Délmagyarország, 1998. szeptember (88. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-22 / 222. szám

Három a magyar igazság • Huhn Péter: ötven éve a katedrán U „Az ismétléssel az előadó is tanul" ,Különös élménye volt a gimnáziumi időszaknak a vonattal való bejárás." (Fotó: Miskolczi Róbert) Jjégi magyar közmondás szerint három a magyar IY igazság és egy a ráadás. Az alábbiakban az eddig három pályázati fordulót megélt, sokat vitatott Széche­nyi professzori ösztöndíjhoz (SZPÖ) fűzök néhány megjegyzést. A pályázat meghirdetett célja az volt, „hogy az ösz­töndíjban részesülők alkotóerejüket a felsőoktatásban végzett kiváló oktatói, kutatói teljesítményük fenntartá­sára és fokozására fordíthassák, ezzel is hozzájárulva a magyar felsőoktatás megújulásához" Ennek megfele­lően évente az összes tudományterületről 500fő (össze­sen a 3 év alatt 1500 fő) részesült ösztöndíjban. Ha a felsőoktatás bizonyítottan legkiválóbb oktatóit és kuta­tóit akarta volna elismerni az MKM, egy négy évre szó­ló, ideiglenes fizetéskiegészítést (a megelőző év mini­málbérének nyolcszorosa: 1997-ben havi bruttó 136 ezer Ft) aligha tekinthetünk megfelelő formának. Emellett az SZPÖ-ben részesülő pályázó felsőoktatási intézményében vagy kutatóintézményében teljes fizetés­ben is részesül A felsőoktatási bérviszonyok mellett az egyetemi tanár (professzor) tényleges fizetésével nagy­jából egyenértékű SZPÖ (a levonások után kb. nettó 70-80 ezer) pótlékként komoly bérfeszültséget okoz, de tartós és kielégítő megoldást még azok számára sem kí­nál okik ebben részesülnek. További probléma, hogy a pályázati feltételek alapján olyan kutatók is elnyerhet­ték az SZPÖ-t, akik vagy még egyáltalán nem vagy pe­dig egészen minimális oktatói tevékenységet fejtettek ki, így e téren való kiválóságukat aligha bizonyíthatták kellőképpen. Az első két pályázati kiírásban a pályázók életkorát 55 évben maximálták, amelyet csak erőteljes tiltakozás hatására töröltek el a harmadik pályázati for­dulóra. A felsőoktatási intézmények „túlkoros" egyete­mi tanárait és docenseit érintő diszkriminatív kikötés azért is furcsállható, mert ezáltal egy professzorinak nevezett ösztöndíjból éppen a professzorok jelentős ré­szét sikerült, legalábbis az első két pályázati fordulóban kizárni A belső tartalmi ellentmondások mellett az SZPÖ el­bírálásifolyamatában is több probléma mutatkozott és mutatkozik. Egyedül a titkosság elvét sikerült megvaló­sítani az elbírálásban, a pályázók nem kaptak -más pá­lyázatoktól eltérően- pontokban és szövegesen is kifeje­zett értékelést pályázatukról Az első két pályázati for­dulóban mindössze arról értesítették őket, hogy elnyer­ték-e vagy sem az ösztöndíjat, illetőleg milyen helyezést értek el szaktudományi kategóriájukban, a harmadik fordulóban pedig csak az előbbiről értesültek. Ilyen kö­rülmények között felmerülhet a gyanú, hogy szubjektív tényezők is közre játszhattak a mérlegelésben. Gyanít­ható, hogy egyes tudományágakon belül lehettek prefe­rált, illetve mellőzött területek. Például a JATE Törté­neti Intézetén belül az egyetemes történetet oktató, tu­dományos minősítéssel rendelkező kollégák egy kivétel­lel a három év valamelyike során elnyerték az ösztöndí­jat, míg az ugyanilyen számban pályázó magyar törté­netet oktatók közül csak egy részesült ebben a harma­dik évben. Azt, hogy itt nem az aránytalanságot magya­rázó teljesítménykülönbségről van szó az előbbiek javá­ra, jelezhetik a középkori magyar történelem kutatásá­nak színvonalát jelző könyvek, tanulmányok, a közép­kori PhD-iskola stb. E feltehetően „csepp a tengerben" példa önmagában is jelképezheti az ösztöndíj odaítélé­sének esetlegességét. Orvosi szakkifejezéssel élve azt mondhatjuk, hogy a beteg felsőoktatás gyógyítása helyett olyan tüneti keze­lésre került sor az SZPÖ alkalmazásával, amely annak állapotán csak rontott. Az előző felsőoktatási kormány­zatnak sikerült tovább ingerelnie az alulfizetett egyete­mi oktatókat, egymás ellen fordítani csoportokat, sze­mélyeket. Az új kultuszminisztériumi vezetésnek át kel­lene gondolnia, tovább javttgatja-e ezt a rosszal műkö­dő, jogos indulatokat is kiváltó ösztöndíjat (például a kuratórium és a zsűrik átrendezésével) vagy inkább - a felsőoktatást stratégiai ágazatnak tekintve - érdemi rendezést próbál meg végrehajtani, ami a valóságos tu­dományos teljesítményt és a tényleges oktatómunkát mindenkinél egyformán figyelembe veszi. Dr. Tóth Sándor László Bölcsészfelkészítés Életút Huhn Péter Újszentivánon született 1919-ben. Sze­geden a piarista gimnáziumban érettségizett, és 1942­ben a szegedi egyetemen szerzett középiskolai tanári diplomát. Ezt követően hét évig - a kétéves katonaidőt leszámítva — a Klauzál Gábor Gimnáziumban tanított. 1949 óta az egyetem szervetlen és analitikai kémiai tan­széké oktat és kutat. 1973 és 1983 között a tanszék veze­tője volt. A kémiai tudomány kandidátusa fokozatot 1956-ban, a tudomány doktora fokozatot 1966-ban sze­rezte meg. 1953-ban lett egyetemi docens, 1967-től egyetemi tanár. 1984-ben nyugdíjba vonul, 1985-ben József Attila Emlékplakettel ismerik el munkáját. Ké­sőbb megkapja az emeritus professor címet. Kutatásai­nak eredményeképpen mintegy félszáz publikációja je­lent meg nemzetközi folyóiratokban. Tagja a Magyar Kémikusok Egyesületének, továbbá két akadémiai bi­zottságnak: a gáz- és fotokinetikai bizottságnak és az égéstudományi intézetnek. Ma is oktat az egyetemen matematikát vegyész hallgatóknak heti két-három órá­ban. Szabadidejében sakkjátszmákat tanulmányoz, vagy klasszikus zenét hallgat, szereti Bach, Handel, Monteverdi és Vivaldi műveit. t Munkatársunktól A Tehetségért Mozgalom (TM) szervezésében szep­tember 26-án előkészítő tan­folyam indul a JATE Böl­csészettudományi Karán. A bölcsész TM hagyományos felkészítő kurzusokat indít magyar nyelv és irodalom­bői, történelemből, angolból, németből, érdeklődés esetén pedig olaszból, latinból, francia nyelvből, spanyolból és filozófiából is vátják a je­lentkezőket. A konzultációk szombati napokon lesznek hat alka­lommal. A foglalkozásokat bölcsészkari oktatók és hall­gatók tartják. A felkészítés minden olyan felsőoktatási intézményre is vonatkozik, ahol a felvételi tárgyak meg­egyeznek a fentiekkel. A tanfolyam díja nyolcezer fo­rint. A konzultációk kezdete 10 óra, helye pedig a JATE BTK Auditórium Maximu­ma (Egyetem u. 2.). Érdek­lődni a 62/454-128-as telefo­non lehet. A most induló tanév­ben Huhn Péter pro­fesszor ötvenedik alka­lommal kezdi meg a matematika oktatását vegyész szakos hallga­tóknak a József Attila Tudományegyetem Ter­mészettudományi Ka­rán. Ennek alkalmából munkáját Honoris Causa doktori címmel ismerték el. A kitüntetést az egye­tem tanévnyitó ünnepsé­gén vette át. - Apám Újszentivánon volt tanító, anyám az Orszá­gos Központi Hitelszövetke­zet újszentiváni fiókjának könyvelőjeként dolgozott ­mutatja be szüleit Huhn Pé­ter professzor. • Milyen volt a gyer­mekkora? - Akkor mindig a nagyok szabadsága járt az eszem­ben, irigylésre méltónak lát­tam és áhítoztam ezt a sza­badságot, szerettem volna már felnőtt korban járni. Csak mikor eljutottam ide, jöttem rá, hogy nem olyan felhőtlen ez a szabadság, mint hittem, s hogy a felnőtt élet kötelességei és az ezek­ben szükségszerű felelősség­tudat még nagyobb kötöttsé­geket jelent. • Iskolaéveiről milyen emlékei maradtak? - Elemi iskolába Újszen­tivánon jártam, ennek során az egyik évben az apám is tanított. Ő volt hozzám a legszigorúbb. Különösen kí­nos volt, amikor azzal kül­dött haza, hogy magam je­lentsem be anyámnak, hogy miért és milyen büntetést kaptam. • Nem mindig volt szor­galmas