Délmagyarország, 1998. október (88. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-12 / 239. szám

HÉTFŐ, 1998. OKT. 12. BELFÖLD 3 | röviden Faluház • Fülöpszállás (MTI) A vidék felemelkedése el­választhatatlanul összefügg a mezőgazdaság talpra állításá­val - hangsúlyozta Torgyán József a fülöpszállási falu­házavatón, vasárnap. A fü­löpszállási - több mint 700 négyzetméter alapterületű ­faluház 35 millió forintos költséggel készült el. A kö­zösségi házban tartják majd az óvodások és az iskolások testnevelési óráit, illetve dél­utánonként a falu lakóinak szabadidős és sportprogram­jait fogja szolgálni az új léte­sítmény. Kittenberger­szobor • Békés (MTI) Bronz mellszobrot állított Kittenberger Kálmánnak, a világhírű Afrika-kutató és ál­latgyűjtő vadásznak Békésen a neves természetbúvár nevét viselő vadásztársaság, vala­mint a helyi városszépító egyesület. A mellszobrot, melyet az 1848/49-es forra­dalom és szabadságharc 150. évfordulója tiszteletére állí­tották, Veress Gábor szob­rászművész alkotta. Uszodát avattak • Kazincbarcika (MTI) Az önkormányzat, a helyi közösségek teremtőerejének országos példája az a mód­szer, ahogyan Kazincbarcika felépítette uszodáját - jelen­tette ki Szili Katalin, az or­szággyűlés alelnöke, aki szombaton felavatta a város mintegy fél milliárd forintért megépült fedett uszodáját. A kazincbarcikai fedett uszoda 33 és egyharmad méteres, nyolc pályás feszített víz­tükrű, vlzforgatós medencé­jével, valamint 12-szer 14 méteres tanmedencéjével szolgálja a városlakók igé­nyeinek kielégítését, az úszá­soktatást és a versenysportot. Az uszoda négy oldalán mintegy ezer néző elhelyezé­sére lelátókat is kialakítottak. Raktártűz • Tornyospálca (MTI) Kétórás erőfeszítés után sikerült eloltani egy lángoló raktárépületet a Szabolcs­Szatmár-Bereg megyei Tor­nyospálcán szombat délelőtt. Személyi sérülés nem történt. Az anyagi kár az első becslé­sek szerint 100 millió forint. Az Elmer Kft. 50x100 méter alapterületű téglából épült raktárában polietilén granulá­tummal töltött zsákokat tárol­tak. Az egész épület lángolt, a teteje beszakadt, a lángok átteijedtek a raktár mellett tá­rolt 400-500 fa raklapra is. Iránytű • Bonyhád (MTI) „Az esélyegyenlőség érde­kében jó, közérthető és alkal­mazható jogszabályokat kell alkotnunk, gondoskodnunk kell betartatásukról és a vég­rehajtás ellenőrzéséről" ­mondta Dávid Ibolya igaz­ságügy-miniszter szombaton Bonyhádon. A miniszter az „Iránytű" cijnet viselő orszá­gos rendezvénysorozat főv­édnökeként tartott megnyitó­beszédet a Tolna megyei vá­rosban abból az alkalomból, hogy a Rádió Bonyhád kez­deményezésére útjára indul egy akció a fogyatékosok esélyegyenlőségének biztosí­tása érdekében. • Csurka: 1998 sorsfordító (lehet) A MIÉP és a nagytakarítás Csurka István hívei között: „A mi ellenségünk a sötétség és a butasági" (Fotó: Nagy László) A váltás, ez a Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) célja - hangsú­lyozta Csurka István szombati, szegedi nagy­gyűlésén. Az „októberi nagytakarítást" a Ke­reszténydemokrata Nép­párttal együtt végzi a MI­ÉP: Szegeden a két párt közös polgármester- és képviselőjelölteket indít az önkormányzati vá­lasztáson. A májusi országgyűlési képviselőválasztások első lé­pése után meg kell tenni a másodikat is: az önkormány­zati választásokon a polgári erőt kell hatalomra juttatni, el kell végezni az októberi nagytakarítást. Ezt ismételték a MIÉP-KDNP nagygyűlés szónokai szombaton, a szege­di Gábor Dénes középiskola nagytermében összegyűlt kö­rülbelül 4QD fős hallgatóság előtt. Tiszta közéletet! - ez a legfőbb célja a két párt sze­gedi polgármester jelöltjé­nek, dr. Kiss József Gézának. Fejezzük be a