Délmagyarország, 1998. szeptember (88. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-01 / 204. szám

8 A HELYZET KEDD, 1998. SZEPT. 1. • „Magyar zászlót tettünk nagyanyám feje alá" Egy turista Prágából II! r. Ww i. • » ' > • "TB » # Eva asszony a Virág cukrászda teraszán.(Fotó: Mohos Angéla) Erdélyi vendégek • Munkatársunktól A '90-es évek elején Er­délyben, Gyimesfelsőlokon Berszán Lajos, a helybéli plébános elhatározta, hogy létrehoz egy iskolát a szé­kely és csángó gyerekek ré­szére. A bentlakás lehetősé­gének megteremtésével biz­tosította a lehetőséget a sze­rény anyagi viszonyok kö­zött élő családok részére is, hogy gyermekeik nyugodt körülmények között járjanak iskolába. Az évek során az adományokból félig felépült egy kollégium, ami egyben gimnázium is. Az épület színházként is működik, és istentiszteletet és kisebb ün­nepségeket is tartanak benne. A Proko Travel szegedi uta­zási iroda munkatársai - mi­után munkájuk során sze­mélyes kapcsolatba kerültek a gyimesfelsőlokiakkal - el­határozták, hogy meghívnak üdülni negyven gyermeket egy hétre teljes ellátással Magyarországra. Több ma­gánember, társadalmi és po­litikai párt segített abban, hogy a negyven gyermek ­többen még sohasem hagy­ták el szülőföldjüket - au­gusztus 3l-e és szeptember l-t között kicsit megismer­hesse Magyarországot. A gyerekek ellátogatnak majd a Szegedi Vadasparkba és a Máltai Szeretetszolgálathoz, hajókiránduláson és sziksós­tói bográcsos vacsorán vesz­nek részt, valamint táncol­hatnak a Sing-Singben. Meg­tekintik Ójxisztaszert és La­kitelket, Budapesten a Hősök terét, a Vidám Parkot, a Mar­gitszigetet, a Budai Várat és a Parlamentet. • A katonaság fontosabb, mint a család Nyugdíjazott parancsnok • OrvosVédelem Megújult szaklap • Munkatársunktól Megújult szellemben jelent meg az orvosok és gyógyszerészek igazság­ügyi szaklapja, az Or­vosVédelem. A folyóirat szerkesztőbizottsága szegedi: a SZOTE pro­fesszorai képviselik az egyes szakterületeket. Az igazságügyi szaklap a híd szerepét szeretné betölteni orvos, beteg és biztositó között. Az egészségügyi törvény­kezés, valamint a szakterület etikai megítélésének gyakor­latában és elméletében segít eligazodni az OrvosVédelem című folyóirat, amelynek al­címe fgy hangzik: igazság­ügyi szaklap orvosoknak, gyógyszerészeknek. A folyóirat - amelynek jo­gelődje a Medical Protection Hungary - ötödik éve jelenik meg, s története a közelmúlt­ban jelentős fordulóponthoz érkezett. Az 1998/2. számot már az új, szegedi szerkesz­tőbizottság jegyzi. A bekö­szöntőben dr. Ábrahám Lász­ló, a szerkesztőbizottság el­nöke ezt (rja: „...foglalkoz­nunk kell egészségügy-politi­kával és a hozzá kapcsolódó törvénykezéssel, az ápolási törvénnyel és az etikával; a törvény és etika kapcsolatá­val áz orvostudomány külön­böző ágaiban, a betegek jo­gaival..." Dr. Ábrahám Lászlót - aki hét éven át volt a SZOTE jogtanácsosa - a lap kiadója kérte föl a feladatra. A szer­kesztőbizottság elnöke sze­rint Szeged az orvostudo­mány szempontjából kiemel­kedő helyet foglal el az or­szágban, rangos tudományos műhely, szakemberei Euró­pa-hfrű elismertségnek ör­vendenek. A lap egyik vállalt felada­ta az orvosok, betegek és biz­tosítóintézetek közötti híd szerepének betöltése. A kö­zeljövőben az orvosperek számának növekedése várha­tó, pedig - dr. Ábrahám László véleménye szerint - a vád sok esetben megalapo­zatlan, s a perek jó része el­kerülhető lenne. Az Orvos­Védelem legújabb, „szegedi" számának több írása az „or­vosi műhibákkal" foglalko­zik; egy másik cikk az új egészségügyi törvény legfon­tosabb elemeit ismerteti. Erésödött a forint • Budapest (MTI) Erősödött a forint a bank­közi devizapiacon annak ha­tására, hogy a kormány a hét végén bejelentette a forint le­értékelési ütemének csökken­tését október l-jétől - nyilat­kozta Kis Márton, az OTP ar­bitrázs-főosztályának vezető­je hétfőn. A bankközi deviza-* piacon 223.50-224,00 forin­ton jegyezték hétfőn délelőtt 10 óra körül az amerikai dol­lárt, ez 