diák? - Nem mindig és nem mindenben. Az elemi iskolá­ban azért jó tanuló voltam. Ekkor még nem volt ked­venc tantárgyam. A gimná­ziumban jutottam el odáig, hogy fokozottabban kezdtem érdeklődni a matematika és a fizika iránt. Ez a szegedi Piarista Gimnáziumban tör­tént, ebbe irányítottak szüle­im a négy elemi iskolai év után. Ha bénító nem is, de megszeppentő és mellbevá­gó volt, hogy szinte kizáró­lag paptanárok tanítottak, valamint az első évvel kez­dődő latintanulás és a ke­mény szigorúság. Aligha­nem ez az iskola volt Szeged legszigorúbb gimnáziuma. A másik oldalon viszont külö­nös emlékként maradt meg nemcsak bennem, hanem di­áktársaimban is a céltudatos irányítás, a gyermeki és ifjúi lélek ismerete és megértése, úgyhogy az évek múltával egyre inkább csak tartottunk, de nem féltünk tanárainktól. Különös élménye volt ennek az időszaknak a vonattal va­ló bejárás. Egyikünk sem érezte tehernek, s még fel­nőtt korban is humorosnak találtuk, hogy ezért a kényel­metlenségért egyesek rész­vétet éreztek irántunk. • Hogyan határozta el, hogy egyetemre megy? - Gimnáziumi tanulmá­nyaim felsőéves szakaszá­ban már éreztem a határozott vonzóerőt, amely a matema­tika, fizika és kémia felé te­relt. Ilyen irányú tanulmá­nyok folytatásának szándé­kával adtam be felvételi ké­relmet az egyetemre. Mate­matika-fizika szakos tanári és vegyészi tanulmányokat végeztem. Harmadéves ko­romig folytattam a kétirányú tanulást. Ekkor, részint mert az egyetemi tanórák mellett a szegedi Eötvös Loránd Kollégium tagjaként további szakmai órákat is látogat­tam, részint mert anyagi okok miatt magántanításra is rákényszerültem, a vegyészi tanulmányokat átmenetileg megszakítottam, és csak a matematika-fizika szakos ta­nári oklevelet szereztem meg. A vegyészi tanulmá­nyokat a háború után fejez­tem be. Tanári oklevelem­mel jutottam álláshoz a sze­gedi Klauzál Gábor Gimná­ziumban, a mai Radnóti Miklós Gimnázium elődjé­ben. Itt tanítottam - az 1943 és 1945 közötti katonai szol­gálat mellett - 1949 októbe­réig. Az 1946. évben irat­koztam be újra az egyetem­re, doktorandusznak jelent­keztem a Szerves Kémiai In­tézetbe, és 1950-ben tett doktori szigorlattal befejez­tem a vegyészi tanulmányo­kat. Az egyetemen időköz­ben megkezdődött fejlesztés adott lehetőséget az egyete­mi oktató és kutató munkába való bekapcsolódásra. Ezt a szervetlen és analitikai kémi­ai intézethez való pályázás­sal sikerült megvalósítanom. Itt a kémiai reakciókinetikai vizsgálatokban folytattam tu­dományos munkát, az okta­tásban a vegyészek és kémia­fizika szakos hallgatók ré­szére matematikai előadások tartása lett a feladatom. A matematika mellett tartottam kémiai és számítógépés programozás témakörbe eső speciális kollégiumokat is. • Most kezdi el az okta­tásban eltöltött ötvenedik évet. Hogyan tud valaki egy helyen ilyen hosszú ideig egy tárgyat oktatni? - Ha az ember egy zene­kari remekművet sokszor vé­gighallgat - még ha ugyan­azon karmester és ugyanazon zenekar előadásában is -, mindig felismer benne vala­mi újat, egyre jobban megér­ti a zeneszerző témáit, azok­nak egymáshoz való kapcso­latát, egymásra épülését. Va­lami ilyen élménye van az embernek a matematika ok­tatásában is. Minden ismét­léssel az előadó is tanul vala­mi újat, többet és többet is­mer fel a belső csatolások­ból, és egyre inkább tud izo­lált ismeretekből álló memo­riter-tudás helyett olyan rendszert tanítani, amelyben minden mindennel össze­függ. Persze, a kémián belül is így kell a kémikusnak ke­resnie és egyre jobban meg is találni a dolgok egymásra vonatkoztathatóságát. A szemléletmódnak ez a fej­lesztése - matematikában is, kémiában is, önmagunkban és a tanítványokban - mindig hoz új élményeket. Megun­hatatlan. D A kémiai kutatásokban milyen eredményeket ért el? - A kémiai gázreakciók kinetikájának és mechaniz­musának tanulmányozásában szerves vegyületek termikus bomlásával, az ezekben meg­valósuló stacionaritás okai­val, az idegen anyagok és termékek okozta inhibició kérdéseivel foglalkoztam. Ezek eredményeiből mintegy ötven dolgozatot közöltem. 