rendszervál­tást! - szólította föl hallgató­ságát a fizikus, biológus, ma­tematikus, a professzor, aki közgazdasági tanulmányokat is folytat, mert még jobban érteni akarja a valóságot, s arra vállalkozik, hogy ma­gyarként és keresztényként vezesse Szegedet. A közéleti szerepet egyfajta küldetés­ként értelmező halláskutató tudós a Szegeden felhalmo­zott szellemi tőkére helyezne nagy súlyt. A nagygyűlés résztvevőit arra kérte, segít­senek, hogy változzon Sze­ged helyzete. A MIÉP és a KDNP Szeged 25 egyéni vá­lasztókerületéből 23-ban in­dít közös képviselő jelöltet. A két párt színeiben induló jelöltek - köztük több tanár és ügyvéd, mérnök és orvos ­is bemutatkoztak a szegedi fórumon. Igazságtalan világban, fél­revezetett emberek között, valótlan rágalmakkal besá­rozva küzd a MIÉP a válto­zásért. A média által eddig sulykolt sötét képpel szem­ben a MIÉP valós arcát je­löltjei mutatják, mert mind­egyikük ért egy szakterület­hez, a saját lábán áll, nem va­lamiféle „karrier" miatt vál­lalja a közéleti munkát. E szempontokat ajánlotta hall­gatósága és az ország figyel­mébe Csurka István, a MIÉP elnöke szónoklata első részé­ben. Politikai üzenetként el­mondta: különös év 1998, mert a csoda egyik fele ta­vasszal megtörtént: a magya­rok bölcsessége a hatalomból eltávolította azokat, akik negyven évre rendezkedtek be annak tudatában, hogy ke­zükben volt a sajtó nagy ré­sze, a pénz kezelésének szin­te az egésze. Ez az „egype­téjű ikerpár", az MSZP­SZDSZ-hatalom mindenfelé tisztogatást végzett, politikai ellenfeleit úgy szorította ki a hatalomból, hogy például kettéfűrészelte az MDF-et és a KDNP-t. E hatalom termé­szetét a Postabank története mutatja meg: a párthatalmat áttették pénzügyi hatalommá. De az is, ahogyan lázítanak a 20 százalékos nyugdíjeme­léssel, ami valójában saját választási ígéretük volt, de parlamenti többségükkel tör­vénybe foglaltatták. Mindkét eset mutatja, hogy ha az MSZP és az SZDSZ hatal­mon van, az emberek ellen fordul. Ezt ismerte föl a ma­gyar nép, föltámadt egészsé­ges életösztöne, s lerázta ma­gáról az élősködőket. De még nincs minden el­rendezve - hangsúlyozta Csurka -, aki szerint az ön­kormányzatokat akatja meg­szerezni magának az MSZP­SZDSZ csoport, hogy „mint egy szívószálat a társadalom testébe illessze, s kiszívja maradék vérünket". Ha ezt sikerül megakadályozni, ak­kor 1998 a magyarság sors­fordító esztendeje lesz. Eh­hez a kampány-nagygyűlés hallgatósága, a keresztények és magyarok segítségét kérte Csurka István: menjenek el szavazni, voksoljanak a két párt jelöltjeire. Ú. I. • Orbán-interjú Nyugdíjtervek • Budapest (MTI) Az önkormányzati vá­lasztások nem szabnak új irányt az ország életé­nek, az a parlamenti vá­lasztások feladata; a polgárok most azokat a testületeket választhat­ják meg, amelyek köz­vetlenül befolyásolják mindennapjaikat mondta Orbán Viktor kormányfő a Magyar Rádiónak adott interjújá­ban, amely vasárnap hangzott el. A miniszterelnök még amerikai útja előtt nyilatko­zott a Vasárnapi Újság és a Szülőföldünk szerkesztősé­gének belpolitikai kérdé­sekről. Orbán Viktor nagyon fontosnak nevezte, hogy a polgárok érezzék annak je­lentőségét: ők választhatják meg azt a testületet, amely az életükhöz legközelebb eső döntéseket meghozza. A de­mokráciába vetett hit szem­pontjából van jelentősége an­nak, hogy elmennek-e az em­berek szavazni. A nyugdíjasok helyzetével kapcsolatban a miniszterel­nök az előző kormány fe­lelősségére utalt, mert a nyugdíjreformot rosszul ké­szítette elő, és rossz formá­ban erőltette át a parlamen­ten. Ennek következtében idén és a jövő évet tekintve 110 milliárd forintos hiány keletkezik a nyugdíjalapban. Ilyen körülmények között Orbán