglehetősen kedve­zőtlenek voltak, az utat borí­tó köd miatt rosszak voltak a látási viszonyok. • Kamionban lapultak a románok Határsértők a nádszövet mögött • Munkatársunktól A nagylaki határőrök és vámosok szombaton össze­sen ötvennyolc román állam­polgárt fogtak el, akik két kamionban próbáltak Ma­gyarországra bejutni - tájé­koztatta lapunkat Wentzel Ágoston alezredes, nagylaki vámparancsnok. A határ­őröknek feltűnt, hogy egy Olaszországba nádszövetet szállító kamion tetőponyvája sérült volt, ezért felnyittatták a csomagteret. Itt huszonki­lenc román állampolgárra bukkantak. Ezt követően a vámosok ellenőriztek egy másik román kamiont, amely a menetlevél szerint ugyan­csak Olaszországba igyeke­zett. Bár ez a jármű külsőleg sértetlen volt, a fináncok mégis kinyitották, s onnan is huszonkilencen kászálódtak elő. A kihallgatások során a menekülők elmondták, hogy fejenként 500 és 900 dollárt közötti összegeket fizettek az elsőként „lebuktatott" kami­on vezetőjének, illetve a má­sodik jármű szállítmányát feladó cég igazgatójának. Ezek alapján valószínűsíthe­tő, hogy a második kamion sofőrje nem tudott a potya­utasokról. Az ötvennyolc személy kitoloncolása folya­matban van. Lefelé a létrán... Reményeik szerint már Olaszországban, valójában azonban „csak" Nagylakon. (Fotó: Karnok Csaba) • Budapest (MTI) A buddhizmus és a hinduizmus terjedése, to­vábbá a számos, újon­nan megjelent vallási mozgalom komoly kihí­vást jelent a keresztény­ség számára - hangzott el az Új Vallási Mozgal­mak címmel megrende­zett háromnapos konfe­rencia első napján szom­baton, Budapesten. A katolikus Felnőttképzők Európai Szövetsége (FEE­CA) által szervezett tanács­kozást Paskai László bíboros, prímás, nyitotta meg. Hans • Új vallási mozgalmak A „világvégére készülve fi Gasper, a Német Püspöki Kar szakreferense Európa „vallási térképét" elemző előadásában elmondta, hogy az úgynevezett új vallási mozgalmak három csoportra oszthatók: a keresztény egy­házakból erednek, Ázsia nagy vallásain alapulnak, vagy a hagyományos eleme­ket újakkal ötvözik. A ke­resztény egyházakból eredez­tethetők például „a világvé­gére orientálódott" csopor­tok, amelyek egyik változata az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában gyökere­ző adventista mozgalom. - Ennek egyik formája a „mintaszektának tekintendő" Jehova tanúi vallási közösség - mondta. A szónok felhívta a figyel­met arra, hogy a keleti nagy vallások közül elsősorban a buddhizmusnak és a hindu­izmusnak erős a vonzása Európában. Ezek „tiszta, vagy kevert formában" egyaránt fellelhetők, de megjelentek olyan vallási irányzatok is, amelyek csak egyes motívumaikat veszik át. Az előadó az űj vallási mozgalmak harmadik cso­portjában említette a Koreá­ból származó Egyesült Egy­ház Közösségét, valamint a Magyarországi Szcientoló­gia Egyházát. • Magyarország a könyvvásáron Frankfurt: biztató áttekinthetetlenség Frankfurt - ízelítő Amerikából? Ízelítő a jö­vő évezredből? Mindkét kérdésre igennel vála­szolhatunk. A háborús végjáték aprólékosan el­takarította a régi Frank­furtot. A belvárost, a le­nyűgöző székesegyház­zal együtt, újjáépítették, körülötte azonban már egy kis Amerikát csinál­tak, felhőkarcolókkal, bennük irodák, pénz- és üzletközpontok. Ha a gyors helyzetváltoz­tatás érdekében nem a tö­megközlekedést, hanem a ta­xit választjuk, két érdekes ta­pasztalatra tehetünk szert. Az egyik, hogy a taxizás olcsóbb ott, mint Magyarországon. Egy kilométernyi útért nem föltétlenül akaiják bekasszál­ni egy liter benzin árát. A másik a fedélzeti számítógép, amelynek képernyője minden taxiban ott dereng. Amikor megadtuk a címet, a sofőr be­gépelte, és a képernyőn rög­tön megjelent egy, úti cé­lunkhoz közeli cím, ahová pedig taxit hívtak. Nincs re­csegő adóvevő, nincs kiabá­lás, hogy merre jár a kettes­ke, és hol várja az utaska... Az információközlés álta­lában is gördülékenyebb, mint nálunk. A pályaudvaron ugyancsak számítógép műkö­dik, a pultnál csak be kell mondani a célállomást, a szolgálattevő bepötyögteti, a nyomtatóból