1,50-2,00 forinttal alacsonyabb annál a szintnél, ahol a jegybanknak be kelle­ne avatkoznia a forint védel­mében. Pénteken a dollár ár­folyama 50 fillérrel közeittet­te meg a felső intervenciós pontot. - A piac pozitívan értékel­te a forint leértékelési ütemé­nek 0,1 százalékos csökken­tését. Ezen kívül bizonyára kedvezően hatott a bankközi piacon a jegybanknak a forint védelmében végrehajtott pén­teki intervenciója is - véleke­dett Kis Márton. A Szegedre látogató sok külföldi turista közül egyik ismerősöm hívta fel a figyelmem a 78 éves Éva Hropova asszonyra. A Prágában élő idős hölggyel nemrégiben a Virág cukrászda teraszán beszélgettünk. - Magyarnak vallom ma­gam, bár már ötvenkét éve Prágában élek - mondja indí­tásképpen a legkisebb akcen­tus nélkül Éva asszony. ­Édesanyám német származású volt, németül végezte az isko­láit is. Nagyanyám nem is tu­dott magyarul, mégis olyan erősen magyar érzésű volt, hogy azt kérte, halála után egy magyar zászlót tegyünk a ko­porsóba a feje alá. 1920. de­cember 20-án, néhány hónap­pal a trianoni békeszerződés után a Felvidéken, Rozsnyón születtem, ami akkor már Csehszlovákia része volt. Apám kereskedőként saját üz­letet vezetett. • Hatvan évvel ezelőtt, 1938-ban az első bécsi döntés után Rozsnyó egy időre visszatért Magyaror­szághoz, Hogyan emlék­szik azokra az időkre? - Én akkoriban tizennyolc éves voltam, és nem nagyon foglalkoztam a politikával. Akkoriban egészen más világ volt, nem láthattuk televízión keresztül, hogy mi történik a világban. Csak annak örül­tünk, hogy egyik napról a má­sikra magyar állampolgárok lettünk. Arra viszont a gyerek­koromból nagyon jól emlék­szem, hogy amíg szlovák ura­lom alatt éltünk, rendszeresen hallgattuk a Magyar Rádió va­sárnapi istentiszteletét, ami után mindig eljátszották a Himnuszt is. Arra az időre be kellett csuknunk az összes aj­tót, ablakot. • A háborús évekről mi­lyen emlékei vannak? - Volt egy zsidó barátnőm, Engel Editnek hfvták. A há­ború alatt a családjával Rozs­nyóról Budapestre költözött, ahol hamarosan sárga csilla­got kellett hordania. Amikor egyre veszélyesebbé vált a helyzete, akkor átadtam neki az irataimat, s azokkal Sza­badkára utazott. Ott udvarolni kezdett neki egy orvos, aki nagy antiszemita volt. Elég mulatságos helyzet alakult ki. Szerencsére Edit megúszta a vészkorszakot, és épségben visszatért Budapestre. A há­ború után bennünket is felír­tak Rozsnyón a kitelepítendők listájára, mint általában azo­kat a magyarokat, akiknek há­zuk volt a városban. A szlo­vák hatalom igyekezett a fal­vakból a szlovák nemzetisé­gűeket betelepíteni, s kellett nekik a hely. Apám egyik ba­rátja azt tanácsolta, hogy én meg az öcsém tűnjünk el ott­honról. Öcsém Prágába uta­zott, s hamarosan én is követ­tem. Ő később Angliába ment, én pedig maradtam. Prágában mentem férjhez, a féljem cseh volt. Két gyerme­künk született, mindketten jól megtanultak magyarul is, mert a nyarakat a nagyszülők­nél töltöttük, ahol mindig csak magyarul beszéltünk. A lányom húszéves korában ki­ment Amerikába, ma is ott él a családjával. A fiam 1979­ben a barátaival Angliába uta­zott, s noha nem tervezték úgy, végül mégis maradtak. A Kereskedelmi Bankban dol­goztam akkoriban, ahol bi­zony nem nézték jó szemmel, hogy a gyerekeim kint élnek... • Hogy érezte magát ma­gyarként Prágában, ami­kor harminc évvel ezelőtt, megszállták Csehszlováki­át a „testvéri szocialista országok" csapatai? - Nagyon szégyelltem ma­gam és nagyot csalódtam, hogy a magyarok is bevonul­tak Csehszlovákiába. Szegény katonák persze nem csináltak semmi mást, csak a parancsot teljesítették. Prágában minden ismerősöm, kollégám tudtá rólam, hogy magyar vagyok, de nem éreztették velem a ma­gyarok iránti ellenszenvüket. Az emberek akkoriban na­gyon kétségbe voltak esve. Összetartottak, s engem is csehként fogadtak el. • Hogyan élte meg a rendszerváltást? - Felemelő érzés volt! Előtte jártam az utcai politikai összejövetelekre. Szerencsére simán és gyorsan ment végbe a hatalomváltás. Nem