Viktor azt is nagy tel­jesítménynek tartja, hogy azt a mértékű nyugdíjemelést meg tudják adni, amit a kor­mány a parlamenti vitában bejelentett. „Ne felejtsük el, hogy 1994 és 1998 között a nyugdíjak a vásárlóerejükből elvesztettek 13 százalékot" ­mondta Orbán Viktor. Az új kormány a következő négy évben azt nemcsak vissza fogja adni, hanem ennél je­lentősebb mértékű emelést hajt végre. Orbán Viktor Ígé­rete szerint jövőre egyetlen olyan nyugdíjas sem lesz Magyarországon, akinek a nyugdíja a vásárlóerejéből veszítene. A nyugdíjasok életkörülményeire az is ked­vezően hat, hogy októbertől nem emelkedtek az energiaá­rak, és a jövő év elejétől vár­hatóan a gyógyszerárak sem növekednek olyan hatalmas mértékben, amely eddig jel­lemző volt - tette hozzá a kormányfő. Tudós elvárások • Budapest (MTI) Az elmúlt négy évben az egyetemek és főisko­lák költségvetési forrá­sai 30 százalékkal csökkentek és az egy hallgatóra jutó támoga­tás a felére apadt ­mondta Pokorni Zoltán oktatási miniszter, a Professzorok Batthyány Körének szombaton Bu­dapesten tartott köz­gyűlésén. Reményét fejezte ki, hogy a közvetlenül hallgatói támogatásra fordítandó összeg az idei 12 milliárd forintról jövőre 22 milliárd forintra nőhet. Pokorni a felsőoktatási intézmények integrációjá­nak jelentőségét hangsú­lyozva elmondta: jelenleg 134 elkülönült helyen folyik felsőoktatás Magyarorszá­gon. Terveik szerint január­tól az egységesülés nyomán 23 jogi intézmény - 12 főis­kola és 11 egyetem - műkö­dik majd. „Az egységes nagyobb intézmények várhatóan ru­galmasabban alkalmazkod­nak a munkaerő piaci igé­nyekhez és működésük né­hány év múlva a jelenlegi­nél költséghatékonyabbá válik" - mondta a miniszter. Pokorni szólt arról, hogy a tárca folytatni kívánja a hallgatói létszám növelését, emellett nagyobb hangsúlyt kíván helyezni a tudomá­nyos kutatómunka támoga­tására. A Professzorok Batth­yány Körének közgyűlése szombaton elfogadott állás­foglalásában hangsúlyozza: „elvárja a kormánytól", hogy a 2000. év felsőoktatá­si költségvetése az Oktatási Minisztériumban, új elvek alapján készüljön el. A nyilatkozatban figyel­meztetnek arra, hogy az egyetemeken összességében mintegy 3-5 milliárd forint hiány halmozódott fel az el­múlt években. A Kör örömmel üdvözöl­né a kormány olyan ösz­tönző intézkedéseit, ame­lyek a felsőoktatás saját for­rásteremtő tevékenységét, a felsőoktatás és a gazdaság együttműködését serkentené - írják. A szervezet mindemellett szorgalmazza, hogy készül­jön felmérés a felsőoktatási oklevéllel rendelkezők elhe­lyezkedési lehetőségeiről, a tárca ennek eredményei alapján alakítsa ki felsőok­tatási képzési stratégiáját. múlt 2H2H Másfajta város Tjat nap múlva ismét választunk. Ahogy fogy az Ll idő, úgy nő majd tovább a mártírsorsot felpana­szoló jelöltek száma, akik szinte bizonyosan elsők len­nének körzetükben, ha nem volna közvéleménykutatás (s egyáltalán közvélemény), meg sajtó, meg őszi szú­nyogok sem, mert azok eléggé a nyárelőre emlékeztet­nek. Az itt-ott megnyilatkozók szavaiból az kínos érzés is hatalmába kerítheti az olvasót, hogy van, akinek a vetélytársak léte is kifejezetten zavaró és szükségtelen. Hogy a Szeged-polgár pátosszal teli megnyerésétől milyen út vezetett a lefestett kampányolásig, min­dannyiunk számára tanulságos. Valamikor 1991-ből, az első szabad helyi választás utáni izgalom kihűlése utánról emlékszem datálódni azt a kérdést, hogy mi­ért húzódik el a képviselőségtől Szeged mértékadó ér­telmisége. Erre józan ésszel egy választ lehetett adni: látja ki indul még. Az első önkormányzati választást sokkal több várakozás és illúzió előzte meg, mint a kö­vetkezőt, s főleg mint a mostanit, a képviselői