1975-ben az alföldi vizek metántartalmából adódó veszélyeztetettség és a víz­gazdálkodási gondok megol­dásában a terület ivóvízkész­letének elemzésére is ráirá­nyítottam a tanszéki munkát. Ezekből Szeged és a környe­ző megyék területére vonat­kozó hidrogeológiai felmérés nőtt ki, amelyet a Magyar Állami Földtani Intézet sze­gedi részlegével közösen vé­geztünk Ezekből a metánve­szélyeztetettség mértékét és az elhárítási technológia igé­nyeit lehetett leszűrni. A gáz­reakció-kinetikai vizsgála­tokból készült a kandidátusi és a doktori fokozat elnyeré­séért benyújtott disszertáci­óm, valamint öt munkatár­sam kandidátusi disszertáció­ja. A metánveszélyességre vonatkozó eredmények a Földtani Intézet munkatársai­nak kandidátusi értekezésébe épültek be. N*g«<M« Szabolcs A tanárképzés jubileumai • Munkatársunktól Szeptember 24-én és 25­én a hazai és a szegedi tanár­képzés elindulásának 125., il­letve 70. évfordulóját ünnep­lik a Juhász Gyula Tanárkép­ző Főiskolán. A jubileum al­kalmából tudományos ülést, irodalmi és zenei estet, vala­mint különböző kiállításokat rendeznek. Az ünnepi programot szeptember 24-én, csütörtö­kön 10 órakor Kiss Ádám he­lyettes államtitkár nyitja meg a főiskola dísztermében. Az intézmény főigazgatójának beszéde után Békési Imre tanszékvezető egyetemi tanár mutatja be a JGYTF alma­nachját. Csütörtökön 14 óra­kor nyíhk a könyvtártörténe­ti, valamint a Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó könyvki­állítása. Este 6 órától a főis­kola hallgatói adnak zenés irodalmi estet a JATE Dugo­nics téri épületének aulájá­ban. Pénteken 10 órától a ha­zai, illetve a szegedi tanár­képzés történetéről tartanak előadásokat a díszteremben főiskolai és egyetemi okta­tók. Délelőtt Varga István tanszékvezető főiskolai tanár a szegedi tanárképző főisko­la, míg Ladányi Andor ny. egyetemi tanár a hazai tanár­képzés történetét elemzi 1947-tól napjainkig. Délután 2 órától Bereczki Sándor ny. főiskolai docens A polgári is­kolai tanárképzés történeté­nek főbb állomásai (1918­1947, Pukánszky Béla egye­temi docens pedig A középis­kolai tanárképzés alakulása a két világháború között (külö­nös tekintettel a szegedi mo­dellre) címmel tart előadást. A tudományos ülésnapot, il­letve az évfordulós megemlé­kezést kerekasztal-beszélge­tés záija. Tanszékvezetői megbízások • DM-információ A Juhász Gyula Tanárkép­ző Főiskolán 1998. július el­sejétől kezdődően a követke­ző személyek kaptak három évre szóló tanszékvezetői megbízást. Budai Julianna főiskolai tanár (orosz tan­szék), Petrusán György főis­kolai tanár (román tanszék), Szénási Ferenc főiskolai ta­nár (olasz tanszék), Rigó Já­zon főiskolai tanár (közmű­velődési tanszék), Maruzsné Sebó Katalin főiskolai do­cens (szlovák tanszék), Gyet­vai György főiskolai tanár (testnevelés tanszék), Varga István főiskolai tanár (neve­léstudományi tanszék), Budai Dénes főiskolai tanár (bioló­gia tanszék) és Nánai László főiskolai tanár (fizika tan­szék). A SZAB hírei • DM-információ A Szegedi Akadémiai Bi­zottság nyelvtudományi munkabizottsága, valamint a JATE magyar nyelvészeti és finnugor nyelvtudományi tanszéke szeptember 23-án 10 órától a SZAB székházá­ban kétnapos konferencián mutatja be a nyelvtörténeti kutatások újabb eredményeit, különös tekintettel a magyar és finnugor mondattörténetre. Dr. Nyári Tibor PhD vé­désére invitálják az érdeklő­dőket szeptember 25-én 14 órától a SZAB székházába. Az értekezés címe „Chlamy­dia trachomantis epidedemio­lógiai vizsgálata terhes popu­lációban".

Next

/
Thumbnails
Contents