is tu­dom elmondani, hogy milyen boldogság volt. amikor meg­bukott a kommunista rezsim. Szlovákia és Csehország szét­válása viszont sokunknak nagy csalódást okozott. A hú­gom és sok más rokonom Szlovákiában él, és hihetetlen, hogy egyszerre milyen messzire kerültünk egymástól. • Milyen ma az élet Prágában? - A nyugdíjasoknak általá­ban rosszul megy, de sokan vannak, akik hihetetlenül meggazdagodtak. Úgy látom, most sok embernek nehéz lesz az élete. Borzasztóan felmen­tek az árak, minden egyre töb­be kerül. Az emberek pedig csak hajtanak a pénz után, semmi más nem érdekli őket. • Maradtak magyar kap­csolatai? - Prágai barátnőm szintén magyar, vele szoktam magya­rul beszélgetni. Gyakran foga­dok a lakásomban magyar vendégeket, jókat beszélgetek velük. Szegediek is gyakran megfordulnak nálam. • Hogy tetszik Szeged? - Még sohasem jártam itt, gyönyörűnek találom a várost. Voltam Ópusztaszeren is, cso­dálatos a Feszty-körkép, akár órákig is néztem volna. Hellősi Zsolt Nyugállományba vo­nult ax újszentiváni Légté­rellenőrző Század pa­rancsnoka, Czékmány Ist­ván alezredes. Harminc­hét év szolgálat után fe­jezte be a katonai pálya­futását. A családnál fon­tosabbak voltak számára a „fiai", ha hosszabb tá­vollét után visszajött Új­szentivánra, előbb a lak­tanyát kereste fel, aztán a családját. • Czékmány úr, mikor és hol kezjdte a katonaságot? - Az érettségi után egy évig órásinas voltam, majd bevonultam. Eredetileg ma­tematika-fizika tanár akar­tam lenni, ezért a „szakmám­hoz" közel álló helyre osz­tottak be, sorkatonaként fgy lettem lokátoros. Majd Bu­dapesten elvégeztem a négy éves egyesített tiszti iskolát, amit most Bólyai János Ka­tonatiszti Fóiskolának hív­nak. Először Szolnokra ke­rültem mint törzsfőnök. Új parancsnokot kerestek 1977­ben az újszentiváni laktanyá­ba és az elöljáróim tudták, hogy a környékről, Hódme­zővásárhelyről származom, ezért ide helyeztek. A későb­biekben, pontosabban 1982­ben a családommal a község­be költöztem, s azóta is itt lakunk. • Milyen feladatokat lát­nak el az újszentiváni lak­tanyában a katonák? - Gyakorlatilag békében is ugyanazt csinálják, mint há­ború esetén - figyelik a légte­ret. Mi csak ellenőrizzük az országba repülő gépeket, de az „eredményeket" a központ­ba, Veszprémbe továbbítjuk. • A hosszú szolgálat alatt volt-e egy-két érdekesebb bevetése? - Fiatal tisztként teljesítet­tem szolgálatot Szolnokon 1968-ban. A prágai esemé­nyek miatt két hétig nem hagyhattuk el a laktanyát, ál­landóan a műszereket „bá­multuk". Tíz évvel később az egykori Szovjetunióba men­tünk a századdal. Egy sivatag­ban tartottak a Vaisói Szerző­dés tagállamai hadgyakorla­tot. A repülők élesben lőttek különféle célpontokat, ame­lyeknek a helyét mi mértük be. Ezt a gyakorlóterepet a volt szocialista blokk katonái ingyen használhatták, de szin­te bárki igénybe vehette pén­zért. A legutolsó bevetésem 1991-ben volt, a jugoszláv válság miatt a laktanyából 95 főt kitelepítettek az ásotthalmi erdőbe, hogy figyeljék a ha­tárt. 0 Nyugdíjazásával talán több idő jut a családjára is? - Hát igen, az elmúlt húsz évben a családom csak a kato­naság után jöhetett szóba. Ha megérkeztem Újszentivánra, elsőként a „fiaimat" kerestem fel, s csak ezután mentem ha­za. Remélem, hogy most már a családommal is többet tu­dok foglalkozni! Czékmány István átadta az utódjának a parancsnoki szé­ket. Az alezredes könnyes szemmel vett búcsút az új­szentiváni laktanyától, a kato­náktól. Végérvényesen befeje­ződött a 37 éves szolgálat. K. T. Ha biztonságos befektetést szeretne... ...nem mindegy, hogy kivel áll szemben. A HYPO-West devizabetét-számla kiemelkedően magas kamatozású, és egyéni igényei szerint 1, 2 vagy 3 évre is leköthető. Aktuális Limáink: finkjainklian, n Najii Gazdaság i's a Világgazdaság hasábjain. HYPO-West devizabetét - a biztonság jegyében. HYPO-line: 06 (62) 422-640 Embert bankjáról. Czékmány István alezredes az újszentiváni laktanya udvarán. (Fotó: Schmidt Andrea)

Next

/
Thumbnails
Contents