tisztség mégsem lett vonzó. Hogyan született meg például az a város szempont­jából szomorú hagyomány, hogy az egyetemhez közel álló értelmiség - a legnagyobb szellemi tőke, amelyet Szeged magáénak mondhat - távol tartja hozzáértését és mértéktartását az önkormányzati ügyektől? Hová lettek azok a személyiségek, akik a kampány vagy közgyűlési viták hevében is meg tudják őrizni tisztán látásukat, s az első kritika után nem ragadja el őket az alattomos politikai düh vagy a már említett mártírom­ság? Ez a gond 1991-ben is szembeötlő volt, pedig az akkori önkormányzati gárda valóságos akadémiának számított a most leköszönőhöz képest. És persze meg­érezte a választópolgár is, hogy az a kínálat, ame­lyet elébe tesznek, nem az igazi. Az anyagi kényszer­pálya soha nem volt újdonság senkinek, de a célok hi­teles megfogalmazását és a testület tragikomédiába illő jeleneteinek mellőzését elvárta volna a szegedi polgár. M ég nagyobb baj, hogy az önkormányzati munka színvonala olyan jelölteket inspirál leginkább, akik azzal indulnak neki a megmérettetésnek, hogy „Igy én is tudok képviselő lenni". Az amúgy öntuda­tos város önkormányzatiságának talán ez a legszomo­rúbb jellemzője, amelyet ha a most megválasztandó testület nem cáfol meg, még cinikusabbá teszi saját szavazóit. Ráadásul mindez lejáratja a képviseleti de­mokrácia elvét, pedig a Szeged nagyságú, emberi lép­tékű város kellene a legalkalmasabb legyen arra, hogy önkormányzatisága - legalább elvben - mintaszerűen működjék. A szavazónak persze nincs könnyű dolga, hiszen egyéni példák alapján nem tud tájékozódni, pártrokonszenve vezeti, ami viszont a párttokra tesz nagyobb felelősséget a jelöltek kiválasztásakor. A várakozásokkal ellentétben az egyetemen belülről érkező második polgármester inkább polarizáló politi­kusi alkatnak bizonyult, mint integrálónak, meglehet ebben nem saját habitusa, hanem inkább az őt indító párt elvárása volt a hibás. Az „ugyanaz a párt a kor­mányon és a város élén" elképzelés a szocialistáknak egyszerűen nem sikerült. A pátosz 1994-ben már hamisan csengett, ekkor már nehezebb lett volna megváltoztatni a közvéle­ményben kialakult önkormányzat-képet. Miután pedig rendre az önkormányzati testület kényszerült kiinni a Horn-kormány által megtöltött keserű poharat, nem­hogy csupán a mértékadó elméket riasztotta tovább magától, hanem el is bizonytalanodott, végül meg ért­hetően elfáradt. Aki látta az utolsó közgyűlési ülése­ket, megerősítheti, hogy ennek a testületnek sok volt, ami négy év alatt történt vele, akár igazságosan, akár igazságtalanul kapták. Ha az eddig folytatott önkormányzati gondolkodás nem hullajtja el a férgesét, a szegediek soha nem fog­ják igazán értékelni a torony alatti munkát, legyen benne bármennyi erőfeszítés. Lehet ezt továbbra is a sajtóra meg a külső körülményekre fogni, a lényeg nem változik. Az új testület kénytelen lesz szemlélet­változást, jobb színvonalú munkát, polgárközelibb, példamutató gondolkodást hozni, és főleg birtokában kell majd legyen egy olyan integráló erőnek, amely Szeged összes - szellemi és anyagi - erőforrását össze tudja gyűjeni egy okosan kigondolt várospolitika mö­gé­Ha nem így történik, később leszünk szegényeb­bek egy európai régióba beilleszthető, másfajta város­sal. A mostani helyhatósági választásnak a város szem­pontjából ez a legnagyobb tétje: sikerül-e olyan testületet választani, amely a direkt pártpolitikát a hát­térben tartva (a pártbéli kijárás és a nagykoalíció nem vált be) annyira elfogadott és erős lesz, hogy ki tudja aknázni a város meglévő és megálmodott lehetőségeit. Olyan tét ez, amelyért jövő vasárnap érdemes elmenni szavazni ^^jíauJ^

Next

/
Thumbnails
Contents