pedig kijön a válasz, hogy mikor mennek oda a vonatok, hol kell át­szállni. Ahol azonban a jövő mai valóság, az a frankfurti könyvvásár. Már külsőségei is: kilométer hosszan mozgó­járda viszi a látogatót, kis és nagy képernyők villognak, mindegyik valamilyen isme­retet akar közölni, vagy épp' reklámmal eteti a szemet. A frankfurti könyvvásáron a vi­lágfaluban járunk, s a világ­falusi ember kénytelen arra a meggyőződésre jutni, hogy ebben a faluban azért koránt­sem ismer mindenki minden­kit. Töménytelen az ismeret­len zug, a felderíthetetlen ut­ca, a rengeteg bejárhatatlan alszeg és felszeg. Itt van pél­dául egy pavilon Timbuktu: a véletlenszerűen kiválasztott könyv, egy esszékötet, amelynek szerzője, Kwame Gyekye, az afrikai filozófiai gondolkodást taglalja. Afri­kai filozófiai gondolkodás? Mi lehet az? Most nem fo­gom megtudni, a könyvet vissza kell tenni a hqlyére, és tovább kell inalni, hogy még több ismerethiányt fogadjak magamba. Kilencezer könyvkiadó ér­kezett az október első felében tartott frankfurti könyvvásár­ra. Ha mindegyik csak egy könyvet hozott volna magá­val, már az is olyan mennyi­ség volna, amelyet egy hét alatt még szerzők - címek szerint sem lehet áttekinteni. De hát egy könyvvel senki se jött. Itt üzletet akarnak, elad­ni és venni. A vásár filozófiá­jának lényege: a szabad gon­dolat teijesztése üzleti alapon és jogi keretek között. Ott voltak a mi szabad gondolataink is; a magyar standon több mint hatvan ki­adónk mutatta be legszebb­nek, legjobbnak, legkapó­sabbnak hitt, remélt könyve­it. Olyan időkben, amikor a Közép-Európa iránti, nagy érdeklődés, amely a nyolcva­nas éveket és a rendszerváltá­sokat kísérte, már lecsökkent. Elveszettünk érdekességün­ket, rosszabb esetben poszt­kommunista országokká zül­löttünk, jobb esetben űj de­mokratikus országokká emel­kedtünk. Egyik se valami nagy izgalom, nehéz ebből nagy (könyv)üzletet csinálni. De a frankfurti könyvvá­sár - amelynek főszereplője jövőre Magyarország lesz ­nemcsak erről beszélt, hanem a közös Európa mostani és majdani lehetőségeiről is. A könyv, a kézbe vehető, zseb­be süllyeszthető szellemi ob­jektum maradni fog, az elekt­ronika nem tudja helyettesí­teni, de óriási lehetőségeket ad a népszerűsítéséhez. CD­n, CD-ROM-on lehetett ta­nulmányozni, hogy Európa nagy egyetemeinek könyvtá­rai hogyan vannak összeköt­ve egymással, hogyan lehet az Interneten virtuális kirán­dulást tenni a híres múzeu­mokban, részt venni egy-egy professzor előadásain... Mi több, E-mailen elküldeni a kötelező dolgozatot az okta­tónak... A könyvvásár tanulsága: a multimédia hatalmas súllyal jelenik meg a könyvpiacon. Aki ebben nem vesz részt, az a könyveivel is kimarad az ezredfordulós versenyből. Magyarország esélyei jók le­hetnének, hiszen a mi szak­embereink a világelsők kö­zött vannak. Csak miért hiá­nyoznak egy ilyen ezredfor­dulós kavalkádról, amilyen a frankfurti könyvvásár? Zelei Miklós múlt i Hideg napok 5 okkal később számíthatunk végeredményre, mint a parlamenti választáskor, de egyébként sem az itt a dolog, hogy a jövőt latolgassuk, ellenkezőleg. Mégis, mielőtt az elmúlt héten történteket röviden áttekinte­nénk, egy általánosságban maradó jövendölés kocká­zatát vállaljuk: feltehető, hogy a polgárok tegnapi sza­vazatai mondanak valamit az új kormány első száz napjának fogadtatásáról is. Feltehető, hogy a józan gondolkodásúak és egyúttal a közbeszéd stílusára érzé­kenyek sajátságos válaszúton érezhették magukat a mostani szavazás alkalmával. Miért? A józan alapál­lásból mostanáig, a száz nap alapján annyi világos, hogy ez a kormány nem az a kormány, amelyiknek ne lennének fontosak a gazdaság egyensúlyát őrző alap­vető összefüggések. Magyarán: azok a kormánytagok, akiken ez elsősorban múlik, akkor is igyekeznek az egyensúlyt és a gazdasági növekedést fenntartani, ha ennek politikai ára van, vagyis egyes választási ígére­tek nem valósulhatnak meg. Mi több, az is világos, hogy a fenti sorrend marad, azaz első az egyensúly. A józan választó számára ez akkor is méltányolható, ha személy szerint pillanatnyilag és továbbra is a rövideb­bet húzza, azaz nem megy jól neki... A józanság továb­bá az egyenes beszéd becsületét diktálja. Orbán Viktort nem lehetett az elmúlt száz napban azon kapni, hogy igyekezett volna elhallgatni: itt egy határozott hatalo­mátvétel és -összpontosítás folyik, amely el fog tartani egészen februárig. Hogy aztán a koncentrált erő pon­tosan mire használódik, az nem dőlhetett el az első száz napban. De miért ne bízhatnánk? A beszédmódra érzékeny választó a szavazófülkében mindazonáltal azt a stílust is minősíthette, amelyet nem érez különböző­nek a megelőző kormányokétól. A tapasztalatok szerint a hatalmi gőg megnyilvánulásait rosszul tűri a polgári partnerség gyakorlatára a rendszerváltás óta hiába vá­ró voksoló. Meglátjuk, milyen mértékben izgatták a stí­luskérdések. jkjincs kétség afelől, hogy határozott kormányzásra 1V van szüksége egy országnak, amely különös érzé­kenységgel reagál a világgazdaság folyamataira. Még akkor is, ha - offenzív gazdaságdiplomácia eredmé­nyeként - a világ már nem feltörekvőnek titulálja a pi­acát. Vagyis kevéssé tartja azt kockázatosnak a tőke, akár a spekulatívnak nevezett, akár a „tisztességes­nek" tartott. Ha Járai Zsigmond pénzügyminiszter Magyarországot a stabilitás szigetének nevezi, mint az elmúlt héten tette, a General Electric pedig új ma­gyarországi befektetését híreli ugyanezen a héten, ak­kor sikeres gazdaságdiplomáciáról beszélhetünk. Ha ráadásul egész héten folyamatosan emelkedik a BUX­index, akkor hajlunk azt hinni, hogy előbb-utóbb visszarohan az a spekulatív tőke is, amelyik elrohant nemrég. Mert ilyen a természete. És hajlunk kevéssé törődni ama farkassal, „akit" a gazdasági guruk szer­te a világon egyre sűrűbben emlegetnek. Az 1929-es válsághoz kezdik mérni a most kibontakozót. Agyonvi­tatkozzák magukat az IMF és a Világbank szerepéről, a buborékról és a fundamentumról. (Arról a pénzügy­piaci járványról van szó, nagyon egyszerűsítve, ami­kor a részvények, kötvények hektikusan ingadozó ára - buborékok képződése és szétpukkanása valamint a gazdaság reális folyamatai között nem sok összefüg­gés látszik.) A világ meg csak megy, valamerre, a saját feje után. Hogyne kéne ilyenkor nagyon is észnél len­ni? Erősnek mutatkozni? Mondjuk - akár kétszáz fős adónyomozó gárda fölállítását betervezni abból a cél­ból, hogy a jól képzett nyomozó szakemberek fejen­ként havi 375 ezer fixért házon belül fedjék föl az adó­csalást, az áfa jogtalan visszaigénylését, az okirat-ha­misítást és a többit... Amúgy az adótörvények vitája, majd utána a költségvetésé ezen a héten kezdődik és nyilván rohamléptekkel halad, hiszen két hét parla­menti szünet volt, s az idő most már rettenetesen sür­get. A rendkívüli helyszínen és időben megtartott kor­mányülésről nem sok minden szivárgott ki, csak az, hogy háromkulcsos lesz az adótábla, két variáció van a gyermekkedvezmény igénybevételére, s a miniszter­elnök, a gazdasági és a pénzügyminiszter továbbra is keményen ellenáll: a tárcák többletigénye nem vezet­het költségvetési túlköltekezéshez. A szünetben mégis az ország házába kényszerítette a világpolitika a kép­viselőket, akik közül 260-an igent mondtak arra, hogy a NATO korlátozás nélkül használhassa a magyar légteret, ha esetleg mégis lecsapna Jugoszláviára. Ön, kedves bátyám/néném, úgy is, mint az utca embere és még inkább mint a határ közeli települések polgára, nos, mit szól ön a szerb hatalmi körök fenyegetésé­hez? Netán fél ön? És van hova bújnia? - kérdezte az elképesztő érzékenységű média a héten, úton-útfélen megállítva a kiszemelt „kisembert" és nyomatva feszt a hülyeséget. S zerencsére eredménytelenek maradtak a nem tuda­tos, csak a természetes agyi fogyatékosság követ­kezményeképpen sikerített pánikkeltési kísérletek, még itt, ennyire határ közelben is. És eleven a remény, hogy elmúlnak a hideg napok, a NATO továbbra is eredményes nyomásgyakorló marad. Azaz nem lesz szüksége a légicsapásra a szomszédunkban. Tehát a légterünkre sem.

Next

/
Thumbnails
Contents